Négyen a hintán

Ez a kép a mobilom kezdőoldala. Még tavaly nyáron készült a csúzdaparkban. Mind hajlandó volt odajönni egy kép erejéig, sőt vagy hármat készítettem, mert a mozgó hintával elég nehéz volt jó képet készíteni. Sokszor nézgetem, jó látni a csapatot együtt. Nameg olyan jókedvű a kép!

Matyiról írok pár sort. Mert extra gyorsan nő, mert sok dolog változik körülötte.
Matyi fiam 6. osztályos. Néha el sem hiszem, olyan gyorsan elrepült az általános suli is. Hosszas vívódás után döntöttünk úgy, hogy próbálkozzon meg a 6 osztályos gimivel. Szeretem a Don Bosco sulit, örülnék, ha minden gyerekem ide járna. Még Miklós fiamék osztályfőnöke sem veszi el a kedvem túlzottan, pedig épp most fogalmazgatnak a szülők egy petíciót Szilvi néninek. Pár problémám nekem is van vele, de Miki annyira alkalmazkodó és magától is tanuló, becsületes gyerek, hogy neki még véletlenül sem volt Szilvi nénivel semmilyen gubanca.
Karcsi ősszel kezdi az első osztályt. Remélem Ági nénihez vagy Enikő néniékhez kerül. Mindketten mondták, hogy talán a következős elsősöket megkapják.
Nade Matyira visszatérve: most szombaton megírta a központit a Piaristáknál. Matek, magyar és hittan volt terítéken. Ő azzal az érzéssel jött ki, hogy jól sikerült. Előtte a végén már tényleg sok-sok feladatlapot megcsináltattunk vele, sokat le is pontoztam neki (előző évi felvételi sorok). Volt pár, ami kritikán aluli értéket mutatott és asszem Matyinak kellett is egy kicsit, hogy ideges legyen. Néha az agyam eldobom attól, hogy mennyire nem látom tanulni. Én a hatodikos éveimre úgy emlékszem vissza, hogy sokkal többet tanultam. Ha meglátom egy tankönyv felett ülni, akkor rögtön azt gondolom, hogy dolgozatot írnak, különben csak a táskáját látom ide-oda hányódni egyik napról a másikra. Tegnap viszont aláírtam az ellenőrzőjét és mindössze 1 db 3 mellé kellett csak a nevem vésni, a többi 4-5 volt. Szép lesz a félévi bizi, kell is a felvételi pontokhoz, hiszen a gyerek magasra tette magának a lécet.
Szóval Matyi fiam két suliban méri meg magát.

1. Pannonhalmi Bencés Gimnázium

2. Budapesti Piarista Gimnázium

Az ő sorrendje. Főként az apja, de néha még én is próbáltam befolyásolni, hogy talán messze van Pannonhalma. De szó szerint szerelmes abba a suliba és őszintén szólva megértem. Még harmadikos volt, mikor az unokatesóm ballagására elment Pannonhalmára. Onnantól kezdve arról beszélt folyton, hogy ha továbbtanul, akkor csak ide megy. Viktor teljesen ellenezte, asszem mindent megtett, hogy Matyit lebeszélje, így a nyílt napra is velem ment el Matykó. Győrben becsatlakozott mellénk apa és anya, egyedül kicsit szánalmasnak és magányosnak éreztem volna magam a sok érdeklődő szülő között. Matyit a nyílt nap még jobban megerősítette az elhatározásában, és nekem is nagyon tetszett a miliő, a srácok és tanárok megnyilvánulásai. Jó választás, inkább csak az a kérdés, hogy a fiamnak mennyire jön majd be a távolság és a koli, ami nem semmi. Jelenleg az alsó 4 osztály egy osztályos közös hálóval fut!!! 30 fiú egy légtérben éjjel-nappal. Állítólag olyan szinten kovácsolja ez össze a fiúkat, hogy a barátságok egy életre  elkísérik őket. Na egy ilyen barátságért én is elviselném a tömegszállót:-DD Egy kívülállónak biztos nagyon furcsa és idegen a látvány és a sok ottani szokás, de nekem a bátyám szintén a bencésekhez járt, csak Győrbe. Szerettem Győrbe járni a tesómhoz, szerettem azt a sulit, néha még a szaga is fel-feljön bennem. Olyan normális volt ott a bátyám:-D Én meg eredetileg Budapestre jöttem volna a Patrónába, csak nem vettek fel. Maradtam otthon (miután nem vettek fel a kéttannyelvikbe sem vidékre), a bátyám és a húgom vidéken tanultak. Szóval asszem tudom milyen előnnyel és hátránnyal jár, ha az ember nem marad végig otthon. Szóval ha a gyerek ennyire menni akar, menjen. Ha nem megy a dolog, ha túl messze van az otthon és mi is, akkor hazajön és beiratjuk ide egy gimibe. De én úgy érzem, hogy Matyinak nagyon testhezálló Pannonhalma. Mikit semmi pénzért nem engedném ide, őt felőrölné a távollétünk, függetlenül attól, hogy ő a jóval kevésbé bújós, látszólag jóval kevésbé fontos neki a mi barátságunk, úgy kell belőle egy beszélgetést kicsiholni.
A második választás a Piaristák. Ide Matyi legjobb barátja, Lackó megy, ezért, hogy legyen egy budapesti suli is, ezt jelöltük meg. Őszintén szólva nagyon vidékről ideszakadt család vagyunk. Fogalmam sincs arról, hogy melyik suli milyen itt fenn Budapesten. Tudnám, hogy Veszprém megyében hova, Viktor meg tudná, hogy Békés megyében hova mennénk a gyerekkel. Ez van. Viszont a Piaristákról csak jókat nyilatkoztak az ismerősök, szimpatikus volt a nyílt nap is (szintén én voltam), így megjelöltük kettes számú befutóként.
Én bármelyik suliba szívesen engedem Matyit. A lényeg, hogy ő mit akar és mennyire;) Matyi nagyon jóeszü és igen tág érdeklődési körű gyerek.

Ha meg idén mégsem jön össze egyik suli sem, marad a Boscoban és két év múlva lesz újabb dobása. Én nagyon szurkolok neki. A sajátomra visszaemlékezve tudom, hogy nehéz túltenni magam egy ilyen jellegű csalódásban magunkban. A mai napig élénken él bennem az emlék, hogy megkaptam a papírt, hogy nem vettek fel a gimibe. Aztán láttam a teljes megrökönyödést a szüleimen. Apukámmal fel is utaztunk Budapestre megnézni a felvételi papírjaim, mert nem akarta elhinni a dolgot. Ott aztán jött a feketeleves. Nagyon megalázó és nyomasztó érzés volt, hiszen addig én voltam otthon a jól tanuló, az okos, a neki minden megy gyerek... Hát jó sokat bőgtem akkoriban... Szóval remélem Matyimnak menni fog!