Horgoljunk takarót! (4)

Elég tetemes a lemaradásom és azt hiszem ezt már behozni is képtelenség. Tegnap megérkezett virtuális postaládámba a 6. ütem, amiben megint 10 kicsi négyzetet kell majd horgolni. Nekem ezek a picik nehezen mennek, mert görcsösen szorítom. Hiába figyelek rá, nem megy máshogy. Arra azért már rájöttem, hogy a szálakat, ha közben belehorgolom a mintába, akkor még erősebben szorítom, így inkább arra a döntésre jutottam, hogy a végén öltögetem bele a kész darabokba a szálvégeket. Bár ez macerás és jóval több időt vesz igénybe. A fotón talán nem látszik, de 3 négyzetecske még mindig "szállógatós".
Ja, ha a mostani 6. ütemmel is készen lennék, akkor pont kétszer lenne meg ugyanez a felállás, csak kicsit másabb mintákkal. De én még csak a 3. ütemet fejeztem be... csigatempó:(
Na és ha esetleg más is ebben a "szorítós cipőben" jár, annak írom, hogy bár nem fedeztem fel a spanyolviaszt, de nekem leginkább az a megoldás jött be, hogy úgy csináltam, mint a panírozást, folyamatosan. 3 színből áll egy kis motívum. Minden színt elővettem és első nap lehorgoltam úgy, hogy az egyikből legyen kész annyi, hogy másnap már csak a külső fehér kört kelljen teljesen belehorgolni (a színváltást még megcsináltam, hogy a második szín felszabaduljon), másikból annyi, hogy megvan az első szín teljesen és elkészítettem a színváltást is. Harmadik négyzetből meg csak az első színt horgoltam le. Ez nem volt olyan sok, a kezem is bírta. Aztán ha volt időm és jó volt hozzám a kezem, akkor mindegyik kis négyzettel haladtam egy keveset. Lényegében folyton három mintát készítgettem, mert amint egy elkészült, rögtön készítettem a következőnek a közepét, a másikkal haladtam tovább stb. Nekem bejött, remélem érthetően írtam le. Így valahogy többet váltogatattam, amit csinálok, nem egyre görcsöltem rá, minden nap elkészült egy négyzetecske teljesen és a többi is haladt.
Ja, és mert rontani is kell, két kis négyzetet véletlenül a halvány orgonával kezdtem. De nem bontottam, az már úgy marad, szerintem nem észrevhető.

Egyébként csúcs lenne ez a takaró egy sárga-zöld-narancs kombinációban. Ah, ha lenne két kezem, amit csak alkotásra tartanék, nameg még kettő, amit meg az élethez:-D

Már nagyon várom a hétvégi Kacskaringó fonalfesztivált. Most fogok először menni rá. Már a gyerekeket is fellelkesítettem, mindenki jönni akar a kicsik közül. Bár Lacinak nem volt túl sok választása, és hát a többinek sem, mert nem tudom őket hova tenni. Szóval még az sem vette el a kedvem, hogy apa nem lesz itthon, mert továbbképzésen van kéthetente péntek-szombat, én menni szeretnék fonalakat csodálni nagyon-nagyon. Akár 5 gyerekkel is:-D

És örömmel jelentem, hogy tegnap megvolt az első szabad programom Lacika születése óta. Erzsi néni vigyázott Lacikára, én meg találkoztam Anikó barátnőmmel, beültünk ebédelni, aztán kávézni az Allee-ba. Végigtárgyaltuk összesen 9 gyerekünk dolgait, adtunk egymásnak okos és hasznos tanácsokat:-D És persze megbeszéltük, hogy legközelebb nem várunk háromnegyed évet az újabb randival. Rámfért ez a kettesben kikapcs már nagyon, mert eddig csak akkor nem volt ott Laci, ha ügyet intéztem, olyan helyre vittem a többi srácom, ahova Lacit macerás lett volna stb. Először voltam a magam kedvére valahol. És naná, hogy ittunk a Frei Cafe-ban egy hatalmas haboskávét!!!!