A hétvégéről és a házimunkáról

Még pár bejegyzéssel korábban írtam, hogy voltam a házunk aljában egy amolyan babás-mamás beszélgetésen a missziós irodában. Egy négy gyerkőcös anyuka hívott, aki korábban itt lakott a házunkban. Jó ideig csak méregettük egymást az utcán, néztük, ahogy gyarapodnak a gyerekeink számban, aztán asszem az első beszélgetésre akkor került sor, amikor a lakóközösség összefogott és a ház aljába tervezett kaszinót leszavazta. Ők már elköltöztek a házból arra a köztisztviselői telepre, amiről mostanában én is sokat álmodozok. Szóval összefutottam Emesével egyszer-kétszer és mikor hívott, gondoltam elmegyek. Az alapot a gyerekek és a katolikus vallás adta. Az anyukák beszélgettek, a gyerekek játszottak a játszószobában. Volt téma is: a Lélekölő házimunka, és ki hogyan éli ezt túl. Aztán a téma boncolgatása közben persze teljesen új vizekre eveztünk, végül pedig igazi pletykálkodás lett belőle:-DD
És hogy mi a véleményem a házimunkáról? Nem szeretem, de csinálom. Illetve vannak benne részek, amiket nagyon szeretek és van, aminek olyan nyögvenyelősen állok neki, mintha a fogamat húznák. Amit a legjobban utálok, az a felmosás, utána következik a vasalás. De szeretek porolgatni, szeretek porszívózni, szeretek sikálni. Mióta van mosogatógépem már a mosogatással is megbarátkoztam:-DD Nekem ez amolyan kötelező, amit ha "letudok", akkor jutalom jár érte, vagyis hobbizhatok. Ma is pl. egy irgalmatlan nagy hegynyi babaruha vasalása vár rám, de már első blikkre tudom, hogy ennek a sok pamutnak a kivasalgatása nem lesz több háromnegyed óránál. Főzni szeretek, ha közben békén is hagynak, akkor meg kifejezetten élvezem is. Szeretem, hogy irtó gyorsan főzök és hogy igazából, ha nem agyalok máson, akkor villámgyors vagyok. Így sosem érzem ezt amolyan időpocsékolásnak, hanem beindítom a Dóra-gépezetet és hajrá. Miközben bepakolom a gépet, kiválogatom a mosást azon filózom, hogy gyorsan mi férne még bele az időmbe. Nem szeretem, ha a feladatom közben feltartanak. Múltkor pl. Miki Tappancs újságot, Karcsi MiniManót oldott meg ovi után, rám meg várt két adag teregetnivaló és a korábban leszáradt ruha leszedése és rendszerezése. Majdnem másfél órámba telt az egész, mert két gatya összehajtogatása között valamelyik szólt, hogy nézzem meg ahogy szinezett, olvassam el az új feladatot stb. Volt ebben valami tök jó is, de egyszerűbb lett volna, ha azt a negyed órát kivárják és utána leültem volna melléjük. De hát várni rettenetes dolog, ezt már én is tudom:-DD
Egyébként mindent dömping jelleggel csinálok. A takarítást sem szeretem részletekben csinálni, a vasalást sem. Ha nekiállok, addig csinálom, amíg bírom:-DD Így viszont sosincs olyan szép rend körülöttem, mint amit elvárnék, vagy aminek a látványa megnyugtat.
És egy mániám van. Imádom a konyhámat, szeretek benne tenni-venni, de egy dologra képtelen vagyok. Nem kezdem úgy a főzést, hogy a konyhámban rendetlenség van. Minden nap egyszer legalább totál rendberakom, mert zavar a mosatlan látványa, az elől heverő joghurtos poharak stb. Főzni csak lesikált konyhapulton szeretek:-DD
De hallottam jó öteletet is. Próbáltam múlt héten alkalmazni, de nálam tényleg fejlövés ez az addig nyomom, amíg hagynak, vagy amíg bírom, pedig az ötlet tényleg figyelemreméltó. Szóval a beszélgetésen találkoztam pjulcsyval. Ő mondta, hogy ő a negyedórázós rendrekást alkalmazta egy csomószor és bevált. Kinézel az órán egy időpontot és akkor el kell kezdeni valamit házimunkázni mindössze negyed órán keresztül. Nem kell ennek soknak lennie, mondjuk felsöpörsz és leporolgatsz egy polcot. És pjulcsy szerint ez beválik, vagyis egy idő után tényleg folyton rendben van minden. Kipróbáltam és fél óra után vettem észre magam:-DD
Egyébként nálam az is általános, hogy a hangulatomtól függ a lakás. Ha jó passzban vagyok, akkor egész szép rend van. Ha mérges vagyok, akkor folyton takarítok. Ha magam alatt vagyok, ternészetesen fut a lakás.
Mostanában viszont folyton szép rend van, mert heti átlag két lakásnézőnk van és mivel a kicsi lakás még kisebbnek tűnik ha rendetlen, így álandóan pakolok és rakodok. Hétvégén Matyi szobáját is totál rendbeszedtem. Közben mérgelődtem, dohogtam és kiabáltam Matyival. Örjítően rendetlen és mindent csak lerak, odabiggyeszt még akkor is ha tudja, hogy hol lenne a helye a cuccnak. Egyébként általában az ő szobája miatt nem veszik meg a lakást, nameg az erkély miatt. Szombaton egy második körös érdeklődőt vártunk estére. Viktorral egész nap takarítottunk, mire jött a házaspár lakást nézni, minden ragyogott. Két lakás versenyzett, az egyik pesten egy három szoba konyhás erkélyes lakás, a másik a miénk. Végül a pestit vették meg az erkély miatt:( Jó, hogy maradunk, mert itt olcsó a fűtés télen és amíg itt vagyunk minden fillért élére állíthatunk, de bevallom azért egy kicsit csalódtam, hogy folyton az a vacak erkély a kifogéás a lakásunk ellen. Komolyan mondom lassanként úgy érezzük magunkat, mint két hülye, hogy egy ilyen vacak lakást megvettünk ennyi pénzért. Viktor ma reggel meg is jegyezte, hogy a mi lakásunkat majd csak valami hozzánk hasonló értfogyos veszi meg, aki tud örülni két szoba után egy harmadiknak még akkor is, ha olyan kicsi, hogy szinte csak lyuk... nameg ragaszkodik a kerülethez, a helyhez... Most kicsit le vagyok törve a lakás miatt. És őszintén szólva én olyan szívesen maradnék itt még sokáig, csak lenne plussz egy szobánk...

