Idén is sütöttünk mézeskalácsot

Nem tudom miért, de valahogy Matykó minden évben kimarad a mézeskalács sütésből. Talán azért alakul ez így, mert Miki meg egyre több anya-napot vesz ki a karácsony közeledtével. Múlt héten már nem volt oviban betegség miatt, ezen a héten meg már a suliban is szünet van, tehát mindhárom fiam itthon van végre. (Matyi csinálhat majd mákoslinzert)
Mézest a múlt héten sütöttünk. Puha tésztásat, vagyis azonnal ehetőt készítettünk, így mára már egy darab sincs belőle. Én azt hiszem rengeteget ettem, van is lelkiismeretfurdalásom, de a "nem eszem sem csokit sem cukrot" önmegtartóztatásom ebbe torkollott. Itt most pironkodó szmájli jönne, vagy esetleg olyan, ami a hasán lévő hurkákat mustrálja. Nade ha már zabáltam, azért azt elmondhatom, hogy legalább tornázom rendszeresen:-DD

Szóval Karcsival és Mikivel nekiestünk egy délelőtt a begyúrt fél kiló lisztből készült tésztának. Annak is a felét nyújtottam ki nekik. Először persze balga módon túl vékonyra, és ők meg nem sajnálták a díszítést, így sokszor annyira kilapították a kiszaggatott formákat, hogy nem is tudtam a lapról felszedni. Egyébként ők is szaggatták a sütiket és nagyon ügyesek voltak, Mikinek már egyáltalán nem kellett segítenem, Karcsinak is csak egy kicsit, mert eleinte nem nyomta rá a tésztára a kiszúróformákat. Mindkettő fiam kapott egy-egy tepsit, abba pakoltuk a kész sütiket, ott is pózolnak a képeken a saját tepsijük föltött.
Nálunk a díszítés a gyerekek (és az egyszerűség, könnyen kezelhetőség) kedvéért mandula és mogyoró volt. Mindketten bőségesen telepakolták a sütiket, aztán mikor evésre került a sor, egyenként lekaparta Karcsi a mandulát és a mogyorót is, mert azt nem szereti:-D Másnap este végül én fejeztem be a maradék tészta kiszaggatását és sütését, mert Matyi nem ért rá (pedig direkt hagytunk neki belőle, hogy ő is csinálhasson). Újítottam, csokiba mártottam a sütiket és megszórtam dekorcukorral. Még szinte megdermedni sem tudott, olyan gyorsan felfalták a srácok!