Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2022. december 11., vasárnap

Eladó keresztszemes készletek

 Jó ideje gondolkodtam már ezen az elhatározáson. Elkezdtem eladogatni a keresztszemes dolgaim. A hímzős ládával kezdtem, amit 2013-ban nyertem az Országos Keresztszemes Kiállításon. Csak porosodott a polcon, néha-néha leporolgattam, néha kihúzogattam a fiókjait. Bevallom mindig büszkeség töltött el, ha ránéztem, de zavart, hogy olyan kihasználatlan. Nagyon keveset hímzek. 3 éve a covid alatt egyszercsak egyik napról a másikra elkezdett fájni a szemem. Egyik nap még jó volt, pár nap múlva már iszonyúan nehezen viseltem. Először azt hittem, hogy kötőhártya gyulladás, de a szemcsepp csak rontott rajta. Aztán voltam szemészeten egyszer, kétszer, többször. Itt is, ott is. Van könnyem, nem az a gond, hanem valami összetevő hiányzik a könnyemből, így lényegében non-stop diszkomfort érzésem van a szememben. Hol jobb, hol rosszabb. Hol ég, hol olyan, mintha homokot szórtak volna bele, hol totál száraznak érzem, pedig van benne könny. Este néha már csak arra vártam, hogy lefeküdjek és ne kelljen nyitva tartanom a szemem. Most nem iszom kávét jó ideje, és érdekes módon sokkal jobb! Ha hímeztem egy kicsit, másnap mindig megvolt a böjtje, extrán rossz lett a szemem, főleg, ha kicsit is megerőltetem, vagyis rosszabb fényviszonyok között hímeztem, vagy nagyon halvány színeket böködtem. Így csak néha-néha vettem elő egy-egy hímzést és haladtam vele egy picit. Mondhatni csigatempóban haladt bármi. 

De más dolgok kezdtek előtérbe kerülni az életemben. Sokat gondolkodtam azon is, hogy mennyire tekintem kincseimnek a felhalmozott készleteim, hímzős cuccaim. "Ahol a kincsed, ott van a szíved is!" Lehet a sorok között olvasni.

Zavart a sok felhalmozott dolog. Hát egy nap feltettem a jófgásra a hímzősládát. Aztán a Marketplace-re. Pénteken elvitte magával egy kedves hölgy, aki csodálkozott, hogy milyen szép állapotban van és mennyi fonal van még benne. Megígérte, hogy örömmel és aktívan fogja használni!!! Nekem erre volt szükségem.

És ha már ez a szép nagy doboz elkelt, akkor elkezdtem más szemmel végignézni a készleteim. Melyik az, amit nem fogok meghímezni? Ezer oka lehet: pl. hogy már nem tetszik, vagy hogy nagyon halvány színekkel kell öltögetni, amit nehezen látok, vagy van valami hasonló készletem, ami jobban tetszik. Ami fennmaradt a szűrőmön, azt feltettem a Marketplace-re, hátha valakinek megtetszik. Minden készletem teljesen hiánytalan, csak fel lett bontva miután megvettem, vagy megkaptam. Többhöz fűződik emlékem, hogy mennyire örültem neki, amikor a kezembe került, hogy melyik betegségem alatt nézegettem, hogy hol kezdenék neki, hogy melyik éves tervemben volt benne, hogy de elkészíteném. Nem mondom, hogy könnyű elengedni, mert van benne egy olyan érzés, mintha egy korszak lezárulna. De talán így jó. És azért titkon itt megjegyzem, hogy a nagy kedvenceim megtartom magamnak, hátha egyszercsak a szemem megjavul (hiszek a csodákban!), vagy egyszerűen később szépen lassan csak elkészítgetem csigatempóban:-D

De következzenek az eladó készletek. Ha valaki még jár erre, írjon rám bátran, ha valamelyik tetszik neki. Az ár irányár, biztosan megegyezünk!

1. Baby Popcorn készlet (4.000,- Ft) Valaha magamnak vettem, babaköszöntőnek szántam egyik gyerkőcnek, de végül nem e készlet mellett döntöttem.


2. Bothy Treads: The Pretend Friend (8.000,- Ft) Magamnak vettem anno.


3. Bucilla: Teapot Duo (5.000,- Ft) Anno Judittól vettem.


4. Dimensions: Celestial Gathering (10.000,- Ft) Anno akkor vettem, amikor legnagyobb bolondult a csillagászatért. Gondoltam biztosan örülne neki, ha meghímezném. Nem került rá sor.

5. Dimensions: Going to market (ELADVA) Ha elkészült volna, akkor a húgomé lenne, mert anno neki ígértem. Ma is nagyon tetszik, főleg a színei! Elég barbár módon bontottam fel.

6. Dimensions: In her garden (ELADVA) Még most is borzasztóan tetszik. Olyan a kép, mint egy álom. Judittól vettem magamnak. 

7. John Clayton's: Fleur (14.000,- Ft) Szintén magamnak vettem egy keresztszemes kiállítás után. Illetve nem is vettem, hanem megrendeltem és először valami totál rosszat rendeltek be a boltba, úgy kellett reklamálnom, hogy nem azt kértem. De rég volt!


 8. Lanarte Romantic: Beauty in blue (12.000,- Ft) Erre a szüleimtől kaptam pénzt, hogy egyik szülinapomra vegyem meg. Csodásak a színei!


9. Lanarte Romantic: Pierrot (7.000,- Ft) Még kislány koromban egy unokatesóm rajzolt egy Pierrot-t az emlékkönyvembe. Csodás volt az a rajz. Valamiért arra a rajzra emlékeztetett ez a hímzés, így került a kosaramba.


10. Lanarte Romantic: Sarah Moon (20.000,- Ft) Hát ezt a hímzést sokat kutattam anno, mert már hiánycikk volt szinte mindenhol. A mai napi nagyon tetszik, még mindig hezitálok azon, hogy maradjon-e az eladandók között, de a színei túl halványak. 

