Gyerkőceim életkora
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Kids Birthday tickers
Lilypie Fifth Birthday tickers

2017. január 11., szerda

Régen ennél hidegebb volt a tél...

De úgy látszik sokan elfelejtették. Mivel ezen vagy fél órát röhögtem, ide is beteszem.

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

7 megjegyzés:

  1. Névtelen2017. január 11. 7:20

    -20 alatt majd hozzánk is begyühet a kutya.De még neggondolom, van 8 pokróca, meg jól szigetelt faháza. Ha egyszer beengedem visszaél vele és rángatni fogja a kilincset. Más óvintézkedést nem teszek;-)))

    VálaszTörlés
  2. Dóra2017. január 11. 11:29

    Apukáméknak egy pulijuk volt. Az mindig bejöhetett, ha esett a hó, mert a kertben volt egyébként tartva és ott nem lapátolt senki. A kutya meg ugrált a hóban és úgy a szőrére fagyott a hó, hogy alig tudott menni a jégcsapoktól, amik a hasáról csüngtek. Első alkalommal elég nehéz volt rájönni, hogy miért vinnyog, ha esik a hó. Aztán onnantól kezdve szabad útja volt befelé, de csak akkor. Nem kanászodott el. Viszont én a kertben csak seprűvel jártam, mert nagyon tetszettem a kutyának... A gyerekek meg rettegtek tőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen2017. január 11. 21:20

      Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  3. Névtelen2017. január 11. 21:24

    Nekünk vizslánk van. Az előző házban nagy melegben/ hidegben be volt engedve. Hangsúlyozom nem én, a férjem. A kutya gazdája én vagyok. A kutya nem tudja azt, hogy éppen miért van beengedve, és azt sem hogy utána miért nincs. A vizsla pedig nagyon gazdaorientált, okos így mindent bevet, hogy visszaéljen, bosszút álljon ha nem engeded be újra. Viszont belőle nem lesz kanapékutya meg olyan sem aki nem hagy békén, mert bent van. Hozzáteszem NAGYON SZERETEM a kutyát, de okosan szeretem. A házában meleg van , vastag hungarocell szegetelés alul , felül, oldalt, rengeteg pokróc-így ő is mindig meleg mikor kijön. Igyekszem sokat vele lenni a kertben. És ennyi. A havat pedig valamelyikünk mindig ellapátolja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dóra2017. január 13. 1:54

      Nálunk sosem az enyém volt a kutya, amíg otthon laktam. Ezt általában külön ki is hangsúlyoztam a szüleimnek, mert míg én egy csomószor kértem cicát és nem kaptam, a húgom szinte azonnal kapott kutyát, hogy kért egyet.
      Azt hittem, hogy macskapárti vagyok. Aztán volt macskám. Azóta tudom, hogy nem vagyok állatbarát (tudom kiábrándító), de egyszerűen nem fér a kapacitásomba még egy állat is. Tavaly karácsonyra legkisebb fiunk (minden ellenkezésem dacára) kapott egy kanárit. Mivel ő lazán magasról tett a madárra a kezdeti nagy szerelem után, így a madár átment a szülők tulajdonába, és azt vettem észre, hogy én szinte csak akkor foglalkoztam vele, ha a férjem megkért rá, hogy neki most épp nem fér bele az idejébe. Idén ősszel meg eladtuk, pedig cuki volt, gyönyörűen énekelt. És kissé bűntudatom is van miatta, de egyáltalán nem hiányzik, sőt kicsit megkönnyebbültem, hogy egy gonddal kevesebb. Mondtam is a gyerekeknek, hogy legközelebb akkor lesz állatuk, ha itthonról elköltöztek...

      Törlés
    2. Névtelen2017. január 13. 4:48

      Azt gondolom, hogy nem kiábrándító, hogy nem vagy állatbarát.Szerintem állatbarát vagy, de nem az otthonodban , hanem állatkertben, máshol.Ezt meg lehet érteni, mert bizony nagy felelősség egy állat, sok időt igényel.Ő sem tárgy.Nálatok pedig, mivel sokan vagytok ez már nem működik/ne.
      Én szeretnék egy nagy arapapagájt, de amikor belegondolok, hogy ki kell engedni és ő a házban össze-vissza röpködne és a nagy szárnysuhogás közepette leverne valamit, esetleg szétcsipkedne, lekakilna stb akármit, lebeszélem magam róla.
      Na ennyit az állatokról, itt a tél, itt a hó, szuper!Én szeretem.És Bodzafordulón sem okoz ez gondot.

      Törlés
  4. xJuDesign2017. január 12. 6:48

    Köszi Dóri, szétröhögtem magam, hogy megmondta a tutit a polgármester :) :) :)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)