Maria van Scharrenburg: Fire babaköszöntő (5)

Megnéztem, utoljára 2014-ben mutattam erről a hímzésemről fázisfotót. Most újra elővettem. Igazából azért került ismét elő, mert Tünde kolleganőmet kértem, hogy szavazza meg, mivel folytassam a hímzéses munkáimat a Helene Tran kalapos nőcik után. Mondta, hogy azt vegyem elő a megkezdettek közül, amelyik leginkább finishben van. Azért pár nap erejéig elcsábultam a keresztszemes kiállításon vett új készlethez, feltettem azt q-snap keretre, egy saroknyit bele is hímeztem. Egyébként azt vettem észre, hogy bár a kezem rendkívül nyírja a q-snap keret, de ha azt 90 fokban elforgatva tartom, akkor lesznek a legszebbek az x-eim. Nagyon szépen kifeszül az anyag azon a fajta kereten. Igazából mindig csak a magam örömére hímzek, de azért jó érzés, ha látom, hogy szépen fekszenek az anyagon az x-eim.
Na aztán nyaralásra Irénke nénihez ezt a hímzést vittem megint, mert ez a készlet volt bepakolva a hímzős táskámba. Talán látszik, hogy az utolsó sárga színt öltögetem bele. Valamennyi már készen is van belőle alul jobb oldalon a kisebbik rózsabimbó alatt. Viszont ebből a színből irgalmatlanul sokat kell hímezni körbe az egész kép szélén, szóval lassan haladok.
Aztán elkapott a kétség, hogy bár Mátyás fiam a tűz elem szülötte, valahogy ez annyira csajos kép, hogy talán inkább Marikának kéne hímeznem és a föld elem lenne inkább Matyié. Ha valaki olvassa soraim, hagyjon e témában véleményt.
Ennél a bejegyzésnél található egyben a 4 elem. Még lehet variálni a nevekkel:-D

Egyébként sokakkal ellentétben, nekem meg épp most jött meg a kedvem a hímzéshez, alkotáshoz. Nagyon inspirált a kiállítás is, meg az, hogy megint itthon vagyok. Bár bevallom rendesen ki kell párnáznom magam ahhoz, hogy tudjak hímezni a kanapén, ha nincs mögöttem párna szabályosan fulladok a nagy pocimtól. Mindig irigykedve gondolok anyukám "hendőkéjére", amin irtó jó épp az ablak mellett hímezni. Pont jó a háttámlája, remekül tartja az ember derekát is. Szóval hímeznék még pár dolgot készre Sanyi születése előtt, remélem egy gyors ajándék Évi barátnőmnek még belefér. Egy kis Nimue tündért szeretnék neki elkészíteni, ha belefér az időmbe, hálából azért, mert mikor ők gondozták a kanárinkat, Csőrit a nyaralásunk alatt, akkor kitakarította a lakásunkat, ami nem kis feladat volt. Annyira jól esett, irtón meg is hatódtam tőle.

Alkotok mást is egyébként, csak még nem tudom mutatni. Már régen készen lennék vele, ha a varrógépem kicsit normálisabb lenne. Karácsonyra biztosan egy új gépet kérek, ha a család összedobja rá a pénzt. Folyton tépi a szálat, csomóz, behúz, túlmelegedik, szóval elég nyögvenyelősen készülnek a függönyök a fiúk szobájára. De olyan jó volt azt is készíteni. Maradt még az anyagból két díszpárna borítására elegendő, ha bírja a gép, akkor remélem azok is elkészülnek. Meg a nappaliba is két másik párna, hiszen eleget fogok szoptatni és mindig a díszpárnákat használtam erre, persze egy tetrapelussal letakartam őket olyankor. Aztán előkerült az egyik ágyneműtartóból az ezer és egy éve elkezdett patchwork ágyterítő, aminek már csak az egyik oldalát kéne összevarrni és készen is lenne. Nem is értem miért maradt félbe. Pont jó méretű lenne Matyi új ágyára takarónak. Igazából az lenne a tervem, hogy végre rendesen be legyen minden ágy ágyazva, ha elindul itthonról a banda. Csúnya, hogy folyton ott van elől az ágynemű, de mivel minden ágyneműtartó folyton tele van, az emeleten meg tök nehéz megágyazni, így eddig nem igazán forszíroztam a dolgot.
Most Viktorral azon vagyunk, hogy itthon mindent optimalizáljunk, amennyire csak lehet. Ma elmentünk a Kikába, leadtuk a rendelésünket egy 4 ajtós nagy gardróbszekrényre, amit az alsó szinten végre beállítunk a tárolószobába. (Ez a szoba nem lakószoba, nincs szigetelve, elvileg aludni ott nem is lehet, mert ott van a gázmérőóra) Onnan indul a menet. Ha ott rendet vágunk, és nagyjából minden a helyére kerül, akkor az emeletről lejön egy íróasztal az alsó szintre, be lehetne oda rendezni Viktornak egy kis dolgozószobát (de azért továbbra is ott teregetnék). Levinnénk egy csomó olyan játékot, amit a gyerekek szinte alig használnak. Igazából eredetileg el akartam ezeket szórni a rokonságban, de Sanyi érkezése miatt minden marad, hogy majd ő is tudjon még velük játszani. Minden nap pakolgatok, rendszerezek, de alig látszik az eredménye.
Jó lenne, ha minden gyereknek lenne egy kicsi része a szobában, ahol az ő játékai vannak. Marika cuccai pl. szanaszét vannak a lakásban. Jobb lenne mind egy helyen, csak hát elég véges az a 25 nm-es gyerekszoba és több nincs belőle. Ráadásul egyre több könyvünk van, ami persze az én hibám, mert én hordom őket haza a könyvesboltokból, meg a bookline-ról. Sosincs elég könyvespolcunk, mindig stócokban állnak itt-ott a könyvek. De nagy öröm, hogy szeptember közepén megérkezik az új emeletes ágy, végre minden gyereknek meglesz a külön kis zuga az alváshoz. Hosszú távú tervünk mindenképp az, hogy továbbköltözünk valahova, hogy ne egy szobában csövezzen a 4 gyerek. Igazából én egy olyan házat szeretnék, ahol van egy nappali, nekünk egy háló (amiben körbe tudjuk járni a franciaágyat), valamint 3 gyerekszoba, amiből talán csak 1 félszoba, a többi mindenképp 12 nm fölött van. 5 éves terv, hogy továbbmegyünk innen, de most állatira nincs rá keretünk és hát valljuk be a CSOK a XI-XXII. kerben nem nagy segítség. Mi pedig ragaszkodunk a környékhez. Ez van.