A szombat az nálunk szombat

Hiába munkanap a mai nap, családi megegyezésünk jegyében ezeket a napokat apa mindig kiveszi szabinak. Igazából mindketten utáljuk ezeket a napcserélgetéseket. Ma csak Matyi megy suliba, nekik is inkább amolyan lelki napjuk lesz, így délben már lehet is értük menni. Tegnap mikor mentem érte furulya után, kicsit csodálkoztam, hogy még nincs benn a napközis csoportban. Mivel péntekenként ő az utolsó tanítvány Laci bácsi (furulyatanár) órarendjében, így tartottak egy kis plussz órát, ezért ma délután már nem kell bevinni furulyaórára (éljen, éljen!). A szent cél érdekében mindent, ugyanis ma délután kimenőm van, ne nehezítsük apa dolgát még egy négy órai furulyaórával is, így aztán míg Matyi zenélt, Karcsi és Miki kiabálva, döngő lábakkal rohangált a Don Bosco folyosóján. Egy ideig próbáltam őket csendre inteni, aztán már inkább én is csak röhögtem az egészen. Persze hamarosan bevonultak Ági nénihez a napközis terembe és kértek vizet, ami igazi szeánsz náluk. Ági néni kicsit babázott is Marikával, aztán lassan befutott Matyi és a furulya tanár bácsi. Az utóbbin is látszott, hogy babázna, kicsit dumáltunk, elégedett Matykóval, mondta, hogy ügyes és jól haladnak az anyaggal. Majd januárban lesz a "vizsga"-koncertjük, ami inkább koncert, mint vizsga. Mindjárt be is vésem a naptárba, hogy apa előre számolhasson vele, mert erre az alkalomra nem kéne plussz 3 nulla érdeklődést mutató gyereket vinni, bár nagyon kíváncsi lennék én is Matykóra. De már megszoktam, hogy lemaradok egy csomó dologról, vagy még ha ott is vagyok, akkor is lemaradok, hála a többi csemete igazán kellemes viselkedésének. Kis ízelítőt olvastam Csilla beszámolójából. Na igen, nálunk is hasonlóan zajlanak az ilyen rendezvények. Általában mire Matyiékra kerül a sor, már rég kinn a templom előtt kóricálok a többi gyerekkel:-DDD Én nem bírom benn a vergődést, nyavajgást, padrugdosást, "anyaúgyunomazegészetmikorleszmárvége" skandálást;)
Tegnap este Viktornak Epamos (vagyis céges) karácsonyi partyja volt. Hiába van már Zsuzsink, azért erre még nem tudtam elmenni. Igazából csak a fini-fini kaják miatt szoktam menni, mert a programozók beszélgetése az esetek nagy többségében nem túl érdekes. Bár ha van egy-egy jelenség a srácok között, akkor megéri. Nameg jó összeegyeztetni az arcokat a becenevekkel. Mai napig a kedvencem Szalmapityóka, aki tényleg szalmapityókásan néz ki. Naszóval erről is lemaradtam, de megnyugtatásképp írom, hogy lassan 6 éve "dolgozom" a Szent Imrében és még egy kórházbálba sem tudtam elmenni, mert vagy terhes voltam, vagy szoptattam... Na majd jövőre!

Ma viszont az én napom jön. Már ezer éve leegyeztettük Anikóval a karácsonyi vásározást. Húúú, de várom. Tegnap késő este etettem Sinlaccal Marikát, hogy apa lássa minden csínját-bínját. Remélem ügyes lesz és nem kell azért hazajönnöm, mert a gyerek éhes és üvölt. Bízom apa 9 éves gyerekezési tapasztalatában (remélem ő is!).

Ma reggel készítettem pár fotót a srácokról. Igazi reggeli hangulatúak, egyet kivéve. Matyi még kora reggel éhgyomorra is HP-t olvasott. A Mikulás meghozta neki az első részt. Igazából a Fairy Oak negyedik részét szerettük volna odaadni, de a boltokban még nem jelent meg. Na én ezt nem tudtam, mert a bookline-on már november 30-ai megjelenést írtak, rendelhető volt, raktáron volt a könyv. Én gondoltam, hogy akkor a boltokban is már polcon lehet, apa el is ment és mivel sajnos nem szakértő, így hazajött a harmadik résszel, ami nekünk már megvan. Így most van egy fölös harmadik részünk... De a múltkor voltunk Szilárdéknál házavató bulin Sóskúton, és Adrinak, a tündérrajongónak még nincs meg a 3. rész. Szóval szerintem kap tőlünk egy ajándékot hamarosan:-DD Egyébként Szilárdéknak jó házuk van, bár ekkora alapterületből ki lehetett volna hozni talán több helyiséget is. Bár én sok gyerekkel sok szobában gondolkozom:-DD

Ja, lakástéma. Nem állunk sehogy! Ma jön a heti harmadik túristánk. Éljen a szép lakás! Tegnap itt volt a heti második érdeklődőnk, így Miki kivehetett egy anya-napot. A délelőttöt rakodással, takarítással töltöttem, így nem volt időm játszani a srácokkal. Na ettől Karesz megbolondul, úgyhogy gondoltam jobb, ha Miki itthon van. Így állati jól tudtak kettesben unatkozni, vergődni, verekedni, Marikára rámászni.
Na befejezem a szájmenést, jöjjenek inkább a képek!