Marika

Rég írtam a srácaimról. Gondoltam most, hogy egy extra nap az ölembe pottyant Karcsi jóvoltából, írok pár sort minden gyerekemről. Végignézegettem a képeket, amik a nyár eleje óta készültek lánykámról. Én magam is meglepődtem, hogy nincs is túl sok. Valahogy egyre ritkábban fotózunk, így talán újra elő lehetne hívni a képeket, hogy albumba tegyük őket. Mi nagyon szeretjük elővenni a régi albumokat, fellapozni, hogy milyenek voltak kicsiként. Valamikor Karcsi születése után lett vége a képek albumba rakosgatásának és feliratozásának. Kár érte...

Naszóval Marikám most ilyen. Micsoda szemek!

Hatalmasat nőtt, egyre bájosabb, egyre cserfesebb, egyre csajosabb. Mindenkit levesz a lábáról, hihetetlen jókedvű és szinte sosem vesz fel szoknyát. Tavaly egyszer az óvónéni rábeszélte, hogy húzzon szoknyát a kisasszony. 4 napon át szoknyát hordott, aztán az 5. napon nadrágban érkezett. Margit néni meg is kérdezte, hogy mi történt. Marika közölte:
-Minden szoknyám megmutattam, több nincs.
Azóta megint nem hord szoknyát. Nyáron is mindenféle kisnadrágokban pompázott, mit neki nyáriruha, egészruha stb. Most viszont hálóingezni kezdett, miután egyszercsak feltűnt neki, hogy anyájának egy szál sincs. Na jó, van egy béna kék, de azt csak -20 fok körül vagyok hajlandó felvenni:-D

Hat éves lesz csajszim májusban. Épp múlt héten tettünk pontot a döntésre,  miszerint nem megy ősszel még iskolába. Én ezen elég sokat vekengtem, hogy hogyan is döntsek, olyan picinek láttam a lányom. Amióta megbeszéltük az óvónénivel, azóta nem frusztrál a kérdés. Egyszer egy délután elkapott Margit néni, hogy Marika mondta neki, hogy anya szerint még nem kéne suliba menni. Hát bementem és az ide-oda rohangáló, fél percenként kérdéseket feltevő tucatnyi ovis között megbeszéltük, hogy Marikának jobb lesz, ha marad még. Fő oka a logopédia, vagy ahogy Mariska hívja: lobokédus. Ősz óta gyakorlunk, nagyjából egyáltalán nem épült bele a beszédjébe a dolog. Ha rászólok, akkor javít, de általában idegesíti, ha szólok. A füzetet persze szépen mondja, imád gyakorolni, mindig hozza a háziját, lelkesen rajzol a füzetbe,  színez mindent (nem úgy mint a fiúk, akik pár színnel letudták a dolgot, Marika ezer színt használ). Elég dezsavü érzés, hiszen Mikivel is irtó sokat gyakoroltam, nála annyira érezhető volt a haladás. Aztán Margit néni mondta, hogy szerinte Marika mozgásában is van némi lemaradás. Logopédus néni ezt megerősítette, sőt megspékelte azzal, hogy szerinte fel kéne mérni, hogy hol van a bibi, amit kicsi tornával korrigálni lehetne. Mondtam hogy oké, támogatom, csináljuk, amit lehet tenni, abban én is benne vagyok. Naszóval így közösen most már végképp amellett tettük le a voksot, hogy még egy évet ovis marad a csajom. Szerintem nem is baj, hisz olyan kicsi, meg még egy év játék szerintem nem gond. Ott még több energia és jókedv van pótolni a hiányosságokat.
Voltunk fülészeten, hogy esetleg az az oka a kissé nazális beszédnek. Már két alkalommal kaptunk időpontot hallásvizsgálatra is, de mivel folyton betaknyosodik a csaj, így az e heti időpontot is le kellett mondanom.

Egyébként bizonyos dolgokban nagyon nem csajos. Utál fésülködni, semmi csat nem lehet a hajában, minden ruhát felvesz, amit kikészítek, nem variál, nem pakol a szekrényében. Szeret mozogni, sportolni. Mostanában megint Karesszel van jóban, sokat játszanak együtt, bunkeroznak, kukabúvároznak, autóznak.
Még mindig nagyon bújós, ezer puszit kapok búcsúzásnál. Teljesen egyenrangú szobalakó lett a gyerekszobában. Most hétvégén kénytelen volt visszajönni a mi hálónkbana régi ágyába, mert vendégeink voltak, övék volt a gyerekszoba. Egész sértődött volt, hogy neki egy gyerekheverőn kell aludnia:-D

Szeret zenét hallgatni, mesét olvasni velem, vagy apájával. Szeret enni (többet eszik, mint Karcsi), nagyon szereti, ha csak vele tartok csajnapot. Általában még mindig a Tropicáriumban kötünk ki.
Mit mondjak még? A mai napig fél perc alatt az ujja köré csavar!

Pár kép róla. Apájával, bikiniben pózolva, csapzottan, Dorothy ruhában (van hasonlóság anya?), mókamesterként a fiúk között:-D