Éljen az ősz!

Amíg otthon voltam laza öt évet, mindig kissé rezignáltan fogadtam az őszi iskola és ovikezdést. Ez volt az első olyan évem, amikor Viktorral mindketten felsóhajtottunk, hogy végre itt az ősz! Nehéz volt végigszervezni a nyarat, de sikerült. Köszönöm a nagyszülőknek mindkét oldalon, köszönöm Zsuzsi anyukájának és Erzsi néninek, nem volt könnyű a logisztika és belekevert sok-sok gyerekbetegség, elmaradt tábor, törött ujj és egyebek:-DD
Bevallom szinte senkivel nem sikerült összejönnünk a nyáron. Vagy betegek voltak a srácaink, vagy utaztunk hétvégén, vagy egyszerűen élveztük, hogy kicsit fellélegzünk. Nekem nem volt ideális a nyár a munka miatt. Volt bennem sok-sok szorongás és para a megnövekedett feladatok miatt, szerencsére a nyár a kórházban is uborkaszezon, tehát nem taposták ki a belem, hanem szépen apránként ismerkedtem a dolgokkal és élveztem, hogy nem csörög annyit a telefonom. Mára már mindenki rájött, hogy itt már nem a mindent tudó, mindenben képben lévő régi kolleganő ül, hanem egy nagyon kezdő, aki szerencsére ismeri az átkapcsolás gombot! Fontos! Egyébként azt vettem észre, hogy néha még akkor is átkapcsolok, ha már tudom, hogy mit is kéne mondanom:-D Gáz!

Szóval Marika ovis lett. Cseresznye lett a jele.Karcsival hétfőn ketten futottak be a csoportba boldogan. Kedden már nem volt akkora a lelkesedés, de azért elindultak, kis segítséget jelentett a délutánra beígért finomság. Ha innen felállok, rögtön filózhatok azon, hogy előbb a gofrit süssem és utána vasaljak, vagy fordítva:-D Nem unatkozom, az tuti! Naszóval Marika egyébként várta az ovit. Eddig (még csak két nap telt el) igazán jó barátok Karcsival, aki lelkesen megmutogat neki mindent és istápolja a sok félig ismerős-ismeretlen gyerek között a kishugát. Karesz egyébként idén a térképekre kattant rá. Először Torontóba akart elvinni, hogy úszunk majd a Nagy tavakban, de azért rájött, hogy ez macerás. Most a tervek szerint Párizsba visz. Az első ovis nap után megengedte Marikának, hogy csatlakozzon hozzánk. A párizsi utitervet megosztom, mert figyelemreméltó:
1. Vonattal fogunk utazni. Emeletes hálófülkéssel.
2. Lifttel felmegyünk az Eifel toronyba, anyát majd kézenfogva vezetjük, mert tériszonya van.
3. Nagyon izgalmas dolgokat fogunk látni a Louvre-ban. Ezt a napirendi pontot anya erőltette diszkréten.
4. Minden nap sétálunk a Szajna partján, és veszünk sok-sok szuvenírt.
5. Gyorsvasúttal lemegyünk a tengerpartra úszni, de a cápákat kikerüljük majd.
6. És a legfontosabb: Minden nap 3 gombócos fagyit fogunk enni, a búcsúesten pedig 4 gombócosat. Ennél a pontnál döntött úgy Marika, hogy csatlakozni fog.
Szóval várom a párizsi utunkat, apa csatlakozása még bizonytalan, a nagytesókat nem visszük.
Csak jelzem Krisinek! Sok-sok szeretettel várjuk lakásunkba Krisi nénit, aki rekordot dönthet nálunk a külföldi útjainak számával! Hogy láttad Las Vegast, mindent vitt!!!!!

Miki és Matykó idén nem túl lelkesen mentek suliba. Matyi kora reggel konstatálta, hogy feláll a haja. Levizezte. Eddig akár egy madárfészekkel a fején is elment volna bárhova, most 3 keresztben álló hajtincs igazi válság volt. Miki még a szokásos ruhagyuri fazont hozza. Belepréseltem csemetéim az ünneplő ruhákba (gombócformában kaptam vissza őket délután, éljen!), cipőbe nekik kellett belenyomni a lábukat. Volt nyafogás, de egy órát ki lehetett bírni benne, bár bevallom enyhe lelkiismeretfurdalásom volt a dologgal kapcsolatban:-D Aztán jött a ma reggeli sokk. Tornacucc. Már csak 2 db hordható Don Bosco pólónk volt, abból 1 koszos. Hm.... Van egy rendetlen édesanya, aki nagyon nem készült az évkezdésre. Nem akarok mutogatni senkire... Szóval Matyi ma a fűzős nyakú űberbéna fehér póló helyett inkább egy sárgát vitt és közölte, hogy inkább azért ég, hogy anya még nem mosott, minthogy egy gáz pólóban mutatkozzon. Túlélték a tesit, pólókat a héten beszerzem.
Miki nem Ági nénihez került napközibe. Állatira sajnálom. Biztos nézett is nagy szemekkel Móni néni (asszem így hívják), mikor kérdeztem, hogy ő-e a végeleges napközis tanár néni. Én annyira Ági néniben reménykedtem. A héten már csak a kacatos dobozokat kell összekészítenem. Jövő héten meg jönnek a szülőik, szervezések. A héten pénteken klarinét-furulya óraegyeztetés. Amit már most tudok, annak a foglalkozásnak írom is be az idejét a táblámba. Így majd tudom, hogy milyen lyukak lesznek a zenei órákra. Egy késő estit bevállalok a fiúknak, így majd apa szedi őket össze. Matyi röpizni akar, Miki focizni. Karcsi is focizni fog, meg kell neki gyógytorna. Marika mondta, hogy valami ugri-bugrit ő is akar, ha már focizni nem mehet:-DD
Én meg úszni szeretnék. Azt hittem, hogy a nyáron majd lesz rá egy csomó időm, de alig jutottam el usziba sajnos. Most újra próbálkozom megint, már várom a pénteket.

Olvasni, hímezni az utóbbi időben semmi időm sem volt. Bár még lógok az Eragon élménybeszámolójával, ami nagyon jó olvasmányélmény volt az elmúlt időszakban. Sajnos mostanában iszonyúan sokat fáj a fejem, esténként inkább alszom. Nem tudom, hogy ez a hirtelen lehülés-e az oka, vagy évszakváltás. Mindenesetre szemészeten kezdek csütörtökön, aztán meglátom hogyan tovább. Ja, még True Blood 6. évadját sem volt időm megnézni, pedig eddig mindet láttam.

Mutatom a legszebb csokrot, amit az utóbbi időben kaptam. Szülinapi csokor kis késéssel. A barátnőimtől, Krisitől és Marától kaptam. Még mindig csodaszép! Köszönöm!

Aztán mutatok egy képet a legkisebbemről, aki minden ruhámat felpróbálja, ha előlhagyom. Most a piros nadrágomat vadászta le:

És egy újabb hímzés. Mintha nem lenne már egy csomó. De 50 %-os leárazás volt az Évában a Soroksári úton. Ez velem akart jönni. Így aztán a 3000 Ft-os utalványomon majd a fiúk garázdálkodhatnak:-D Nekem tetszik, főleg a pirosak miatt: