Évkezdés

Idén ősszel új iskolaévet kezdtük, próbálok én is új évet kezdeni. Sok új elhatározásom van, sok új tervem is van. Lassan-lassan haladok, hogy a tervek megvalósítása is elinduljon. Év végére szeretném, ha minden szinten látszana a váltás, változás.

Mi történt eddig?
- Újra barátkozom. Próbálok nyitottabb lenni, mert egyre jobban begubóztam, csak a családra figyeltem. Egyébként nehezen megy, remélem a gyakorlat teszi a mestert.
- Bár tavaly felmondtam a melóhelyemen, aztán meg a főnököm megdumált, hogy mégis maradjak, és tele voltam teljesen homlokegyenest más pályaképpel, most egy kevésbé drasztikus, de talán járhatóbb út mellett tettem le a voksot. Tudnom kéne egy nyelvet (főképp az angolt!) legalább konyhanyelven minden komolyabb nehézség nélkül beszélni, de legalább el tudjam olvasni, amiről szó van. Hát beruháztunk Viktorral egy angolkönyvbe, konkrétan a Much Ado About Nothing című klasszikus 2. szintűjébe. Jelentem olvasom és értem és jövő héten már hallgatni is fogom. A cél, hogy az Outlander köteteit angolul is olvashassam, hogy a kedvenc sorozataim hallgassam is, ne csak a feliratot olvassam. Azt már észreveszem, hogy ki beszél totál érthetetlenül és ki beszél tájszólással:-D Igazi gyerekként tudok örülni egy-egy teljesen megértett mondatnak... És ha az angollal vittem valamire, akkor elpályázok a kórházból, ha minden gyerekem iskolás. Jelenleg úgy gondolom, hogy a szervezésben, összehangolásban, problémakezelésben egész jó vagyok, szóval valami vezető beosztású ember mellé mennék asszisztensnek, remélve, hogy az ő életét könnyebbé tehetem. A tavalyi mindent elsöprök és valami újba kezdek lényege az volt, hogy gyerekekkel dolgozzak együtt: vagy oviban, vagy gyógypedagógusként, vagy valami hasonló területen.
- Abbahagytam a Goodgame-t. Őszintén megmondom, hogy kemény volt úgy befejezni, hogy ma még játszom, holnap már nem. De máshogy nem lehetett. Jó volt a csapat, szerettem dumálgatni a cseten, ha épp kedvem volt hozzá. Élveztem, hogy csöndben is lehetek, ha nincs hozzá kedvem. Kicsit örömhülye játékot játszottam, mert egy csomó dologhoz nem értettem, csak csináltam amolyan ahogy esik úgy puffan módon. De voltak a játéknak olyan részei, amik fárasztottak. Nem is kicsit. Most nyáron fogalmaztam meg magamban, hogy túl sok dologban hátráltat a játék. Így hát abbahagytam. Másfél évig játszottam, így kimondva hihetetlen! Majdnem úgy tudtam szeretni, mint egyetemista koromban az Elveszett Világokat. Csak sokkal-sokkal kevesebb időm volt rá, mint anno akkor.
- Hétfőnként hittanra járok Henrik atyához. Minden második héten. Tartozni akarok egy csoporthoz, akik hasonlóan gondolkodnak mint én, akik hasonlóan vezetik az életüket, mint én, akik fontosnak érzik életükben a hit szerepét. Mostanában több hitélettel kapcsolatos könyvet olvasok. Még mindig Csaba testvér könyvei a kedvenceim. Olyan érthető és annyira szépen írja le a gondolatokat, melóba jövet-menet olvasom, ha van ülőhelyem. Néha majdnem elefelejtek leszállni a kórháznál. Most már ott lapul a táskámban a Szív magazin is (köszi Mariann!, már a 2. szám is megérkezett, úgyhogy be kell hoznom a lemaradást!), akár válogathatok is.
Továbbra is azt tervezem, hogy megyek Keresztanyámmal Papp Miklós előadásaira, ha ismét beindul. Tavaly ott voltunk minden hónap első csütörtökjén, nagyon élveztük mindketten, utána meg jókat sütiztünk, dumcsiztunk a Jégbüfében (ami ugye megszűnt már).
Novemberben megyek cursillora.
A gyerekeim is próbálom terelgetni kicsit a közösségek felé. Marikát elviszem ovis hittanra, Karesz önként és dalolva akar ministrálni, hála a Csillagtábornak, ahol először volt egyedül és az első napi hatalmas zokogást követően magára talált végül a nagytestvérek védő hálója nélkül, ami az ő esetében nem kis szó! Miki meg megy Karesszel, már tavaly is beszélgettünk róla, hogy jó lenne ministrálni.
