Már ezer éve fotóztam, csak még nem mutattam a blogomon. Síszünetünk volt a héten, nem voltunk itthon Budapesten. És persze egyéb nagyon klassz dolgok is történtek velünk, de ez legyen egy külön bejegyzés. Széthímeztem magam és nagyon jól esett:-D Olvastam és aludtam rengeteget:-D
Naszóval ilyen lett a képecském keretezve. Mama adta le rá a keretrendelést. Remélem pont ilyennek képzelte. Apukám szerint jobb lett volna, ha a kép inkább arany paszival lenne, szerinte az hangsúlyosabb lett volna. Passz, bennem fel sem merült. Nem mentem be a Lónyay utcára, hanem Mariskával elugrottunk a Campona keretezőjébe. Drága. Nagyon. De a keretezést szépen csinálta a csajszi, szóval mivel ajándék, így aszondom, hogy megérte.
Viszont! Majdnem bőgtem, miután kimostam és keményítettem a kész hímzést. Tönkrementek rajta a nagy couchingok. Szabályosan kitekeredtek, annyira csúnyán álltak, és hiába próbáltam a végeiknél a hímzés fonákján huzigálni, túl sokat nem javított rajta. Azért igyekeztem. A kisebbeket is megviselte, amik az arany színű terítőben vannak, de azoknál nem annyira látványos. Annának rögtön írtam is levélben, hogy a nagy dísztűzött sodrott fonalakat csak és kizárólag a legvégén öltse rá, amikor már nem is fog hozzányúlni, csak keretezni viszi.
Azért mutatom képen a szép ökörhugyozásokat. Anyukámnak szerencsére ezzel a szépséghibával is tetszett.
Gyerkőceim életkora
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mi van, én nem vettem észre semmit.
VálaszTörlésSzerintem mama nem fog nagyítóval állni a kép előtt. Egyáltalán hova teszi?DD
Most a könyvespolcon van. Még keresi a helyét:-D
VálaszTörlésAaaa, hát ez kiszúrás! főleg miután ennyit dolgoztál vele.Pedig nagyon jó lett, tetszik.Himzőként engem is idegesít az ilyesmi, de ha a képet magát nézem, én sem hagytam volna ki Anyukád helyében. Szóval, meg tudom érteni, ha tetszik neki :)
VálaszTörlés