Kettesben

Rengeteg adósságom van a januárral kapcsolatban. Ha címszavakban írnám, akkor lehetne annyi, hogy sikerült ezzel és azzal is találkozni. Végre eljutottam a húgomékhoz Veszprémbe. Igaz, hogy csak jöttem-mentem, de remélem így is örültek nekem (a blogja alapján mindenképp).
Aztán voltunk Botond keresztfiunk szülinapi zsúrján. Jól éreztük magunkat, pedig előtte Viktorral mindketten nagyon izgultunk, hogy hogyan is kéne viszonyulni a szituhoz, aztán megegyeztünk, hogy az emberekehez kell viszonyulni és így már sokkal de sokkal jobban ment a dolog:-D

Januárban minden gyerek szépen járt közösségbe, a betegségek messze elkerültek minket. Nem úgy, mint ebben a hónapban, amikoris nem tudom eldönteni, hogy szimulál-e az iskolás csapatom, vagy tényleg valami bújkál bennük. Matyi kerek három napot töltött itthon múlt héten, ebből a betegség általában laza egy órán át tartott, amit apa is közelről végignézhetett. Esküszöm, hogy amint megvolt a reggel nyolcas becsengetés Matyi betegségét mintha elfújták volna. Egész nap játszott, olvasott, néha még tombolt is, aztán este ismét bemutatta a nagy halált, így másnap mégsem ment suliba. Miki múlt héten egy napot vett ki ugyanezen betegség címmel, de kell neki még egy kis ráadás, mert ma reggel kiszállni sem bírt az ágyból, de láza egy szál sem. A héten itthon tartom, mert ha tényleg bújkál benne valami, akkor gyógyuljon meg inkább rendesen. Aztán Karcsit hétfőn a babaszobában fekve pillantottam meg a négyes csoportban. Épp csendespihizett, mert fájt a hasa. Ez a gyermek legalább kézzel fogható lázat is produkált estére, amit még a Nurofen szirup is képes volt levinni teljesen, holott az én olvasatomban a nurofen szirup már-már szinte az édességek közé tartozik, a lázcsillapításban elég keveset tesz le az asztalra. Ha leviszi a lázat, az nem is igazi láz. Én kúphívő vagyok, és persze mindenem az Algopyrin, a hasonló hatóanyagú, de más nevű gyógyszerek szerintem nem sokat érnek:-D Naszóval megint 3 gyerekkel nyomulok itthon, abból egy fókának álcázza magát, legalábbis hasonló hangon ugat (éljen a Fenistil csepp), a másik taknyos és köhög és néha fájdítja hol a fejét, hol a hasát. A legkisebb meg pörög ezerrel. Matyit meg eladtam, mert ma este haveroknál alszik, holnap onnan is megy suliba. Ezt mindenképp be kellett pótolni, hiszen múlt héten elmaradt az "álbetegség" miatt. Ja, a képzelt betegeimet láthatta a húgom is, aki múlt héten még itt is aludt nálunk!!! Nagyon örültünk neki, még most is eszegetjük a Tusi-bonbonokat és Karcsi többször felvezette, hogy unatkozik, szerinte el kéne hívni a Tusit:-D

Nade hogy a kettesbenről is szóljon a bejegyzés. Még valamikor december elején lett volna egy randim Maránál egy hétvégére. Úgy volt, hogy karácsonyi vásározunk, úszunk, sétálunk, pénzt költünk olyan ruhákra, amik nélkül nem lehet élni. Viktor izzította a rokonságot, hogy anya elmegy hétvégére, kéne egy kis segítség. Anya ugyanis ehhez ragaszkodott, mondván, ha egyedül marad a férfi több mint 24 órára négy gyerekkel, akkor elkél a segítség. Ma már tudom, hogy Viktor venné az akadályt, de valszeg fáradtabban kezdené a hétfőt, mint mikor pénteken hazaért a melóból. Na mikor közeledett ez a pompásnak ígérkező hétvége én persze hogy ágynak dőltem. Anyukám épp itthon volt, látta rajtam, hogy a bőgés határán vagyok és citromba harapott arccal asszisztálom végig a hétvégét. Mondta, hogy apukámmal együtt vigyáznak a 4 gyerekünkre, menjünk el valahova Viktorral januárban.

Na nekem ezt nem kellett kétszer mondani. Lefixáltuk a hétvégét a szülőkkel, kinéztem a legolcsóbb wellness ajánlatot a netről és január 20-22 között a hévizi Panoráma hotelben voltunk kettecskén az urammal. Ez volt lassan 11 éves házasságunk 3. együtt töltött 24 óránál hosszab időszaka. Annyira de annyira jó volt és annyira de annyira kellett már nekünk ez a kis kettecskén, hogy az csak na. A szálloda igazi szocreál épület volt, még a csótánycsapdát is kiszúrtam a recepció sarkában, de így is minden tetszett. A kaja eszméletlen finom volt, jó magyarokként mindenfélét végigettünk. Rengeteget olvastunk, hímeztem, sétáltunk, beszélgettünk. Viktornak hiányoztak a gyerekek. Én talán rossz anya vagyok, de nekem nem hiányoztak, bár sokat beszéltem róluk. Valahogy a leghálásabb témánk a 4 gyerek. Sokat elemeztük őket a két este alatt, amit nélkülük töltöttünk. Voltunk kávézni, moziban (ahol néha úgy éreztük, hogy a közönség azon röhög, hogy én hogy röhögök), ázni a Szent András gyógyfürdőben, sétálni, ruhákat venni Viktornak (még mindig nem hajtottam fel a nadrágok szárát). Tök jó hely Héviz, nekem nagyon tetszett, kár hogy olyan rövid ideig voltunk csak, bírtam volna még vagy 3-4 napot tespedni. Aludni háborítatlanul éjszaka!!!

Anyukámék ügyesen rendezték a 4 gyereket Ajkán. Marika rosszul aludt első éjjel, így persze anyukám is rosszul aludt. A srácok jól viselkedtek, én még maradtam velük utána egy hetet otthon. Itt is köszi szüleimnek a helytállást, mondanám, hogy annyira jól sült el, hogy ezt meg kéne ismételni, de ne legyünk telhetetlenek:-DD

Képek nincsenek a hétvégéről, mert bár vittem gépet, elfelejtettem elővenni:-D