11. Lanarte Romantic: Young Japanese woman (10.000,- Ft) Magamnak vettem, hiszen piros. A színei tetszettek meg!


12. Maia: Asian portrait (9.000,- Ft) Mikor divatba jöttek a Maia készletek, akkor vettem magamnak. Még most is nagyon tetszik, de totu nem aidára, hanem hímzővászonra készíteném.


13. Michael Powell: Spanish Hill Town I. (15.000,- Ft) Hú, azt még anno valakitől itt a blogspoton vettem meg. Ma már halálos a szememnek, hogy fehérre fehérre hímezzek és ebben bőven van! De nagy kedvenceim az MP képek, nem egyet hímeztem tőle.


14. Mirabilia: Blooming bride hozzá tartozó vászonnal együtt (15.000,- Ft) Na ezt már garantáltan nem bírná a szemem, pedig gyönyörű!!!! Szerencsére csak a vásznat vettem meg hozzá! Ja, és ugye ez csak a leszámolóívet tartalmazza.

15. Mirabilia: Rose Arbour (7.000,- Ft) Még a Tűvarázsból származik Kecskemétről. Ha jól emlékszem ajándékba kaptam, de nem biztos. Csak leszámolóív.

16. Sunset: Three Geishas (ELADVA) Ezt a készletet az első olyan keresztszemes kiállításon vettem meg, amin ott voltam személyesen. Akkor volt nyertes Nyuli Dim Gésás képe. Na arra nem volt pénzem, úgyhogy ez jött akkor velem haza. Az első komolyabb keresztszemes készletem. Máig nem értem miért nem csináltam meg. Brutálisan bontottam fel a csomagolást sajnos.



És itt a sor vége. 









2021. június 4., péntek

Egy fáradt anya naplójából

Ez most egy lap lesz a panasznaplómból, amit nem vezetek, csak most már egyszerűen kikívánkozik belőlem. Miközben körülöttem 4 gyerek "ugrándozva" örül annak, hogy már csak egy hét van a suliból, én ezt borzasztóan nehéz szívvel hallgatom. Sajnálom magam na! Amiatt, hogy bele sem rázódtunk abba, hogy megint suli, újra itthon lesz mindegyik, kivéve az ovist. Nameg egyébként is, hiába volt suli, mindig legalább 1 itthon hesszelt valamilyen betegség címszóval. 

Szóval 1 hét és a jól bevált kis napirendem ismét a feje tetejére áll. Már egyszer régebben írtam, hogy az ember lánya minden tanév végén várja a nyarat, hogy na az majd könnyebb lesz, aztán pár hét után már alig várja az őszt, hogy na akkor végre könnyebb lesz. És sosem. És néha elfelejtek közben örülni annak, ami épp van, és ez olyan gáz!

Nade milyen is Dóra egy átlagos gyermekbetegség mentes iskolai napi programja? 6:45-kor csörög az ébresztőm. Rohadt nehezen kelek, szóval 10 perc szundi, utána kapkodás. 7:30-kor jó esetben benn ülök 3 gyerekkel a kocsiban és araszolunk-száguldunk utcától és forgalomtól függően a suliba és oviba. Utána jön a napi munka a plébánián, ahol igazából bármilyen sok munka van, akkor is kipihenhetem magam. Ha időm és a munka engedi, akkor beülök egy fél-óra időtartamra a templomba imádkozni. Hanem teszem meg, akkor a napi imámnak lőttek, szóval törekszem rá! Ja, nap közben valahol ebédelek, vagy otthoni maradékot hozok, lényegtelen. Fél négyre megyek Lackóért, onnan ki a játszótérre. Közben felszedjük Marikát a suli előtt, akit vagy sikerül lekenyerezni valami Lidl-ös péksütivel, finomsággal, hogy kicsit maradjunk még a játszón, vagy nem. De ha sikerül, akkor kb. fél hatra hazaérünk. Viktor még dolgozik otthon, de tudom, hogy hamarosan abbahagyja, így lassanként kezdünk lelazulni, minden gyerek kockul, csak Lacika szeretne játszani. Pakolok, locsolok a kertben, Viktor is előkerül, aztán tornázom egy karikát, vacsi, fürdetés, amit gyakran Viktor csinál. Talán belefér még egy rész a Poldarkból, igen, még csak a 4. évadot nézzük... aztán behullok az ágyba. De az este akkor is egész jó!

És akkor lássuk milyen Dóra egy átlagos nyári iskolaszüneti napja: 7:30-kor csörög az óra, kimászok, összerakom Lackót és indulok az oviba és dolgozni. Munkába otthoni kaját viszek. Munka, szentségimádás, fél négyre megyek Lackóért, akivel legalább fél hatig kinn vagyok a játszótéren. Ha a kis haverok maradnak tovább, akkor simán megesik, hogy fél hétkor karistolunk haza. Otthon indul a pakolás, és a főzés másnapra. Általában este nyolckor állok neki főzni, de sokszor keltem tavaly hajnalban, hogy kész legyen az aznapi ebéd. Tudom rajtam kívül ezer ember ezt csinálja, de én akkor is már most utálom. Nálunk ugye nem játszik a kajarendelés napi szinten, hiszen sokan vagyunk, irgalmatlan sokat kellene érte fizetni. De tavaly nyáron párszor elgurult nálam a pöttyös, hogy miért nem tud kimenni más helyettem a játszótérre? És akkor ha a nagyok nagy kegyesen esetleg kiviszik Lacit, akkor ők csak a közeli kicsi játszóra mennek ki vele, nem azokra a játszókra, ahol a kishaverok vannak, vagy ahova járni szeret.

Akkor van kis könnyebbség, ha valaki táborban van. Kérem alássan, nem mondom, hogy mi anno ugráltunk örömünkben, de vártuk a tábort, az tette eseménydússá a nyarakat. Én még most is emlékszem sok-sok táborra, ahol megfordultunk. Csak az vágta ki a biztosítékot nálam, amikor két egymás utáni nyáron kezdő csoportba irattak be a szülők úszáson, miközben már tudtam úszni és nem is rosszul. De kénytelen voltam ismét a kismedencében kezdeni, siklás, vízpaskolás, befogott orral alámerülés és egyéb elemekkel tarkítva tanulni, miközben a bátyám betegre röhögte magát rajtam. 

Idén kevesebb tábor van, de ahova tudtam beneveztem Marikát és Karcsit. Mennek osztálytáborba, mennek cserkésztáborba, Marika hittantáborba, és remélem nyár végén mennek a Csillagtáborba is. Ide ráfutásos alapon van a jelentkezés! Marika már közölte, hogy ő nem hajlandó táborba menni, Karesz élénken csatlakozott, ma reggel az autóban végig mantrázták nekem, hogy tönkretettem a nyarukat a táborokkal, csak azért, hogy úgy érezzem ettől nekem lesz könnyebb és jobb a nyaram. Feltettem a kérdést, hogy miről is maradnak le a tábor 4-5 napja alatt? Alszunk tízig, lekocogunk enni valamit, lehúzott redőnyök mögött kockulunk, aztán ha meguntuk, akkor átülünk a tv elé, megnézzük mi jót főzött anyánk ebédre, élvezzük, hogy nincs otthon Lacika, aki azt kéri, hogy valaki játsszon vele, bejelentjük igényünket, hogy este Burger Kingbe, Gyrososba szeretnénk menni és így tovább... Már rég nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy barátokkal, vagy haverokkal jönnek össze. Ilyen csak akkor van, ha ezt előre leszervezzük mi szülők. Ott lakunk egy zsákutcában. Tisztán látható, hogy a szülők az egészen pici gyerekekkel kinn vannak az utcán, összeverődnek, beszélgetnek. A tinik meg benn ülnek a kocka alakú eszközeik előtt, azt sem tudjuk melyik házban ki lakik... Nem barátkoznak, nem bandáznak, ha van wifi, boldogok. Lehangoló! És a nyári idillt megzavarom, ha kérem, hogy Lackót vigyék játszótérre, valaki legózzon vele, locsoljanak a kertben, neadjisten füvet nyírjanak!

Kíváncsi leszek a nagyok nyarára is. Ők már ugye maguknak szervezik a programokat. Amiről tudok, hogy Miki az x-naplójához leszervezett magának két sporttábori segítőséget. Ezért nem is jön a plébániai családos táborba. Nem baj, legalább lesz valami programja. Az osztálytáboron kívül lesz tehát két sporttábor, munkát keres, mint a legnagyobb - aki bringás kajafutár szeretne lenni - , hogy legyen egy kis pénze. De ha se munka, se tábor, akkor is legalább megy sportolni, így nem egész napos a kockulás. 

Őszintén szólva nem várok semmit a nyártól. Rossz ezt így kimondani. 5 hétre bezár az ovi is. Ügyelet nincs. Ennyit a katolikus oviról, ahol egész évben az az érzésem volt, hogy nem akarnak a szülőn segíteni, csak a maguk életét teszik könnyebbé azzal, hogy miért nem szabad épp vinni a gyereket. Még az önkormányzati ovik is csak 4 hétre zárnak be és biztosítanak ügyeletet. A jámbor katolikus anyuka meg befogja a száját és tudomásul veszi, hogy nincs ovi 5 héten át, miközben 1,5 hónapig tavasszal sem volt... És komolyan mondom, ha egy ovis levél úgy végződik, amiben egy számunkra nehézséget közölnek, hogy imádságos szeretettel, én azon már kiakadok. Vagy csak én láttam örvendezni a dadus néniket a kapuban, mikor a kampányoltásuk miatt kérték a szülőket, hogy két napig ne hozzák a gyerekeket? Egyik napot meg tudtam oldani, a másikat nem. (Az oviban összesen 7 gyerek volt a 4 csoportból...) Hány helyről hallottam vissza, hogy a szülő akkor is bevihette a gyerekét az oviba a tavasszal, ha online dolgozott, mert tényleg dolgozott és az ovis gyerektől nem ment az otthoni munka. Egyetlen délelőttre kértem, hogy Lackót vegyék be. Nem vihettem, mert apa online dolgozik. Hol van a segítség? Nem egy vagy két rossz élményem van az ovival kapcsolatosan idénről, hanem sok. Lackónak szabályosan betegségtudata van. Megkérdezi tőlem, hogy: Anya, szabad tüsszentenem, vagy tartsam vissza? Normális ez???? Vagy mondja, hogy visszaszívta a taknyát, hogy ne szidják le, amiért ki kell fújni az orrát... Vagy hazaérve közlik, hogy benn az oviban mondták neki, hogy miután köhögött egyet, hogy inkább otthon kellene maradnia, ha köhög. Rohan kezet mosni, kiborul, ha rájön, hgy koszos kézzel a szájához nyúlt stb. És ezt nem tőlünk látta, tanulta... Arról nem is beszélve, hogy a sok fertőtlenítőzgetés az oviban kimarta az ujjai között a bőrt. 1 hétig otthon volt a tök egészséges gyerek és külön kérés volt, hogy hozzunk bőrgyógyásztól igazolást, hogy nem fertőző bőrbetegségben szenved. Soroljam még? Ha nem szeretné nagyon Lackó a csoporttársait már rég kivettem volna és bekunyeráltam volna az Önkormányzati oviba a gyereket. Ha kérdezik, hogy milyen a katolikus ovi, mindenkinek azt ajánlom, hogy nézzen jobban ovik táján körül, keressen más alternatívát is. És a szülők elégedetlenek, a játszón, ha beszélgetünk mindenki azt érzi, hogy ő és a gyereke is teher az ovi számára. Annyira rossz ez. 


Befejeztem, így is sok voltam, nameg megkezdődött a munkaidőm!


2021. április 30., péntek

Poldark


Mivel meghatározó élmény jelenleg nekem is, Viktornak is, így úgy érzem megér egy bejegyzést. 

Az úgy volt, hogy az idei tavaszi "maradj otthon" időszakban sorozatot néztünk a gyerekekkel. De szinte előbb kezdődött a folyamat. Ősszel kezdtem Karesszel nézni a Lostot. Majdnem 3-4 hónap kellett, hogy végignézzük. Igazából egyrészt jó volt, hogy megvolt a közös érdeklődés és izgalom tárgya a kiskamasz 13 évesemmel, másrészt én is szerettem valaha ezt a sorozatot, de a harmadik évad után nem volt több időm nézni, így elmaradtam. Akkor meg még nem volt digi tévé, hogy felvegyem a késő esti epizódokat. Most Karesszel néztük, akinek igazi türelemjáték volt, hogy én napi 1 részre vagyok kalibrálva. Persze nem mondom, hogy egy-egy körmömet tövig rágom izgalmakat előcsaló rész után nem néztünk esetleg még egyet... Mindezt Marika picit elirigyelte tőlünk, így neki is kellett keresnem egy sorozatot, amit együtt nézünk. Először a Roswell-nek álltunk neki, de az kivágta a biztosítékot nálam, és nem engedtem Marikának, hogy tovább nézzük, újat kellett keresni. Így találtunk rá a Váratlan utazásra, amit valaha én is néztem, de csak hellyel-közzel. Annyira szerettem most felnőtt fejjel, olyan kedves sorozat, annyi érzés van benne és annyira jó látni, ahogy tanítják benne a szülők a gyerekeiknek a jót. Irigylésre méltó az életük minden nehézség ellenére. És hát ki ne drukkolt volna Gusnak és Felicitynek, hogy végre valahára megtalálják a boldogságot. Marika nehezen bírja a napi 1 rész adagot. Minden sorozatot ledarál, nem tudom, így benne mennyi csapódik le, hiszen túl sokat visz be egy ültő helyben.

Viktorral szerettünk volna olyan sorozatot, ami mindkét gyereket leköti. Úgy éreztük, hogy Marika már elég nagy, így első karikában a Gyűrűk ura trilógiát néztük végig. Szerintem legalább egy 10 estés program volt, de így is néha zombiként ébredtem másnap. Nem nekem való, hogy este 11-ig tévét nézzek. De ebben a sorozatban meg az volt a jó, hogy még Miki is odaült, hogy nézze. Annyira szeretem az olyan filmet, amiben a hazaszeretet, az igazán jó és hősi karakterek küzdenek a rosszal. Viktort mindig kiakasztják a csatajelenetek, én meg napokig tudok vigyorogni az olyan poénokon egy csatajelenet közepén, amit pl. Gimli nyomott el Legolasnak:

-Azért ez még csak egynek számít!

Nade lement a Gyűrűk ura is. Mit vegyünk sorra? Adta magát a Hobbit! Már egyszer láttam, de nem sok emlékem maradt róla. Persze ahogy néztük, úgy jöttek felszínre a régi emlékek a filmről. Szívesen elolvastam volna ismét a könyvet, a Babót is, de szőrén-szálán eltűnt a lakásban. Egyik este, miután néztük a filmet, Viktor levette a könyvespolcról és azóta nyoma sincs. Pedig egy-egy részt de elolvastam volna belőle, ha nem az egészet! És hát mindig van egy kedvenc karakterem a filmekben. Itt nekem Thranduil jött be, de nagyon. 


A tünde királyt megformáló színész nem semmi, ahogy ilyen rezzenéstelen arccal előadta a szerepet. És mégis mennyi érzelem van az arc, illetve néhány gesztus mögött. Zseniális! Nézegettem a youtube-on a háttérmunkákkal kapcsolatos videókat és sirattam a magam hülyeségét, hogy szinte alig tudok angolul. Semmi időm nincs szinte magamra sem, az agyam meg már végképp nem úgy fog, mint régen. Hogy tornásszam fel az angol tudásom a nulláról szinte a megértek egy angolul videót szintre? Kivitelezhetetlennek érzem. Aztán tallóztam a neten és a Kilit formáló színészre kerestem rá. Tudtam, hogy láttam már valami filmsorozatban. Aztán rá is találtam: A vámpír, a vérfarkas és a szellem.

Nem volt egy magasröptű sorozat, de több epizódot is láttam belőle. Ebben volt Aidan Turner a vámpír, de valahogy az egészből arra emlékszem, hogy folyton feketében, folyton zsíros hajjal, folyton szenvedve mászkált a sorozatban. Jobban megmaradt a béna vérfarkas fiúcska karaktere és a folyton beszélő szellem lányé, akitől herótom volt. Azt hiszem annyira nem kötött le, hogy nem is néztem végig a sorozatot. De Aidan Turneren keresztül jutottam el a Poldarkhoz. Jó hosszú bevezetés egy sorozathoz, de ez most kikívánkozott belőlem.

Nem akarom lespoilerezni magát a sorozatot, elég hozzá annyi, hogy az én férjem nem szereti a kosztümös, romantikus filmeket. A Poldark viszont még őt is levette a lábáról. Talán azért, mert férfi írta a könyvet? Megnéztük az első epizódot és azóta nincs megállás. Lebilincselő sorozat, rendkívül színes karakterekkel. Egy-két unalmas figura akad csak benne. És nem hősszerelmes film, hanem korrajz és egyben kórrajz. Főhősünk vívódása szenvedély és erény között, jó és rossz között. Képtelen kibújni a bőréből és meglépni néha azt, ami helyes, ezért lehet őt nagyon szereti és utálni is egyszerre. 

Megvettem könyvben is. És mivel tudom, hogy Erzsi néni is irtón szereti az ilyen sorozatokat, így neki is megvettem a könyveket. Az első kettő van meg magyar fordításban és sajna angolul továbbra sem tudok. Mindenesetre mindkét könyváruházban nekem postázták ki az utolsó darabot az első kötetből:-DD És a film hozza a könyvet, csak a szereplők másak. A könyvben Ross Poldark nem olyan veszettül jóképű, mint Aidan Turner. És Demelza sem vörös szépség.... De mivel a filmet láttam előbb, így a fejemben már ezek a figurák vannak. Végignéztük az első két évadot. Még 3 van előttünk. Én rendkívül izgulok főhőseinkért, általában Viktorral kivesézzük, hogy ki mit és miért csinál(t), és miért nem értünk egyet, vagy mit kellett volna másképp. Annyira hétköznapi témákat feszeget. És nincs benne semmi aberráltság, szex, ami most már olyan ritka bármilyen sorozatnál. Szóval sok szeretettel ajánlom mindenkinek!

2021. március 18., csütörtök

A torna folytatódik

 8 héten át tornáztam a Súlyrakezdő programban. 2 kiló minusz, és itt-ott egy-egy centi farigcsálódott le rólam. Nem sok, de kezdetnek nekem ennyi tökéletes. A terv úgyis az volt, hogy legyen heti szinten legalább 5 alkalommal egy kis mozgás. Volt olyan torna, ami meg sem kottyant, volt olyan, amit utáltam. Kb. félidőben lehetett kedvezményesen befizetni a folytatásra. Befizettem.

A héten már az új 8 hetes sorozatban tornázom. Kicsit nehezebb, de még semmi sem kivitelezhetetlen. Nem bántam meg, hogy az alapokkal indultam, mert fel kellett frissíteni a mozgást és hát sok helyen izom helyett csak háj lötyög(ött). Kéne csináénom egy motvációs fotót egy olyan ruhában, amit szeretnék újra felvenni... Annyira lusta vagyok az ilyenekhez, de lehet, hogy mégis lövök egy fotót. Aztán valami titkos helyen tartom a gépemen:-D


Az új tornaprogram neve ismét a gyerunkanyukam.hu oldalon: Formaszevíz Start (2. szint)

Tervem persze van ezer, időm sajnos nagyon véges. De jó lenne májusban megpróbálkozni a futással. És de jó lenne Marikát is becsatlakoztatni! Már megint bilibe ér a kezem?!?!

2021. március 17., szerda

Házassági évforduló: 20!

Épp 20 éve volt az esküvőnk. Ilyenek voltunk. Fiatalok, nagyon-nagyon boldogok és optimisták! Még minden előttünk volt. Persze, ha előre elmondják a sok-sok nehézséget a sok-sok öröm mellett, akkor is Viktorra és erre az életre szavazok. Ahogy a gyerekeknek mondtam ma, életem egyik legjobb döntése Ő. Hálás vagyok az elmúlt 20 évért! Még sokat-sokat töltsünk együtt!!!

2021. február 14., vasárnap

Lanarte: Terrace in Autumn Bloom (8)

 Mivel készen lettem a takaróval, otthonra erre az 5 napos síszünetre valami megkezdettet szerettem volna vinni. Végül a hímzős táskám pakoltam be, függetlenül attól, hogy a szemem még mindig nem jó. Bár rettentően hideg volt, gyönyörűen sütött be a nap apukémák hálószobájába. Pont az ablak előtt van egy támlás heverő. Oda bevackoltam maga, odavettem magam mellé egy állólámpát is, felvettem az olvasószemüvegem és nekiláttam öltögetni ismét ezt a képet. Nem tudom mikor lesz időm ismét elővenni, így az új telómmal lőttem róla egy fázisfotót. 

Ilyen teljes napfényben:


Ilyen félárnyékban:

Öröm volt újra hímezni. Szeretem nézni, ahogy alakul a kép, gyűlnek az x-ek. Marika is leült mellém egy kis Riolis képet hímezni. Egy rózsaszín-sárga, kék tortácskát. Egész kitartó volt.

2021. február 9., kedd

Horgoljunk takarót (11)!

Hát elkészült. Május óta horgoltam újra ezt a takarót (valamikor a hőskorban kezdtem). Lényegében ez volt most a legnagyobb munkám hosszú ideje. Szerettem csinálni, még akkor is, ha ez a vastag fonalat és a 4,5-es tűt annyira nem szerette a kezem. Hamar begörcsölt tőle, igénybe vette az izületeim na! De az eredmény álomszép. Viszont akkor sem tartom meg magamnak. Folyamatosan változott, hogy kinek szeretném adni, végül úgy ősz óta tudom, hogy Zsuzsinál fog landolni. Ő vigyázott régen a gyerekeimre, amíg még Magyarországon élt. Utána meg az anyukája. Nemrég hazajött a kisfiával és azóta úgy érzem, hogy ajándékozni szeretnék valamit neki. Igaz, ez a takaró sem nem csajos, sem nem fiús, valahol a kettő között van, de hátha lesz majd a kisfia után még kislánya is.






Természetesen már kiválasztottam a következő munkát, amit horgolni szeretnék. Ebbe a közös horgolásba csatlakozom be (persze már rég lefutott, de engem nem zavar):

https://www.garnstudio.com/dropsalong.php?id=4&cid=22

Ehhez kértem karácsonyra a fonalakat. Nem azt a durván dárga verziót, amit a leírás ajánl, hanem egy olcsóbbat. Így is komoly ára lett, szóval szép karácsonyi ajándék lett belőle. A fonalakat a dobozban már fotózta nekem Viktor, de az egy másik gépen van, szóval majd az első fázisfotónál csatolom.

Ezt a takarót, amit most itt Karesz tart, csak nem engedte, hogy a feje is szerepeljen a képeken, viszont már én fotóztam. Beadtam a derekam, kértem és kaptam egy okostelefont a családomtól. Leginkább az idegesített, hogy sosincs szabad gép, hogy beszálljak a zoom-os beszélgetésekbe. Még egy kedves barátnőm is beleszállt, hogy ne a legolcsóbbat vegyem meg magamnak. Itt is köszi, Zsuzsa! Ilyet kaptam, a család választotta ki nekem. 

Egyébként este fotóztam a takarót és így is ilyen szép képek lettek. Tudom, ki kellett volna tennem egy havas faágra, vagy körülötte szép környezetet teremteni és odavetni hanyagul a kész művet, hogy jól mutasson, de ez nekem nem megy. Viszont vagy százszor megsimogattam és sok-sok szeretetet horgoltam bele:-D



2021. február 3., szerda

A SZAG

 Csak így írhatom le, nagy betűvel. Ma reggel hangyányit elfáradtam tőle.

Az úgy volt, hogy szeptember végén voltunk koronásak családilag. Összejött a család Marika elsőáldozására és bekoronásodtunk. Mi is, szüleim is, apósomék is, valszeg sógornőm is, én a mai napig nem tartom kizártnak, hogy húgomék is, bár decemberben a tesztje azt mutatta ki, hogy nem volt még koronás. Na mindegy. Lényeg a lényeg, hogy nekem laza két hétre elment totálisan a szaglásom és az ízérzékelésem. Meglepően zavaró az érzés úgy a 10. nap körül már. Azon filóztam, hogy mit bánnék jobban: ha az ízek nem jönnének vissza, vagy a szagok? Hát inkább ízek nélkül tudnék élni, mint szagok nélkül asszem, de végülis nem kellett választanom, mindkettő szépen apránként visszatért. Nem 100%-osan, de ugye ne legyenek nagy elvárásaim!

Szóval pár dolog utána sem stimmelt, de ezekkel simán eléldegélhettem. Olyan íze lett a kávénak, mint amit odaégettek, de lényegében mindent tudtam enni-inni. Aztán valamikor december elején ültem a buszon. Valami iszonyat tömény vegyszer szagot éreztem amikor felszálltam a buszra. Emlékszem, hogy még nézegettem is, hogy kinek folyt ki valami a táskájából. Alig bírtam ki az utat a Ferenciek tere és Albertfalva között. Végre leszálltam, kint már minden oké volt. El is felejtettem a bűzt. Aztán másnap random megint éreztem és egyszercsak rájöttem, hogy egy csomó dolognak ilyen szagát érzem. Mindig ugyanazt a fura zavaró vegyszer szagot a megfelelő illat helyett. Aztán jött, hogy az ételeknek is rossz lett az íze. Ugyanaz a szag, csak ízben. Kezdett egyre rosszabb íze lenni a kávénak, végül pár nap múlva a reggeli kávézásom öklendezésbe fulladt. Szóval december 7 óta nem iszom kávét. Aztán ehetetlenné vált a kenyér és minden péksüti. Volt, hogy alig bírtam a péksütis pult előtt elmenni a Lidl-ben annyira intenzíven árasztotta a vegyszer szagot. Elromlott sok-sok dolog íze. Gyümölcsleveké, a túróé, egy-egy kolbász, joghurtok, kakaó, zabkása, déli gyümölcsök, dió, és hát a csokik jó részének szintén ilyen íze van. Röhejes, de mindent megszagolok, amit a számba veszek. Mint egy kutya:-DD De tény és való, aminek rossz a szaga, annak rossz az íze is. A fogkrémnek mellékíze lett, a szappanok, dezodorok, háztartási tisztítószerek, a mosószer mind-mind azt az egy szem vacak vegyszerszagot árasztja. A kézfertőtlenítők iszonyúak, azok töményen ugyanezt produkálják. Ha kinn az utcán tudom, hogy füst szag van, na akkor körülleng a szokásos vegyszer szag. Lassanként megszoktam. Rezignáltan, vagy közönyösen konstatálom, hogy már megint...

A csokifogyasztásom próbáltam egyébként is háttérbe szorítani. Az After Eight enyhén mentolos íze most a legfinomabb. Vesz nekem Viktor egy dobozzal, mostanában egy hónapig is kitart (ha nem csak én eszem, úgy vettem észre, hogy a nagyok közül valaki rájár). Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy abonettet, hungarocellt tudok enni. Már hányok tőle, annyira semmilyen és mindig éhes maradok tőle akárhogy pakolom meg felvágottal és sajttal. A kenyér pirítva is iszonyatos szagú, de ha melegszendvicsnek megsütöm, akkor elviselhető. Mára már nem is a kávé hiányzik (helyette 1 pohár Colát iszom, aminek elhanyagolható a mellékíze), hanem az, hogy a frissen sült puha kenyérbe beleharapjak. Ma reggel kicsit szétcsúszott otthon a reggelünk. Nem volt idő reggelizni. Leszállítottam Marikát a suliba, aztán bementem a Lidl-be reggelit venni. Hát bakker, ott álltam a sorok között, hogy mit tudnék megenni. Végül egy körtét vettem egy gluténmentes cerbonaszelettel. Hiába a sok péksüti, joghurt, képtelen vagyok megenni őket! Cseppet megsajnáltam magam, de tartja bennem a lelket, hogy ez el fog múlni. A háziorvosom azt mondta, miután utánaérdeklődött, hogy minimum fél év kell a rendeződéséhez. Komolyan mondom, ha végre elmúlik, akkor felhívom, hogy vége és pezsgőt bontok, ja mert az alkoholos innivalóknak is szörnyű íze van. A majdnem teli üveg Baileys ott vár a hűtőben, szilveszterkor csak kölyökpezsit ittam (enyhe mellékízzel). Egyszer Zoli atya is belém diktálta a méregdrága Portói borát. Mondtam neki, hogy kár belém, de ragaszkodott hozzá. Tényleg kár volt! Legyűrtem. Szó szerint.

Jó lenne, ha mellékhatása az lenne a SZAG-nak, hogy fogyok, de nem. Valszeg azért, mert rászoktam az aszalt gyümölcsökre. Már csökkentettem a mennyiséget és egy tálca datolya és füge kitart egy hétig, de eleinte sokat csipegettem belőle. Tegnap este 70,7 kilót lengetett a mérleg. Talán 1 kiló, ha lement.

Egyébként a tornázásban sem vagyok még látványosan sikeres, hiszen tegnap rákérdeztek, hogy: Csak nem? Mondom: csak nem. Elhagytam magam és boldog női napjaim élem épp, azért nagy a hasam. Pedig tornázok. Ez a harmadik hét, eddig három napot hagytam ki, de azokat is főleg azért, mert nem tudtam hova beleszuszakolni a napi programomba a tornát. Vagy ha időm volt, akkor gép nem volt hozzá...

Na ennyit a SZAG-ról, futok tovább!


2021. január 20., szerda

Tornázni kezdtem ismét és újra és megint és ....

Úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó belenyugodni abba, hogy a kilók szépen apránként másznak fel rám. Belevágtam egy programba, remélem a kezdeti lökést megadja ahhoz, hogy mozogjak rendszeresen. Aztán majd a kajálásom is megreformálom, de nálam nem jön be a mindent egyszerre változtassunk módszer. Kis lépésekben szeretek haladni.

Lényeg, hogy a www.gyerunkanyukam.hu oldalon beneveztem a Nagy Súlyrakezdő programba, hiszen lassanként 12 kiló felesleg van rajtam. Kaptam egy kódot, amit fel lehet bárkinek használni, aki még nem regisztrált, vagy fél éve nem nézett az oldal felé. Itt is van: Q6P3RPYM A kuponkód 2.000 Ft kedvezményre jogosít bárkit.

Két napja tornázom ebben a programban, de már újév óta tornázgatok az oldal videóit felhasználva. Beneveztem a Bejgli kihívásba is. Tapasztalatom az volt, hogy az izmaim helyén csoki és süti van. Eszméletlenül igénybe vettek azok a tornaórák. Rájöttem, hogy megint amolyan kissé kezdő szintről kell építkeznem.

Jelenleg töretlen a lelkesedésem, alig várom, hogy mikor szuszakolhatom bele a tornát a mai napomba is. A célom, hogy nyárra 65 kiló legyek, nameg jó lenne nem a 40-42-es méretű nadrágok között kotorászni a boltban. Kíváncsi vagyok, hogy most mennyire leszek kitartó.


2020. november 18., szerda

Csak úgy

Régen jártam erre. Túlzás lenne azt mondani, hogy hiányzik a blogom, de néha sajnálom, hogy nem írom le, hogy mi van velünk, miket alkotok, illetve miért nem alkotok. Miért nem mutatok semmit, miért nem töltöm fel az ezer el nem készült fotót, hiszen bőven volna miről.

Amiért nem készülnek fotók, az banálisan egyszerű. Elromlott a fényképezőgépem. Nem tudok fényképezni. Okostelefonom pedig nincs, szóval azzal sem tudok fényképezni. Mielőtt bárki kérdezné, igen, a férjemnek és a nagyoknak is van okostelója, tehát azzal készülhetnének a képek, de nincs kedvem elkérni, hogy mutassa meg hogy kell, aztán meg hogy a ménkűben töltöm fel majd a képeket. Arról meg ne is beszéljünk, hogy szinte alig férek oda a géphez, ha meg mégis van időm (esetleg hétvégén), akkor meg épp nincs kedvem megírni az életem kisebb-nagyobb változásait.

Időközben elköltöztünk. Nem kis project volt. 4 nap alatt dobozoltuk be a lakást (kb. 130 dobozba) és egy nap alatt költöztünk el. Néha sajnálom, hogy elmentünk, mert szerettem nagyon az új szomszédokat. De be kell vallanom, hogy nagyon-nagyon szeretem az új házat. Van hálószobánk, külön fürdőnk, minden gyereknek kis zuga, bár 4 csak amolyan térelválasztós kuckóban lakik, de a térelválasztót Viktor és apósom készítette sk. Ők tettek laminált padlót is a gyerekszobákba, mert hajópadló félig feljött, hatalmas hézagok voltak benne. A legnagyobb kapott külön szobát. Itt mindenki tiszta lappal indít, aki ismer minket, tudja, hogy miről beszélek.

Néha még elálmodozok arról, hogy a konyha teljesen szeparált legyen a nappalitól. Szeretném becsukni az ajtót, egyre nehezebben viselem, hogy aki a számítógépnél ül, az is beszél, mert épp közös játékban van egy haverral, vagy egy osztálytárssal. Aztán aki ugyanabban a szobában, vagyis a nappaliban tévét néz, egyre nagyobb hangerővel néz tévét, hogy túlharsogja a gépnél ülő testvérét. Ráadásul Marika rászokott ezekre a vicces amerikai sorozatokra: Amerika Huangjai, Az ifjú Sheldon, A semmi közepén. Folyamatosan ezeket hallom, üvölt a tv és mivel vacak régi gömböctévénk van, így olyan, mintha csak a zaj lenne erősebb, a hang nem. Na mindegy. Van egy hálónk, van egy hatalmas konyhám, rájöttem, hogy nagyrészt ebben a két szobában élek. A múltkor leültem a nappaliban a szánalmasan ócska ülőgarnitúránkra, amin minden folt egy történetet rejt, és akkor jöttem rá, hogy lassan 4 hónapja lakunk mindjárt a házban és nem üldögéltem a nappaliban. Nem is nézek tévét, nem hímzek a szokott kis kuckós módon, nem olvasok, nem élek egyáltalán a nappaliban. Mivel folyton a vírus miatt aggódik mindenki, így vendégeink sincsenek. A kevésbé aggódósak persze már jártak nálunk, de tele voltam tervvel, hogy ezt is elhívom, azt is áthívom, ha végre lesz hely. Erre minden társas kapcsolatunk leépül a vírus miatt. Pedig mi már ráadásul túl is vagyunk a koronánkon. Én 10 napig nem éreztem sem ízt, sem szagot. Ráadásul a kávénak a mai napig olyan kicsit égetett íze maradt, nem a régi. Még mindig nem érzem a nagyon finom illatokat. Pl. beleszagolok Lacika nyakába és valami illat még mindig hiányzik, a jellegzetes Lacika illat. Persze a szájszagát érzem:-DD Szóval nem lett újra 100%-os sem az ízlésem, sem a szaglásom, de én már nem is csodálkozom rajta. Igazából sok dolgot már elfogadok, hogy ez van és kész. Nem azt mondom, hogy nehéz az életem, de belefáradtam a lázadásba, hogy nem így akarom, vagy mást szeretnék. Még nem tudom azt mondani, hogy az Úr adta, az Úr elvette, de fejet tudok hajtani, hogy nincs beleszólásom a megoldási folyamatba. De azért könyörgök és reménykedek rendületlenül. Mindenért.

Nem alkotok szinte semmit. A takarót horgolgatom, ha épp van időm. Már egyben van az egész, nem kis meló volt összehorgolgatni a sok kis blokkot. A körbehorgolás részénél vagyok. Konkrétan 4 kört kell horgolni széleként, abból tartok az első kör felénél. Nem lenne túl nagy munka, de a szemem sajnos még mindig vacakol. Fél év alatt nem jött helyre. Már panaszkodni is unok miatta. Becseppentem reggel és este. Nap közben meg elkaristolok vele, amíg kell, aztán alszom. Egyébként sokkal-sokkal jobb, mint tavasszal volt, csak azért kínlódgatok vele, ami nem hiányzik. Így aztán nem hímzek, nem olvasok, mert estére vacak a szemem és már nem kívánom sem a betűket, sem a hímzőtűmet. A múltkor elővettem a hímzős "kincses" dobozom. Végignézegettem a készleteimet, kicsit visszatérő letűnt álmoknak tűntek. Mindet azonnal el tudnám kezdeni, de amolyan rezignáltan olyan érzésem volt, hogy jobb lenne elajándékozni, feltenni a jófogásra, mert úgysem lesz rá időm...

Szeretem a kertet, csak egyrészt kevés vagyok hozzá, nameg valahogy olyan érzésem van, hogy rajtam kívül nem érdekel senkit a családból. Annyi tervem volna vele, de perpill csak azt tudom megtenni, ami égetően szükséges: összegereblyézem a lehullott faleveleket, picit bontom a vadszőlőt, mert most levél nélkül sokkal könnyebb. A lelki szemeim előtt látom, hogy milyen lesz! Lenne 8 napos a hét! Egyet a kertünkben töltenék!

Sokat főzök megint. Ugye a két nagy online tanul. Viktorom még mindig home-office, pedig nagyon elege van már. Aztán bezártak a gyorskifőzdék, így már 4 ember napi kajáját kell megoldani. Az ételkiszállítás nagyon drága, maradt az én főztöm. Minden elfogy, mindent megesznek minden nap. Sokat főzök. Hétvégén figyelhetek a gluténmentességre is, mert Karcsit május végén azzal diagnosztizálták...

Nem panasz, de néha elgondolkodom azon, hogy mekkora luxus, hogy arra vágyom, hogy egy napig ne kelljen csinálnom semmit. Aztán általában rájövök, hogy már annyira fáradt vagyok, hogy egy nap igazából semmire sem elég. Legalább egy hét kéne mindentől és mindenkitől távol. Senki panaszkodását nem akarom hallani, senki kérését nem akarom hallani, senki gondját nem akarom hallani, nem akarok tudni arról, hogy mit kell megcsinálnom, nem akarom látni, hogy mit kellene megcsinálnom. Csak egyszerűen lenni szeretnék, gondolkodni, sétálni, ha elfáradok leülni, nézni valami szépet. Ennyi. És ha ezt végiggondolom mindig kicsit szégyenlem magam, hogy ilyen hülye önző vagyok. Itt a helyem és itt van dolgom, és igazából, ha mindez nem lenne - család, munka, gondok, örömök - nagyon hiányozna. 

2020. május 21., csütörtök

Horgoljunk takarót! (10)

Elkészült két nagy blokk rekordidő alatt. A szemem még mindig nem az igazi, néha már eszméletlenül unom..., szóval nem hímzek, marad a horgolás. Nemrég olvastam, hogy június 2-vel nyitnak az ovik, valszeg megyek vissza dolgozni. Bár a plébánia úgy szét van bombázva felújítás maitt, hogy Henrik atya beköltözött az irodámba. Tegnap már sms-t írtam, hogy bemegyek délután, így visszaírt, hogy oké, valamint kicsit rendet rakott, hogy legalább a laptopom le tudjam tenni az asztalra. Mielőtt mentem még megkérdezte, hogy másnap is jövök-e? Hm... Egyébként volna bőven mit csinálnom, egy csomó elmaradásom van, de semmi sem égető. Mióta újra lehet misézni beindultak a telefonok, hogy mi mást lehet még. Legtöbben a keresztelőt kérdezik, amiket mind lemondtunk a vírus indulásakor. Várom borzasztóan, hogy a közösségi alkalmakat is megtarthassuk. Kis közink már nem bírta tovább, kedden a Bosnyák téri templomba beengedtek minket, így végre dicsőíthettünk. Mit mondjak, felemelő érzés volt, jó volt egyrészt látni a többieket, hihetetlenül jó volt együtt imádkozni és énekelni, köszönetet mondani mindenért az Úrnak. Nem mondom, hogy szánsájn és hepi az életem mostanában, de tanulom azt, hogy mindent próbálok lázadás nélkül elfogadni.

Nade itt van egyben a hat nagy blokk. Most látszik csak, hogy mennyivel lazábban horgolok a 3 évvel ezelőttihez képest. Sebaj! Úgyis lesz majd egy mosás a használat előtt, akkor majd egymáshoz igazodnak a blokkjaim. Remélem! Még egy 14 db-os kicsi rakományt kell lehorgolnom és indulhat az összedolgozás! Hurrá! Ezt most már befejezem idén, nem akarom húzni-halasztani.

2020. május 14., csütörtök

Horgoljunk takarót! (9)

Magamhoz képest meglehetősen hamar elkészültem ezekkel a blokkokkal is. Tényleg szinte félálomban is lehet horgolgatni, mert annyira nem megerőltető ugyanazt a mintát 28x megcsinálni. Igazából még csak nem is untam, élveztem, ahogy naponta nő a kupac, amibe a kész blokkokat tettem. Egyébként már napok óta elkészült, ezer éve fotóztam is, csak nem jutottam el a blogig. Szinte folyton foglalt itthon ez a gép. Van hogy házikészítés miatt, de főképp azért, mert valaki épp játszik rajta. Még nem írtam semmit a karanténról, pedig bőven volna mondandóm, de egyszerűen nincs időm. Normál állapotban sokkal több időm van... Na mindegy. Unom a karantént, költözni fogunk, zajlik az érettségi tömören.
Inkább jöjjenek a képek: