Keresztszemes kiállítás 2016.

Kissé fáradtan, de nagyon lelkesen robbantunk be családilag a Westendbe a 2016-os kiállításra. Pénteken az unokatesóm esküvőjén voltunk, ahol én elég rendesen elfáradtam, de olyan jó volt! És tényleg annyira örültem, hogy végre valakik házasodnak, végre valakik ünnepelnek. A gyerekek is tök élvezték, együtt tombolt a 7 unoka:-D Megismerkedtünk kedves emberekkel, régen dumáltam annyit, mint aznap este.
Szombaton itt voltak a tesómék, illetve az esküvő után hozzánk jöttek aludni. Irgalmatlan nagy volt a hőség, és okos-Dóra úgy döntött, hogy olyan kaját csinál, amivel nem kell vacakolni. Csak azzal nem számoltam, hogy addig frankó, hogy a hús szépen elsüldögél a sütőzsákban, nade mindezt egy forró konyhában a forró sütőben teszi. Mindenkiről szakadt a víz. Délután még a lomtalanításra készültünk elő, és vasárnap bár ugye pihenőnap lenne, mi Viktorral lelkesen lomtalanítottunk, én délelőtt, ő délután-este. Közben meg beiktattunk egy kiállítást. Ha már úgyis Westend, akkor gondoltuk, hogy ott gyorsan megkajálunk. TÉny és való, hogy sokkal több hely volt enni, mint pl. az Allee-ban vagy a Camponában, ahol vadászni kell ülőhelyre dél- fél egy körül, viszont minden sokkal drágább is volt (az adag is kisebb). Még belefért egy fagyizás, aztán futottunk fel a kiállítóterembe. Rögtön kiszúrtam a kirakatban a Selmeci Mária feliratú zacsit, így tudtuk, hogy Marika kap majd valami kis apróságot. Nagyon várta. Viszont az öröm csak félig volt meg, mert a szervezés nem volt éppen csúcsszuper. Máskor mindig a gyerekeket hívják ki legelőször, aztán jönnek a felnőttek. Most egyszerűen egy az egyben elfelejtkeztek a gyerekekről a szervezők és már mindenki szétszéledt a képeket nézni, mikor a hölgynek eszébe jutott, hogy ott állnak még a gyerekeknek szánt csomagok. Hozzánk odajött, mikor látta, hogy ennyi gyerekkel vagyunk, hogy nevezett-e valamelyik. Marika megkapta az ajándékát, készült egy fotó is róla, de szomorúan mondta:
-Nekem senki sem tapsolt.
Hát igen, úgy biztos nagyobb élmény lett volna. De azért örömmel túrta fel a csomagot, amiben volt 3 kis készlet, prosik és egy csúcsszuper igazi csajos tündéres hímzőollócska. Íme a díjazottunk:

 

És a kicsi képe, amit készített, immár keretezve:

És a "gyereksarok", ahogy hívtuk azt a falat, ahol az ő képecskéje is függ:

Lőttem pár képet a nyertesekről és a díjazottakról. Sajnos a nyertesek üveg mögött voltak, így jó fotót nem tudtam készíteni, de azért igyekeztem:

 

 

Remélem nem hagytam ki egy díjazottat sem, igyekeztem úgy fotózni, hogy a nevek is látszódjanak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És jöjjenek azok a képek, amik a gyerekeknek tetszettek legjobban (Karcsi fotózott, néha elég bénán, lehagyta a kereteket, de azért visszaadja a gyerek ízlésvilágát)

 

 

 

 

 

 

 

 

És én is készítettem pár képet azokról, amik a legjobban tetszettek és szívesen meghímeznék:

 

 

 

 

 

 

 

 

Körben a falon fenn a gyártól által küldött kész hímzett képek voltak. Én egyet mutattam Viktoromnak, hogy az nagyon tetszik, egyszer szívesen megcsinálnám. Közben az uram eltűnt, nekem fel sem tűnt, mert össze-vissza mászkáltunk a teremben, hol ez a gyerek, hol az a gyerek csapódott mellém. Aztán egyszercsak Viktor is megjött, egy zacsit szorongatott. Megvette nekem a készletet, amolyan szülinapi előleg. Hát mit ne mondjak, két napja símogatom (nem Viktor, a készletet:-D), nézegetem benne a színeket, a mintaívet, hogy hol is kezdeném. Ma este talán végre beleöltök. Öröm az ürömben, hogy a boltban egy nyamvadt szót nem szóltak az uramnak arról, hogy Törzsvásárlói kártya 25% kedvezménnyel jár. Teljes áron vette meg nekem a cuccot, ami amúgy sem volt olcsó:( Na mindegy. Mutatom az ajándékom:

És hát jöjjön a hatás, amit a kiállítás kiváltott csemetéimből!