DMC: My First Lickle Ted Reading Sampler (1)

Ezen a babaköszöntőn ügyködöm pár hete. Tényleg már több hetes munkám van benne, mert olyan nyögvenyelősen megy. Pont ezért nem akarom letenni, vagy nekilátni valami másnak, mert félek, hogy akkor soha többé nem veszem elő. Karcsinak készül, az ő babaköszöntője lesz. Az a fajta, amin szerepel, hogy hány kilóval és hány centisen született. Filózom azon, hogy gyorsan kéne valami hasonló picit csinálni Lackónak is, de mivel ez a minta tele van idegesítő félixekkel és nekem meg nem volt annyi eszem, hogy az aidát lecseréljem vászonra (Ahogy Ági is írta), félek, hogy úgy besokallok tőle, hogy inkább valami légies, gyöngyös valamit fogok legközelebb kézbe venni, félretéve minden tervet és elhatározást. De végülis ez hobbi! Miért ne rúgnám fel a terveim? Ezt a készletet lenyomom, aztán utánam az özönvíz.

A macit színenként hímzem. Már benne van egy fehér, most jön egy másik, aztán máris következhet az ecrü. Nagyjából alig látszik a képen, hogy mennyi meló van már benne. A kis motívumokat meg szintén meguntam, így az utolsó 5 még nem készült el. De ami késik, nem múlik.

Ilyen lesz:

És aztán ha készen lesz, kereshetünk új keretezőt. Mónika a Ráday utcán végleg bezárt. Ma hozta el az uram az utolsó képem tőle, holnap, ha jó fényviszonok lesznek, akkor mutatom a két újonnan keretezett képem.
Apropó, tud valaki jó keretezőt Budapesten? Hajlandó vagyok a város másik felébe is menni, csak profin csinálja a hímzéseket!