Még a könyv olvasása után közvetlenül megírtam a beszámolót félig, csak elfelejtettem befejezni és feltenni a blogomra. Most már ilyen félkész marad, erős érzelmi töltettel:-DDD
"A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzéreken keresztül. A nábob, Kárpáthy János, aki régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, társadalomra haszontalan, féktelen, kicsapongásokba menekülő énjét. A reformkor fellendítő ereje, a körülötte megjelenő nagyszerű figurák, és a hozzá menekülő polgárlány, Mayer Fanny segíti hozzá, hogy elinduljon a haladó magyar nemesség útján, és élete végén példaképszerű, fenséges aggastyánként jelölhesse ki újszülött fiának, Zoltánnak az emberhez egyedül méltó hazafiúi pályáját. Unokaöccse, Abellino, aki rossz tréfája és a nábob megtérése miatt elesik a hatalmas örökségtől, a külföldön tékozló életet élő, hazafiatlan arisztokrácia képviselője: gúnyosan, szatirikusan bemutatott figurája képezi az ebben a regényben is nagy szerephez jutó jókais héroszok alakjához a sötét hátteret. A számos epizódfigura, a pünkösdi királyságot elnyerő Kis Miska, a részeges kurtanemes kompánia tagjai, az aranyifjak és a pesti irodalmi világ jellemző képviselői, a prostituálódott Mayer lányok, a derék iparos Boltai és nevelt fia stb. nemcsak hallatlanul feldúsítják a regény társadalomképét, de egyúttal a legjobb, legjellemzőbb zsánerfigurái is a magyar irodalomnak. Jókai meditatív líráját, elégiai prózaköltészetét Fanny, a reménytelenül szerelmes fiatalasszony képviseli a műben. Az ő figurája révén vált át Jókai a regény cselekményszintjéről a szimbolikus, metaforikus síkra, szinte huszadik századi regénypoétikai minőségeket előlegezve művében."
Szerda este fejeztem be a könyvet. Nagyon-nagyon tetszett.
Nehezen rázódtam bele, egyrészt amiatt, hogy eleinte amolyan epizódokból állt a
regény, kezdtem türelmetlen lenni, hogy végre mikor futnak össze a szálak és
áll össze a történet. Másrészt meg kellett szoknom a nyelvezetét, a sok idegen
szót, amiket Jókai használt. Aztán belejöttem és mondhatom, hogy szabályosan
letehetetlen volt. A végén nyíltan bőgtem a metrón és a buszon, mert meg
kellett siratni a főhőseimet, pedig tudtam, hogy drámába torkollik a regény.
Annyira kerek volt a történet, annyira szép, végig úgy éreztem, hogy minden
tökéletesen a helyén van. Emlékeztem, hogy magából a regényből készült
filmfeldolgozás. Rá is kerestem a youtube-on, kicsit belenéztem. Darvas Iván,
mint Abellino eleinte kicsit fura választás volt, de Latinovits
Szentirmay-ként, hát az valami telitalálat!
Ami még kifejezetten érdekes a könyvben, hogy az akkori
társadalmi kórrajz tökéletesen illik a maira is. Mintha nem is 1823 lenne a
dátum, hanem 2013. Majd bemásolom ide azt a két pontot, amivel a film is
kezdődik. Jókai amolyan végszóként írt pár sort a könyv végén.
Sokat gondolkodtam Szentirmay Flóra alakján. Az ideális nő:
szép és kedves, illemtudó, komoly és mégis humoros, erényes, közkedvelt,
mindenkivel tud bánni, senkivel sem leereszkedő, és az egyik legfontosabb:
olyan asszony, akinek a szava megkérdőjelezhetetlen és természetesen mérvadó!
Ha ő a barátnőd, akkor mindenki a barátnőd. Milyen szerencsés és szerencsétlen
is volt Fanny, hogy összehozta kettőjüket a sors. Vajon tényleg léteztek valaha
is Flórák? Fannyk sincsenek. Kárpáthy Jánosok sincsenek (mármint ha
jellemfejlődését vesszük alapul). Abellino van sok, Szentirmay Rudolf talán
egy-kettő és a Mayer lányokról sem beszélne ma már senki, mert Dunát lehetne
rekeszteni velük.
Sokat gondolkodtam a regénnyel kapcsolatosan a szerelmi
háromszögekről is. Nameg arról is, hogy én szeretlek téged, de te őt szereted,
aki pedig egy másikba szerelmes...
Megvettem a Kárpáthy Zoltánt. Remélem hamarosan kézbe is veszem:-D
Én is pont ezt a könyvet olvasom!:9 Imádom Jókait!
VálaszTörlés