Karcsi, a kemény legény

Itt most a szó legjobb értelmében. Már csak ő küzd a betegség ellen, ami szépen sorban mindenkit elért kis családunkban. Miki kezdte múlt héten szerdáról csütörtökre virradóan a hányást, amit láz követett, majd gyors felépülés. Apa és Marika vasárnap éjszaka kezdtek hányni. Apa lenn töltötte az éjszakát a nappaliban, én meg fenn ápolgattam szeretgettem Marikát, aki nagyon rosszul aludt. Hajnalban már nekem is irtóra fájt a hasam, a napfelkeltét hányással köszöntöttem. Apának volt szerencsére annyi ereje, hogy az egészségeseket elvigye oviba suliba, így a napot mindhárman sikeresen regenerálódással töltöttük. Én alig bírtam menni, minden ízületem fájt, mert kicsit fel is szökött a lázam, bevenni viszont semmit sem tudtam. Viszont végre mindenem annyira fájt, hogy a fájós térdem szinte észre sem vettem. Viktor estére már egész jól volt, Marika is a fekvő üzemmódból előbb ülőbe aztán kétlábonjáróba kapcsolt. Éjszaka azért még szorosan mellettem aludt. Én csak másnapra lettem nagyjából jól, de igazi gyógyulást csak ma reggelre éreztem. Viszont hetfő éjjel meg Matyi kezdett el hányni, így most ő is ágyban fekszik. Már csak Karcsi maradt ki a sorból. Ő mondjuk taknyol és köhög, szóval lehet, hogy megússza. Állítólag ez egy napos vírus, de engem jól ledöntött a lábamról:-D Marika meg életében először hányt úgy, hogy nem csak egyszer, hanem többször. Nagyon sajnáltam kicsikém, aki egyébként nagyon belejött abba, hogy szorosan mellettem alszik, teljesen a párnámon. Tegnap este követelte is, hogy ő alszik a nagyágyon, apa akár mehetne részéről megint a nappaliba:-D