A tesók és Laci

Mindenkinek meg kell szokni, hogy újabb fővel bővült a család. Van, akinek ez nehezen megy, van akinek csuklóból.
Én leginkább Matyi fiamtól tartottam, hiszen ő volt az, aki a legkisebb lelkesedéssel, sőt némi nehezeteléssel és ellenségeskedéssel fogadta, hogy újabb gyermek érkezik a családba. Ehhez képest teljesen váratlanul, sőt szinte meglepetésként ért, hogy mennyire szereti a legkisebb tesót. Mindig jött, mindig érdeklődött, hogy mi van, nagyon hamar fel is vette, én meg idegesen néztem, hogy hogy tartja, de hamar sikerült megjegyeznie, hogy a kicsi fejét mindig fogni kell, mert Lacika nyaka még nem olyan erős. Jött, csinált képeket Matyi egy csomót, szelfizett vele nem keveset.
Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy ha sok dolgom közepette nem volt időm az üvöltő gyerekre, akkor egyszercsak beütött a csend. Felmentem a szobájába és Matyi fiam ott ringatta Lacikát csendben, igazi gondos szeretettel. Mindig kérte, hogy mosolyogjon neki, de Laci még csak el-elvétve mosolygott akkoriban, most már néha igazi széles szájú béka. Na ilyenek ők kettecskén:

Miki kicsit kevésbé érdeklődő. Ő is be-bejön a szobába, de inkább csak lecsekkol minket. Róla valahogy még nem készült közös kép, csak sok-sok mobilos kép, amiket a facebook-ra is felpakolt természetesen. Kedvenc benyögése nekem az volt, mikor a napokban Marika kifakadt:
-Anya, miért kell ezzel a kicsivel ennyit foglalkoznod?
Miki és Karcsi elkezdtek röhögni (tényleg röhögni)
-Kezdő vagy Marika! Mi Karcsival már tudjuk, hogy ez így megy!
Most egyébként ezerrel olvas Miki. Az őszi szünetben apa bekeményített, mert agyára ment a sok gépező gyerek. Letiltotta őket a kütyükről és láss csodát, Miki és Karcsi is könyvet ragadott. Miki rohamtempóban falja az Eragont, már a 3. kötetnél tart. Karesz kicsit csaponva hol ennek, hol annak áll neki, most a Profi Noki kalandjai jön be neki, abból az első kötetet már el is olvasta.
Egyébként Miki is Pannonhalmára készül. Apja teljes lelki nyugalommal vette tudomásul, nem volt az a nagy ellenállás, mint anno Matyinál. Szóval idén nekifut a gyerek a felvételinek, aztán meglátjuk. Ha nem sikerül, akkor marad a Don Boscoban még két évet. De miért ne sikerülne? Remélem nem a legkisebb űzi el itthonról, habár tényleg szűkösen vagyunk itthon, pláne, hogy négyen laknak a gyerekszobában. De csak nem Laci az oka, hiszen már mondogatja egy ideje, hogy menni akar, nameg Karesz is oda pályázik, neki csak az a fontos, hogy ő akkor járjon oda, amikor Matyi már nem (na ők ketten nehezen tolerálják egymást!), és persze Marika is Pannonhalmán akar tanulni:-D Laci még nem nyilatkozott. Ilyen Miki Lacival:

 

Karesz minimális érdeklődést mutat Laci felé. Eleinte szinte egyáltalán nem mutatott semmi kíváncsiságot. Nem is nagyon akarta felvenni, míg Marika folyton ezzel nyúzott. Be-benézett hozzánk, de inkább csak az izgatta, hogy ráérek-e vele valamit megnézni, megbeszélni. De a suliban és másoknak csak a kistesóról beszél és kifejezetten pozitívan. Hát igen, ő az a agyerekünk, aki a saját heves érzelmein nehezen lép túl. Biztos ezerrel féltékeny, hiszen az egyetlen státuszát, a "legkisebb fiú a családban" szerepet is elvették tőle. Ráadásul most már ő az abszolut szendvicsünk. Ami nagy változás nála, hogy most, hogy kicsit halkabban kéne lenni, ő folyton üvölt, hangoskodik, furuláyzik, szinte kiprovokálja, hogy az ember rászóljon.
Azért most hétvégén végre kézbe vette Lacit egy fotó erejéig:

Most volt Karcsi 9 éves. Amíg Matyi is itthon volt, gyorsan csináltam egy tiramisut és felköszöntöttük családilag. Készült pár kép, mutatom. Most hétvégére várjuk Mariannékat egy közös szülinapozásra, rendes tortával és ajándékkal. Csak reméljük, hogy addigra befut a hőn áhított 3D-s toll, amit apa Kínából rendelt. Most egyébként a kártyatrükkökre van ráállva Karesz. Mindig van valami hóbortja, amit a végsőkig kimerít. Na a szülinapi pár képet mutatom. Viktorról is készült egy jó, bár kicsit olyan megfáradt rajta.

 

És hát Marika. Ő most a legféltékenyebb, aki elég nehezen találja meg a helyét és találja fel magát. Már megvolt a szerepjáték, ahol a család minden tagja jól viselkedett, úgyhogy mindenkit megdícsért, csak Anya és Laci kaptak ki, mert rendetlenek voltak. Hozta Julika babáját, átnevezte Kislacinak és nekilátott ő is mindent csinálni utánam. Kislaci kapott egy pelust (frankón pelenkázta Marika, teljesen jól!), egy bodyt Laci ruhatárából. Volt szoptatás, böfiztetés, fürdetés, altatás, minden. Mellesleg még a melltartóba rakható betétekből is kért Marika és kicsit hordta. Azért a szoptatást elég bizar dolognak tartja, de irtón érdekli, hogy ettől a tejtől nő meg a Laci. Marika volt, aki javasolta, hogy nézzük végig az összes kiskori fotót, irtó sokat kellett mesélnem arról, hogy ő milyen baba volt, hogy ki volt a legcukibb, ki volt a legjobb, ki evett a legtöbbet, ki sírt a legtöbbet, kire voltam mérges és persze a lényeg, hogy kit szerettem a legjobban. Ez utóbbi kérdésre a soproni Nagyikám tanította meg a legtökéletesebb választ, mert én is folyton ezzel a kérdéssel nyúztam:
-Az összes Marika lányom közül téged szeretlek a legjobban.
A fiúk ezen persze mind vigyorognak, de Marikát teljesen kielégíti a válasz.
Ilyen Marika és Laci együtt:

Azért hoztam még képet apájával együtt a legkisebbről és egy családi fotót is.

 

Laci egyébként most épp alszik, azért vagyok ilyen bőbeszédű. Nameg talán közlékenyebb is lettem az utóbbi időben. Nem szív le teljes gőzzel a munka-család-háztartás kombó. Laci délelőttönként alszik hatalmasat, délután szinte alig, én ha ebéd után lefeküdnék, szinte kivétel nélkül mindig megébred. Csak hozzáér a fenekem az ágyhoz és már neki is áll nyekeregni. Ha olyankor felveszem, akkor kakil, böfizik, mindent csinál és utána már nem alszik vissza, néz rám nagy szemekkel. Egyébként ő az a gyerekem, akinél a böfizés teljesen új értelmet nyert. Mivel irtó furán szopizik, így közben sok-sok levegőt nyel. Bekapja a cicit, aztán folyton a szája sarkán vesz kisebb levegőket, egyre kisebb fogással harap a cicire. Nameg általában mint egy vércse veti magát rám akkor is, ha 2 órája szopott, akkor is, ha 4 óra is eltelt már. Teljes erővel szív és amikor beindul a brutál tejleadó reflex, akkor alig bír levegőt venni, van, hogy félre is nyel, szóval néha még szoptatás közben is böfiztetni kell a fiatalembert. Sokszor kell nyugtatgatni szopi közben, mert olyan vehemensen csinálja. Nekem ez fura. Aztán szopi után meg akkorákat böfög, hogy még egy felnőtt is kisebbet szokott:-D Persze mivel sok levegőt nyel, így sokat kínlódik a puffadó kis hasával. És a Laktoherb teát nem bírja. Eddig egyik gyerekemet sem ütötte ki, de Laci szabályosan visítva sír tőle, ha azt iszom. Szóval leálltam vele, most húslevessel szaporítom a tejet. Na róla is hoztam pár képet: