Pénteki jelentés (4)

Ismét péntek, újabb jelentés. Most megint csak Matyi fiam hímzését tudom csatolni, mert én érdemben még mindig nem fogtam tűt a kezembe. Matyikám ezerrel csinálja a szitakötőt, mert vészesen közeledik az évzáró, ahol szeretné meglepni a két óvónénit és a dadusnénit saját észítésű keresztszemes hímzésekkel. Nagyon örülök neki, hogy ilyen kitartó. Ez a szitakötős Debbie Mumm készlet elég merész kihívás volt, ugyanis 18-as aidára megy. Nem is olyan szép egyenletes, mint a kannás, de zokszó nélkül öltöget, igyekszik tőle telhetően a legszebben megcsinálni. És íme a mű, ahogy perpill áll:
Rólam annyit, hogy a kezem rengeteget javult. Apukám mondta, hogy ha tünetmentes leszek, akkor lehet újra hímezgetni. Eddig tartottam is. Mindössze két szálat hímezgettem a héten, mert egy határidős munka lassan a körmömre ég. Szerintem kész leszek vele, jövő héten hétvégén akarom majd postára dobni, addig még sok-sok idő van!
Hogy javul a kezem, én a torna eredményeként könyvelem el. Minden este igyekszem jól megtornáztatni a hátam és persze a nyakam, ami az egész gondot okozta. Vasárnap felavatom végre a fürdőruhámat is, remélem menni fog az úszás, asszem laza 8 éve nem érte úszómedence habtestem (már ha a strandolást leszámítjuk). Kareszt nagyon keveset emelem, már tökélyre fejlesztettük az ölben böfiztetést. Sokat van földön a srác, talán ennek köszönhetően megugrott végre a mozgásban is. Átfordult a hátáról a hasára és emelgeti a kis sejhaját, valami kúszó mocorgást próbál előadni lelkesen és természetesen nyáltengerben fürödve.