A mi életünk

Akárhányszor végignézek kettőnk közös életén Viktorral, mindig azt veszem észre, hogy amikor minden halad szépen a megszokott medrében, kezd valami állandóság kialakulni, akkor nálunk jön egy csavar és már megint minden a feje tetején áll. Mostanában sok időm volt ezen gondolkodni. Rájöttem, hogy én nagyon szeretem ezt az állapotot, szeretek az urammal vállvetve küzdeni azért, hogy továbblépjünk, előrébb jussunk, újra szervezzük a mindennapokat. És minden nap tisztában vagyok ténnyel, hogy egy rendkívüli emberrel az oldalamon tehetem mindezt, amiért nem győzök eleget hálát adni.
Megint felfordult az életünk, megint változtatni kell a rövid és hosszútávú terveinken is. Persze ezzel együtt sok régi vágyam és tervem eltettem megint egy fiókba, hogy hátha egyszer majd újra kinyithatom. De nem érzem veszteségként, mert sokkal nagyobb kinccsel leszünk gazdagabbak.

Olvasgatom a blogokat, nézegetem mások hímzéseit, horgolmányait, olvasmányait. Most nem tudok sem olvasni, sem alkotni. Általában filmeket nézek, jót és rosszat vegyesen, amit korábban felvettem. Várom, hogy megint aktív szakaszba érkezzek, addig megpróbálom nem idegesíteni magam azon, hogy szalad a lakás, gyűlik a vasalnivaló kupac, és az estéket az uram vezényli le a gyerekekkel. Az energiám simán-szimplán leszívja a munkám, ami marad, az kb. fél hatig tart ki. Onnantól kezdődik a lelkes émelygés:-D