Gigapocak 34+2

Gondoltam lövök egy fotót méretes hasamról. Igen, most elő kéne szednem azokat a fotókat, amikkel össze lehetne hasonlítani. Linkelek egy korábbi 36 hetes pocakfotós blogbejegyzést Marikával inkább. Szóval a két has közötti nagy különbség az, hogy a mostani egészen a mellem alatt kezdődik. Még ruhában csak-csak normálisnak tűnik, de csupaszon tényleg jól látható, hogy nagyon kerek, nagyon fenn van. 2 hét múlva megyek majd 36 hetes UH-ra, nagyon kíváncsi leszek Sanyi méretére és hogy mit fog mondani ultrahangos bácsi a magzatvízmennyiségről, ami a 24. hét óta folyton többnek mutatkozik a nagykönyv szerint.
Én őszintén szólva örülnék a mama ötletének, hogy egyszerűen a hasam nem fogja bírni ezt a sok-sok vizet és elfolyik hamarabb, mint a 40. hét. Várjuk meg a betöltött 36. hetet mindenképp, mert akkortól lehet a Szent Imrében szülni, aztán tőlem osztódhatok. Úgysem lesz minden teljesen kész a szülésre itthon.
Nade hogy miért vekengek itt a nagy hasamon? Hát csak azért, mert napjában legalább ketten kérdezik, hogy jövő hétre vagyok kiírva, vagy ugye már csak pár napom van vissza. Már megkezdődtek a kérdések, hogy: Hú, te még egyben vagy? Hatalmas nagy már a hasad, hova növeszted?
Azt hittem, hogy csak a 40. hét után tud ez a kérdés idegesítő lenni, de tévedtem, már a 34. héten is zavaró:-D
Egyébként leszámítva a fulladós, kapkodós légzést, amint valami megerőltetőt csinálok (pl. felmászom egy székre, hogy letöröljem a szekrény tetejét vagy nemes egyszerűséggel felmegyek a felső szintre a lakásban), óránként kell üldögélnem, hogy pihenjek, nem bírom végigsétálni a nagybevásárlást szombaton, mert mindenhol azt nézem hol ülhetek le, folyamatosan fáj a derekam, csúszik szét a medencém, ezért a jobb lábam nem feltétlenül azt csinálja, amit szeretnék, zsibbadnak a bordáim, irgalmatlan nagyokat reccsen minden ágyban forgásnál a farokcsontom, a kapacitásom már nem a béka segge, hanem inkább talpa alatt van, minden szuper!
Általában úgy kezdem a napom, hogy van egy tervem, hogy mit fogok megcsinálni aznap. Aztán a tervemnek kb. 75%-át átütemezem másnapra. Ma mit is lenne jó megcsinálni? Hm. Terveim szerint kitörlöm a pelenkázószekrényt és belepakolom a tegnap kivasalt babaruhákat. Bedobok egy szines mosást a gépbe (igazából a teregetés a kihívás mostanában, nameg a vasalás, amitől extrán fáj a derekam), valamikor a nap folyamán Matyival elmegyünk és beszerezzük a sulikezdéshez szükséges füzeteket az Auchanban. Ha már ott vagyunk, akkor nézek kis gumis lepedőt a kiságyba, meg cérnasapit, pár kiszoknit, alig van hosszú ujjú bodyja Sanyinak, talán az sem ártana. Kell vennem Pur-pur kenyeret és egy kisebb bevásárlás is kell, hogy holnap lecsót csinálhassak magamnak. (a mai ebéd már készen van, tegnap 2 napra főztem) Ha ezt mind sikerülne megcsinálnom, akkor már király lennék. Ja, és nem akarom tovább halogatni, hogy összerakjam a kórházas cuccom. Szinte érzem, hogy a füzetvásárlást egy az egyben tovább fogom halasztani, pedig már Matyi is azzal álmodott, hogy úgy ment Pannonhalmára, hogy nem volt összekészítve a cucca. Úgy tűnik túl közel alszunk egymáshoz, mert nekem is hasonló álmaim vannak:-D