Egy vasárnapi bejegyzés

Készül a vasárnapi ebéd. Húsleves és sülthús krumplival, tehát semmi extra. Ezt az időt azért szeretem, mert főzés közben le-leülök a gép mellé és nézegetem a blogokat. Most próbálom behozni a lemaradásom, mert eléggé hellyel-közzel olvastam csak a kedvenc blogjaim az utóbbi időben. Mióta kitört a nyári szünet és teljes létszámban itthon vannak a srácaim kicsit megcsappant a szabadidőm. Nem tudom más többgyerekes hogy van ezzel, de nekem mindig bele kell rázódnom a nyárba, aztán bele kell rázódnom a suliidőbe és eleinte a változástól kutyául tudok szenvedni.
Idén nyáron az extra nehezítés, hogy Karcsi fiam egyszerűen nem akar aludni délutánonként. Persze ez tök jó lenne, ha estére úgy kidöglene, hogy másnap aludna úgy kb. nyolcig, de ebben a gyerekben töménytelen energia van, aminek jó része hisztiként csapódik le és általában az én fejemre:-DD Így aztán nehezen viselem, hogy a délutáni alvást lespórolja és mégis pörög este kilencig. Ráadásul családunk gyermektagjai között ő a leggyengébb láncszem, aki szinte alig tud magában játszani, rengeteget vergődik, őt foglalkoztatni kell. Nade majd csak belerázódik mindenki a nyárba és lesz ez még könnyebb is. Addigis a nagyok segítségére számítok a játékban. Nekem pont elég a háztartás és a főzés plusz Marika és egy-egy társas a srácokkal. Bár a főzéstől néha szívem szerint eltekintenék miután egy-egy konyhában végigrobotolt, füllesztő 200 fokos ebédfőzést követően csak unott arcokat, evőeszközükkel turkáló gyerekeket látok az asztal körül. Ilyenkor megkérdem magamtól, hogy miért is csinálom ezt? Nem lenne egyszerűbb kiosztani ebédre (is) a kolbászos vagy májkrémes kenyereket és én is többet tanítgathanám Marikát az állathangokra, kimehettünk volna a legmesszibb játszóra, kényelmesen ülhetnénk egy órácskát a kávém mellett és olvasgathatnám a blogokat? De nem, töretlen lelkesedéssel vetem bele magam újra és újra a konyhába, készítem el pl. Limara cseresznyés lepényjét egy szimpla pénteki ebédhez a krumplileves mellé, minek eredménye az lett, hogy az egyiknek egyáltalán nem ízlik, a másik nem érti, miért van rajta cseresznye és mandula, a harmadik nem szereti róla a mandulát. Még szerencse, hogy nekem bejött, így megettem egy fél tepsivel! Éljen! És este apa is evett belőle, bár előtte meg kellett emésztenie a tényt, hogy ez nem cseresznyés pite, hanem cseresznyés lepény és a kettő nem ugyanaz. Egyébként a nap fénypontja pénteken az volt, hogy egyedül le tudtam tekerni az ezer éve eltett cseresznyés befőttekről a kupakot. A lepényre szánt friss cseresznyét időközben valahogy felettük:-DD

És akkor most felmerül jogosan a kérdés, hogy kinek is készül a vasárnapi ebéd? Biztos nagyobb sikere lenne a sajtos-tejfölös tésztának, de attól meg már én hányok. Vagy ehetnénk a mekiben, hogy aláírjam a felmérést, miszerint a mai fiatal magyar háziasszonyok jó része már nem főz vasárnapi ebédet. Én főzök apának, magamnak nameg annak, aki még kér belőle. És próbálom nem felhúzni magam azon, hogy a sárgarépát egyik sem eszi meg a levesben, a tészta nem mehet a Matyi levesébe, Karcsi nem kér májat (Matyi sem), ellenben a tányérja nagy részét a tésztának kell kitöltenie. Marika viszont aprítja a zöldségeket, cuppogja a tésztát ügyesen, a húst viszont nem szereti megrágni. És ma megint én csinálom a krumplipürét, mert ha én felhabosítom, akkor a fiúk zabálják, de apa utálja, ha apa csinálja, akkor sokkal kevesebb fogy, de ő szereti. Na ilyenkor értem meg, hogy egyes asszonyok miért cicóznak azzal annyit, hogy ezerféle köret legyen ezer féle módon elkészítve. Létezik az a kifogás, hogy én ehhez fáradt vagyok?:-D