Aztán vasárnapra vártunk egy fiatal leányzót, akit Simor Ági néni ajánlott nekem amolyan segítőnek. Délután fél háromra koppra meg is érkezett, kicsit barátkoztunk, ő felmért minket, mi őt és szerda este már jön is vigyázni a fiúkra és az alvó Marikára, mi meg átmegyünk egy italra vagy egy sütire a Varjúba és közben megbeszéljük a karácsonyi menetrendet a sok kötelezettségünk, ami a focibemutatót, tornát, karácsonyi műsort egyebeket jelenti.
Szóval Zsuzsi nekem kifejezetten szimpatikusnak tűnt. Kedves, kicsit halk szavú csajszi, de nem esett kétségbe az ordítozó, egymást a kegyeiért majd fellökő fiaimtól. A sárock szabályosan udvaroltak neki, Matyi még a furulyatudását is bemutatta, a kicsi megállás nélkül foglalkoztatták:-DD Szóval úgy tűnik lesz egy bébiszitterünk, aki néha egy-egy estét szabaddá tesz nekünk és talán a karácsonyi bevásárló-túránk is egyszerűbb lesz így, bár idén elég szűkre szabottra tervezzük a költségvetést a lakás-téma miatt.
A kedvencem az volt, hogy Karcsi folyton Mariannozta Zsuzsit, aztán ránézett, nevetett és közölte:
-Ja, te nem Mariann vagy, hanem csak Zsuzsi:-DDD

Zsuzsi elment, befutottak Mariannék a két gyerekkel. Addigra a mi kölykeink valahogy nagyon pörögtek. Folyamatos volt a rohangálás, ordibálás, veszekedés. Remélem azért nem fárasztottuk le halálosan a Váczi családot:-DD RR kendőt lepasszoltam Mariannak, úgyhogy ő végre megcsinálhatja az utolsó gyógynövényes növénykét. Beszélgettünk, nassoltunk, vacsiztunk. A srácok meg szerintem tök ól elvoltak. Pont az ittlétük alatt hívott minket az ingatlanos, hogy hát nem vették meg a lakásunk, úgyhogy kicsit agonizáltunk ezen is...

Szombaton este meg lementünk felköszönteni Júliát és Tomit, mert egyszerre, november 25-én ülik mindketten a szülinapjukat. Kicsit később befutott Júlia férje, Zoli is, aki meginvitálta az uram egy kis iszogatásra. Én lelkesen vártam itthon vagy 11-ig, aztán már annyira befáradtam, hogy mire hazaért, addigra alig álltam a lábamon:( Várakozás közben megnéztem a Vámpírnaplók első évadjának az utolsó részét. Most boldogtalan vagyok, hogy gőzöm sincs meddig kell várnom a következő részre. Egyébként szinte minden sorozatom kifuttatták mostanában. Már csak a Született feleségeket nézem, nameg a Showder Klubbot.

Vasárnap este pedig meggyútottuk az első gyertyát a koszorúnkon, amit a szokásokhoz híven idén is Matyi készített az iskolában. Bevallom nem két napig szemezgettem Moha adventi koszorúival, de maradtunk a hagyományosnál inkább, bár az moha alapú lett idén:-DD Énekeltünk, imádkoztunk a fiúkkal és végül hárman fújták el egyszerre a gyertyát. Jó érzés tudni, hogy ilyen közel már a karácsony!