Egy fáradt anya naplójából

Ez most egy lap lesz a panasznaplómból, amit nem vezetek, csak most már egyszerűen kikívánkozik belőlem. Miközben körülöttem 4 gyerek "ugrándozva" örül annak, hogy már csak egy hét van a suliból, én ezt borzasztóan nehéz szívvel hallgatom. Sajnálom magam na! Amiatt, hogy bele sem rázódtunk abba, hogy megint suli, újra itthon lesz mindegyik, kivéve az ovist. Nameg egyébként is, hiába volt suli, mindig legalább 1 itthon hesszelt valamilyen betegség címszóval. 

Szóval 1 hét és a jól bevált kis napirendem ismét a feje tetejére áll. Már egyszer régebben írtam, hogy az ember lánya minden tanév végén várja a nyarat, hogy na az majd könnyebb lesz, aztán pár hét után már alig várja az őszt, hogy na akkor végre könnyebb lesz. És sosem. És néha elfelejtek közben örülni annak, ami épp van, és ez olyan gáz!

Nade milyen is Dóra egy átlagos gyermekbetegség mentes iskolai napi programja? 6:45-kor csörög az ébresztőm. Rohadt nehezen kelek, szóval 10 perc szundi, utána kapkodás. 7:30-kor jó esetben benn ülök 3 gyerekkel a kocsiban és araszolunk-száguldunk utcától és forgalomtól függően a suliba és oviba. Utána jön a napi munka a plébánián, ahol igazából bármilyen sok munka van, akkor is kipihenhetem magam. Ha időm és a munka engedi, akkor beülök egy fél-óra időtartamra a templomba imádkozni. Hanem teszem meg, akkor a napi imámnak lőttek, szóval törekszem rá! Ja, nap közben valahol ebédelek, vagy otthoni maradékot hozok, lényegtelen. Fél négyre megyek Lackóért, onnan ki a játszótérre. Közben felszedjük Marikát a suli előtt, akit vagy sikerül lekenyerezni valami Lidl-ös péksütivel, finomsággal, hogy kicsit maradjunk még a játszón, vagy nem. De ha sikerül, akkor kb. fél hatra hazaérünk. Viktor még dolgozik otthon, de tudom, hogy hamarosan abbahagyja, így lassanként kezdünk lelazulni, minden gyerek kockul, csak Lacika szeretne játszani. Pakolok, locsolok a kertben, Viktor is előkerül, aztán tornázom egy karikát, vacsi, fürdetés, amit gyakran Viktor csinál. Talán belefér még egy rész a Poldarkból, igen, még csak a 4. évadot nézzük... aztán behullok az ágyba. De az este akkor is egész jó!

És akkor lássuk milyen Dóra egy átlagos nyári iskolaszüneti napja: 7:30-kor csörög az óra, kimászok, összerakom Lackót és indulok az oviba és dolgozni. Munkába otthoni kaját viszek. Munka, szentségimádás, fél négyre megyek Lackóért, akivel legalább fél hatig kinn vagyok a játszótéren. Ha a kis haverok maradnak tovább, akkor simán megesik, hogy fél hétkor karistolunk haza. Otthon indul a pakolás, és a főzés másnapra. Általában este nyolckor állok neki főzni, de sokszor keltem tavaly hajnalban, hogy kész legyen az aznapi ebéd. Tudom rajtam kívül ezer ember ezt csinálja, de én akkor is már most utálom. Nálunk ugye nem játszik a kajarendelés napi szinten, hiszen sokan vagyunk, irgalmatlan sokat kellene érte fizetni. De tavaly nyáron párszor elgurult nálam a pöttyös, hogy miért nem tud kimenni más helyettem a játszótérre? És akkor ha a nagyok nagy kegyesen esetleg kiviszik Lacit, akkor ők csak a közeli kicsi játszóra mennek ki vele, nem azokra a játszókra, ahol a kishaverok vannak, vagy ahova járni szeret.

Akkor van kis könnyebbség, ha valaki táborban van. Kérem alássan, nem mondom, hogy mi anno ugráltunk örömünkben, de vártuk a tábort, az tette eseménydússá a nyarakat. Én még most is emlékszem sok-sok táborra, ahol megfordultunk. Csak az vágta ki a biztosítékot nálam, amikor két egymás utáni nyáron kezdő csoportba irattak be a szülők úszáson, miközben már tudtam úszni és nem is rosszul. De kénytelen voltam ismét a kismedencében kezdeni, siklás, vízpaskolás, befogott orral alámerülés és egyéb elemekkel tarkítva tanulni, miközben a bátyám betegre röhögte magát rajtam. 

Idén kevesebb tábor van, de ahova tudtam beneveztem Marikát és Karcsit. Mennek osztálytáborba, mennek cserkésztáborba, Marika hittantáborba, és remélem nyár végén mennek a Csillagtáborba is. Ide ráfutásos alapon van a jelentkezés! Marika már közölte, hogy ő nem hajlandó táborba menni, Karesz élénken csatlakozott, ma reggel az autóban végig mantrázták nekem, hogy tönkretettem a nyarukat a táborokkal, csak azért, hogy úgy érezzem ettől nekem lesz könnyebb és jobb a nyaram. Feltettem a kérdést, hogy miről is maradnak le a tábor 4-5 napja alatt? Alszunk tízig, lekocogunk enni valamit, lehúzott redőnyök mögött kockulunk, aztán ha meguntuk, akkor átülünk a tv elé, megnézzük mi jót főzött anyánk ebédre, élvezzük, hogy nincs otthon Lacika, aki azt kéri, hogy valaki játsszon vele, bejelentjük igényünket, hogy este Burger Kingbe, Gyrososba szeretnénk menni és így tovább... Már rég nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy barátokkal, vagy haverokkal jönnek össze. Ilyen csak akkor van, ha ezt előre leszervezzük mi szülők. Ott lakunk egy zsákutcában. Tisztán látható, hogy a szülők az egészen pici gyerekekkel kinn vannak az utcán, összeverődnek, beszélgetnek. A tinik meg benn ülnek a kocka alakú eszközeik előtt, azt sem tudjuk melyik házban ki lakik... Nem barátkoznak, nem bandáznak, ha van wifi, boldogok. Lehangoló! És a nyári idillt megzavarom, ha kérem, hogy Lackót vigyék játszótérre, valaki legózzon vele, locsoljanak a kertben, neadjisten füvet nyírjanak!

Kíváncsi leszek a nagyok nyarára is. Ők már ugye maguknak szervezik a programokat. Amiről tudok, hogy Miki az x-naplójához leszervezett magának két sporttábori segítőséget. Ezért nem is jön a plébániai családos táborba. Nem baj, legalább lesz valami programja. Az osztálytáboron kívül lesz tehát két sporttábor, munkát keres, mint a legnagyobb - aki bringás kajafutár szeretne lenni - , hogy legyen egy kis pénze. De ha se munka, se tábor, akkor is legalább megy sportolni, így nem egész napos a kockulás. 

Őszintén szólva nem várok semmit a nyártól. Rossz ezt így kimondani. 5 hétre bezár az ovi is. Ügyelet nincs. Ennyit a katolikus oviról, ahol egész évben az az érzésem volt, hogy nem akarnak a szülőn segíteni, csak a maguk életét teszik könnyebbé azzal, hogy miért nem szabad épp vinni a gyereket. Még az önkormányzati ovik is csak 4 hétre zárnak be és biztosítanak ügyeletet. A jámbor katolikus anyuka meg befogja a száját és tudomásul veszi, hogy nincs ovi 5 héten át, miközben 1,5 hónapig tavasszal sem volt... És komolyan mondom, ha egy ovis levél úgy végződik, amiben egy számunkra nehézséget közölnek, hogy imádságos szeretettel, én azon már kiakadok. Vagy csak én láttam örvendezni a dadus néniket a kapuban, mikor a kampányoltásuk miatt kérték a szülőket, hogy két napig ne hozzák a gyerekeket? Egyik napot meg tudtam oldani, a másikat nem. (Az oviban összesen 7 gyerek volt a 4 csoportból...) Hány helyről hallottam vissza, hogy a szülő akkor is bevihette a gyerekét az oviba a tavasszal, ha online dolgozott, mert tényleg dolgozott és az ovis gyerektől nem ment az otthoni munka. Egyetlen délelőttre kértem, hogy Lackót vegyék be. Nem vihettem, mert apa online dolgozik. Hol van a segítség? Nem egy vagy két rossz élményem van az ovival kapcsolatosan idénről, hanem sok. Lackónak szabályosan betegségtudata van. Megkérdezi tőlem, hogy: Anya, szabad tüsszentenem, vagy tartsam vissza? Normális ez???? Vagy mondja, hogy visszaszívta a taknyát, hogy ne szidják le, amiért ki kell fújni az orrát... Vagy hazaérve közlik, hogy benn az oviban mondták neki, hogy miután köhögött egyet, hogy inkább otthon kellene maradnia, ha köhög. Rohan kezet mosni, kiborul, ha rájön, hgy koszos kézzel a szájához nyúlt stb. És ezt nem tőlünk látta, tanulta... Arról nem is beszélve, hogy a sok fertőtlenítőzgetés az oviban kimarta az ujjai között a bőrt. 1 hétig otthon volt a tök egészséges gyerek és külön kérés volt, hogy hozzunk bőrgyógyásztól igazolást, hogy nem fertőző bőrbetegségben szenved. Soroljam még? Ha nem szeretné nagyon Lackó a csoporttársait már rég kivettem volna és bekunyeráltam volna az Önkormányzati oviba a gyereket. Ha kérdezik, hogy milyen a katolikus ovi, mindenkinek azt ajánlom, hogy nézzen jobban ovik táján körül, keressen más alternatívát is. És a szülők elégedetlenek, a játszón, ha beszélgetünk mindenki azt érzi, hogy ő és a gyereke is teher az ovi számára. Annyira rossz ez. 

Befejeztem, így is sok voltam, nameg megkezdődött a munkaidőm!