Na írok a hét fénypontjáról is. Marikám elindult. Már épp kezdtem aggódni, mert 9 hónapos kora óta áll, kb. 10 hónaposan már szépen araszolgatott a bútorok mentén. És pont 13 hónaposan végre elengedte a biztos kapaszkodót és megtette első lépéseit önállóan a nagyvilágba. Irtó ügyes, azóta rendszeresen gyakorol. Megérett az idő egy saját kiscipőre. Tegnap el is mentünk a Savoya parkba, ahol szembesültünk a ténnyel, hogy Marika kis lábon él, konkrétan 18-ason, ami nem túl gyakori lábméret:-DD Ma újra mennünk kell egy cipőbeszerző túrára, de lehet, hogy mégis jövő hétre halasztjuk, hiszen csak vasárnap van!
Tegnap moziban voltam. Utoljára 2010. márciusában voltam apávan az Avatart megnézni. Most az X-men kezdeteket néztem meg Mariannal. Hát csúcs volt. Mivel teljesen szalma voltam, ugyanis apa egy kertipartira vitte a 4 srácunkat Sóskútra Szilárdékhoz, így kicsit kirúgtam a hámból. Már annyiszor néztem a mozikban a nachost, most vettem egy adagot magamnak. A varázs elillant, ilyen iszony szart én még eletemben nem ettem:-DD Rólam köztüdott, hogy a vasszöget is megeszem, de ezt képtelen voltam. Mariann hősként bevállalta a magáé után az enyémnek is egy részét, de a vége így is a kukában landolt. Még mindig lelkiismerefurdalásom van, ha kaját dobok ki, de ez tényleg pocsék ízű volt, ráadásul drága is. És milyen volt a film? Jaj, nagyon bejött, csak Xavier prof. hangja idegesített nagyon, valami totál mást képzletem el neki. Volt benne sok-sok akció, rengeteg látvány, klassz ötletek. És fél percre még Farkas is feltűnt a vásznon! Nagyon jól szórakoztam. Persze mehettünk volna valami jó kis művészfilmre, vagy megnézhettünk volna egyet az oscardíjasokból is, de az X-men filmekből eddig mindet láttam, és az utóbbi időben olyan ritkán jutok el moziba, hogy inkább erre esett a választásom és Mariann volt olyan lelkes, hogy vállalta velem ezt a mozit:-DD
Miutána hazajöttem egy órán át pakoltam, hogy nagyjából rend legyen, aztán pedig hímeztem, amíg apáék haza nem értek. Csúcs volt! Tök rendes uram van, hogy bevállalta mind a 4 gyereket egyszerre és épen és sértetlenül haza is tudta őket hozni! Na jó, azért kicsit aggódtam, hogy minden simán menjen neki a csipet csapattal;)

Lakásról csak pár mondat. Mikor már azt hisszük, hogy minden sinen van, szerződés megírva, hitelkérelemhez az utolsó papír aláírása következik, akkor látjuk, hogy a hitelszerződésen más a kamat, mint amit a hiteltanácsadó nekünk kiszámított. Ja, bocsi, rossz értékeket adott meg, mert az adott bank nem frissítette a kamatprogramját! Semmi bocsánatkérés, semmi istenemdekínos máskor ez nem fordul elő megjegyzés, csak annyi, hogy akkor vegyünk fel másutt hitelt. Jöhet egy szerződésmódosítás (szegény Mara), újabb papírgyűjtögetés és beírhatjuk felesleges kiadásnak azt a 30 ezer Forintot, amit az a bank számol fel értékbecslési költségként, ahol mégsem veszünk fel hitelt. Mondtam már, hogy minden klafa és szupi e téren? Folyton ingadozik a hangulatunk emiatt az egész miatt. Csak lenne már augusztus, hogy a konyhában robotolhassak, mert várjuk a vendégeket a lakásavatóinkra!!!

Ma született 8 éve Ketteske.