Charlaine Harris: Halottnak a csók

Tudom, tudom, ne legyek már telhetetlen, de megvettem magamnak a 6. részt. Mondván, hogy úgyis kölcsönadom majd Mariannak, így akkor az első négy kötetért cserébe kaphat tőlem kettőt:-DD

"Gyilkosság történt. Sookie egyik kedves rokonát megölték. A hír mindenkit meglep, hiszen Hadley vámpír volt. Eltűnésének éjjelén a vámpírkirálynő hozzáment Arkansas királyához, és minden jel arra mutat, hogy a rokonnak köze volt mindkettőjükhöz. Mi több, birtokába jutott valami, amire sokaknak fáj a szemfoguk. Sookie épp indulni készül, mikor feltűnik a színen Quinn, a vértigris, aki már az első randevún bajba keveri szíve választottját."

Ismét ugyanaz volt a gondom ezzel a kötettel, mint a másodikkal. Van a regényeknek egy ritmusa, amiben olvasni tudom őket. Ezek a vámpíros sztorik valljuk be, nem túlságosan terhelik le az ember agyát, max. a képzeletét, de ha már a filmet is láttuk, akkor a képzeletet sem annyira. Naszóval olvastam és ismét volt egy olyan rész, amiben megakadtam. Olyan, mintha valami nagyon fontos dolgot nem lenne képes az író érthetően és részletesen leírni, hanem úgy elhadarja, én meg csak azt veszem észre, hogy hoppá, ezt nem fogtam:-DD Nem volt sok, csak kizökkentett és észrevettem.
Biztos egyszerű lány vagyok, de minden kopasz férfi nekem Achimmal kezdődik a Guldenburgok örökségéből. Szóval lehet ez a Quinn hihetetlenül észbontó, de valahogy nekem akkor sem jön be... Nem emlékszem, hogy valaha kopasz fazont láttam vonzónak...
Nameg nekem az is érthetetlen, hogy Sookie miért nem tudja Bill magyarázatát elfogadni. Mindig olyan gyerekesnek érzem, hogy képtelenek a regényekben a nők elhinni, hogy bár a férfi előbb fondorlattal vagy parancsra közeledik, utána akár meg is szeretheti az "áldozatot". Összességében valahol csalódott vagyok Sookie választásában, de hát nem én írom a könyvet:-DD Egyébként maga a sztori jó, kicsit túlbonyolított, de izgalmas!