Nyári szünet - Blog szünet

Tegnap Matyi évzárójával végérvényesen lezárult az idei tanév és kihirdettem itthon is a vakációt egészen szeptemberig. Mára Karcsi is láztalan lett, bár az étvágya még mindig nem az igazi (mondjuk előtte sem volt az), úgyhogy ma már végre kimozdulhatok a gyerekekkel délután a játszótérre.
Matyi bizonyítványa egyébként csodaklassz lett. Kitűnő lett irodalomból, matekból, környezetből, énekből, és angolból. A többiből jelest kapott, csak a magatartása lett jó. Nagyon büszke vagyok rá!

Blogomat felfüggesztem egy időre. Most valahogy nincs mit mondanom, nincs mit mutatnom. Vagyunk, elvagyunk, telnek a napok és nem érzek semmi késztetést, hogy beszámoljak a mindennapokról. Kicsit kihúzom magamat a netből, mert az uram szerint enyhén függök a hálózattól:-DD Szóval néha-néha azért benézek, hogy a levelezéseim életben tartsam, de terveim szerint tizedannyit sem fogok ülni a gép előtt, sőt inkább a huszadannyi lenne a cél! Aki tudni akarja mi van velünk, úgyis megtalál!;)

Mindenkinek jó nyaralást és sok-sok alkotási időt kívánok!

Gyerektéma

Anikó barátnőm múlt héten szerdára volt kiírva a negyedik gyerekével. Lányt várnak ismét, Fruzsina lesz a neve, csak valahogy még nem akar kibújni a mamája pocakjából. Annyit szivattam azzal, hogy nem bírtak nevet találni a gyereknek az urával. Biztos gáz, de nekem amint egy született, rögtön tudtam, hogy mi lenne a következő neve. Matyi ugye Marika lett volna, ha lány. A Miklós név is nagyon hamar megvolt, ő viszont Júlia lett volna. Karcsi neve sem volt kérdés, ő is Mária lett volna. És a sor végén a Mária név mellett fej-fej mellett futott a két nagypapa neve, Ferenc és Dezső. Ha lenne ötödik, akkor ebből a kettőből választanánk nevet a fúnak, vagy mindkettőt megkapná. Naná, hogy én a Ferencre szavaznék kapcsiból:-DD Ha lány lenne, akkor meg Júlia lenne. Nem tervezünk ötödiket, de mégis lenne neki neve. Anikóék meg vagy 7 hónapig vajúdtak a Fruzsinán:-DD Volt, hogy sms-ekkel bombáztam, amiben idióta neveket küldtem, hogy mit adhatnának a 3. leánygyereküknek.
Egyébként érdekes módon egy ici-picit irigykedem arra, hogy bármikor szülhet. Olyan jó lesz neki, hogy egy olyan kicsivel babázhat megint. Na majd megyek minél hamarabb, hogy megfogjam egy percre a kicsijét. Furcsa érzés lesz, ha már nem lakunk itt, hogy ritkábban fogunk találkozni. Szerettem, hogy annyira egy húron pendülünk gyerekezés témában. Ötödiken már ők sem gondolkodnak, de nem kiabálom el.

