Szélsős hetem volt

Kérdéssel kezdem: Tudja valaki, hogy miért nem jeleníti meg a bélyegképeket a bloglistán olyan blogoknál a blogspot, ahol pedig van csatolt fotó? Többek között az enyémmel is ezt csinálja, általában akkor, ha csak 1 képet teszek az adott blogbejegyzés mellé.

Pár szóban mindenképp meg kell említenem a múlt hetet. Igazán szélsőséges volt:-DD Szüleimnél hagytuk a két középsőt, Mikit és Karcsit teljes egy hetes megőrzésre. Mindketten nagyon jól érezték magukat, nem nagyon hiányoltak minket, talán csak az ajkai tavaszolás vége felé kezdték mondogatni, hogy kicsit már jönnének haza.
Az első este ért minket a sokk, hogy csend van. Marika alig aludt valamit hazafele az autóban, így fél hétkor fürdettem és le is tettem aludni. Így esett, hogy húsvét hétfőn este hétkor hárman hasaltunk a nagyágyon és olvastunk néma csendben. Utólag Matyi bevallotta, hogy őt kifejezetten zavarta a nagy csend ezen a héten. Én viszont igazán élveztem. Valószínűleg Marikát is rémesen zavarhatta a dolog, mert extrém zizin viselkedett. Még szinte pisilni sem hagyhattam ott a szobában, mert üvöltve állt az elbarikádozott nagyszoba szélén és potyogtak a könnyei. Folyton elérhető távolságban kellett lennem, rengeteget volt kézben. Biztos hozzájárult ehhez a folyamatos nyivákoláshoz az is, hogy egyszerre három fogat növeszt (egy végre kibújt), de a 3. nap végén kimondtam a diagnózist, hogy a gyerekem szep.szorong:-DD Egyszerűen Marika megszokta, hogy soha sincs egyedül, mindig zajlik nálunk az élet, ott vagyunk összezárva a pici lakásban és hirtelen szembesült azzal, hogy ketten eltűntek (és neki erről senki semmit nem mondott). A kicsitől lényegében semmit nem tudtam csinálni, úgyhogy végül hagytam, had szaladjon a lakás, had nőjön a vasalnivaló nap közben. Esténként próbáltam magam utolérni valahogy.
Végül szombaton nekiláttam egy extra alapos takarításnak a gyerekszobában. Majdnem másfél óra alatt lezavartam, de ebből a felét Marika üvöltve asszisztálta végig a bőrönd mellett (ez a korlát nálunk a nagyszobánál). Matyikám hiába próbálkozott, hogy csörgőzött neki, gurította a labdát, énekelt, furulyázott. Semmi sem segített, így aztán mikor fél órás üvöltés után átnéztem a nagyszobába azt láttam, hogy a Rejtelmes szigetet olvassa nagy buzgón, le sem tojva kistesóját. Őszintén meg tudtam érteni;)

Matyinak jót tett a múlt hét. Sokat beszélgettem vele, sokat szeretgettem. Kifejezetten élvezte, hogy hármasban sétálunk, dumálunk, minden őrültségét meghallgatom és még reagálok is rájuk, mert közben nem kell még plusz két fele figyelnem. Kimentünk a kicsi játszókra, Marikát terelgette, hintáztatta. Minden nap fagyiztunk. Nagyon bújós volt ebben az 5 napban.

Marikát is próbáltam azért kikupálni. Szopizik még mindig ezerrel, napi 5 alkalom még mindig van, ebből kettő-három éjszaka. Viszont a reggeli szopi után már vajas kenyeres katonákat eszik az etetőszékben. Megtanul csőrös pohárból inni tök egyedül. Mindent megkóstol és egyre ügyesebben eszik egyedül darabos dolgokat. Kivéve, amit ebédre én kanalazok a szájába. Az legyen sima és darabmentes, különben klasszul fuldokol. A héten többször felállt kapaszkodás nélkül. Diadalmasan kiabált, aztán letottyant a popójára. Imádja a felnőtt joghurtot is, de abból épphogy csak egy picit nyalakodhat. Kisebb elutasítást követően végül unszolásomra csak megbarátkozott a babajoghurtokkal is. Nem győzöm Karcsit leszerelni, hogy ő abból nem kaphat, mert méregdrága. A késő esti szopi helyett már tápit kap 11 körül. A kisasszony kapacitása a legnagyobb éhség esetén is max. 120 ml, nem több. De inkább 100-at húz csak ki a cumisüvegből. Aztán éjszaka fogfájástól függően szokott engem ébreszteni. Lassan 1 éves lesz! Hihetetlen!A srácok hétvégén átestek egy össznépi hajváságon. Azóta így néz ki a csipet csapat. Marikát is elkapta a fűnyíró, annyira aranyos kis kobakja lett!És hogy hiányoztak-e a srácaim a múlt héten? Igen is, meg nem is. Néha nekem is nagy volt a csönd, de őszintén szólva ezt inkább élveztem. Sokszor voltam vele úgy, hogy na ha most itt lenne a Karcsi vagy a Miki akkor hogy is lenne az adott szituáció. Furcsa volt, hogy üres az ágyuk. Furcsa volt, hogy rövidek az esti szeánszok. De bevallom sokkal kevesebbet ugráltattak, sokkal kevésbé voltam fáradt, több időt szánhattam magamra és a maradék itthon levő családtagomra. Élveztem és szükségem is volt rá nagyon. Most hatványozottan több a türelmem:-DD

Voltam benn a kórházban is végre. Huh, már nagyon időszerű volt, mert Marikát még egyszer sem vittem be. Persze próbáltam összekötni a kellemest a hasznossal. Lakás-témában be kell gyűjtenem egy igazolást, mert van munkáltatói kölcsönöm. Hát kérem szépen, ez a gépezet valami iszonyúan lassan mozdul be. Egy hete minden papírt bevittem ahhoz, hogy egy három soros nyilatkozatot nekem kiadjanak, hogy végre azt a nyavajás szerződést meg lehessen írni, aztán utána az általunk kinézett lakásra vételi ajánlatot tehessünk. De még mindig semmi. Komolyan az agyam eldobom, már csak erre a papírra várunk, hogy meglegyen a lízingszerződés, amiben a saját lakásunkat eladtuk. Februárban fogtunk kezet a vevőnkkel...
Aztán kíváncsian várom, hogy mi lesz a kórházban az új felállás. Részemről azt látom a legvalószínűbbnek, hogy 2012 őszén, amikor visszamegyek a törvény kötelezte idő alatt még dolgozok, aztán szépen elküldenek. Új vezetőség lesz, innen a régiek továbbmennek. Kinek kell egy olyan munkaerő, aki 2007 nyara óta semmit nem csinált ott, nem tanult, nem fejlődött, ráadásul 4 gyereke van? Igyekszem ezen nem filózni, mert nagyon le tud törni a gondolat. Végülis átmenetileg akár hivatásos anya is lehetek és akkor kitanuéhatnék valami sokkal testhezállóbb foglalkozást. Vagy titkon néha még abban reménykedem, hogy a főnököm továbbvisz az új melóhelyére. Mindig azt mondta, hogy számít rám, még most is megkérdezte, hogy mikor fogok visszajönni, a státuszom megvan még stb. Na majd meglátjuk... Még messze van...