Hogy öregedjünk egy évet 10 perc alatt?

Szerintem én koromat tekintve úgy 100 felett járok már jócskán. Legalábbis akkor mindenképp, ha az éveim számát a gyerekek "attrakciói" jelentik. Ma pl. teljesen meggondolatlanul úgy döntöttem, hogy gyorsan beugrunk a kis REÁL-ba, aztán gyorsan bevásárolunk. Az első rossz döntésem ott volt, hogy Marika lábon jött a kis babakocsijával. A második rossz döntést akkor hoztam, mikor megengedtem mind a 4 gyereknek, hogy bejöjjön a boltba. Szívem szerint 2 gyereket szeretek max. bevinni, mert ha mi mind az öten bemegyünk, akkor már félig tele a bolt. Aztán a gondok csak tetéződtek, mikor Marika a babakocsit Julika babástul hátrahagyta és rohangálni kezdett a boltban, majd kis kezével mindent megpróbált leszedni is a polcokról. Én gyereket felkaptam, hiába rúgott és visított, erősen szorítottam a vállamon. Közben megjelent Karcsi és Miki, mindketten egy-egy kosárral. Nekünk 1 ugye nem elég, legalább kettő kell a bevásárláshoz:-D Természetesen megindult a harc azért is, hogy kinek mit rakok a kosarába, mert a tej mellé megy a zsömi, de a joghurt inkább a másik kosarában legyen. Aztán Matyi a bejárat mellől üvölti, hogy milyen csokit vesz majd magának. Visszaüvöltöm, hogy 4 csokit hozzon a vásárlókosárba, mert négyen vannak testvérek. Sorbaállunk a pénztárnál. Velünk ötünkkel természetesen máris két sornak tűnik az egy sor. Valszeg kissé frusztráltuk a pénztáros bácsit, mert a 10 db fornetti helyett csak 10 dekát kaptunk, holott kétszer is rákérdezett. Aztán Matyi naná, hogy csak három szelet csokit tett a kosárba, de még gyorsan korrigáltuk, így Marika is majszolhatta hazafele a banános szeletet. Aztán Julika baba kocsijával együtt majdnem ott maradt, mikor Marika szaladt érte, majdnem levert pár üveg bort. Ekkor már diszkréten a hajam téptem, szerettem volna ajtón kívül lenni. (gondolom a bolti alkalmazottak is így lehettek, mert zengett tőlünk a bolt) A pénztárnál szembesültem azzal, hogy a kis összehajtható bevásárlószatyrom otthon hagytam, nem baj, veszünk nejlonzacsit, éljen a környezetvédelem! Mindent megvettünk, kivételesen nem felejtettem el a kávét sem (ami ma már nagyon hiányzott, hiszen kávéfüggő vagyok), bepakoltam eszeveszett tempóban a zacsiba, félig eltorlaszoltuk a kijáratot, de szerencsére csak egy nénike próbált bejönni a boltba. Közben Matyi satuként fogta Marikát a pulton, ahol sem másban, sem magában kárt nem tehetett. A kocsi felé menet már minden flottul ment. Csokit ettek, megették kisebb összeveszés után az 5 db duplacsokis fornettit. Hát igen, elég kevésnek bizonyult:( Aztán odaértünk az autóhoz és miután mind a 4 gyerek beszíjjazva ült, kicsit kifújtam magam a járgány mellett. Meleg volt, feszült voltam a frankó bevásárlástól és folyt rólam a víz. De legalább ez is megvan. Elindultunk haza...