L.J.Smith: Vámpírnaplók 5. - Leszáll az éj

"Hogy megmentse a két vámpírfivért, akik szeretik őt, Elena Gilbert feláldozta az életét. Miután a természetfeletti erők feltámasztották Elenát halottaiból, a jóképű, gondterhelt Stefan másra sem vágyik, mint hogy biztonságban tarthassa őt. De amikor elcsalják Fell's Churchből, a vonzó, nagyhatalmú Damon kihasználja a lehetőséget arra, hogy meghódítsa Elenát, nem is tudva, milyen veszedelem fenyegeti mindkettejüket. Egy gonosz lény szállta meg a várost, és egyre erősebbé válik. Képes a kedve szerint irányítani Damont, ugyanakkor Elena és a lány új képességei is vonzzák. De nem csak Elena ereje kell neki: a lány halálára szomjazik. Elena története folytatódik."
"Briliáns visszatérés, még sötétebb és lenyűgözőbb, mint az előző kötetek” – Samantha S. Williams
"Az ember számolja a napokat a következő részig” – The Southern Proud
"A műfajban szokatlanul mély jellemábrázolás és karakterfejlődés” – M. Watne
"Ebben a kötetben több a természetfeletti jelenség, mint az előzőekben, de ugyanazok a szerethető karakterek szerepelnek benne” – K. Shaw
"Ezerszer jobb a televíziós sorozatnál” – Jill Christensen
Egy szó: egyre borzongatóbb.

Bemásoltam egyes olvasók- feltételezem újságírók, kritikusok - rövid véleményét is, mert nem mindegyikkel értek egyet. Az első, ami nekem mindig meredek, ha egy olyan szereplőt, aki meghalt, láttuk meghalni, megkönnyeztük, eltemettük és aztán mégis visszahoznak a sztoriba, na az nekem valahogy nehezen emészthető. Persze értem én, hogy Elena nélkül ez a sztori kevés, de valahogy csak Gandalfnak tudom megbocsátani a visszatérést halottaiból, de L.J.Smith még elég messze van Tolkientől. Legalábbis nekem mindenképp:-D
Naszóval túltettem magam azon, hogy Elena visszatért, hogy Damon megint visszalépett emberbarátiságban egy szintet az előző kötethez képest és olvastam. Izgalmas, fordulatos, kicsit talán túlságosan is misztikus volt a könyv. És először ütött vissza az, hogy láttam sorozatot is. Kevertem a könyvet és a sorozatot. Szégyen gyalázat! De azért lassanként kitisztult a kép és belerázódtam megint.
"A műfajban szokatlanul mély jellemábrázolás és karakterfejlődés” – M. Watne. Na ezzel teljesen egyetértek. Mind Elenánál, mind Damonnál annyira érzékletesen írt a lelki fejlődésről, el tudtam hinni, hogy Damon tud jó is lenni és hogy Elena tényleg tud szeretni annyira, hogy ezért képes a legrosszabbra is.
Garantáltan lesz folytatás, legalábbis a sztori úgy fejeződött be. De nem érzem azt, hogy azonnal kell olvasnom. Kicsit többet vártam a könyvtől.

És most végre valami igazán tartalmasat szeretnék olvasni. A kiszemeltem karácsonyi ajándékként kapott A temesvári lány Schaffer Erzsébettől.