Pünkösdi hétvége 1.

Szombaton úgy döntöttünk, hogy amolyan ügyintézős napot tartunk, aminek a végén legyen egy kis jutalom a gyerekeknek. A délutáni alvás után felpakoltuk a családot és elindultunk a Camponába, hogy idén is megejtsük az éves túrát a Tropicáriumban. Hát mit mondjak, csemetéink laza egy óra alatt végigrohantak a kiállításon:-DD Karcsi legjobban a lepényhalsimogatót várta. Nekem itt az volt a legnagyobb csalódás, hogy mindössze két lepényhal úszkált a korábban szokásos 20 helyett. Jójó, értem én, hogy így jobb az egy főre jutó vízmennyiség, de ez már nem simogató, hanem tülekedő lett így. Matyi megérintette a lepényhalat, de Karcsin, mikor felemeltem, hogy a keze beleérjen a vízbe teljes pánik lett úrrá. Kb. 5 percig zokogott és mondta, hogy szeretne innen kimenni. Marika nagyon élvezte az egészet, bár csak babakocsimagasságból látta a dolgokat. Már a kis ujjával mutogatta, ha valami érdekelte, vagy hangosan rikoltozott, hogy valamit akar. A kiállítás végét már apája kezében csücsülve élvezhette:-DD Miki pedig fotózott kitartóan. Szerintem a legjobban ez a gekkós képe sikerült. Én kértem apát, hogy párat kattingasson a családról, mert hogy én sosem vagyok rajta a képeken. Jelentem, a hosszú hétvégén 100 db kép készült, azon 1, azaz egy darab képen szerepelek. Fel is töltöttem ide a tropicáriumos képek közé:-DD
Ja, és a legizgalmasabb természetesen a csokiautomata volt, ott borzasztóan szenvedett minden gyerek, hogy nem dobok bele egy fillért sem;)