XII. Országos Keresztszemes Kiállítás és Verseny

Tegnap már nem jutottam ide a géphez. Szombaton dél körül megérkeztünk a nyaralásból, ami idén nagyon jól sikerült. Tervbe volt véve, hogy megyünk a kiállításra, mivel a fiúk nagyon be voltak indulva, hátha kapnak valamit:-D Pénteken aztán kaptam egy telefont a szervezőktől, hogy mindenképp menjek, mert helyezett lett a képem. Szóval úgy időzítettünk, hogy minden klappoljon, laza egy órás bkv-zással meg is érkeztünk a fiúkkal. Nagyon ritkán járok a WestEnd-ben, szó szerint 3 évente egyszer futok oda be. Bármi kézimunka cucc hiányzik, irány a Campona, max a Soroksári úti Éva, vagy a Mesebolt az Allee-ban, na és persze ott a net. Szóval jó sokat kavarogtunk, mire megtaláltuk a kiállítás nagyobbik részét. Örömmel fedeztük fel a srácok képeit, sajnálták, hogy olyan magasan vannak. Igyekeztem úgy fotózni, hogy látszódjon a művük is:-D Íme, a pandamaci, a kutyus és a hosszúöltéses polip (ami csak dekorációs elem lehetett, hiszen nem keresztszemes) és alkotóik.

Keresgéltük a képeim, csak a két virágot találtuk meg. Gondoltam, hogy lesz még egy terem. Igazából csak az irányt akartam megnézni az ajtóra ragasztott papíron, aztán ott olvastam, hogy első lettem. Mit is mondhatnék, irtó boldog voltam és tényleg nem számítottam rá. Olyan régóta hímezgetek már, minden képem nagy odafigyeléssel, néha már-már műgonddal készítem, de még soha egyiket sem "méltatták" versenyen. És akkor hirtelen első lettem! Nekem ez tényleg hihetetlen. Még decemberben kezdtem hímezni a nőcimet, amit karácsonyra kaptam. Munka és gyerekek mellett sokszor letettem, nameg sokszor fájt a kezem, így felé sem nézhettem. Az utolsó előtti pillanatban készült el, az utolsó pillanatban keretezte be nekem Mónika. Nagy szerelemhímzés volt elejétől végéig, ez az egy biztos:-D

Úgyhogy köszönöm, hogy nekem ítélték oda idén a díjat. És köszönöm az ajándékot is, amiről nem is gondoltam, hogy ennyire értékes, csak otthon olvastam el, hogy micsoda gáláns díj. Bevallom baromira izgultam a díjátadón, így aztán lányos zavaromban csak arra tudtam gondolni, mikor hozták felém a szekrénykét, hogy hogyan fogom hazabékávézni. Egy hölgy mondta is, hogy ha ő ilyet kapna, a hóna alá csapná és hazacipelné. Tök igaza volt, így aztán gyorsan riasztottam az uram, szerencsére Marika nem aludt, így kocsiba vágták magukat és elénk jöttek a WestEndbe Matyival és a mininővel. Ma laza másfél órán át pakolgattam, mire minden cérnácska a helyére került. Beletettem még pár más kincsemet is, amik eddig nejlonzacsikban kallódtak (kíváncsi vagyok hányszor fogom még átrendezni:-DD). Feltettem a kincses polcomra a két doboz mellé, amiben a készleteim és az anyagaim lapulnak. Az uram meg csinált egy csomó fotót, mutatom a legjobbakat: 

 

 

 

És itt fog virulni, lényeg, hogy Marika ne érje el, mert miután itthon kivettem a dobozból, ő játszott vele vagy egy fél órát és utána nem akarta abbahagyni a pakolgatását:-DD

Gratulálok én is minden helyezettnek és díjazottnak, és mindenkinek, aki egyszerűen csak az élvezet kedvéért hímez! És mégegyszer mindenkinek köszönöm a kedves gratuláló szavakat, amit a kiállításaon személyesen, itt a blogon, valamint levélben és sms-ben kaptam!

A kiállításon sokat fotóztam, most Karcsi is folyamatosan jött, hogy ezt és ezt mindenképp kapjam lencsevégre. Vannak nagy kedvenceim a képek között. A képeket IDE töltöttem fel.