Helyzetjelentés

Karcsi kérte, hogy egy hiszti közben fotózzam. Íme:
A többi fotó tegnapi, kivéve a rózsaszín ruhás Marika.
Még mindig kicsit betegecske a banda. Most már őszintén remélem, hogy vasárnapra majdnem 4 egészséges gyereket tudok felmutatni, de tegnapelőtt óta Karcsinak hasmenése van. Gondolom ráment a vírusunk a hasára. Panaszkodott is eleget arra, hogy fáj a pocakja, tegnap megint magasabb volt a hője. Éjszaka nézegettem, mikor Marikát szoptattam, de nem volt vészes, úgyhogy nem ébresztettem fel kúpolásra. Reggel jókedvűen ébredt és követelte a kakaóját.
Miki nagyon élvezi, hogy itthon van, pedig anya néha pattanásig feszült idegekkel vészeli át a napokat a nagy bezártságban, szóval hihetetlen dolgokon tud eldurranni az agyam. Azért igyekszem, meg amíg Viktor itthon volt betegszabin el is zavart egy kicsit kikapcsolódni. Mikivel elmentünk a Savoya parkba, vettünk pár könyvet és kávéztunk, meg beszereztünk olyan szilikonos sütiformákat. Hétvégén abban fogunk sütni Mikivel, ha jönnek a vendégek (Mariannék) a szülinapjára.

Jövő héten már megy Miki oviba, gondoltam de jó, hogy visszaáll a szokásos menetrend, erre a suliban hétfő-kedd szünet, szóval megint itthon lesz egy plussz gyerek, csak most Matyi:-DD Igazából néha nagyon úgy érzem, hogy kár, hogy Karcsi nem lett ovis. Szép lassan egymás agyára megyünk. Ugyanúgy neveltem, mint a többieket, talán egy kicsit túlszeretgettem amiatt az "utolsó babám" érzés miatt, de hogy egy ilyen méregzsák legyen belőle, az egyszerűen nekem sok. Szinte minden nap üvöltve viszem lefeküdni délutáni alváshoz. Ő üvölt, én meg fél kézzel vonszolom a szoba felé. Nem akar lefeküdni, pedig a mai napig símán lenyom 3 óra alvást is, ha nem ébresztem fel. De azért van sikerélmény is vele kapcsolatban. Végre teljesen szobatiszta lett. Tök véletlenül alakult így, már vagy fél éve minden oké, csak a kaksit nem sikerült a bilibe alkotni. Karcsinak úgy tűnik, Matyi az etalon, vagyis van még egy gyerek, aki elalvás helyett lefekvés után még kijön pisilni, inni, villanyt kapcsoltat stb. Viszont Karcsi akkor is azt mondta, hogy kakilni kell, ha pisilni akar. Egyik este már a huszadik felkelésnél közölte, hogy kakilni kell. Felnyomtam a villanyt a fürdőben, gyereket ráraktam a bilire, és mérgesen mondtam, hogy akkor gyerünk, mert már én is szeretnék aludni. Na, szerintem ekkor már látta rajtam, hogy anyával nem lesz jó packázni tovább, így aztán kakilt a bilibe. Mi meg tök örültünk neki! Azóta teljesen szobatiszta végre valahára Öcsipók. Egyébként tényleg imádnivaló meg minden, de szívesen venném, ha pár napig egy kicsit ovis lehetne, hogy ne idegeljük egymást non-stop.

Matyira megint panasz volt a suliban. Megint dumál és énekelget meg dúdolgat óra közben. A szemtelenkedést most nem mondták. Gondolom a gond az lesz, ami a félévi tájékoztatóban is volt, hogy: A tanuláshoz való viszonya felületes. Mondtam neki, hogy tegye meg azt, amit meg tud tenni, kicsit értékelném, ha nem lenne több panasz, de tőlem lehet négyes a magatartás és a szorgalom is. Egyben viszont kötelező szót fogadni: Ha csöndben kell lenni, akkor csöndben kell lenni!
Mostanában apával váltottunk. Nekem most minden oké Matyival, apa meg ugrik a hülyeségeire;)

Marika mászik. Tegnap megevett fél üveg alma-málnát. Ez az első kaja, amit 5 kanál után is élvezett... Sinlacot végleg megutálta azt hiszem.

Anikóéknál a 4. gyerek kislány lesz. Náluk 3 lány és 1 fiú van. Apa persze fiúért drukkolt! Én nem tudom miért van az, hogy az apák annyira fiút szeretnének:-DD Felváltva vagyunk betegek, most hogy mi vagyunk dögrováson, ők persze jól vannak. Mire nálunk rendbejön a banda, addigra ők nyalnak be valami új vírust. Rég találkoztunk.
A ház aljába sem jutottam le az anyukás-babás beszélgetésre. Karcsi akkor már ezerrel köhögött, Marika taknyos volt (azóta is az, lassan két teljes hete). Kíváncsi vagyok, hogy a legközelebbi alkalomra hogy fogunk alakulni. Félek, hogy végleg leírnak minket, hogy úgysem fogunk már menni...

Lakás témában nincs semmi érdemleges. Jönnek az érdeklődők, most kicsit kevesebb.