Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget

2015-ben meglehetősen sokat olvastam. Rászoktam, hogy szinte mindenhova viszek magammal egy könyvet és ha van egy kis időm, akkor olvasom is. Reggelenként mindig van úgy kb. 20 percem a buszon. Ha ülhetek, akkor olvasok is. Kivéve, ha nagyon fáradt vagyok, ami az utóbbi időben egyre jellemzőbb rám, még szinte ébredezek a buszon:-D Szóval több jó könyvet is sikerült kifognom tavaly, most már mindet nem írom le, de az utolsó kettőt igyekszem itt is ajánlani mindenkinek.
Egyébként Nellivel, aki anyukám korú és csütörtökönként jön vigyázni a gyerekekre cserélgetjük a könyveket. Ő kapta kölcsön ezt a könyvet az egyik barátnőjétől és ajánlotta nekem. Sőt, volt olyan bátor, hogy nálam hagyta és most ellentétben önmagammal elég lassacskán olvastam el. Akkor épp hímzős szakaszomban voltam, így az olvasás háttérbe szorult. Tehát az első 30 oldalon kicsit döcögősen haladtam, aztán beszippantott és mindenhol, még az utcán sétálva is ezt a könyvet olvastam.

Ime a könyvajánló, amit a bookline oldalán leltem fel:
"Hogyan válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk.

A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, a születésétől fogva árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül.
A Velencei Köztársaságba vezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a szabadságot kereső zsidó, Isacco, az orvoslásban is jártas tolvaj és a lánya, Giuditta sorsát. Mercurio beleszeret a lányba, érzései viszonzásra is találnak, ám amikor az úti céljukat elérik, szembesül azzal a rengeteg nehézséggel, amelyet le kell küzdenie, hogy az álmát valóra válthassa.

Bár a regény több fiatal sorsát is összefűzi, a könyv főszereplője mégis a Szerelem. A Szerelem nagybetűvel, mely olyan elsöprő hatású, hogy megváltoztat mindent. Olyan egyetemes érzés, amely összeköti a lelkeket, amely túlmutat az egyes párok kapcsolatán. Két fiatal között fakadt szenvedély, mely olyan érzéssé válik, amely képes jobbá tenni az embereket, olyan szerelemmé, amely a sors szálait szövi, amely a világot mozgatja.

"Az élet egy ösztönző zűrzavar, amelyben az ember próbálja megtalálni a geometriáját. A regény a maga tagoltságával (kezdet-közép-vég), megpróbál rendet teremteni az adott életek összességében. A sors ugyanezt a folyamatot játssza el, mert mindig adódnak olyan véletlenek, amelyek válaszút elé állítanak bennünket, nekünk pedig a választásunkkal döntenünk kell, rendet kell teremtenünk". (Luca di Fulvio)

Szerintem ez a leírás tökéletesen megragadta a lényeget. A gyerekek közötti tiszta szerelemről jó volt olvasni, még akkor is, ha az ő korukban már nem is voltam ők annyira gyerekek. Nagyon fordulatos, izgalmas történet volt, nagyon-nagyon drukkoltam a két főszereplőnek. Mindössze két dolgot tartottam zavarónak. Az első az, hogy mindenki mai szófordulatokkal szitkozódott, a másik meg az, hogy valaki vagy jó volt, vagy rossz, nem tartogatott egy szereplő sem meglepetést, mindenkitől tudtad, hogy mire számíthatsz.
A könyv elolvasása után sok-sok képet néztem Velencéről. Egyszer már jártam ott középiskolás koromban, asszem 15 vagy 16 éves lehettem. Még feleannyira sem értékeltem a várost gyerekfejjel, mint kellett volna. Az egészből arra emlékszem, hogy gombás pizzát ettünk, az egyik utazótársunk nem engedték be rövidnadrágban az egyik templomba, valamint hogy vettem magamnak egy álarcos fülbevalót. És slussz. Szörnyű:( Ott voltam, mindent láttam, de semmit sem figyeltem meg. Ma már hogy tátanám a számat...

A könyvet ajándékba adtam Erzsi néninek, aki szintén nagy könyvmoly és sokszor jön vigyázni a gyerekeimre. Mindig szabad préda neki a könyvespolcom. Ezt is látta nálam, de tovább már egy amúgy is kétszeres kölcsönkönyvet nem adhattam.