A kórházban gyerekágyasan

Gondoltam írok erről is pár sort, hogy hogyan veszi az ember lánya 39 évesen ezeket az akadályokat. Összességében elmondhatom, hogy inkább szülnék rögtön még egy gyereket, ha ezzel a gyerekágyat átugorhatnánk. Most már mindjárt 4 hetes lesz Lacika, szóval túl vagyok a nehéz napokon. Végre!

Az első komoly megmérettetéseken ugye az ember még a kórházban esik át. Laci megszületett, hurrá! Én még a szülőágyon pihiztem, mikor Zsuzsi kérdezte, hogy pisilni mennék-e? Nem kellett. Jól megnyomkodta a hasam, erre rögtön startoltam a wc felé. Vagy 5 percet kinn pucsítottam a klotyó felett, de nem ment a dolog. Hogy is mondta? Meg kellett "csapolnia", mert egyszerűen nem ment a dolog. Hát ilyen még nem volt, bár tegyük hozzá, hogy irgalmatlan sok vizet ittam szülés közben és valszeg már annyira kellett pisilnem, hogy azért nem ment. Na mindegy. Irány a legmesszebbik szülőszobától a legmesszebbik gyerekágyas szoba. Nekiindultunk. Eleinte csak le-leültem egy-egy székre a folyosó mentén, de félúton már ájulás szélén álltam, szóval egy padon feküdtem égnek tartott lábakkal egy ideig, aztán Zsuzsi felnyalábolt és bestartolt velem a szobámba. Gyorsan vizszintesbe rakott, mert én már csak egy ponton át láttam a világot, a kép széle totál fekete volt. Még Viktor gyorsan kipakolt nekem, aztán hazament, Zsuzsi szintén elment, én meg csak feküdtem egyedül a szobában és vigyorogtam és totál fel voltam pörögve. Persze hamarosan megjelent egy nővérke, hogy menjek pisilni és utána szóljak neki a nővérpultnál, hogy ment a dolog. 4x voltam kinn, de a 10 méterre lévő nővérpulthoz nem bírtam kimenni. Kétszer félig beájultam az ágyamba, örültem, hogy odáig elrongyoltam. Mondta dokibá, hogy állva szülni kimerítő, nade ennyire? Valamikor estefele végre összeszedtem magam egy zuhanyzásra. A szappannal nem molyoltam, csak legyek végre kész. Aztán újabb 1 órás pihi után elindultam Lacikáért. Visszaértem vele, közben figyeltem rá, hogy szépen lassan, kihúzott derékkal haladjak. Be a szobába, gyereket magam mellé az ágyba és úgy döntöttem, hogy én onnan ki nem mászok többet:-D Minden ágyba be-és kimászás nagyon vacak gátvarrattal és aranyérrel. És miért olyan baromi magasak az ágyak? Vagy én vagyok túl kicsi? Lényegében négykézláb volt a legkényelmesebb fel- és lemászni.

A csecsemős részlegen elmondták, hogy Lacinak túl alacsony a cukra, este be kell vinnem újabb mérésre, addig meg a takaró alatt bújjak hozzá és melegítsem, ja és persze minél többet tegyem mellre. Én megtettem, de a cukra még mindig rossz volt másnap reggel is. Végül a délelőttös orvos megkönyörült rajtunk, hogy nem olyan rossz az a 2,8-as cukor, ne lyuggassuk tovább Lacika ujjacskáit.

Közben kaptam egy szobatársat is, aki szintén szép nagy babát szült. Megúszta két öltéssel, irtó virgonc volt. Egyébként orosz volt, de tök régóta él már Magyarországon, kis akcentussal beszélt csak. Irtón bírtam, hogy egy csomót telefonált és mindig oroszul dumált szinte. Pár szót még értettem is. És az meg tök poén, hogy a szülés végén épp azt beszélgettük szülésznőmmel és dokibával meg Viktorral, hogy mind tanultunk oroszul és alig tudunk valamit. Zsuzsi még emlékezett az óra eleji jelentés szövegére, mi még tudtuk a sablonszöveget, hogy hol lakunk stb. Meséltem, hogy a gyerekek dőlnek a röhögéstől, ha oroszul énekelek nekik. Közkívánatra a szülőágyon is előadtam kis részletet a Szpáty usztálije igruski kezdetű altatódalból.
Naszóval szobatársammal jól kijöttem, egy gond volt csak vele, hogy úgy horkolt, mint egy vaddisznó. A második nap éjszakáján már ez sem zavart, mert olyan álmos voltam. Lacika ugyanis az éjszakai műszakot szerette, helyesbítek szereti.

Időközben Laci kezdett besárgulni. Szóval a tisztelt anyuka, vagyis én elő lettem szedve, hogy nincs tejem, azért sárga a gyerek. Mondtam, hogy indul a tejem, minden oké, nem lesz gond. Azért csak vigyem sárgaságszint mérésre és szoptassak éjjel-nappal. Én megtettem, ha Lacika nyekkent egyet, kapta a cicit a szájába. Az utolsó kontrollon már szépen megindult a súlya, nagyon tetszett, ahogy a doktornéni mondta a kórházban:
-Na, látom végre megpendült a Lacika.
Hát igen, a 4130 kezdősúlyból lement neki 3780-ra, aztán felhoztuk 3900-ra, ezzel a súllyal engedtek haza minket. Még a kórházban bukott egy frankó rózsaszíneset, tehát már tudtam, hogy kirágta valamelyik mellem. Oh, de klassz! Doktornéni még benn kérdezte is, hogy tudok-e szoptatni, mert olyan kis apró álla van kisfiamnak... Én persze lazán mondtam, hogy minden oké.

Folyt köv.

Van egy csomó kép Laciról, párat mutatok: