Miklóska névnapja

Mostanában mindent késve írok meg a blogomba, vagy egyáltalán nem írom meg. Hát igen, nálam is megcsappant a blogolási láz. Persze írhatnék ezer dologról, de amikor szívesen megtenném itt van körülöttem a csipet csapat, mire meg géphez jutok, akkor meg már elszállt az ihlet. Na ma, Miklós napján Karcsit lefoglalja a Macillás füzet, amit a Mukilás hozott neki, Marika meg nemes egyszerűséggel túl van a reggeli brutális orrleszíváson, öltözésen, popómosáson és szopin. Most ül a kis székében és agonizál egy kihúzófilctollal:-DD Remek játék minden, csak ne csörgő legyen, vagy bármi az ő cuccai közül.

Naszóval Miklóska és a névnapja bejegyzésre rátértve a lényeg az, hogy az ünnepelt annyira de annyira várta ezt a napot, hogy azt hiszem erre mondják, hogy fokozhatatlan. Minden apró részletet előre szeretett volna tudni. A végén már annyit nyaggatott, hogy a tegnap délelőtt mikoris már teljes kétségbeesésben volt, mert ő nem kap ajándékot és már biggyedt le a szája, remegett az álla és kezdett könnybe lábadni a szeme (ilyenkor félelemetesen hasonlít a nagynénjére, akinál pont ugyanez volt a sorrend sírás előtt), hogy közöltem vele:
-Apa egy hete megvette az ajándékot, a tárolóban dugta el, és igen, az lesz, amire annyira vágytál.
Na akkor végre helyreállt Miki lelki békéje, képes volt nagylelkű lenni, vagyis közölte, hogy az egész tortáját megehetjük, ő csak az ajándékot kéri. Csak halkan és igen kis betűkkel jegyzem meg, hogy a tortáról (névnapi) is igen konkrét elképzelése volt az ünnepeltnek. Közölte velem majd két héttel korábban, hogy ő marcipános tortát kér és ha nem tudok csinálni, akkor vegyünk egyet neki cukrászdában. Hát én végignyálaztam a sütis könyveim, a mindmegettét, a marcipánfelhasználó oldalakat és két torta kominációjából alkottam meg potom fél délelőtt kis apai segítséggel az ünnepi tortát. Hát mit ne mondjak, nem kis meló volt ezer szépséghibával, de sikerült és elsőre nem is lett olyan rossz.

Miki már nem bírta a kiképzést, így ebéd után felköszöntöttük tegnap és megkapta az ajándékát. Ajánlom mindenki figyelmébe a képsorozatot, ahol bontogatja az ajándékot. Először a kíváncsi mosoly, aztán a felismerés mosolya, utána meg az önfeledt öröm mosolya következik. Nameg a tesók a háttérben, Karesz meg Matyi ahogy kíváncsiskodnak...
Azt is csak halkan jegyzem meg, hogy Miki alig evett a tortából. Mi azért apával elég komolyan leteszteltük és a krémbe legközelebb nem fogok annyi vajat tenni:-DD