Tavasz van!

Most már tényleg érezhető az igazi melegfront. Ennek köszönhetően bazi vacakul vannak a csuklóim. Szóval most épp parkolópályán vagyok hímzésügyileg, valszeg mostanság nem nagyon fogok mutatni semmi újabb alkotást. Nade ezen nem siránkozom, mert a meleggel együtt egy csomó jó dolog is ránk köszöntött. Mindenekelőtt elbuszoztam a srácokkal pénteken cipőt venni. Mindenki kivétel nélkül kinőtte az őszi félcipőjét. Miki lába durván 3 számmal lett nagyobb, Matyié alig kettővel, Karcsinak meg egyszerűen nem volt itthon használható félcipő a méretében, pedig vagy 20 pár cipőt tárolok a szekrényben "hátha" felirattal... Úgy tűnik, hogy az átmeneti cipőket a kismotorral, focizással a fiúk totál lestrapálják. Szóval nagy attrakciónak megejtettük a buszozást. Minden klappolt, Mikit is sikerült leszerelnem, aki a Hamzsabégitől egészen a Móriczig stresszelt, hogy nem fogunk tudni ennyien leszállni:-DD Sikerült! Bekocogtunk a Siestába, ugyanis cipőből csak nagyon jót vagyok hajlandó venni, amíg meg a középsőmnek szinte gágok a lúdtalpa, addig meg kifejezetten ragaszkodom is ehhez. Otthon kifosztottam a családi kasszát, amikor viszont megláttam az árakat, akkor tudtam, hogy na az kevés lesz. Kérdésemre, hogy lehet-e kártyával fizetni, igenlő választ kaptam. Szóval válogattunk és mindenkinek sikerült kb. fél óra alatt a megfelelőt kiválasztani. Marika is kapott egy pici kocsicipőt, mert azt, amit örökölt az ovi és a cipőbolt között valahol elhagyott. Pedig egy tök aranyos kis prémes piros kocsicipő volt:( Hazafele végigjártuk az utat megint, de nem akadtunk rá sajnos. Naszóval a fizetésnél szembesültem a ténnyel, hogy mindkét kártyám lejárt. Így aztán kp-vel csak két cipőt tudtam kifizetni, az utolsó cipőért apa visszautazott másnap reggel. Állatira égtem a boltban! De mára szép cipőkkel feszítenek a srácaim. Nekem meg apának jó lesz a régi is, a mi lábunk szerencsére már nem nő! Viszont lehet, hogy új csizmát most kéne vennem, amíg a leárazások vannak a téli készletekre...

Hétvégén kimentünk a játszótérre. Szerettünk volna valami jó kinti programot, de annyira szeles és lógazesőlába idő volt, hogy inkább maradtunk a környéken. Pár fotót csattintottam is, bár mindig olyan viccesnek találom a fényképezőgépes anyukákat a játszótéren:-DD Marika kifejezetten élvezi, hogy már többször nem kell bundazsákot venni. Ha a nagyot adom rá, akkor már üvölt, ha az átmenetit, akkor elviseli, ha kiskabátot, akkor pedig kifejezetten jókedvű. A képeken kiskabátban van!