Olvasgattam a Praktikák sok gyerekkel egyik bejegyzését a hülye kérdésekről. Nálunk van még egy tuti kérdés, biztos a kortalan fejem miatt (legalábbis családom szerint kortalan).
-Mind a magáé?
Általában gratulálnak az idősebbek a négy gyerekhez, a fiatlabbak meg megkérdezik, hogy hogy bírom. Én általában azt mondom rá, hogy hol könnyen, hol nehezen. Most épp megint az utóbbi szakaszban vagyok, egyszer majd azt is megírom, amikor a könnyű szakaszban vagyok. Arról ugye nem írok, mert az magától értetődő. Annyi helyen olvasom, hogy olyan könnyedén mennek a napok a sok gyerekkel. Csak nekem vannak amolyan komolyan nehéz időszakjaim, amikor folyton türelmelen vagyok, amikor extrán sokat kiabálok, amikor utólag folyton bocsánatot kérek, vagy próbálom magyarázni az aprónépnek, hogy mi a bajom? Mindig csodálom mások energiáját (pl. Rusyét), akik sokat kézműveskednek a gyerekekkel, folyamatosan programokat csinálnak és minden könnyedén megy nekik. Néha rossz anyának érzem magam, mert elküldöm őket, hogy játszanak együtt, hogy kicsit hagyjanak leülni. Mert ugye most még odajönnek, most még akarják, hogy játszak velük... Sokszor mondjuk Viktorral, hogy két év múlva már könnyebb lesz, majd ha nem lesz pelusa Marikának, majd ha ovis lesz a legkisebb is... És mi van, ha folyton várjuk azt a pontot és emiatt valamiről lemaradunk? Aztán rájövök, hogy a napomból azt az időt, amit fenn vannak nagyrészt csak velem töltik a kicsik, szóval nem maradok le semmiről, csak meg kell találnom minden napban a szépet. Néha elcsípem a pillanatot, máskor szerintem az sem segít, ha fenékbe rúgna az a perc.
Nade a múltkor tényleg utolért és utána meg magyarázhattam, hogy miért szipogok:-D Pedig csak annyi volt, hogy elmentünk fagyizni. Karcsi mindig csokit kér, Miki sárgadinnyét, Matyi folyton variál, Marika meg azonnal követeli enyhe sikításokkal a tölcsérét. Aztán körbeültük az asztalt kinn a teraszon a cuki előtt és ment a hülyeség folyamatosan. Én meg csak hallgattam és figyeltem őket és éreztem, hogy milyen jó, hogy itt van nekem mind a négy, és hogy még mondják, hogy szeretnek. Na jó, Matyi már nem, de irtón tud bújni.

Na innentől jön a női téma, úgyhogy a férfi olvasók (már ha van egyáltalán olyan) menjenek inkább kávézni. Eddig teljesen magától értetődő volt, hogy jöttek egymás után a gyerekek. Zavar a tény, hogy manapság meg azzal kell foglalkoznom, hogy mit tegyek, hogy ne legyen több. Marika is ennél a kérdésnél érkezett. Nem bírtam dönteni, hogy milyen módon védekezzünk hatásosan. Fülöp doktor várta, hogy eldöntsem, jöhet-e a spirál vagy sem, én meg jelentkeztem, hogy terhes vagyok. A népi módszerek nálunk nem jönnek be. Mindössze Miklóska volt tervezett gyerek, azt hiszem ez sokat elárul;) Főnököm megkérdezte, hogy nem tervezem azt ha már ilyen sok gyerekem van, hogy elkötetem magam. Nekem ez olyan furcsa kérdés, meg maga az eljárás is olyan drasztikus. Nem mintha fel lennék csigázva folytatásra, de az, hogy még az esélye se legyen egy ötödiknek, azt valahogy nem tudom elfogadni. Már épp kezdtem barátkozni a spirál gondolatával, mikor az nlc-n az egyik májusi babás csajszi megírta, hogy spirál mellett jön a következő babája. Szóval ez sem tuti, ráadásul ugye abortív eszköz, szóval alapban nekem sok lelkiismereti kérdést feldob a dolog. Gyógyszert képtelen voltam valaha is beszedni. Na jó, egyszer kiváltottam egy levéllel, de sosem vettem be egy darabot sem... Anyum javasolta, hogy kérjek pesszáriumot, de ha csak egyszer rosszul rakom fel, már megint ott a lehetőség az újabb babára. Asszem kizárásos alapon marad a jó öreg óvsz@r továbbra is. De az aztán mindig kell, mert én már attól terhes leszek, ha Viktor úgy néz rám. Néha tényleg szinte csoda, hogy nekünk ez mindig ilyen könnyen ment. Illetve ha nagyon szerettem volna terhes lenni, akkor nem ment, akkor hónapokon át próbálkoztunk eredménytelenül. Aztán valami másra koncentráltam és mikor úgy döntöttünk, hogy most akkor ne jöjjön a baba, mindig becsúszott:-DD Vagy lehet, hogy azt kéne csinálnom, hogy szeretnék egy ötödiket, mert akkor tuti nem jön össze?

Na lényeg a lényeg, kérek egy időpontot Fülöpkéhez, aztán meglátom mit mond. Már szülés után megpendítette nekem a témát, hogy idejében gondoljam végig:-DD Ő mondjuk szoptatás alatt nem erölteti még a dolgot, de ha Marika leszakad rólam, akkor már beszélnünk kell a témáról. Marika még szopik. Rekordot döntöttem vele, több mint 13 hónapos kora ellenére még szopizik, naponta 3x. Ja, és Marika okos, tudja, hogy a póló alatt vannak a cicik. Erre a fiúk nem jöttek rá. Szóval a legtutibb jelzés arra, hogy éhes, hogy le akarja tépni rólam a pólóm. Na és nálam ez nagyon nem frankó!:-D Nem szeretném, ha önkiszolgálóban szopizna, hogy odajön, póló fel és becsatlakozik a mátrixba. Egyszer kipróbáltuk, nekem ez kissé bizarr volt (bocsi attól, akinek ez tök jó és természetes), de Marika baromi jót röhögött a végén, hogy ehhez a módszerhez nem kell fotel és párna és kajaidő.

Egy vasárnapi bejegyzés

Készül a vasárnapi ebéd. Húsleves és sülthús krumplival, tehát semmi extra. Ezt az időt azért szeretem, mert főzés közben le-leülök a gép mellé és nézegetem a blogokat. Most próbálom behozni a lemaradásom, mert eléggé hellyel-közzel olvastam csak a kedvenc blogjaim az utóbbi időben. Mióta kitört a nyári szünet és teljes létszámban itthon vannak a srácaim kicsit megcsappant a szabadidőm. Nem tudom más többgyerekes hogy van ezzel, de nekem mindig bele kell rázódnom a nyárba, aztán bele kell rázódnom a suliidőbe és eleinte a változástól kutyául tudok szenvedni.
Idén nyáron az extra nehezítés, hogy Karcsi fiam egyszerűen nem akar aludni délutánonként. Persze ez tök jó lenne, ha estére úgy kidöglene, hogy másnap aludna úgy kb. nyolcig, de ebben a gyerekben töménytelen energia van, aminek jó része hisztiként csapódik le és általában az én fejemre:-DD Így aztán nehezen viselem, hogy a délutáni alvást lespórolja és mégis pörög este kilencig. Ráadásul családunk gyermektagjai között ő a leggyengébb láncszem, aki szinte alig tud magában játszani, rengeteget vergődik, őt foglalkoztatni kell. Nade majd csak belerázódik mindenki a nyárba és lesz ez még könnyebb is. Addigis a nagyok segítségére számítok a játékban. Nekem pont elég a háztartás és a főzés plusz Marika és egy-egy társas a srácokkal. Bár a főzéstől néha szívem szerint eltekintenék miután egy-egy konyhában végigrobotolt, füllesztő 200 fokos ebédfőzést követően csak unott arcokat, evőeszközükkel turkáló gyerekeket látok az asztal körül. Ilyenkor megkérdem magamtól, hogy miért is csinálom ezt? Nem lenne egyszerűbb kiosztani ebédre (is) a kolbászos vagy májkrémes kenyereket és én is többet tanítgathanám Marikát az állathangokra, kimehettünk volna a legmesszibb játszóra, kényelmesen ülhetnénk egy órácskát a kávém mellett és olvasgathatnám a blogokat? De nem, töretlen lelkesedéssel vetem bele magam újra és újra a konyhába, készítem el pl. Limara cseresznyés lepényjét egy szimpla pénteki ebédhez a krumplileves mellé, minek eredménye az lett, hogy az egyiknek egyáltalán nem ízlik, a másik nem érti, miért van rajta cseresznye és mandula, a harmadik nem szereti róla a mandulát. Még szerencse, hogy nekem bejött, így megettem egy fél tepsivel! Éljen! És este apa is evett belőle, bár előtte meg kellett emésztenie a tényt, hogy ez nem cseresznyés pite, hanem cseresznyés lepény és a kettő nem ugyanaz. Egyébként a nap fénypontja pénteken az volt, hogy egyedül le tudtam tekerni az ezer éve eltett cseresznyés befőttekről a kupakot. A lepényre szánt friss cseresznyét időközben valahogy felettük:-DD

És akkor most felmerül jogosan a kérdés, hogy kinek is készül a vasárnapi ebéd? Biztos nagyobb sikere lenne a sajtos-tejfölös tésztának, de attól meg már én hányok. Vagy ehetnénk a mekiben, hogy aláírjam a felmérést, miszerint a mai fiatal magyar háziasszonyok jó része már nem főz vasárnapi ebédet. Én főzök apának, magamnak nameg annak, aki még kér belőle. És próbálom nem felhúzni magam azon, hogy a sárgarépát egyik sem eszi meg a levesben, a tészta nem mehet a Matyi levesébe, Karcsi nem kér májat (Matyi sem), ellenben a tányérja nagy részét a tésztának kell kitöltenie. Marika viszont aprítja a zöldségeket, cuppogja a tésztát ügyesen, a húst viszont nem szereti megrágni. És ma megint én csinálom a krumplipürét, mert ha én felhabosítom, akkor a fiúk zabálják, de apa utálja, ha apa csinálja, akkor sokkal kevesebb fogy, de ő szereti. Na ilyenkor értem meg, hogy egyes asszonyok miért cicóznak azzal annyit, hogy ezerféle köret legyen ezer féle módon elkészítve. Létezik az a kifogás, hogy én ehhez fáradt vagyok?:-D

Na írok a hét fénypontjáról is. Marikám elindult. Már épp kezdtem aggódni, mert 9 hónapos kora óta áll, kb. 10 hónaposan már szépen araszolgatott a bútorok mentén. És pont 13 hónaposan végre elengedte a biztos kapaszkodót és megtette első lépéseit önállóan a nagyvilágba. Irtó ügyes, azóta rendszeresen gyakorol. Megérett az idő egy saját kiscipőre. Tegnap el is mentünk a Savoya parkba, ahol szembesültünk a ténnyel, hogy Marika kis lábon él, konkrétan 18-ason, ami nem túl gyakori lábméret:-DD Ma újra mennünk kell egy cipőbeszerző túrára, de lehet, hogy mégis jövő hétre halasztjuk, hiszen csak vasárnap van!
Tegnap moziban voltam. Utoljára 2010. márciusában voltam apávan az Avatart megnézni. Most az X-men kezdeteket néztem meg Mariannal. Hát csúcs volt. Mivel teljesen szalma voltam, ugyanis apa egy kertipartira vitte a 4 srácunkat Sóskútra Szilárdékhoz, így kicsit kirúgtam a hámból. Már annyiszor néztem a mozikban a nachost, most vettem egy adagot magamnak. A varázs elillant, ilyen iszony szart én még eletemben nem ettem:-DD Rólam köztüdott, hogy a vasszöget is megeszem, de ezt képtelen voltam. Mariann hősként bevállalta a magáé után az enyémnek is egy részét, de a vége így is a kukában landolt. Még mindig lelkiismerefurdalásom van, ha kaját dobok ki, de ez tényleg pocsék ízű volt, ráadásul drága is. És milyen volt a film? Jaj, nagyon bejött, csak Xavier prof. hangja idegesített nagyon, valami totál mást képzletem el neki. Volt benne sok-sok akció, rengeteg látvány, klassz ötletek. És fél percre még Farkas is feltűnt a vásznon! Nagyon jól szórakoztam. Persze mehettünk volna valami jó kis művészfilmre, vagy megnézhettünk volna egyet az oscardíjasokból is, de az X-men filmekből eddig mindet láttam, és az utóbbi időben olyan ritkán jutok el moziba, hogy inkább erre esett a választásom és Mariann volt olyan lelkes, hogy vállalta velem ezt a mozit:-DD
Miutána hazajöttem egy órán át pakoltam, hogy nagyjából rend legyen, aztán pedig hímeztem, amíg apáék haza nem értek. Csúcs volt! Tök rendes uram van, hogy bevállalta mind a 4 gyereket egyszerre és épen és sértetlenül haza is tudta őket hozni! Na jó, azért kicsit aggódtam, hogy minden simán menjen neki a csipet csapattal;)

Lakásról csak pár mondat. Mikor már azt hisszük, hogy minden sinen van, szerződés megírva, hitelkérelemhez az utolsó papír aláírása következik, akkor látjuk, hogy a hitelszerződésen más a kamat, mint amit a hiteltanácsadó nekünk kiszámított. Ja, bocsi, rossz értékeket adott meg, mert az adott bank nem frissítette a kamatprogramját! Semmi bocsánatkérés, semmi istenemdekínos máskor ez nem fordul elő megjegyzés, csak annyi, hogy akkor vegyünk fel másutt hitelt. Jöhet egy szerződésmódosítás (szegény Mara), újabb papírgyűjtögetés és beírhatjuk felesleges kiadásnak azt a 30 ezer Forintot, amit az a bank számol fel értékbecslési költségként, ahol mégsem veszünk fel hitelt. Mondtam már, hogy minden klafa és szupi e téren? Folyton ingadozik a hangulatunk emiatt az egész miatt. Csak lenne már augusztus, hogy a konyhában robotolhassak, mert várjuk a vendégeket a lakásavatóinkra!!!