- Próbálom faragni magam. Tökéletes példa rá Viktor, aki sokkal-sokkal könnyebben mond le a maga dolgairól. Nekem nehezebb letennem a magam szórakozását, hogy engedjek a gyerekek unszolásának. És itt most nem az ugráltatásról van szó. A szabályaink maradtak, év elejével vissza is álltak. A fő pont, hogy napi fél óra számítógépezés van hétköznap. Hétvégén 1 óra jár. Marika nem gépezik, ő mesét néz, ebben viszont nem vagyok következetes, nincs benne határ, és ha nem játszom-foglalkozom vele, akkor képes lenne órákig tv-t nézni. De ehhez ugye ott kell hagynom vagy a magam pihijét, vagy a házimunkát. Azt vettem észre, hogy ha napokig megy, akkor utána jön pár olyan nap, mikor képtelen vagyok rá. Kéne valami arany közép.
- Mozogni, fogyni kell! Még mindig brutális, hogy 65 kiló körül mozgok. Viktor szerint persze szép vagyok, de én ezt nem hiszem el:-D Még szerencse, hogy csak 1 db egész alakos tükrünk van, ami mellett el lehet suhanni. Újra megyek Évivel tornázni péntekenként. Aztán jó lenne legalább egy hétvégi úszást is belecsempészni a programomba, de hát ez már nagyon nehéz! Egyébként a kenyérről leszoktam szinte teljesen, a csokiról is. A sütinek viszont nagyon nehezen állok ellent. És a sültkrumpli is hatalmas kísértés, de sokkal több gyümit eszem és zöldséget is. És akármilyen egészséges, rühellem a salátákat!!!
- Legalább nagyjából rendben tartani a lakást! Most épp a ruhákat rendezem, minden nap egy kicsit. Hétvégére össze akarom rakni azt a nagy kupacot, amit ki kell rakni a házból, mert senki nem hordja, legyen az akár kisbugyi, akár nagykabát, akár cipő! Utána jönnek a játékok, amiket Matyiék pannonhalmi Márton-heti programjában remélem jól jönnek majd.
Kicsit praktikusabbra kéne szednem a lakást, annyi felesleges holmink van, amit csak tárolunk, de nem is használunk, csak sajnáljuk kidobni, leselejtezni.
Nagyon nehezen szedem össze magam szombatonként. Ha egy kicsit jobban meghajtanám, akkor délután egy rendezettebb lakásban kezdhetném a hétvégét. De szombaton mindig leülök, mint az iszap, irtó nehezen veszem rá magam arra, hogy dolgozzak. Vasárnapra jön meg az energiám mindig, Viktor pont fordítva működik. Hétközben nem tudok takarítani, kipróbáltam...
- Hímezgetni, de csak mértékkel. Eltűnt a bal csuklómról az a fura kemény pukli. Talán köze van ennek ahhoz, hogy mostanában ritkán vettem elő a tűmet, a horgolótűmet meg pláne? Szeretnék lassan de biztosan haladni a hímzéseimmel. Egyik nap a nyáron mindenemet elővettem és végignézegettem, nagyon jó volt látni, hogy milyen szépségek lapulnak a dobozaimban. Feltett szándékom, hogy mutatok majd fázisfotókat itt a blogon.
- Jó lenne írni rendszeresen a blogomat. Beszámolni a történtekről, a tervekről, az élményekről, a könyvekről, a filmekről... Na majd meglátom!

Évkezdésről majd talán írok bővebben. Most alakul az órarendünk. Nem a legjobb, mert hétfő-szerda fullon, csütörtök-pénteken semmi. Miki nem akar napközis maradni. Nem akar sportolni sem. Szerettem volna, ha mindhárom gyerek megy úszni. Karcsi vevő volt rá, de ők pont fognak egész ősszel heti 2x menni úszni, aztán kori lesz második félvéig. Neki meglesz a mozgás, mert jár gyógytornára is. Marika leszavazta az úszást (nem maradt túl jó élmény a sporttábor ezek szerint), de októberben indul az oviban a csajtorna! Miki viszont semmit nem akar csinálni. Semmi nem érdekli, semmi pluszt nem tervez beletenni a heti programjába. Végeredményben jár szolfézsra és klarinétra. Egy ideig győzködtem, veszekedtem, megint győzködtem. Az eredmény annyi volt, hogy közölte, hogy hagyjam békén, ne balhézzak. Szóval éljen a rossz tartás és a gerincferdülés! Mert ugye a gyógytorna 5. osztályban ciki... Karesz nagyon szereti... Ja, annyit azért feldobott Miklós fiam, hogy szívesen kajakozna, vagy vívna! Na erre varrjak gombot!