És beindult az ingatlanpiac is a jóidőtől. Voltunk mi is pár házat nézni úgy két hete. Van egy kiszemelt házikónk itt Albertfalván. Persze ratyi, sokat kéne áldozni a felújításra, de megugorható az első körös megvásárlása, mert méretben is tök megfelelő. Viszont úgy tűnik hogy mások is ezt gondolják, mert a házra a héten teszik meg páran az ajánlatukat. Lehet, hogy erről lecsúszunk, mert a vevőnk lízingkérelmét még mindig nem bírálták el. Pedig most már a 4. hetet töltjük az ígért 2-3 hét helyett. Ma este azért Viktor elmegy Bogival megnézni a házat. Bogi építész, megmondja nekünk, hogy érdemes-e a házról álmodozni, vagy inkább hagjyuk. Nameg ő újítaná fel nekünk, amíg tarta a pénzünk, addig csinálná:-DD Annyira drukkolok, hogy ne vigyék el. Igyekszünk nagyon spórolni, hogy a vágyainkat megléphessük. És persze mikor, ha nem most törik össze a kocsink. Mariannéktól hazafele Viktor sietősre fogta a figurát, hiszen hátra volt a hajmosás a fiúknak. Siettünk, a Hungária-Thököly sarkán nekikoccantunk az előzőnek. Kicsi koccanás volt, szinte olyan volt, mint egy nagyobb fékezés, a kár mégis tetemes. Marika épp a kezemben aludt, nagyon megijedt, annyira sírt. Na ettől aztán a fiúk is sírni kezdtek. Végül este kilencre értünk haza, mindenki csak bedőlt az ágyba, én meg örültem, hogy még mindig aktívan szoptatáok, mert a nagy várakozásban az éhes Marikát sikerült megvacsiztatnom! Sajnálom, hogy a kocsink eltört, mert ha helyben vennénk házat, akkor a kocsit is beleforgatnánk. Így meg, hogy tört, még kevesebbet ér:( Igazán hozzánk vághatna valaki egy 6 személyes autót!

Még egy csomó mindent akartam írni, de Marika üvölt, mennem kell:-DD
Idegesít, hogy kéne csinálnom egy tavaszi nagytakarítást...

Mirabilia: Lady of the Mist

Kézkímélésképp félretettem a Dimensions tündéremet. Elővettem egy "kötelezőt", ismét a Mira csajszikat. Most már a 7. nőmet böködöm, konkrétan a Lady of the Mist van soron. Már korábban beleöltögettem a ruhájába, így aztán e heti haladásom lényegében csak egy pici a ruhájából és a majdnem kész virágok a hajában és a ruhája dekoltázsán. Csak kisebbeket hímzek, mert mostanában sokat volt otthon Miki, így délutánonként vele játszottam először egy társast, aztán együtt hímeztünk. Eddig jutottam a lady-mel, kicsit fura test és arc, nameg haj nélkül:-DD

Marika mostanság

Marikának már 5 foga van. A többi növesztése folyamatban, mert az éjszakáink kritikán aluliak és az orra is folyik. Nameg nyűgös is mindezek mellé.
Nagy hír, hogy eszik. Tényleg eszik, legalábbis van már napi rendszerünk a kajálásban. Reggeli cici, tízóraira bevág egy fél almát vagy egy fél üveg gyümit, kap hozzá teát. Ebédre vagy én főzök, vagy üveges kaja, de nagyon mértékkel, valahogy a főzelékekért annyira nem rajong (na nem mintha a gyümikért igen). Úgy kb. fél üvegnyit eszik. Uzsira kap pépet mellé teát. Most nagy kedvenc a kekszes-piskótás és a gabonapépes, amit tápival kell készíteni. Ez utóbbiból eleinte nagy adagokat evett. Aztán valamikor 6 körül kap egy kisebb adag tápit vacsira, fürdés-alvás előtt szopi és késő este is van még egy szopi. Ha rossz éjszaka van, akkor még 3-4x találkozunk éjjel, ha jó, akkor csak 1x. Én ez utóbbit jobban szeretem.

Kutyálkodik a csajszi. Már ki kell tennem a nappaliból a kukát, mert a múltkor gombahéj rágcsáláson kaptam, nameg előszeretettel szedegeti ki belőle a hulladékot. Az elrepedt műbőr huzatú stokit (amin én ülök az asztalnál) addig piszkálgatta, bontogatta, míg a múltkor szivacsot evett. Illetve evett volna, de végül kihányta egy kis ebéddel együtt. Azóta a stokit is száműztem az előszobába. Hétvégén talán varrok rá egy vidám huzatot. Mindent megeszik, amit csak talál. Imád morzsákat, cérnákat, kis szöszöket egyebeket a szájába pakolni. Nagyon kell figyelni erre a kis emberre.

Ügyesen oldalaz a bútorok mellett. Eszméletlen sokat dumál, jókedvű, barátságos mindenkivel. Talán Matyi a legnagyobb kedvence. Ha kutyálkodik és mondom neki, hogy Marika, mit csinálsz? Akkor göcögve menekül előlem, ha elkapom sikít és nevet. Rengeteget gurul, esik mostanában, mert elkezdett vagánykodni. Már csak fél kézzel kapaszkodik, kissé lazára vette a figurát. Iszony pelenkázni és rendezni, mert folyton csavarog, pörög, valamiért kutat. Még szopi közben sincs nyugiban, kedvenc elfoglaltsága, miközben épp avesém rúgja le szopi közben, hogy egyik kezével a melltartómat piszkálja, vagy egyik ujjával az orromba akar belenyúlni. Ha rászólok kiröhög.
Ja és mindenhova bebújik, a legkisebb helyekre is bepréseli magát, csak valami ujdonsággal kerüljön szembe:-DD Nagyon szereti a kukcs játékot. A tornyokat ledönti, összerakással még nem próbálkozik. Mindenben részt akar venni, amit a fiúk csinálnak. Karcsitól kicsit fél. Nem csodálom, legkisebb fiam elég sokat durvázik vele...

Zenei fejlesztés

Nem lehet elég korán kezdeni. Marikának úgy tűnik a vérében van a zene. Apa csak előveszi a gitráját, Marika azonnal megjelenik és üti neki a "tempót" és természetesen "énekel" is hozzá. Ja, annyit megjegyeznék, hogy apa itt csak épp bemelegít, azért ez az egyszerű skála hallatszik.

Még nem mutattam

Valahogy sem kedvem, sem időm nincs ideülni az utóbbi időben. Itt a tavasz, zsong az összes kölyköm, kicsit én is:-DD Főzök, takarítok, már csak annak a nyavajás vasalásnak kéne nekilátnom. Esténként meg apáé a gép, szóval a lehetőségeim elég korlátozottak:-DD Na jó, ez túlzás, de olyan jó mondani.
Mutatom mekkora hatalmas 10 szálas csokrot kaptam a házassági évfordulónkra. A vacsira még nem volt időnk, nem is tudom mikor tudjuk majd megejteni, mindjárt hívom Zsuzsit, mikor érne rá.
Én meg ugye a Candamar szivecskés hímzést adtam az Uramnak. Ilyen lett ekretezés után. Szerintem nagyon szép lett a végeredmény. (Zárójelben: hogy Márti, aki kérte a mintát még levélben nem jelentkezett a címével. Ha erre jársz, dobj egy mail címet, hogy hova postázzak!)Hétvégén kértem, hogy fúrjuk fel az összes képet a falra, de a rövid hétvége és egyebek kicsit bekavartak. A 90 napost is csak hétfőn kezdtem el. Most látom csak, hogy mennyit takarítottam a fiúk után. De valahogy nem szeretek ételt kidobni. Asszem igazából nem is kéne magamnak sosem szednem az ételből, elég lenne a maradék:-DD Nade az meg milyen dolog.
Olvastam is, végigbőgtem az A temesvári lányt.
Tündérke kinyírta a kezem. Kicsit pihentetem, valami könyebbet hímzek, amit nem kell izomból szorítani, hogy az 5 szálas fonalak átjöjjenek a lyukakon. Ha van érdemi haladás, akkor mutatom.

Ünnepek és vegyes vágott

Szegény kis blogom mostanában elég rendesen elhanyagoltam. Még talán időm volna, hogy írjam, de a kedvem kevés hozzá. Sok dolog történt velünk mostanság, de csak a legfontosabbakat írom le.

Mindenekelőtt szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni Viktoromnak! Éljen a 34! Most megint idősebb nálam fél évvel:-DD Közben kiderült, hogy a gyerekek felmérést csináltak az osztályban, hogy kinek vannak a legfiatalabb szülei. Na jó, konkrétn az anyukáról volt szó, és jelentem megnyertem a versenyt. Mivel Viktor alig fél évvel idősebb csak nálam, szerintem magasan megnyerte a legfiatalabb apuka címet is;)

