Mindenféle megint, ha már hímzést nem mutatok:-D

Már megint hallgatok, pedig mennek a napok és sok mindent tudnék mesélni a családról. Leginkább azon filózok, hogy miért betegek ennyit a gyerekek. Egyik héten az egyik, másik héten a másik, harmadikon esetleg egyszerre ketten betegek. Néha már nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek, mikor valamelyik mondja, hogy ép mi fáj neki, vagy hívnak oviból, bölcsiből, hogy menjek a lázas gyerekért. Sajnos apósom kiesett egy időre a hívhatók listájáról, így most már Viktort is bevetettem, mint felvigyázót beteg gyerekek mellé. Ma este jön anyukám, de leginkább Erzsi néni tartotta a frontot az utóbbi időben. És közben csak szervezek és szervezek és néha jó lenne, ha nem egy, de inkább kettő, vagy három lenne belőlem. És röhej, de ha már betegek, akkor az olyan apróságoknak örülök, hogy a gyerek lemarad az utolsó szolfézs óráról, amin buli van, így nem kell késő este még sütit sütnöm, amit másnap elvihet. Ez amolyan öröm az ürömben. Biztos valami gyártási hiba van bennem, de ilyenkor fellélegzem, hogy egyel kevesebb a feladatom. Nem mondom, hogy olyan sok van. Biztos lehetne több is, biztos lehetne nehezebb is, de én a magam feladatait érzem soknak és nehéznek, és leggyakrabban már csak pipákban gondolkodom, hogy ez is megvan, az is elintézve, az is megoldva… még mi van hátra?

Ma pl. év végi ünnepségre megyek az oviba. Miki nem akart velem jönni, pedig az lenne a kényelmes. Így aztán meló után rohanok a suliba, összeszedem Mikit, hazaviszem, robogok vissza az oviba. Közben Viktor hazajön idő előtt a munkából, mert Erzsi néni legkésőbb hatig tud maradni, nekem meg nem tuti, hogy addigra hazaérek Karcsival, hiszen a tortázásról nem fogom kirángatni. Ma reggel be kellett tennem Karcsinak az ünneplőt. Holnapra Mikinek kell majd betennem, mert szolfézs vizsgája lesz. Csütörtök délután lesz Karcsi focibemutatója (decemberben elfelejtettem). Mivel Marika beteg, így azzal nem kell görcsölni, hogy őt addig hova teszem, benn hagyjam-e a bölcsiben, vagy ha magammal viszem hajlandó lesz-e benn maradni végig. Most anyukámmal lesz otthon, így nyugodtan végignézhetem a bemutatót. És valamikor ebben a három napban el kéne jutnom a megpályázott Társasházi virágokért, amit az Önkormányzat ingyen ad, csak ültessük ki a ház előtti részre. A házból senki sem jelentkezett segíteni az ültetéshez. Igaz, az én ötletem volt, tehát magamnak csináltam a munkát. De azért egy kicsit sajnálom, mert ez lényegében azt is jelenti, hogy ha én nem öntözöm és tartom karban, akkor más nem is fogja. Nekem ez annyira furcsa hozzáállás, hiszen mind ott lakunk. Na mindegy. Hétvégén vidámság napja. Ha betegek a gyerekek, akkor csak sütivel járulunk hozzá az egészhez. Pedig szeretem ezt a rendezvényt, a gyerekek nagyon szokták élvezni.

A héten megvettük az autóra az új nyári gumikat. Reméltük, hogy ez csak jövő évi kiadás lesz, de sajnos nem, bár sejthető volt, hogy túl kopottak a régik. A gumis már nem volt hajlandó feltenni a régit. Aztán itt voltak a kazánosok, kitisztították a rendszert, átmosták a régi kőkorszaki radiátorokat, én nem tudom milyen spéci anyaggal töltötték meg a rendszert, viszont elvittek egy halom pénzt. De öt évig nem lesz gond a fűtési rendszerünkkel.

Teljesen beterveztük a nyarat, kész a tábla, már csak 5 napot kell Erzsi nénivel vagy Zsuzsival lebeszélni. Minden hétre be van osztva, hogy hol lesznek a gyerekek, milyen táborban, melyik nagyszülőnél, melyikőnk van szabin. Igyekeztünk úgy tervezni, hogy mindegyik nagyszülőhöz csak 1 hétre menjenek és a legkisebbet nem is hagyjuk ott, mert az már elég komoly feladat, meg mint a hosszúhétvégénknél kiderült, ő eléggé megviselődik a hiányomtól (hiányunktól). Júniusban lesznek egy hetet Ajkán a nagyok (plusz grátiszban Karesz) és augusztusban Szolnokon a fiúk mind. Július elejét táborokban tölti a két nagy, július közepétől augusztus közepéig pedig mi leszünk felváltva Viktorral szabin. Őszintén sajnálom, hogy idén mindössze 1 közös hetünk lesz a nyáron. Szerintem ez nagyon kevés, de csak így tudtuk lefedni a 4 hetes ovi-bölcsi bezárást. És csak remélem, hogy nem lesznek túl sokat betegek a nyáron a kicsik…

Munkahelyemen engedélyt kaptam még a hat órás munkavégzésre januárig, de jobb lenne, ha már előbb átmennék nyolcórásnak. Mert a munkahely, az munkahely. Itt is változások vannak. Egy kolleganő elmegy tőlünk, így a feladatai egy részét én veszem át, plusz én ülök át a helyére. Ez utóbbinak nem örülök túlzottan, mert jól érzem magam itt a szobánkban, de hát ez van. Nem kívánságműsor:-D Mivel több dolgom lesz, sok új dolgot meg is kell tanulnom. Már nem izgulok, inkább örülök a kihívásnak. Szerencsére Viktor új és nyugisabb projecten van, így hát ha kicsit zizi leszek, akkor ő ellensúlyoz. Nehéz tanév van mögöttünk. Legalábbis nekem nagyon nehéz volt. Marika bölcsis lett, én dolgozni kezdtem, mire épp beleszoktam volna az újba, átdobtak egy másik beosztásba, aztán vissza az eredetibe. Viktor egy kemény és hajtós projectben volt, ahol elég kevés elismerést, helyette sok-sok kritikát kapott. Sokat panaszkodott, sokat próbálkozott tanulni abban a kevés kis idejében, ami volt. Én többször éreztem azt, hogy csak telnek a hetek és úgy igazán nincs is mit várni. Néha csak hallgattunk a csütörtöki kimenős estéinken, holott mennyi mást lehetett volna csinálni. Nekem nagyon komoly lökés volt a hosszúhétvégénk (ami szerdától-péntekig tartott:-DD) Egerben. Őszintén és igazán boldoggá tett az a pár nap, önfeledten élveztem, hogy ez csak rólunk szól és nincs benne semmi kötelező, semmi macera, semmi rohanás.

Folyt köv.O