Aludni szeretnék!

Ez mostanában a legnagyobb álmom. Néha már nem érdekel sem a lakás, sem az adott napi események, sem a legszebb hímzés, a legjobb könyv. Aludni szeretnék! Eljutottam a kialvatlanság egyik mérföldkövéhez, de úgy látom még beljebb fogunk gyalogolni Marika és én karöltve. Azt hiszem elmondhatom, hogy az elmúlt egy évben nem aludtam egyben 5 órát még szinte soha. Ha már 4 óra megadatik, ujjongva fogadom. Elfáradtam az éjszakai kelésben és normál esetben már rég hagynám bőgni Máriámat éjszaka, hogy megtanulja, nem a cici az egyetlen, ami megnyugtathatja és azt is meg kell tanulnia, hogy nem fogok rögtön ott teremni, ha bármi gondja van. Mivel egy szobában van két másik testvérével, így nem tehetem meg, hogy hagyom sírni. Így viszont én vagyok folyton fáradt és gyakran indokolatlanul ingerült nap közben a kialvatlanságtól. Ráadásul az újabb produkció, hogy délutánonként laza 1-1,5 órás alvással örvendeztet meg. Most épp 15 perce üvölt a kiságyban. Az egyik kedves szomszédunk a fél kettői időpontot találta a legalkalmasabbnak a falfúráshoz.

Fáradt vagyok, aludni szeretnék végre!
És nem értem, hogy aki megtehetné, hogy alszik (pl. Marika, Karcsi), az miért nem teszi azt:(

Írok majd az elsőáldozásról is. Csak egy vacak fotóm sincs róla, mert elfelejtettem apukám képeit elkérni, amíg itt voltak nálunk. Én meg nem fotóztam, nagyrészt a gyerekeket terelgettem. Jó lesz kép nélkül is a beszámoló?