Viktorom szülinapját Ajkán ünnepeltük apukám születésnapjával egybekötve. Szinte már-már hagyománynak is nevezhetném, hogy egyben üljük a két szülinapot, mert apukám március 13-án, Viktor meg 16-án született. Csak van köztük 30 év. Anyukám megrendelte a tortát, de a 6-os számgyertya úgy elbújt, hogy először csak 434 volt a tortán:-DD Aztán egyszercsak valahonnan a torta papírja alól előbukkant a 6-os is, úgyhogy csináltunk újabb gyertyafújós-kívánós képet csak a két ünnepelttel. Mutatom a képeket, amik készültek a "zsúron":

Matyi fiam csillagász táborba ment hétvégén. Kicsit elbizonytalanodott a táborban, mikor odaértünk a gyülekezőhelyre és kiderült, hogy egy barátja sem megy csillagászkodni. De aztán hamar belejött a barátkozásba a hosszú hétvége alatt. Kétszer is felhívtuk, minden rendben volt vele, de érdekes módon a tábori beszámolóban a legnagyobb helyet a Pirosszka című film foglalta el, ahelyett, hogy milyen frankó élményeket éltek át.

Miklóskám két hete "felvételizett" a Don Boscoba. Ismét az iskolaotthonos osztályt jelöltem meg, nekünk anno nagyon bejött ez Matykóval. Miki ügyes volt, meg is kérdezte a tanár nénit, aki vitte őket "játszani", hogy befogadják-e őt a Don Bosco suliba:-DD Tegnap megjött a levél, hogy igen, befogadták, áprilisban megyünk beiratkozni.
Miki egyébként most megint itthon van. Valami iszonytaknyolással egybekötött köhögős-taknyolós vírussal küzd Karcsival együtt. Kíváncsi vagyok, Marika mikor kezdi.

Ajkán félig megünnepeltük a házassági évfordulónkat is, ami egyébként pont ma van. A 10. Szép kerek. Zsuzsi tegnap próbált hívni este (én nem vettem észre), gondolom nem jó neki a mai esti gyerekvigyázás. Mentünk volna ünnepi vacsira kettesben, vittem volna a képet is. Na mindjárt rácsörgök Zsuzsira, hátha nem alszik már:-DD Ezeknél a tizenéveseknél sosem lehet tudni, legalábbis én délelőtt amíg lehetett aludtam anno. Szegény anyám! Mai fejjel nehezen viselném el magam:-DD Naszóval Ajkán voltunk moziban. Utoljára majdnem pont egy éve voltunk, az Avatart néztük meg. Az utódomra ütök nem volt olyan jó, de kellemes szórakozás volt, az ajkai mozi meg kicsi és barátságos. Kézzel írják a jegyeket és csak 600 Ft volt egy:-DD

Marika meg nekilátott enni. Egyre jobban megy neki. Délelőtt már néha simán bevág egy fél almát, iszik rá gogósiszit, aztán egyértelműen az emberkaját szereti, szóval ha főzelék van, akkor a miénket turmixolom, husival, sajttal, virslivel. Uzsira most a tápiba kever Milumil gabonapépet szereti. Nagy adagot be tud vágni belőle. Ha strapás napom van, akkor este a szopi után bevág egy deci tápit is, de egyébként elég a cici neki. Szóval ha jó napunk van, akkor már tízórainál és uzsinál elhagyom a szoptatást, csak a többi alkalommal kell, vagyis reggeli, ebéd, vacsi, utóvacsi és éjszaka, ahányszor kelt:-DD Nálunk ez már nagy haladás. Marika is tegnap volt 10 hónapos! Jaj, de nő ez a csaj!

