Balatonfenyvesen nyaraltunk

Idén nyáron az Ács család jóvoltából Balatonfenyvesen nyaraltunk. Gyermekkori emlékeim Fenyvesről nagyrészt arról szólnak, hogy talán 1 napot ha tudtunk strandolni, utána szakadt az eső. Kicsit féltem, hogy nehogy ugyanezt produkáljuk idén azzal, hogy egy Szalay újra beteszi a Balaton partjára a lábát, de szerencsére megtört az átok. Nagyon szép napos, meleg időt fogtunk ki. Minden nap voltunk lenn a parton fürdeni. Na jó, 1 nap kimaradt, mert akkor baromira lógott az eső lába, úgyhogy aznap Fonyódon mászkáltunk sokat, meg motorcsónakoztunk (a képen majd látszik, hogy Marika mennyire "élvezte").
Igazán nyaralósra vettük a figurát. Csak és kizárólag a teraszon ettünk, én nem főztem, hanem mindenféle gyorsbüfékben tömtük magunkat hol lángossal, hol palacsintákkal, hol hallal. Reggelenként friss péksütiket vettünk a helyi kisboltban. Esténként lementünk a partra jégkrémezni, a gyerekek későn feküdtek le, még Marika is drukkolt Gyurta Daninak fél tízkor a tévé előtt.
Találtunk egy csúcs társast a fenyvesi játékok között. Mondtam már, hogy szeretek társasozni? Erre szinte majdnem mindig rá tudnak venni a fiúk. Vannak személyes kedvenceim, pl. a Candamir, de most mindenképp a Hotel társasjáték viszi a pálmát. Be is szereztem egyet a Teszveszről.
Milyen volt a nyaralás? Láblógatós, nyugodt, nemsietős, sokatsétálós. Csak az utolsó nap akadtunk össze Bogival és Bözsével a parton. Mint kiderült, ők is pont ugyanott nyaraltak családostul, csak mi a szabadstrandra jártunk le az utca végére, ők meg a "karbantartott" komolyabb strandon süttették a hasukat napi szinten (nekünk az autós távolságra volt, a szabadstrand meg az utca végén).
Az egyetlen negatív mindössze a sok-sok hínár. A két kicsi nem volt hajlandó letenni a lábát a Balatonban, így apa néha úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa. Marika balról, Karcsi jobbról lógott róla. Én felmentést kaptam cipekedés alól, mert a hátam bekrepált. Így aztán enyém lett az úszógumi és a vizipisztolycipelés. Matyi és Miki igazi vizipockok voltak, Miki még egy úszólapot is kért, tervezi, hogy olimpiai bajnok lesz, bár a sportág még bizonytalan, lehet, hogy úszás helyett inkább futás lesz a nyerő:-D Vettünk egy nagy gumicsónakot, amivel az első alkalommal Karcsit bele is fordítottam az erős hullámzás miatt a vízbe. Két nappal később már az egész sztorit úgy mesélte, hogy ő volt a hős, de egyébként zokogott és nagyon leszidott engem, hogy nem vigyáztam rá. Mentségemül szóljon, hogy a derekáig ért a víz! A csónak persze a második használat után kiszakadt, nem tudjuk hogy pontosan mi a fenét csináltak vele a nagyok.
Terveztem, hogy délutáni kellemes napsütésben a hintaágyban majd hímzek, olvasok. Nem hímeztem, egy sort sem olvastam. Olimpiát néztünk, társasoztunk, együtt voltunk.

Ja, Miki az aranyszájúnk (vagy zöldségboltosunk?) újabb mondása. Jöttek haza apjukkal egyik aktuális közös lubickolásukról. Azzal fogadott, hogy:
-Anya, képzeld, olyan messzire bementünk a Balatonba, hogy még apának is tyúkot kellett kapnia!
(Értsd: pipiskednie kellett)

Reggelizünk a teraszon:Fonyódon a banda:Motorcsónakozás:Még pár kép: