Komoly gondban vagyunk:-D

Bár odatettem a cím mellé a jelet, hogy vicces ez a bejegyzés, de valahol azért annyra mégsem az. Teljesen egyszerű gondunk van, nem tudjuk, hova lehetne rakni a karácsonyfát kis lakásunkban. Apa természetesen már jelezte, hogy a gond oka ő, mert nem tud nekünk nagyobb lakást biztosítani, én meg tisztában vagyok azzal, hogy a gond oka én vagyok, aki rögtön terhes leszek, ha rám néz, így az átlag párok életében lévő pár éves gyermekmentes gyűjtögetés-gyarapodás időszakát ő azonnal babázással, családfenntartással tölthette (nameg nem is vett el gazdag lányt). Na ez most itt tényleg vicc volt, de a ma reggelizés közbeni ötletelésben eddig jutottunk:-DDDD
Szóval a szitut az adja, hogy Marika most már nagyon-nagyon kúszik, nincs számára elérhetetlen és sajnos megehetetlen dolog sem. Így fel kellett hozni a járókát a lakásba, ami nem összecsukható és fából készült, hatalmas darab. (még anno vettük egy szem Matyi fiunknak) Azzal, hogy a járóka bekerült a nagyszobába, a karácsonyfánk állandó helye elveszett. Természetesen válogathatunk több lehetőség közül.
1. Veszünk egy bonsai méretű valamit.
2. A szekrény elé állítjuk, és ha valami ruhát onnan ki kell venni, akkor folyamatosan költöztetjük majd a fát.
3. Feltesszük az étkezőasztalra és majd csak részletekben kajálunk, együtt sosem.
4. Kitesszük a fát lakás ajtaja elé.
5. Belógatjuk a plafonról...

Azt hiszem az egyes verzió a kettessel karöltve fog nyerni.
Majd ha lesz nagyobb lakásunk vagy házunk vagy mittudoménmink, akkor bepótoljuk az idei normális méretű fánkat.
Egyébként elvitték a Fegyvernek utcai beépített tetőteres törpike házat. Az még nagyjából árban megléphető lett volna. Lassan-lassan be kell látnunk, hogy anyagi lehetőségünk elégtelen az itt maradásra. Legalábbis itt nem tudunk akkora lakást/házat venni, ami egy 6 tagú családnak elegendő és nem panel. Mi igazából házat szeretnénk, kicsi kerttel, amíg még vannak kicsi gyerekeink.

Na befejeztem az agonizálást, megyek vissza a karácsonyi készülődésbe. Nagyon élvezem, bár most kicsit már fáradt is vagyok. Ráadásul Marika megint kaja sztrájkot tart. Szépen haladtunk a sinlaccal, aztán valami bekattant a kisasszonynál (vagy a foga jön) és egyszerűen nem nyitja ki a száját. Most csak szopik megint. 7 hónapos múlt. A védőnőt messzire elkerülöm, mert ha ezt meghallja, a haja égnek fog állni. Remélem az ünnepek után megint nyitott lesz a kanalas vagy a cumisüveges etetésre a kiscsaj. Én már azt sem bánom, ha rögtön kolbászvéget kér rágcsálni.
Apa itthon van már szabin. Ma viszi a fiúkat fát venni, aztán még pár dolgot intéznek a városban:-D
Meghívtam Júliáékat 25-ére. Nincs senki rokonuk Magyarországon. Mondtam nekik, hogy ne hozzanak semmit, csak magukat. Ki tudja, jövőre már nem biztos, hogy olyan közel lakunk egymáshoz.
26-án apósomékkal találkozunk. Időjárás függvénye, hogy Szolnokra megyünk mi, vagy ők jönnek hozzánk.
27-28 Viktor dolgozik, aztán indulunk Ajkára. Egyre biztosabb, hogy csak 29 reggelén, mert meló után már elég késő lesz indulnunk és csak késő este esnénk be apukámékhoz.
Szilveszter ismét Ajkán. Ezer éve nem voltam ilyenkor sehol. (Konkrétan 7 éve voltam Szilárdék buliján, akkor még Doki nem járt együtt Ivettel, csak mesélt róla, hogy van egy csaj, aki tetszik neki) Néha már nagyon szeretnék én is újévet a családtól kicsit messzebb ülni baráti körben pezsgőt iszogatva, de most még nincs rá lehetőség. Azért az uramnak mondtam, hogy ha van lehetősége és kedve másutt ünnepelni a 2011 érkezését, nem állunk az útjába. Bulizzon, kapcsolódjon ki, velünk max. a tévét nézheti és beszélgethet. Ezt úgy általában a hét minden napján megteheti:-DD