Szégyen ide vagy oda, hiú vagyok. Nem bírom elviselni magamon a plusz kilókat. Nekilátok a 90 naposnak. Kellenek a komoly szabályok, hogy valamit tudjak tartani, nekem ezt a 90 napos jelenti, vagy a 150 grammos diéta, amit önszántamból nem csinálnék. Célom, hogy 58 kiló legyek. Egyszerűen nem érzem magam jól a bőrőmben, zavar, hogy feszülnek rajtam azok a ruhák is, amik még rámjönnek:-DD Szombaton indul a buli, majd írom, ha van eredmény. Perpill valahol 65 kiló körül leledzem... No comment. Most kicsit lazábban vettem a tornát is. Igazából nem tudom miért, de ezek a folyamatos frontok nálam félhulla állapotot eredményeznek, nem volt kedvem nagyon tornázni. Nameg zavart, hogy mindent patenttul meg tudok csinálni, kivéve a felgördülést és az olyan gyakorlatokat, amiknél a felülést teljesen fekvő helyzetből kell indítani. Egyszerűen nem értettem, hogy miért. Hát írtam Simonfi Áginak, hogy mit tehetnék, hogy ez a gyakorlat is menjen, hiszen tudom, hogy alig 5 éve még csont nélkül kiviteleztem. Gondoltam, hogy a 4,5 szüléstől gallyra ment a hasizmom totál. És kérem szépen igaz, hoyg laza 1 hónapos csúszással, de kaptam választ is! A csipőhajlító izmom gyenge, lábemelgetéseket kell csinálnom, hogy ott megerősödjek és amíg a felgördülés nem megy, addig csak a kezdő gyakorlatsort nyomathatom.

Na és tegnap megnéztük az első házat. Nekem tetszik, Viktornál nem aratott zajos sikert. Ma délután odaülök a telefon mellé és hétvégére igyekszem leszervezni pár háznézést helyben, mert kocsink az épp műszakiztatáson van.

Na mutatok még valamit. Egyszerűen megőrülök attól, hogy folyton mást hímeznék. Otthon apukámnak van nyomtatója, ott szoktam a keresztszemes mintáimat kinyomtatni. Apukám ezzel már totál tisztában van, így szombat délelőtt elnyargalt és vett fekete tonert a gépbe. Annyira meghatódtam ezen, hogy így figyel a hülye hóbortomra. Nyomtattam is 5 mintát, amiknek bármikor nekikezdenék. Persze még tart a tündéres szerelemkép hímzésem, csak hát kellenek a csábítások. Viktor a Helene Tran képet szavazta meg következő áldozatnak, ha valamibe megint belekezdenék. Asszem 2011 mégsem a befejezések éve lesz, hanem a MUK éve. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy vagy 4 könyvet elhoztam otthonról olvasásra, de a Zabhegyező kimaradt a listámról... Gáz vagyok... Na mutatom a képeket is:

Dimensions: Woodland Enchantress (2)

A képek alapján úgy tűnik, hogy szinte alig haladtam vele, pedig egész sok munkám van ebben a hímzésben eddig. Nekem azzal nincs gondom, hogy a 4-5 szálas hímzések akadnának vagy nyomik lennének, viszont abból napi max. 2 szálat tudok elhímezni, mert nyírja a kezemet. Egyébként tényleg deformálja az anyagot. Nagyon nyugtató most Aidára hímezni. Nem is tudom mikor hímeztem rá utoljára... Minden nap nézegetem a képet, hogy milyen lesz, ha elkészül. Hát passzolom, hogy az a nap mikor jön el, de nem mostanában. A kép hatalmas én meg lassan hímző emberke vagyok:-DD Mutatom milyen kis inci-finci sarkocskát sikerült kitöltenem:
Nameg most kéne pár kötelezőt is készítenem. Nálam van Mariann fűszernövényes kendője, az utolsó növényke aktuális már rá. Jó lenne befejeznem a sajátom is, aminek a kerete félkészen áll. A Lizzie Kate hónapos SAL-ból még nincs kész a február sem, pedig most már akár a márciust is ráöltögethetném. Mondjam, hogy szinte szerencse, hogy nem futott még be Jucustól a Csokibonbonos SAL-hoz a színes mintaív plussz a hozzávalók? Na nem, ezt nem mondhatom, mert a Magyar Potsa már megint alakít persze. Múlt héten hétfőn dobta postára Jucus tértivevénnyel, ajánlottan a cuccost. Azóta még nem jött meg Budapestre. Múlt pénteken Viktor az RL számmal bement érdeklődni a postahivatalba. Úgy ugatták neki oda, hogy mit okvetetlenkedik, a küldemény még el sem indult Szombathelyről. Hétfőn Jucus már azt a felvilágosítást kapta, hogy a küldemény már úton van Budapestre. Jelentem még mindig nem jött meg. Kezdek szkeptikus lenni, jövő héten megint érdeklődök, de szerintem nagy a sansz rá, hogy visszaér a csomagocska Jucushoz azzal a felirattal, hogy a címzett nem vette át. Esetleg még bírságot is fizethet... Miért nincs még fényposta? Pedig Aladár már használhatta! Esküszöm nem felejteném el kinyitni az ablakot!

