Azt hiszem mindenkinek van valami kép a fejében arról, hogy milyen tájat "néz", ha a nyugalmat képzeli maga elé. Hiába nőttem fel a Bakonyban, nekem a nyugalmat nem a hegyek-völgyek adják, bár szeretem nagyon a látványukat.
Keresgéltem picit a neten. Ez a kép majdnem olyan, mint amit elképzelek magam elé. A fejemben van egy nagy fa egy búzamező szélén. Ha épp fiatalnak képzelem magam, akkor a fán ülök, vagy a fának vetem a hátam, ha már idősebb, akkor van egy padom a fa alatt, ahova kijárok, leülök és gondolodok. Egyedül. És csak nézem a búzamezőt...és szinte érzem a meleget és az illatokat...
Gyerkőceim életkora
2016. január 3., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Aranyló búzamező,megnyugodtál a képtől? Nekem a zöld fű nyújtja ezt a megnyugvást.
VálaszTörlésTalán nem vagyunk egyformák;) Miért nem lehet nekem az megnyugtató, ami neked nem? Más esküszik a piros hálóra, én meghalnék benne... Ízlések és pofonok különbözőek.
TörlésEz tök jó, hogy megkerested! Én is keresek ilyen képet :) Nekem sem ez a kép lenne, de megértem miért ad neked nyugalmat! Szerintem egyáltalán nem kell hogy ugyanaz adjon nekünk nyugalmat. A piros hálótól én is falnak megyek :-D
VálaszTörlésNa majd mutasd a blogodon. Kíváncsi vagyok!
Törlés