Éhes vagyok

Csak így, nemes egyszerűséggel. Megőrülök attól, hogy folyton időre ehetek, hogy folyton számolnom kell, hogy folyton másra ácsingózom, mint amit ehetek. Egyébként szerintem nagyon össze is ment a gyomrom, de mégis azt érzem most már napi szinten, hogy éhes vagyok. Nagyon! Jövő héten lesz még egy jelenésem a diabetológián, előtte persze a kötelező cukorkontroll. És tudom, hogy utána sem nagyon kéne kilengenem, mert mégiscsak nem jó Sanyinak, ha az anyja számolatlanul tömi magába a szénhidrátot, neadjisten csokit vagy sütit. Szóval nem is fogom megtenni, de néha belehalok, úgy innék egy nagy pohár colát, vagy tömény cukros limonádét, vagy ennék egy krémest, bevágnék egy nagy pálcás magnumot, ennék egy sajtos tejfölös lángost, vagy hideg gyümölcslevest. Vagy egyszerűen csak nekiesnék egy nagy tál sültkrumplinak, vagy ennék két cső főtt kukoricát.
Ha megszületett Sanyi, a Lipótiból kérek egy nagy karamellás tejet. És soha többet nem eszem Ham-Lett-et, reggelire egy nagy szelet kenyeret eszem, nem 4 dekányit, és uzsira ha kívánom, akkor 2 barackot is felfalok!
Hétvégén Matyi szülinapjára Tiramisut csinálok majd. Megint csak megszagolom, mert hétfőn vérvétel, tartani kell maxra a szabályokat, nem szabad kilengenem, mert akkor a cukrom is szar lesz. Én nemtom hogy bírják a cukorbetegek, de nekem ez kőkemény így lassan fél éve már. Eleinte mindent kihánytam, mikor meg végre tudtam volna enni, akkor kezdődött, hogy már nem szabad akármit akkor amikor csak szeretném. Sovány vígasz, hogy mindössze 5 kilót híztam, vagyis valszeg inkább fogytam csak.