Kereteztettünk

Már csütörtökön elhoztam a képeket a keretezőtől és már tegnap le is fotóztam őket (jó bénán), de csak most van egy szusszanásnyi időm, hogy mutassam is őket. A főzelék forrogat, az élesztő dolgozik, gyerekek apával a játszón. De azért nem leszek hosszú;)
Kissé nehezen szerveztem le, hogy sikeresen eljussak a keretezőhöz és még Mariannal is sikerüljön összehozni a találkozót. Valahogy úgy érzem, ha ő is ott van, akkor tuti jó kereteket találok el. Én nem igazán látom át, hogy mi a jó keret, inkább azt tudom biztosra, hogy mi nem tetszik, vagy mi nem stimmel. Neki viszont ahhoz is van jó érzéke, hogy a megfelelőt megtalálja. Ha meg a keretezős csajszi is segít, akkor teljes a siker. Így született meg ez a három keretezett kép. A tündér valami csodás és hatalmas. A MillHill készletnek annyira meleg árnyalatokat sikerült összevadászni, hogy az csak na. A cseh városi kép (szégyen gyalázat, de nem tudom melyik városról van szó, majd apukám megkérdem, mert tőle kaptam a kis metszetet) meg először egy hihetetlenül sötőtzöld alapra volt ragasztva. Egyszerűen nem találtunk hozzá megfelelő paszit és keretet, így aztán lebontották és az alkotó neve, nameg a cím a kép hátuljára került. Nekem mindhárom kép nagyon tetszik. Már ott figyel a Lónyay utcán a Canadamaros készlet is. Kéknek álmodtam, zöld lesz belőle:-DD Szerettünk volna egy kávézást összehozni Mariannal, de csak nem fért bele az időbe, pedig ő is gyorsan kiválasztotta a tündérének a keretet, én is gyors voltam. Szerintünk a keretezős csajszi dumálta el az időnket. Na majd egyszer talán ez is összejön:-D

Múlt héten sikerült találkoznom a bátyámmal is. Úgy örültem, hogy beugrott hozzám, megfogadtam, hogy igyekszem gyakrabban hívni a jövőben. Megetettem, elrángattam ügyeket intézni az OTP-be, vettünk úszásra hátizsákot Matykónak. Beültünk egyet kávézni is, csak sasolt a tesóm a budapesti árakon:-DD Szerencséjére pont akkor érkezett, mikor Júlia befutott hozzám, hogy vigyáz az alvó srácokra, amíg én a tartozásigazolásért talpalok az OTP-be.

Na és itt van egy extra kép a keresztanyám kérésére az Obiban beszerzett karnisunkról. Annyit hozzátennék, hogy egy ici-picit lóg, mert a közepén lévő résznél valami nagyon kemény rész volt a falban és nem sikerült elég mélyre fúrnia Viktornak.Na futok is tovább! Mindenkinek jó hétvégét! Nagy sétákat és jó öltögetést végre igazi napsütésben! Imádom a tavaszt!!!!

Remélem nem kiabálom el...

Nem mertem még ide írni, bár levélben vagy szóban már ujságoltam pár embernek. Valahogy úgy vagyok az egésszel, hogy attól félek, nehogy mégis valami beüssön, aztán az eladás meghiusul én meg előre ittam a medve bőrére. Szóval írom inkább úgy, hogy van vevőnk, nem pedig úgy, hogy eladtuk a lakást. A részleteket már múlt héten csütörtökön megbeszéltük a vevőnkkel, aki lízingelni fogja a lakást, tehát kicsit nehezebben fog beindulni a dolog.
Mennyiért adtuk el? Áron alul természetesen. Még az alsó árból is alkudott egy kevesett a fazon, de cserébe egészen július végéig lakhatunk a lakásban ingyen és bérmentve. Szóval így már egálban vagyunk.
Most futkározunk a papírok után, hogy a vevőnk be tudja adni a lízingkérelmét. Ha azt pozitívan elbírálják, akkor tudunk adásvételi szerződést kötni csak. Ebben az esetben így szokás állítólag. Én örültem volna, ha kapunk valami foglalót vagy előleget, de lízing esetén ez sem jár. Na mindegy, végülis 1 évet vártunk a vevőre, kicsit még tudunk várni.
Aztán nekilátunk mi is a nézegetésnek. Illetve, hogy pontosan fogalmazzak, mi is megnézzük azokat a házakat, lakásokat, amiket ezer éve nézegetünk neten. Én meg megint nekilátok babakocsival sétálgatni a kertesházas részen;)

