Az új helyen

Gondoltam, adok egy kis életjelet magunkról, mert egyre több levél fut be hozzám, hogy mi van velünk. Igen, van netünk, lassan két teljes hete. Persze csak a szomszéd osztotta meg velünk bőkezűen a sajátját (ezer hála neki érte), mert kicsit nehézkesen mennek a dolgok az UPC-vel, hiszen be kéne köttetni a házba. Igaz, van itt klassz T-Home, de havonta jó 2 ezer forinttal drágább. Mi meg mán azt hittük, hogy az Amtelt, nem lehet überelni:-DD
Szóval van net, mert a fiaim addig panaszkodtak Áron anyukájának, amíg ő tolmácsolta kérésüket a férje felé és megosztódtunk:-DD Viszont még mindig nincs tv műsor. Eleinte nem is hiányzott, de így 1 hónap elteltével néha már azért benyomnék egy-egy hiradót. Úgyhogy nekiláttam válaszolni a levelekre, de bevallom annyi a tennivalóm, hogy nagyon kis nyúlfarknyiakat írok.

A lakást élvezzük. A teret élvezzük. A kilátást élvezzük. A környéket élvezzük. Szeretünk itt lakni nagyon. Jók a lakók, két kisgyerekes család is van, szóval rögtön lettek játszópajtások, remélem mihamarabb beépülünk a közösségbe. És hála az égnek, senki sem volt ellenszenves első, sőt sokadik látásra sem. Van egy idősebb hölgy is, aki szintén árulja a lakását. Most fűzöm Anikó barátnőm, hogy legalább nézzék már meg, hátha...

Mondjak kevésbé jót is? Most már látjuk, hogy mit és hol kell majd javíttatni. Tegnap volt is itt egy kis csapat, akik felmérték az igényeket. A leghúzósabb ebből a bejárati ajtó csere, ami a legégetőbb is egyben, mert nagyon vacak (igaz, ezt láttuk is). A keleti oldal nyílászárói vacakok, a benti ajtókat tokkal vonóval le kéne cserélni 1 kivételével. Na ez utóbbi majd egyszer, ha nagyon sok pénzünk lesz, addig apa szerelget és toldozgat, mint az előző tulaj.

Kipakoltam a dobozok nagy részét. A fenti két szoba teljesen készen van, már csak egy szekrényt és Miki íróasztalát várjuk, hogy mikor mehetünk érte a boltba. A mi szobánk Marikával együtt szintén rendben, bár ott alig van mit porolgatni, hiszen a franciaágyon, Marika ágyán és a pelenkázón kívül nincs benne más (nem is nagyon férne). Várjuk a megfelelő alkalmat lányommal együtt, hogy apát felvértezzük energiával és fúrja fel a falvédőket, képeket, hogy teljesen otthonos legyen minden. A nappali már majdnem teljesen kipakolva, még az íróasztalt kéne rendberakni és kész.
Konyhát fel kellett turbózni de nagyon. Vettünk két olcsó Ikeás szekrényt a falra és egy kisebb tálalószekrényt. Így már szeretem, és nem akadok fenn a folytonos nem működik jól dolgokon. De első nap majdnem kiakadtam totál, mikor láttam, hogy a mosogatódob lukas, a mosogatógép csak 1 programon működik, hogy a fiókos rész úgy ahogy van, ezer szerelés után is használhatatlan, hogy a polcos rész rémesen kevés, hogy a tűzhely alja kidőlt egy erőteljesebb rántásnál, hogy le van sikálva az a rész, hogy hány fokon hevít épp a sütő, melyik gázrózsához melyik tekerő tartozik. És mindezt ősi dzsuva borította. Zsófi unokatesómmal és anyukámmal vakartuk ki a koszból a konyhát egy teljes nap alatt. Most már szép és élvezem benne a főzést, a sütést csak azért nem, mert még nem volt energiám nekilátni kisikálni. Igazából valami erős cuccot rá kéne dörzsölni, ott hagyni egy napra, aztán lássuk, lejön-e:-DD
Az előző tulajnak nem volt nagy erőssége a takarítás. Mocsok volt mindenhol, a korábbi festés maradványait is el kellett sok helyen takarítani. Ablakpucolás itt már évek óta nem volt. Igazából azt kell hogy mondjam, hogy beköltözéskor szépen felújítottak, aztán lelakták az egészet, de mindez igazán csak akkor látszott, miután kiköltöztek.
Az alsó szint pazar hűvös volt a nagy nyári melegben. Most ott lenn van a mosókonyha és a ruhatárolás (azok, amik épp nem szezonálisak). Egy gond van az alsó résszel. Nincs szúnyogháló, így hihetetlen alienek másznak be. Lassan kezdem megszokni és a: Viktor, gyere és öld meg! -kiáltás helyett már be merem vetni a partvist, a papucsomat is, sőt egyszer halált megvető bátorsággal Marikáról puszta kézzel szedtem le egy pókot. De ezek komolyan mondom osztódással szaporodnak!!! Máshol sincs szúnyogháló, de ott kevésbé sűrűn másznak be bogarak és pókok.

Aki látta a lakást, annak tetszik. Csak a két sor lépcső bizonytalanítja el az embereket. Hát igen, mivel a pakolás közben rengeteget rohangáltam és mára már fáj a térdem, így én is érzem, hogy nem kevés. Na majd hozzászokunk mindannyian.

Suli és ovi elkezdődött. Megyeget, kinek gördülékenyebben, kinek kevésbé. Nade erről majd máskor.