Gondolatok, fogadalmak 2011-re

Most már kicsit lecsúsztam arról, hogy Boldog új évet kívánjak, így kívánok mindenkinek sok-sok boldogságot, örömet és akinek kell változást a 2011-es évre.

Mi nagy reményekkel és várakozással tekintünk az idei év elé. Reméljük, hogy a lakástémában változás áll be végre. Hajdú Zoli szerint márciusra eladjuk a lakást, ne legyek türelmetlen. Javasolta, hogy a Feng Sui miatt vegyem le a tükröt a bejárati ajtóval szemközti falról, mert az nem jó:-DD Tükör marad, félnék, hogy a fiúk eltörik, az meg 7 év szerencsétlenség;) Egyébként Zoli nagyon mondja, hogy szerinte könnyűszerkezetes házat kéne építetnünk, szóval inkább telket vegyünk. A törpikeházakat iszonyatosan lehúzta. Mondta, hogy mikor anno ők költöztek vagy 50 házat megnézett és végül volt pár törpike házban is. Vizesednek nagyon és hát régiek. Ő kitanulta a kőműves mesterséget az apja mellett, azt mondta nem vette meg magának sem, pedig ki tudná javítani a gondokat, szóval nem ajánlja a barátainak sem. Ha házat nézünk, akkor Zolit visszük magunkkal első körben, aztán javasolta, hogy a statikust is csapjuk majd a hónunk alá, mert a tetőtérbeépítéshez egyébként is nagyon fontos.
Aztán csak lógtam valamelyik nap a neten. Hihetetlen, hogy tavaly pont a téli szünetben néztem ki Váliék egyik lakását, ami akciós volt és elindította bennünk a hangyát, hogy lépni kéne tovább. Január elején néztük meg azt a lakást, meg egy másikat a XXII. kerületben. És végül a második lakás miatt döntöttünk úgy, hogy lépni kéne. Na üsse kavics belinkelem. Szóval ez volt akkor az álomlakás. Méretes, jó elrendezésű, világos. Ami nem tetszett, hogy földszinti és nincs se terasz, se erkély, se kertkapcsolat. Ez utóbbitól még csak el tudtam volna tekinteni:-DD Aztán jött az Otthon Centrumos első ingatlanos csajszi, aki mondta, hogy negyed éven belül eladja a lakást. Az árán kicsit megütközött, de aztán azért próbálkozott. Ma már tudjuk, hogy amennyit akkor szerettünk volna, az elképzelhetetlen, nincs az a hülye, aki a lakásunkért annyi pénzt adott volna. Így aztán lejjebb adtuk az árat, de az álmaink csak nagyobbak lettek:-DD Volt pár nagy ház- és lakásszerelem az elmúlt évben. Volt, hogy egy-egy ház, lakás miatt olyan izgatott voltam, hoyg aludni is alig bírtam. Élveztem, amikor mi néztünk meg pár házat és ma már sajnálom, hogy megtettük. Pláne a Duránci utcainál. Nem tudom hány hónapig éltünk abban a hitben, hogy ez nekünk való. Emlékszem mekkorát csalódtam, mikor eladták. Így most aztán tényleg nem nézegetünk semmit, csak várjuk a vevőnket, aki pont a mi kis kérónkat akarja.
Közben próbáljuk reálisabban látni pénzügyi helyzetünket. Szóval ebből vagy XXII. keres ház lesz, vagy XI. kerben nagyobb lakás. Én még reménykedem a házban, Viktor most a Kisköre utcán talált két nagy lakásban reménykedik. Mindkettő 100 nm-en felül van. Az egyik csodaszépen felújított, a másikkal sok dolog lenne, de nagyobb és több lehetőség van benne. Egyébként érdekes, de ha közel kerültünk ahhoz, hogy na megveszik a lakást, akkor én mindig nagyon ideges voltam, hogy jaj, most mi lesz!
Szoktam azon is filózni, hogy ha kiköltöznénk a XXII. kerbe, akkor milyen lenne minden nap bejárni ide. Engem ez nagyon frusztrál. Még akkor is, ha látom, hogy mások csont nélkül csinálják ezt minden nap. Anikó barátnőm szerint (és ebben totál igaza van) az ember a háznál hosszú távban gondolkodjon. Lehet, hogy most még napi rendszerességgel járunk be a gyerekekkel az oviba, suliba, de el fog jönni a nap, amikor egyedül utaznak majd és nem kell egyiket sem kísérgetni. Hát őszintén szólva valahogy akkor is rövidlátó vagyok. Fél évig hordtuk Matyit a Móriczról ide ki Albertfalvára. Akkor már tudtuk, hogy itt fogunk lakni, de még nem költözhettünk be. Gyűlöltem azt a fél évet. Hóban fagyban, esőben, sárban bkv-ztam Matyiért időre babakocsival és egy nyűgös gyerekkel (és Miki volt a legtürelmesebb srácom). Na majd meglátjuk, mert tényleg az utazgatás akkor már részletkérdés, ha kijjebb költözünk... inkább az lesz a kérdés, hogy mennyit kell utazni, és hogy megoldható-e átszállás nélkül. De laknék valami kisebb településen, ahol az ember csak bringára pattan, vagy gyalog minden elérhető. Ajka olyan emberléptékű ebből a szempontból!
Naszóval remélem, hogy a 2011 lakás szempontjából változást hoz nekünk!

Csak egy dolgot fogadtam meg 2011-el kapcsolatban. Türelmes leszek és kitartó a gyerekek körül minden szempontból. Most Karcsi a legnagyobb feladat. Nehéz vele zöld ágra vergődni, hihetetlenül makacs és nyakas gyerek. Sokat ütközünk, sokat szeretjük egymást, amolyan gyűlölök-szeretek viszonyban van az élettel és mindenkivel. Engem szerintem rohadtul un, ráadásul tudja, hogy már nagyon hamar pattanok, ha kiakaszt. Szóval türelem és türelem és türelem.

Próbálom egy kicsit megreformálni a testmozgásom. Ez nem fogadalom, hanem inkább hiúság:-DD Nem szeretem magam. Nem vagyok kövér, csak van elég sok zsírpárnácska rajtam ott, ahol nem kéne:-DD Imádom a Pilateszt, csak kevés az időm. Pedig napi fél órát vesz igénybe mindössze. Aszongya a Simonfi Ági, akitől a dvd-met vettem, hogy ha valamit 21 napon keresztül csinálunk, akkor az az életünk részévé válik. Na próbáljuk ki, hátha összejön. Élvezem a mozgást és azt is, hogy a saját testemen tapasztalom, hogy sokkal-sokkal hajlékonyabb vagyok és lazábban, könyedebben csinálom a gyakorlatokat. Tele van sok-sok hátizom gyakorlattal a feladatsor, amik kifejezetten jól jönnek. Kordában tartja a zsibbadásaim, mert az uszinak még mindig nem mertem nekilátni, hiába volt nagy a szám. Marika 16-án lesz 8 hós. Szopik. Csak szopik. Most épp beteg volt két ünnep között, úgyhogy ez épp kapóra jött. De én már nagyon fáradt vagyok és a mai éjszakán nem volt két óra, amit egyben aludtam volna, mert folyton ébresztett a kisasszony, hogy éhes. Nincs már annyi tejem, ami kéne neki. Szóval marad a torna, még mindig a kezdő tornasort nyomom, de már bele-belekóstolgattam a láb- és fenékformálásba, egyszer nekiláttam a kockahas és darázsderék programba is, de a négy és fél terhesség kicsinálta a hasizmomat, irtó nagy rés van a két hosszanti hasizom között. Inkább a harántban lévő izmaim kéne előbb megedzeni. Nameg van egy olyan sanda gyanúm, hogy enyhe sérvem van jobb oldalon lenn. Nem bírja a komolyabb hasizmozást, félek, hogy előjön, az meg irtón tud fájni alapállapotban is:-DD

Hímzésben ezer tervem van. Tilda varrásban is. Horgolnék is szívesen újra. Most épp Viktor Lanarte képét öltögetem. Örülnék, ha elkészülne a szülinapjára illetve a házassági évfordulónkra, márciusra. Szerintem nem lesz addigra készen, de a lelkesedésem töretlen még. Judit kedvéért igyekszem fotózni a Mirabiliás nőciket. Félig kigyöngyözve álla Queen of Peace (elég melós darab az is) és belekaptam a Lady of the Mistbe is egy kicsit. Most félreraktam a lányokat Viktor képe miatt. És folyamatosan mintákat nézegetek és vágyakozok minden irányba:-DD Ha lenne még ezer kezem! Nameg be kéne fejeznem a maradék 5 Tilda bábúmat is: 1 angyal, 1 pici királylány, 3 nagy alakú baba. És kettő nagy alakú babát még szeretnék csinálni, de az még csak a fejemben van meg, még ki sem szabtam, csak anyagot választottam hozzá:-DD

Na megyek, mert Karcsi felkelt és nyűgös és már most bőg, mert apa elment dolgozni és én nem vagyok jó neki:(
Mindenkinek jó 2011-et!!!!