L.J.Smith: Vámpírnaplók 5. - Leszáll az éj

"Hogy megmentse a két vámpírfivért, akik szeretik őt, Elena Gilbert feláldozta az életét. Miután a természetfeletti erők feltámasztották Elenát halottaiból, a jóképű, gondterhelt Stefan másra sem vágyik, mint hogy biztonságban tarthassa őt. De amikor elcsalják Fell's Churchből, a vonzó, nagyhatalmú Damon kihasználja a lehetőséget arra, hogy meghódítsa Elenát, nem is tudva, milyen veszedelem fenyegeti mindkettejüket. Egy gonosz lény szállta meg a várost, és egyre erősebbé válik. Képes a kedve szerint irányítani Damont, ugyanakkor Elena és a lány új képességei is vonzzák. De nem csak Elena ereje kell neki: a lány halálára szomjazik. Elena története folytatódik."
"Briliáns visszatérés, még sötétebb és lenyűgözőbb, mint az előző kötetek” – Samantha S. Williams
"Az ember számolja a napokat a következő részig” – The Southern Proud
"A műfajban szokatlanul mély jellemábrázolás és karakterfejlődés” – M. Watne
"Ebben a kötetben több a természetfeletti jelenség, mint az előzőekben, de ugyanazok a szerethető karakterek szerepelnek benne” – K. Shaw
"Ezerszer jobb a televíziós sorozatnál” – Jill Christensen
Egy szó: egyre borzongatóbb.

Bemásoltam egyes olvasók- feltételezem újságírók, kritikusok - rövid véleményét is, mert nem mindegyikkel értek egyet. Az első, ami nekem mindig meredek, ha egy olyan szereplőt, aki meghalt, láttuk meghalni, megkönnyeztük, eltemettük és aztán mégis visszahoznak a sztoriba, na az nekem valahogy nehezen emészthető. Persze értem én, hogy Elena nélkül ez a sztori kevés, de valahogy csak Gandalfnak tudom megbocsátani a visszatérést halottaiból, de L.J.Smith még elég messze van Tolkientől. Legalábbis nekem mindenképp:-D
Naszóval túltettem magam azon, hogy Elena visszatért, hogy Damon megint visszalépett emberbarátiságban egy szintet az előző kötethez képest és olvastam. Izgalmas, fordulatos, kicsit talán túlságosan is misztikus volt a könyv. És először ütött vissza az, hogy láttam sorozatot is. Kevertem a könyvet és a sorozatot. Szégyen gyalázat! De azért lassanként kitisztult a kép és belerázódtam megint.
"A műfajban szokatlanul mély jellemábrázolás és karakterfejlődés” – M. Watne. Na ezzel teljesen egyetértek. Mind Elenánál, mind Damonnál annyira érzékletesen írt a lelki fejlődésről, el tudtam hinni, hogy Damon tud jó is lenni és hogy Elena tényleg tud szeretni annyira, hogy ezért képes a legrosszabbra is.
Garantáltan lesz folytatás, legalábbis a sztori úgy fejeződött be. De nem érzem azt, hogy azonnal kell olvasnom. Kicsit többet vártam a könyvtől.

És most végre valami igazán tartalmasat szeretnék olvasni. A kiszemeltem karácsonyi ajándékként kapott A temesvári lány Schaffer Erzsébettől.

Gyorsan, hogy feledésbe ne merüljön!