Ma született 8 éve Ketteske.

Pünkösdi hétvége 2.

Hétfőn végre sikerült összehoznunk a közös programot a Váczi családdal. Asszem úgy laza 3 hete tervezgettük, hogy találkozunk, csak nálunk valaki folyton beteg volt, pedig elmúlt már jócskán húsvét. Nálunk az a betegség vízálasztó:-D Egyébként őszintén remélem, hogy mire Marika közösségbe kerül tényleg immunizálódik, mert ő aztán az összes betegséget elkapja, ami a családon végigmegy. Ráadásul irtó brutál kemény lázai vannak, amire a lázcsillapító csak annyi hatással van, hogy nem megy fel még tovább a hője. Aztán hűtőfürdőzünk, mert ha lázas, akkor úgy pörög, mint a búgócsiga. Nagyon vicces, kettőnk között tombolt a nagyágyon éjszaka kettőkor. Végül 4 óra elteltével feltettem neki egy másik kúpot, aztán lassan lement a láza.
Naszóval hétfőn összejött a közös program, elmentünk a veresegyházi medveparkba. Mariannék már jártak itt többször, nekünk ez volt az első alkalom. Hát hihetetlen tömeg volt, medve nem túl sok, de azért láttunk sok-sok jópofa állatot. Viktor szerint a medvék a legkevésbé érdekesek ott, sokkal jobb fejek a farkasok és a jávorszarvas, mosómedve. Mi csajok főképp pletykáltunk, de azért néztük az állatokat is. A srácok meg előrefutkároztak, minden medveetetéshez odatolakodtak, Karcsi elég gyakran odaragadt egy-egy fakanálhoz, a lelkes szülők szerencsére nem küldték el, de azért figyeltem, nehogy túl tolakodó legyen kicsi fiam.
Egyébként azt vettem észre, hogy a gyerekekre figyelés közben egy csomószor félbehagyom a mondtaim, vagy nem tudok figyelni a másik beszédének a végére. Remélem annyira nem gáz! Várom, hogy egyszer gyerekek mellett is tudjunk úgy beszélgetni, hogy nem kell folyton máshol lenniük a radarjaimnak.
Ah, láttunk medvenászt is:-DD Ott volt a legnagyobb tömeg. Komolyan vicces, hogy az emberek ezt kamerázták. Otthon megint megnézik, vagy mi?
A parkban csak fagyiztunk, aztán átmentünk Mariannékhoz, ott rendeltünk pizzákat, punnyadtunk, hímzéseket nézegettünk. Lenyúltam a Fuchsia in watercolour maradékait! Átadtam Mariann kész gyógynöveényes RR kendőjét.
A gyerekek vizezetek, hintáztak, jól elvoltak együtt. Marikára ezerrel figyelni kellett, mindent akart csinálni, amit csak elképzelt.
Én jól leégtem a napon, de csak a dekoltázsom. A többieket nem kapta meg a nap, Marika meg napernyő alatt üldögélt egész végig a babakocsiban, amíg a parkban voltunk.

Pünkösdi hétvége 1.

