Nekem a Mukilás macillás füzetet hoz!

Karesz dumáit tényleg meg kell örökíteni. Ő is nagyon hasonlít a tesóihoz abban, hogy körlégzéssel beszél. Elég sokszor kell azt mondanom, sőt, néha üvöltenem, hogy: Egyszerre csak egy beszéljen! Akkor általában én mondom, hogy ki kezdi, és szépen sorban meghallgatom az összes halaszthatatlan és rendkívül fontos megbeszélnivalót.
Szóval Karcsi nagy dumás. És hihetetlen szöveget tud nyomni. Mindent megjegyez, ha csak párszor énekelek valamit még abból is tud felidézni pár szót, miközben egész jól énekli a dallamot. Nade visszatérve Karcsi zöldségesboltjára, amiből most pár növénykét itt megörökítek, nehogy feledésbe merüljenek. Aki rájön a titok nyitjára, az már érteni is fogja Karcsi szövegét. Tehát a kedvenceink:
kamarella
pörszi
tokka
edéb
mukilás
fémeletes
lobokédus
pizsima
macilla
Ez utóbbi négy már kicsit más megoldást igényel, de nem olyan nehéz:-DD

Nade a család kedvence a MACSKARÓKA! Nekem nem két nap kellett hozzá, hogy megfejtsem, de apa csúcs volt, hamar rátalált a megoldásra. Minden este sorban állnak vitaminért a srácok. Karcsi az, aki sosem felejti el, sőt képes még pizsimában is kiabálni az ágyból, hogy: Nem kaptam Macskarókát!!!
Gondolom most már mindenkinek világos, hogy a Marslakócska vitaminról van szó:-DD

Jóhírként mondom, hogy Marika életében is változások álltak be. Először is szombaton végre megvettük az új járgányt. Szép piros, és mivel én ragaszkodom a megszokott dolgaimhoz, így vettünk a régi Cam Apollóhoz megszólalásig hasonlító új kicsikocsit. Erre szerencsére nem fér rá Karcsi testvérfellépője, így a fiatalembernek meg kell tanulnia két lábon járni, vagy kitartóan hajtani a kismotort. Bár ő váltig hangoztatja, hogy cukorból van a lába, de a napokban este megnyaltam, sőt meg is haraptam és jelentem, nem volt cukoríze! Szóval nincs mese, jönnie kell a két saját kis lábán. Ennek köszönhetően a kocsi könnyű és mozgékony, így végre nem huszonakárhány kilót tolok és nyomok a kis vacak csuklóimmal.
Íme a szép piros kocsink. Valami Touragoo a márkája és igazán pénztárcakímélő darab volt. Az utolsó pirosat hoztuk el a boltból:-DHoztam pár friss képet a kisasszonyról, aki tegnap óta végre megemberelte magát és eszik. Na nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy a Sinlac tényleg bejön minden babának. Bekapta a kanalat és nem fuldokolt, hanem nyelt. Azt hittem el sem hiszem, amit látok. Ma már vagy 6 kanállal belemertem a szájába, holnap megint csinálok egy kisebb adagot, aztán szép lassan talán... na de inkább nem kiabálom el.Aztán mostanában Miki rosszkedvű. Mondta, hogy itthon akar maradni, meg hogy nincs kedve oviba menni. Végül csak kinyögte hosszas unszolásomra, hogy hiányoznak a régi barátok az oviból. Már csak a Jankó és a Marci a barátai, mert ők a nagycsoportosok. Csak mint kiderült, Jankó és Marci szeretnek durvulós, verekedős játékokat játszani, amire meg a Miki nem vevő, így sokat játszik egyedül. Lányokkal már nem játszik, mert nagyfiú. Ezt ő jelentette ki kategorikusan. Szóval mondtam Erzsi néninek a dolgot és ma mondta, hogy kifejezetten figyelt arra, hogy Miki ne maradjon játszótárs nélkül és mit ad Isten, Miki ma nem is akart hazajönni délután az oviból:-D Nem mondom, hogy nem volt jó hallgatni napokon át, hogy én vagyok az egyik legjobb barátja, de azért ezzel a szöveggel ne blicceljük már el az ovit. Egyébként csak ebben az egy dologban féltem Miklóskát, hogy jövőre iskolás lesz. Mi van, ha majd nem tud beilleszkedni? Neki ez nem megy olyan könnyen, hamar megsértődik, és hát nem olyan vagány (mint anno Matyi). Persze Viktor mindig mondja, hogy nem kell folyton fogni a fiaim kezét, de azért féltem az én kis érzékeny lelkű középsőmet.

Matyival most minden oké. Gyorsan le is kopogom. Bár már érdeklődtek nálam páran, hogy hova fog továbbtanulni. Matyi még csak 9 éves és már ezen kell agyalnunk:( Én úgy látom, hogy nagyon sok anyukának már az gondot okoz, hogy oviból suliba eressze a gyerekét úgy, hogy még nincs 7 éves. Egyre többen tartják vissza ilyen-olyan indokkal a gyereket az oviban. Én ezt megértem, még olyat senkitől nem hallottam, hogy abból lett volna hátránya a gyereknek, hogy később ment oviba. De közben azt sem értem, hogy miért nem iskolaérettek a mai hatévesek? Én épp csak hat lettem, aztán mentem suliba. Nem hiszem, hogy anyám ezen túl sokat gondolkodott volna. Elértem a kívánt magasságot és súlyt, elbírtam a táskát, hát mentem. Most meg egész csoportok maradnak oviban... többek között talán ezért sem lett Karesz ovis, hisz nincs hely a kisebbeknek. Na nem ragozom.
Szóval rámzúdította idén pár nagyobb gyerekes anyuka a következő komoly gondot. Meddig maradjon általánosban a gyerek. Négy évig, hat évig, nyolc évig... Iszonyú!!! Miért kell egy alig 10 éves gyereknek már ilyen korán megmérettetnie magát? Életem első és igen komoly veresége a középiskolai felvételi volt. Emlékszem, hogy miután megjött a Patronából a levél, hogy nem vettek fel, egész délután ültem a számítógép előtt és bőgtem. Gridet játszottam. Aztán többet nem sírtam miatta, hanem elmentem Györgyi nénihez nyelvtanozni, meg helyesírást tanulni. Addig azt hittem jól tanulok:-DD Azóta tudom, hogy mindig vannak és lesznek komoly hiányosságaim minden téren. Na és akkor az egyetemi felvételiről ne is beszéljünk...

Na Marika rázendített, úgyhogy befejezem. Itt van még egy kép a két kuktámról. Itt épp apa vezényletével rétegvulkánt készítenek pudingból.