Megint rohanok és megint nem bírom magam utolérni. Amikor van időm, akkor naná, hogy semmi kedvem sincs ideülni a gép elé, pedig tényleg lenne miről írnom. A legfontosabbról majd egy másik bejegyzésben, remélem mihamarabb sikerül összehoznom azt is, de most legyen egy ici-pici mesélés és hímzés:-D

Szóval most hétvégén szalma voltam. Elmaradt Szilárdéknál a farsangi buli, így itt álltunk egy szabad hétvégével. Viktor egy ideje mondogatta, hogy hazaviszi a fiúkat a Selmeci nagypapához. Hát szombat reggel összepakoltam őket és útra keltek. Én meg maradtam Marikával, mert a nagypapáéknál esélyünk sincs ottaludni, ugyanis még így, hogy csak a fiúk mentek, így is úgy alszanak, mint a heringek. Nagypapánál már tett Viktor finom utalást az ágyszám bővítésére, eddig még nem történt semmi...
Szóval szombat estére szerettem volna valami beszélgetős estét összehozni. Mariann hihetetlen módon, de szabad volt, eljött és itt is aludt nálam. Hozott persze hímzést is:-D Dumáltunk, vacsiztunk, filmet néztünk, iszogattunk, közben öltögettünk. Természetesen bűnbe estem. De most valahogy annyira jót tett a lelkemnek. Kicsit félreraktam az ajándékba hímzett Candamar készletet és ezzel foglalatoskodtam (Hesztia kedvéért mellékelem a fotót is).Azon az estén és még egy kicsi délutáni hímzés alkalmával ennyit haladtam, és csak remélem, hogy látszik a bal alsó sarokban a sok-sok szürkés félx is. A Dimensions készlet nagy része félx-ből áll, tehát jó haladós lesz, csak az időm lesz persze kevés hozzá. Viszont az 5 szálas hímzés nyírja rendesen a kezem, úgyhogy most kis pihi következik, olvasok, sokat alszom, mert megint fáradtnak érzem magam és jövő héten újult erővel fogok hozzá ennek és pár kötelezőmnek is. Eddig egyébként imádom és csodaszép színei vannak. Szerelemhímzés, ha mondhatom ezt.
Mariann elhozta a Lanarte: Fuchsia in watercolour hímzését. Én meg csak csorgattam a nyálam. Jól emlékszem, hogy ennek elkunyeráltam a maradékjait? Ugye? Annyira csodás, olyan finom minta és hát hatalmas!!!
Majdnem negyed éjfélig fenn voltunk, úgyhogy másnap kissé fáradtan, de időben keltünk, hála a telefonom ébresztő funkciójának. Mariann sietett haza, hogy családostul ott lehessenek a kilences misén. Én meg megfőztem itthon 4 személyre és a fél tizenkettes misére begurultunk Marikával. Egészen a szentbeszéd közepéig bírta csajszim. Onnantól hangosan rikoltozott, aztán mikor másodjára is jelentőségteljesen ránk nézett Attila atya, jobbnak láttam kimenni a hangoskodó babával.
Aztán csak úgy telt a délután, irtó jó volt magamban, Marikával játszottunk, egy csomót dumáltunk, énekeltem neki.

Hétfőn újult erővel estem neki a Candamar készletemnek. Ma be is fejeztem, az utolsó gyöngyöt is felvarrtam. Aki kíváncsi rá, az Viktor kivételével ITT megnézheti. Az uramnak meglepetés lesz, úgyhogy kérem, hogy ne kukucskáljon. Megküzdöttünk: én és a letisztult mintaféle. Szép lett, de belehalnék, ha újra el kéne készítenem, mert én nem ilyen ismétlődő motívumokra vagyok teremtve.
Figyelem! Aki elsőnek kéri, annak ingyen és bérmentve elpostázom a maradék fonalakat, maradék gyöngyöt és a leszámolómintát!
Egyébként csütörtökön viszem kereteztetni, hogy a házassági évfordulónkra készen is legyen. Akkor el is hozom a múltkori képeket. Húú, már nagyon várom!

És jaj, de kéne már egy csomót kommentelnem, remélem hamarosan odáig is eljutok!!! Annyi szépeséget láttam, gyerkőcöt és hímzést egyaránt!