Szombaton úgy döntöttünk, hogy amolyan ügyintézős napot tartunk, aminek a végén legyen egy kis jutalom a gyerekeknek. A délutáni alvás után felpakoltuk a családot és elindultunk a Camponába, hogy idén is megejtsük az éves túrát a Tropicáriumban. Hát mit mondjak, csemetéink laza egy óra alatt végigrohantak a kiállításon:-DD Karcsi legjobban a lepényhalsimogatót várta. Nekem itt az volt a legnagyobb csalódás, hogy mindössze két lepényhal úszkált a korábban szokásos 20 helyett. Jójó, értem én, hogy így jobb az egy főre jutó vízmennyiség, de ez már nem simogató, hanem tülekedő lett így. Matyi megérintette a lepényhalat, de Karcsin, mikor felemeltem, hogy a keze beleérjen a vízbe teljes pánik lett úrrá. Kb. 5 percig zokogott és mondta, hogy szeretne innen kimenni. Marika nagyon élvezte az egészet, bár csak babakocsimagasságból látta a dolgokat. Már a kis ujjával mutogatta, ha valami érdekelte, vagy hangosan rikoltozott, hogy valamit akar. A kiállítás végét már apája kezében csücsülve élvezhette:-DD Miki pedig fotózott kitartóan. Szerintem a legjobban ez a gekkós képe sikerült. Én kértem apát, hogy párat kattingasson a családról, mert hogy én sosem vagyok rajta a képeken. Jelentem, a hosszú hétvégén 100 db kép készült, azon 1, azaz egy darab képen szerepelek. Fel is töltöttem ide a tropicáriumos képek közé:-DD
Ja, és a legizgalmasabb természetesen a csokiautomata volt, ott borzasztóan szenvedett minden gyerek, hogy nem dobok bele egy fillért sem;)

Telefont kaptam

Új telefont kaptam. Vagy a fiúk kaptak új játékot? A kép alapján mindenképp ez utóbbira kell asszem gondolni. Felváltva játszanak rajta, csak győzzem tölteni a mobilomat. Nagyobb sláger már, mint a számítógép:-DDLényeg a lényeg, régi kedves kis sony ericsonomat Marika meghasználgatta. Addig nyálazta a kisasszony, hogy a töltőjét is elég nehézkesen ismerte fel a telefon, de hallani azt meg alig lehetett. Panaszkodtam én az uramnak, már zárt ajtók mögött beszélgetek mindenkivel, mert a gyerekzsivaly közepette esélyem sincs arra, hogy 10 szóból úgy ötöt legalább megértsek. Az utcán már általában fel sem vettem, ha csörgött. Végül a döntő lökést az adta meg az új készülék vásárlásához, hogy egy alkalommal Viktor vette fel az én telefonom, mert a zenesulis tanárbácsi hívott valami fontos ügyben. Viktor felvázolta nagy vonalakban, hogy szerinte miről volt szó:-DD Igen, már csak úgy nagy vonalakban sejtettem én is a túloldalon lévőknek a beszédjét, de azért egy jó hónapig még boldogultam.
Szombaton viszont bekocoktunk egy telenor üzletbe és a feltöltőkártyás kis gépemet előfizetősre cseréltük. Az évek során már bizonyítottam apának, hogy nálam tényleg csak sms-re és a legfontosabb hívások fogadására van a telefon. Ritkán csacsogok rajta "ész nélkül". Szóval előfizetős lettem és kaptam mellé egy csini készüléket is tök ingyen. Két kikötésem volt mindössze. Nyomógombos legyen és be tudjam szorítani az állam allá. Mivel a technika halad, csak én nem, így mindössze igen komoly választékból, két gép között kellett döntenem. Mit nekem az okostelefonok! Éljen a Nokia C2-01!!! Ezen vannak a legtutibb játékok és még féltenem sem kell olyan olcsó volt. Mellesleg csúcs jól lehet rajta sms-t írni, és ez a legfontosabb:-DD

Utolsó ovis nap

Pénteken volt Miklóskám utoljára oviban. Jó szokásunkhoz híven elbúcsúztunk az óvónőktől és a dadus nénitől. Azért mi szülők nem vettük túl könnyesre a búcsút, hiszen ősztől újabb csemeténk fog bekacsázni a 4. csoportba a Bükköny oviba. Miki már fel is vezette Karcsit, hogy hisztis és verekedős:-DD Margit néni viccesen csak annyit jegyzett meg, miután mondtam, hogy akkor újabb Selmeci kölyköt kapnak nevelgetésre, hogy nem járja, hogy a Selmeci család egy egész évtizedre kibéreli a csoportban az autó jelet. Megnyugtattam, hogy Marikának majd valami lányosat választunk.

