Eper lesz!

A jelet a kisasszony maga választotta. Lehetett volna még lepke esetleg napocska is, de ő lazán rávágta, hogy: Epej kell!
Marikám szeptemberben debütál a bölcsiben. Zsuzsa nénihez került. Sajnos pont azzal a gondinénivel van párban, azzal az egyetlennel, aki nekem nagyon nem volt szimpi. Egyébként kedvesen néz ki és első látásra eszméletlen megnyerő, de én hallottam vagy 10 percen át úgy káromkodni a CBA-ban, hogy az nem tűrt nyomdafestéket. Remélem a gyerekek között véletlenül sem beszél így, és megnyugtató, hogy Marikám inkább a párjához került, nem pont az ő kezei alá. Mindig nehéz elengedni egy gyerkőcöm kezét, biztos most sem lesz könnyű, de szerencsére már "rutinom" van benne.
Egyébként Marika természetesen a bemutatkozó megbeszélésen levágta a sikoltozós, földreülős, zokogós mutatványát, de kissé besokallt a tömegtől és attól, hogy hátával két hete diszkréten lerobbant anyja nem vette fel, hanem csak mellé gugolt. Mondtam is Zsuzsa néninek, hogy Marikám is nagy természet, de irányítható és könnyen szerethető. A hisztijével ha nem foglalkozunk ki is húztuk a fullánkját. Mindig ő jön oda, hogy béküljünk ki és szeressem meg.

Az utóbbi időben nagylányosabbra vettük már a figurát. Már heverőn alszik, nagyon élvezi, hogy kibújik a hálózsákból és egyedül megkezdi a napot, délutánt. Ez utóbbinak annyira nem örülök, mert a rácsos ágyban, ha felébredt, akkor sokszor visszaaludt, itt viszont azonnal megkezdi a délutáni műszakot.
Tépőzáras szandit kapott. Tudom, hogy ez nem nagy szó, de eddig mindent leszerelt a lábáról, ami leszedhető volt, szóval nekünk az. Most viszont kapott egy csodacsini Falcon EPRES szandit, amit egyedül vesz fel és rángat le, de nagyon szeret, így menet közben babakocsiban is rajta marad. Egyre többet gyalogol, apa már nem is viszi magával sehova a babakocsit, én még rendületlenül tologatom, mert nem tudom tartósan cipelni a kisasszony sejhaját.