Egy névnap margójára

Szeretek ünnepelni. Nagyon. Örömmel tölt el, ha jól kiválasztott ajándékommal az ünnepelt arcára mosolyt csalhatok. De fordítva is jó nagyon, szeretek ajándékot is kapni. Egy névnap nem nagy cucc, de idén hatalmas ajándékokat kaptam, pedig egy szép nagy sütivel is beértem volna:-D
Felteszem ide a képet, amit Viktor tegnap este fotózott rólam, mert a mama nem is látta az ajándékom.

Remek a kép, a papucs sokat emel a színvonalon!

Szóval névnapom alkalmából én egy szemüveget kértem, ami manapság baromira nem olcsó mulatság. De egyszerűen szükség volt rá, mert az előzőn már alig lehetett átlátni, olyan kopott volt. Nameg voltak szemészeti gondjaim is, így hát egy szép csütörtöki napon elballagtam az optikába, ahol megállapította a szemész szakorvos, hogy a jobb oldali szememre tehetne egy negyeddel erősebb lencsét, de szerinte nem érdemes, és igen, bár még nem vagyok negyven (már csak fél év!) de kezdek sajnos rosszabbul látni közelre. Arra is kéne egy fél dioptria. Mivel viszont a napjaim itthon telnek és azért túl sokat nem ülök gép és papírhegyek felett, így azt javasolta a dokinéni, hogy amíg nem dolgozom aktívan, addig ezt a kombinált lencsét jegeljük. Diszkréten fogalmazta meg korábbi szemüvegem leharcoltságát: ha jól emlékszem a megviselt szót használta rá. Naszóval csináltattam egy szemüveget, az árát fedje homály. Gondoltam, hogy aki névnap szinten köszönteni szeretne, az inkább ebbe szálljon bele. Ezt én gondoltam.

A szüleim viszont úgy gondolták, hogy ruha kéne ennek a lyánynak. Mert az egyetlen farmerom már olyan szépen elszakadt az ülepénél, hogy amikor végre valahára eljutottam masszőrhöz (annyira de annyira jó volt, szabályosan fellélegzett a hátam!), a két lábam szorosan összeszoírtottam, hogy ne látszódjon a hasadás. Nadehát mikor van időm nekem ruhát venni? Elfutottam én egyik csütörtökön, mikor Erzsi néni vigyázott a Lacikára. Vettem Viktornak névnapi pizsit (fél év csúszással), Marikának egy pizsit, alsógatyókat Matyinak és beugrottam egy nadrágboltba is, ahol kerek 5 perc alatt megvettem magamnak egy bársony nadrágot (egyet próbáltam fel). Otthon Viktor nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem túl igényes, kicsit válogathattam volna többet... De ha egyszer ennyire futja az időmből két szopi között. Ja, skerült vennem egy szerelemgyilkos hálóinget is, ami szoptatás szempontjából irtó klassz, mert elől gombos, de nagyjából terepszínű és hát izé, tényleg nagyon nem szexi. Miután ilyen frankón sikerült magamnak "megannyi" cuccot vásárolni, apukám úgy döntött, hogy majd inkább ők:-D Ajkán végül nem sikerült eljutnunk a boltokba, így aztán egy szombati napon villámgyorsan elfutottunk kettesben a Camponába. Szerintem nem lehet rám panasz, mert mindössze 2 boltba mentünk be, ahol az egyikben semmit nem próbáltam, a másikban meg az 5 darab közül, amit bevittem a fülkébe, hármat meg is vettünk. Ruhavásárlás kipipálva, vállon veregethetem magam. Most egy ideig semmit nem kell vennem, talán csak egy farmer kéne a szakadt helyett:-D A képen látható blúzt kaptam a szüleimtől, a nadrágot végül Viktor vállalta, az édes pöttyös kis kardigánt meg nem mutatom. Az az én bűnöm, mert nagyon tetszett és megvettem magamnak.

Ja, és levágattam a hajam. Olyan brutálisan hullott, hogy szabályosan fájt látni. Már Lacika pelusában is az én hajam volt... Viktort eléggé letörte a dolog, mert neki úgy tetszem, ha hosszú a hajam, de egyszerűen nem volt mit tenni. Most én is pomelót eszem és vitamint, hogy a szopi által leharcolt szerevezetembe visszakerüljenek a vitaminok. Lehet, hogy vasat is kéne... És növesztem a hajam. Nem tudom más hogy van vele, de én úgy megyek fodrászhoz, hogy sosincs elképzelésem. Két kérésem van: 1. ne kelljen beszárítgatni, úgy általában ne legyen vele sok macera 2. ha hosszabb a fazon, akkor össze lehessen kötni. Elég szánalmas. De még mindig az eredeti hajszínem van, sokszor kérdezik, hogy festem-e, mert olyan sötét! Nem! Viszont minden ősz hajszál masszívan világít benne:-D

Ezt a kis csomagot meg ma hozta a postás. A karácsony előtt vásárolt kecsketejes szappanokat szétajándékoztam a rokonságban. Az itthon maradt egy darab már elég picike, gondoltam feltöltöm a készletet Katbo boltjából. Persze ha már ott jártam, akkor egy pamut fonalguriga és egy hozzá való horgolótű is a kosárba került. Olyan szívmelengető a kis pakk, nem?
Egyébként teljes gőzzel horgolom az ezer éve megkezdett mőbiusz stólát. Már a harmadik guriga kék Gilice fonalnál tartok. Nagyon szeretem készíteni, pláne azért, mert hamar elő tudom kapni és belehorgolgatok párat, aztán futok tovább. Ma nem tudom, hogy mennyi időm lesz kézimunkázni, mert a mai tervem az volt, hogy lekönyveltem a 2016-os évet a társasházunknak. Most épp blogot írok, aztán hamarosan Lacika felébred és indulhatok a suliba-oviba a srácokért, Mikit meg el kell szállítanom egy szülinapi buliba is. Igazából asszem semmi időm nincs unatkozni.