Laci keresztelője

Január 22-én megkeresztelték Laci fiunkat. A keresztségben Szent László király lett a védőszentje. A tizes mise miseszándékát megkértem, hogy hálaadó mise legyen Lacika érkezéséért, mind a születése okán, mind, hogy megkereszteltük és az egyházunk tagja lett. Épp úgy esett a mise, hogy még a katolikus rádió is közvetítette. Mivel nálunk sajnos volt épp egy beteg Karesz, így én a miséről lemaradtam, otthon vigyáztam rá addig, amíg Erzsi néni meg nem érkezett. Mivel a családjukban vasárnaponként Erzsi néni főz, így mondta, hogy mire mindennel végez, akkor tud jönni. Így én Lacikával valamikor a mise végén értem csak oda a templomba. Nade sebaj! A keresztelő is nagyon szép volt, Henrik atya és a nálunk épp gyakorlatát töltő Zoli kispap együtt tartották. Én igen boldog voltam és mivel Lacika nem üvöltötte végig az egészet, nagyon tudtam figyelni. Pici sírással megúszta Laci a keresztelést, aztán mehettünk is át ünnepelni együtt a Vakvarjúba. Anno 23 főre foglaltam asztalt, végül csak 17-en maradtunk, de aki ott volt, szerintem jól érezte magát. Minden fini volt, gyorsan repült az idő, sokat beszélgettünk, bár bevallom én olyan fáradt voltam, hogy leginkább csak hallgatni volt kedvem másokat és nevetni a poénokon. Szeretem a családom és azt hiszem két remek emberre leltünk a keresztszülők személyében. Remélem lesz alkalmunk sokszor találkozni velük, úgy érzem ők is rajta vannak ezen.
Nade jöjjenek a képek. A templomi képekből alig pár sikerült, a legjobbakat teszem ide fel. Sajnos Matyikám zoomolva akarta csinálni a képeket, így szinte mind szellemképes lett. A csoportképet pedig nemes egyszerűséggel elfelejtettük.