Miki fiam viszont nagyon szívére vette az elválást. Péntek délután mikor mentem érte, elbúcsúzott a kishaveroktól, Jankótól és Marcitól. Szépen lekezelt velük, utána puszit adott Erzsi néninek, a délutános óvónéninek, aztán összeszedtük minden cuccát és elindultunk az oviból. Valahol a kapu környékén törött el középső fiamnak a mécses. Zokogott, hogy vége az ovinak és hogy soha többé az életben nem lesznek olyan jó haverjai, mint itt. Soha többé nem fog játszani már a csoportban és ő soha többé nem lesz boldog. Ezt komolyan nagyjából hasonló szavakkal adta elő folyamatos hüppögések közepette. Én hiába vígasztaltam azzal, hogy lesznek majd új barátai, meg hogy itt a nyár és megyünk majd sokat a játszóra és ott is vannak gyerekek, lényegében semmi sem használt. Végül bevetettem a nagyfiú szöveget, hogy ő most már sulis lesz, 1. c osztályba fog járni, kap iskolatáskát és tolltartót és tornazsákot... Végül abban maradtunk, hogy inkább sírjon egy jót, én meg csak simogattam. Hát így búcsúztatta Miki az ovit péntek délután.

Egy héttel korábban persze megvolt a hivatalos nagycsoportos búcsúztató. A mi srácaink vegyes csoportba járnak, idén 6 nagycsoportostól vett búcsút a csoport. Nagyon aranyosak voltak, Miki verset mondott (ott bújt szabályosan bele Miki ingébe Márk, a csoport legvagányabb kiskölyke, aki úgy látszik szereplésnél még nem vagány:-DD), énekelt, táncolt. Az én fényképezőgépem a ballagás első másodpercében megadta magát, még ki sem dugta az objektívet, szóval szépen leszerepelt:( A képek kölcsönképek az ikrek anyukájától, aki Mikit is fotózta, mert a lányoknál nagy favorit volt kicsi fiam:-DD

The Colour Purple - Bíborszín

Tegnap este kapcsolgattam a tv-t, aztán ennél a filmnél leragadtam. Végignéztem, pedig nagyon fáradt voltam és mást terveztem estére. Hatalmas élmény volt! Imádom ezt a dalt belőle, nekem valahogy annyira felkavaró, akárhányszor hallgatom.

Gyógynövényes RR (12)

Ezzel is elkészültem!!!! Mariann kendőjére készült ennek az RR-nek az utolsó növénykéje, a cikória. Jó volt a sok pirossal hímezni, bár kicsit megszenvedtem a kendővel. Valikaa 14ct-s aidaja után nekem olyan sűrűnek tűnt ez az anyag, hogy csak na. A sok színváltás miatt nem is lettek olyan szépek a x-eim mindenütt, pedig nagyon igyekeztem.
Nade, itt van készen, sok-sok szeretettel!Most be kéne fejezni az enyémnek a keretét:-DD

Kancsós RR (12)

Ebben az RR-ben nekem ez volt az utolsó darab. Még Marika születése előtt lenyomtam belőle több kendőt egymás után soron kívül, hogy nehogy aztán lemaradjak vele, de kár volt előre aggódnom, mert több mint egy év kihagyással kaptam ezt a kendőt kézhez. Hát mit ne mondjak, kellett egy kis idő, hogy ráhangolódjam az egészre, főleg azért, mert ezt az RR-t már szerintem senki sem hímezte a végén örömmel és jókedvvel. Sajnálom, hogy sok súrlódás és vita volt már benne így a vége fele és hát jócskán van elmaradása embereknek, és így lettek a kendőkőn lukak...

Színeiben egyszerűnek tűnt ez a kanna, de mégsem volt az. Nem szeretek aidara félx-eket öltögetni, sosem lesznek igazán szépek, egyenletesek. Kontúrozásnál pár apró hibát sajnos felfedeztem benne, de már nem bontottam, szerintem nem feltűnőek. Aki megtalálja, jelezze, még nálam van a kendő, akkor talán bontok;)
Igyekeztem szépen hímezni a kendőt az "elveszett" Valikának, aki ismét előbújt jó 1 évnyi blogszünet után. De a legnagyobb örömet akkor is az okozta, hogy ezennel kész, befejeztem, kifuttattam egy RR-emet!!! Az, hogy a saját kendőmre majd még kettőt meg kell hímeznem, ha visszaér hozzám..., nos az még ráér. Gyűjtök hozzá egy kis kedvet:-DD