Jobb kedvre hangolva

A múlt héten végre úgy tűnik, hogy sikerrel lezártuk a betegeskedési korszak első téli felvonását. Továbbra is tartom a véleményem, miszerint húsvétig tart a betegségeskedős időszak, szóval lesz itt még szerintem újrázás és visszaesés, de ezt a mostanit hivatalosan is lezártnak tekintem.
Az első jele az volt, hogy végre nem mondtam le ezredjére Zsuzsit, hanem jöhett múlt héten szerdán vigyázni a srácokra és mi apával kicsit kikapcsolódtunk kettecskén. Aztán pénteken meg Krisivel ültem be a Varjúba egy könnyű vacsira. Padlizsánkrémes mártogatóst rendeltem. Igaz, miután megkaptam jöttem rá, hogy enyhén allergiás vagyok a padlizsánra, de amíg bírtam ettem. Mikor jött a torokszorító érzés, akkor odaadtam a maradék krémemet Krisinek. Viszont felfaltam az össze körítést még a lilahagymát is, amit imádok! Legközelebb remélem Mara is tud majd csatlakozni! Ugye? Azért kibeszéltük kicsit Marát, ha már ott voltunk:-DD

Aztán vasárnap végre valahára megejtettük Miki x-edik szülinapi köszöntését. Jött hozzánk a Váczi család. Irtó fáradt voltam egy frankó átszoptatott éjszaka után (plusz volt egy bepisilős köröm Karcsinál is), a tortasütést passzoltam, csak gyors ebédet csináltam, nameg Karcsival elmentem délelőtt a templomba. Karesz tök jól viselkedett, az első térdelésig bírta, szóval a Balázs-áldásról idén lemaradtunk. De együtt sétáltunk haza, dumáltunk, kaptam ezer puszit tőle, jó volt csak vele lenni. Szerintem neki is főképp ez hiányzik. Ma pl. együtt tornáztunk délelőtt amíg Marika aludt, csomót röhögtünk közben. De ahogy indult a reggel, üvöltve és bőgve és a végén a fenekére csaptam, nem is gondoltam, hogy ilyen jól is kikerekedhet a délelőttünk. Naszóval a templomból hazafele jövet a kiscukiban bevásároltunk mindenféle sütivel és azzal vártuk a köszöntőket, akik nem feledkeztek meg még a Dóra napról sem. Miki bakugant én meg a Csodaidőket (4 kötetes sorozat!) kaptam. Szerintem nagyon gáláns ajándék, irtón köszi itt is. Az uram is kitett magáért. Van Kimnowak cd-m, a Tűz van babám album, megkaptam a Krumplihéj Irodalmi Társaság című könyvet és egy kipusztíthatatlan yuccának is a tulajdonosa lettem. Már ezért megéri Dórának lenni.
A gyerekek játszottak, a női szakasz kis időre kiszorult a gyerekszobába, mert a legózás Marika mellett nagyjából lehetetlen. Közben végignéztük a készleteimet, a megkezdett dolgaimat és röhögtünk egy csomót azon, hogy milyen harácsolást vittem véghez az elmúlt 6 évben, amióta keresztszemezek.
Marika szerintem tök rendesen viselkedett, még azt is bemutatta, hogy eszik meg egy rendes baba 3/4 üveg gyümölcsöt. Kéne róla maszatos fotót is csinálnom.
A férfiak megtárgyalták a szekrénykészítés, lakásvásárlási dolgokat, gondolom programozás is szóba jött:-DD
Folyt köv. Kolos szülinapi buliján. Talán végre egyszer képeket is készítünk, végülis annyit változtak már a fiúk. Megjegyzem Botondnak haláli pasis hangja van!
Nagyon bírtam, hogy Kolos mondta, hogy Bakugant kér tőlünk, kicsit! Újabb 6 éves, aki pontosan tudja, hogy mit is akar! Nekem ez szimpatikus!

Mit akartam még írni? Ja, Viktor szerelmes egy házba. Szombaton elsétáltunk oda és megnéztük. És aztán most már totál bele is éljük magunkat, hogy milyen lenne, ha a miénk lenne. De sajnos azt is megírhatom, hogy 9-én áruljunk 1 éve a lakást és már nagyon ár alatt vagyunk, de még mindig senki. Szerintem el fogják vinni a kelenvölgyi házat, mire mi odáig jutunk. Egyébként Matyi fiunk (akinek külön szobája van) közölte, hogy ő nem akar költözni, mert szerinte kényelmesen elférünk!:-D

Marika mászik, sőt most már az álldigálással is próbálkozik, de a súlyt még nem teljesen a lábára teszi persze. Íme: