Szabad folyás a gondolatoknak:-D

Igazából csak annyit akartam írni, hogy elkezdtem. Nem ma kezdem, nem holnap fogom, hanem tegnap nekiláttam. Enyhén sajgott utána a térdem, feltételezem elég rendesen elszokott mindenféle mozgástípustól, a síma majdnem táncolunk, semmi komolyat nem csinálunk mozgástól is. Mindenkinek van valami, amire esküszik fogyás terén. Én elsősorban a mozgásban látom a siker kulcsát. Eddig általában el is szoktam jutni, főképp egy komolyabb és hosszabban elhúzódó gyerekbetegség szokott véget vetni a lelkesedésemnek és a kitartásomnak. Az utóbbi x évben a Pilates viszi nálam a prímet, abból is a Simonfi Ági féle Pilates. Itt a blogja, szeretem olvasgatni. Naszóval gondoltam a térdem már elég jó, apum orvosommal is konzultáltam, mondta, hogy most már terhelhetem is, bár egy ici-pici dagadás még mindig van rajta. Szóval megvártam, mire a szakik a délutáni tornázós időmben már tuti nincsenek itt, hogy árgus szemekkel figyeljék röcögős kis hájaim (Bridget Jones után szabadon). Gondoltam egyrészt rámfér, másrészt hátha nyáron mégis mennénk strandra, nameg az önbecsülésemnek is jót tenne. Mostanában (úgy kb. 3 éve) nagyon nem érzem magam túl jó nőnek. Szóval ma reggel azért próbaképp ráálltam a mérlegre és visítva elmenekültem. Komolyan hogyan lettem én 67,4 kiló????? Igaz ruhában voltam, de akkor is. Még terhesen sem mentem a bűvös 65 kiló fölé. Apukám az utolsó terhességemnél azt mondta, hogy a cukormentes diéta már azért nem fogyaszt olyan tempóban mint a harmadik terhességemnél, mert hát én is öregszem. Na mindegy. A tény az tény, a kilóim száma elfogadhatatlan, a satnya test szintén, az izom helyén zsírpárna sem kóser. Úgyhogy megfogalmaztam a SMART céljaim én is:
-Nyár végére szeretnék max. 58 kiló lenni. Ezzel már jól érezném magam.
-Heti 3 nasi. Szerintem ez simán tartható, mert a nagyböjtben pl. én mindig az édességről mondok le.
-Nincs kaja este 6 után. Ez alól kivételt a csütörtöki kimenőnk képez, de ott is ésszel kell zabálnom.
-Nincs sakálkodás a gyerekek után. Mostantól kukába megy az otthagyott kaja. Kéne egy kutya? Utálom a kukába dobni az ételt.
-Tartom az edzéstervet!!!
Diétát nem írok, max. próbálok jobban féket vetni zabálásomnak. Remélem segíteni fog. Majd kiderül, hogy felül kell-e bírálnom ezt a részt.
Rövid célom. Egy hónap múlva 65 kiló szeretnék lenni. Kíváncsi vagyok, hogy menni fog-e...

Viktor nem utazik külföldre. Elég komolyan felmerült, hogy 2 hétre utazik Kievbe, aztán 4 hétre Zürrichbe. Már mindent bekértek tőle, ott lebegett a fejünk felett a dolog. Egyrészt jó lett volna neki szakmailag, másrészt jó lett volna pénzügyileg, viszont egyáltalán nem hiányzott a dolog népes családunknak, pláne egy hangulatingadozásból jelesre megfelelt anyukának és a hangulatait elszenvedő 4 gyereknek. Fellélegeztem, hogy nem kell mennie, és pont a család miatt. Viktor nem vállalta be egy huzamban a 2 hét Kiev 3 hónap Zürrich küldetést. Persze első körben úgy gondoltam, hogy elég f@sza csaj vagyok, fél lábbal kibírom, de mindig meg kell bizonyosodnom arról, hogy ha egy icike picike porszem a gépezetbe kerül, hatalmas kattogásokkal, rázkódásokkal áll csak helyre a rend. Hiába lassan 10 év gyerekezési rutin, a bőrömből nem tudok kibújni. Szóval Viktor marad és együtt csináljuk végig a lépcsőzés befejezését. Megnyugtató!

Apropó lépcső. Nem dokumentáltam, mert nem látványos a változás. Túl vagyunk már két réteg lakkozáson. Jövő hétfőn jön az utolsó adag lakk, aztán folytatódhat a mesterek felvonultatása. Ugye kész lesz húsvétra? Most már nehezen viselem a koszt, valszeg a hétvégét takarításra szánom, mert elviselhetetlen.
Nagyon hiányzik a spájz. Komolyan nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent felszippantott az a pár vacak és vékony polc. Viktor is érzi hiányát, úgyhogy a kettőnk által tervezett spájzszekrényre leadjuk jövő héten a megrendelést Zolinál. Már csak le kell mérni, hogy mekkora is legyen, a helye már megvan. A pénz rá még nincs.

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy el kéne vállalnom a társasház közös képviseletét. Hogy miért is? Egyszerűen elhanyagolt baromira a kert. Ha ez csak az enyém lenne én baromira szégyelleném. Vissza kéne nyírni a bokrokat (mellesleg nem szabálytalan, ha az elektromos vezetékeket érik?), meg kéne metszeni a fákat, a rengeteg tűlevelet fel kéne söpörni, egy kicsit ritkítani kéne a fenyők alját. Le kéne festeni a kerítést, ki kéne cserélni pár dolgot úgy egyébként is a ház körül. Kertész itt nem járt ősz óta. Vagy inkább úgy tudném érzékeltetni jól, hgy augusztus óta 1 alkalommal jött összehúzni a leveleket.
Nameg arról ugye ne is beszéljünk, hogy hamarosan itt a szezon és a ház még mindig nem döntött saját kis játszótér kialakításáról. 6 lakásból 3 helyen van gyerek. Én józan megfontolásból úgy gondolnám, hogy a gyerekesek dobják össze a pénzt a játszóra, különben nem lesz belőle semmi. A gyermektelen majd beszáll később, ha szül, a nyugdíjas úgysem fog mászókázni, ha havonta egyszer erre jár a kisunoka, az ember nem veri ki a hintából, a cég dolgozói pedig szabadidejükben inkább cigiznek, mint homokvárat építenek. Mikor a múltkori közgyűlésen szóba került a játszótér, akkor parkolóhely témába ment át az egész. A másik 3 lakásnak ugyanis az kéne. Komolyan már csak mi vagyunk olyan hihetetlenül őrültek, hogy elég nekünk 1 autó? Miért van szinte mindenkinek 2? Én nem támogatom a parkolóhely létesítést, mert az 1 autónkkkal sem tudunk beállni a garázsba, mert használhatatlan. Ja, jut eszembe, megadóztatja a kerület a lakás részét képező garázsokat is. Írok egy kérvényt, hogy mentsenek fel az adó alól, hiszen a mi garázsunkba egy Smarttal sem lehet beállni. Még az értékbecslő is leírta, hogy ide autóval be nem lehet állni. Annyira megnézném, hogy hogy csinálták anno, amikor épült a ház. Talán egy trabival egy nagyon ügyes sofőr (esetleg egy polski fiattal) be tudott állni. Nade nekünk egy hodály méretű irtó hosszú Astra Caravánunk van (úgy nézek ki benne a komoly 163 centimmel, mint egy manó). Egyébként magamat vállon veregetve elmesélem, hogy tudok tolatva parkolni:-D Nálam ez nagy szó, mert végre érzem a tolatást. Fedje homály, hogy 17 éves korom óta van jogsim...
Mivel itt a szép idő, így leteszem a kocsit. Különben is irtó drága a benzin, meg valahogy szégyenlem is, hogy kocsival járok a gyerekekért, mikor mehetnék villamossal, sőt gyalog is. A péntek lesz a kivétel, mert akkor dagadó iskolatáskával hozzák haza az ezer felszerelést a fiúk.
Szóval feltett szándékom, hogy gyalog megyek értük és ha sikerül őket rábeszélni, akkor gyalog is fogunk hazajönni. Mindnek van lába, ahogy nagyi mondja, mindegyiknek a földig ér, tehát használható. Egy kis mozgás nekik sem árt, cserébe megvesztegetem őket egy kis játszóterezéssel.

Szeretem a tavaszt, el tudnám viselni, hogy ilyen idő legyen egészen télig.