Dóra oldala - apróságok, alkotások

Csupakéz!!!!

2012-02-14T08:22:00.003-08:00

Még tavaly ígértem meg legkisebb fiamnak, hogy ha ő is jár oviba, akkor kikölcsönzöm neki a Csupakéz jelmezt. A gyerek nem felejtett, év közben is jó sokszor megkérdezte, hogy ugye nem fogjuk elfelejteni. Anya sem felejtette el, február elején lefoglaltam a Csupakéz jelmezt. Ma elmentünk érte, mert bár Karcsi beteg, de holnap csak a farsangra délelőtt két órácskára beugrunk az oviba.

Nem tudom hányan ismerik a mesét. Sajnos a Cartoon Network-öt megvonta a T-Home csapata tőlünk, így mostanában nem tudunk Ben10-t nézni. Pedig még én is szerettem, különösen a kamasz Ben, Gwen és természetesen Kevin kalandjait. Én mindig Kevinnek drukkoltam, állatira tudtam heccelni a fiúkat ezzel. Miki még azt is megkérdezte, hogy : -Ugye anya nem szereted jobban Kevint, mint apát?:-DD
Naszóval, lényeg a lényeg, Ben a kisfiú 10 féle idegen lénnyé (UFo-vá) tud válni az órája segítségével. Az egyik ilyen lény Csupakéz. Hát most már nekünk is van Csupakezünk, aki minden ruháját szanaszét dobálta, hogy a jelmezt felvegye hazaérkezés után. A ruhahalom is látszik a képen:-DD

Karcsi zenél:-D

2012-02-14T02:32:00.000-08:00

Tudom, hogy ez elsősorban csak nekünk vicces, akik vele vagyunk nap mint nap, de azért felteszem ide. Az egyiken természetesen a MammaMiából énekli az Our Last Summer című nótát, a másik saját szerzemény.
Egyébként röhej, de Marika első nótája is az Our Last Summer. Egész érthető belőle az előbbi három szó eleje:-D Mit neki Kertbe ment a kiskecske, Ég a város, Lepke, szállj a tenyeremre és társai!

Lanarte: Russian Woman (3)

2012-02-12T06:22:00.003-08:00

Haladok, haladok! Nem olyan gyorsan, ahogy szeretném, de nálam már szinte ez is villámtempó. Szerintetek?
Meghalok a barna színektől normál esetben, de ebben a hímzésben még ezek is nagyon tetszenek. Asszem addig öltögetem, amíg teljesen készen nem leszek. Persze már bennem van a drukk, hogy látom a végét. Már megszavaztattam az urammal, hogy melyik hímzés legyen a következő (kannás RR-t befejezem, most hogy leírtam, így már tényleg szinte kötelező:-DD). Közben persze egy cseppet "csattogott" a horgolótűm is, de csak egy félkész művem van megint:-D Remélem két hét múlva már az is készen lesz. Hátha benevezem megint a hónap alkotására Barkáéknál, ahol örömmel vettem, hogy Viktorom sáljára 9 fő szavazott. Nekem ez olyan jó érzés. Nem nyerésre játszom, csak jó érzés látni a saját alkotásom a többieké között. Persze megint sapi lesz, talán magamnak, de még nem biztos. Vitorlásból készül, élvezet vele horgolni. A mintához képest kissé vékony, asszem a Mosó Masa jobb lett volna, de nekem így is nagyon bejön eddig. A képen látható három színből készül, valszeg lesz egy kisebb párja is majd:-D

Miki szülinapi bulija

2012-02-11T08:08:00.000-08:00

Idén családilag együtt tartottuk Miki szülinapját és Karcsi névnapját. Épp Ajkán voltunk, amikor Miki szülinapja eljött, így az első tortát ott szeltük fel. Miki és Karcsi nagypapát persze elcsalták Ajkán a játékboltba és szép ajándékokkal tértek haza. Nagypapát rá lehet beszélni mindenféle játékra, de én mindig mondom, hogy most már kicsiket kell kérni, hiszen sok az unoka. Hát a Star Wars-os lego nagyjából kicsi:-D Karcsi mértéktartó volt, ő ha valamit kinéz, akkor neki az jó, nem variál többet, még ha jóval a kereten belül van is az ajándék ára, mint amennyiért kérhet. Tőlünk Heroica társast kapott Miki, így már a fiainknak 3 van belőle, ehhez hozzátették Benedekét, így a teljes táblát ki tudták rakni. Voltak is nagy Heroicázások a gyerekszobában. AZóta már én is megtanultam a játékot. Szeretem, mert gyors és leginkább a szerencsén múlik, nem kell agyalni, itt a legkisebb is nyerhet. Karcsi egy hatalmas fekete autót kért tőlünk. Mercedest kapott. Nagypapa vett Marikának és Matyinak is kis ajándékot, hogy ne maradjanak meglepi nélkül. Marika autójának a kerekét még aznap kitörték a fiúk. Jellemző!

Aztán Budapesten megtartottuk Miki szülinapi buliját. 5 srácot hívott az osztályából. Nem volt limit, mert mondta, hogy csak 5 gyereket szeretne hívni, persze húztam volna egy ésszerű határt, mert Matyi buliján rendesen elfáradtunk. Előre paráztunk Viktorral, de felesleges volt, mert a 7 évesek sokkal visszafogottabban viselkedtek, pedig egyiknek sem volt itt a szülője. Bírtam a szövegüket, jópofa volt mind a 4 srác, aki végül eljött a buliba. Sajnos épp aznap esett le hirtelen az a nagy hó, így az egyik vidéki kissrác szülei nem merték bevállalni, hogy behozzák a gyerkőcöt Budapestre.
Mikinek két tortája volt. Én egy sima babapiskótás, pudingos, banános tortát készítettem, a boltban meg vettünk egy pici trüffeles zsúrtortát. Az enyémnek nagyobb sikere volt, még aznap elfogyott.
Jó volt megismerkedni a szülőkkel is. Valahogy délután, mikor megyek a srácokért, akkor az ember mindig rohan. Többek anyukájával beszélgettem már, de nem tudtam, hogy melyik gyerek tartozik hozzá:-D
Miki mindössze egy dolgot hiányolt. Senkitől nem kapott fociskártyát. Ez annyira elkeserítette, hogy végül közölte velünk, hogy nem is volt olyan jó a szülinapja. Néha olyan hálátlanok tudnak lenni a gyerekek!
Most Karcsi jelezte, hogy szeretné, ha neki is lenne bulija. Folyton sorolgatja, hogy kiket hívna meg rá:-DD

Az újabb fiam

2012-02-10T01:11:00.001-08:00

Nem, félreértés ne essék nem jön az ötödik gyerekünk, mindössze arról van szó, hogyMarika 4 rettentő jó férfipéldát lát maga körül és ennek megfelelően megjelent a legújabb szava:
etünt= eltűnt
Bármit kérdezek, hogy hol van, hova tette, most már juszt is ez a válasz. Persze a fiúk röhögnek rajta, így aztán a legkisebb még egy lapáttal rátesz a műsorra.
Szóval sajnálattal jegyzem meg, hogy van plusz egy lakó a házban, aki semmit sem keres, csak közli, hogy eltűnt. Szerencsére azt még nem tudja, hogy "nem tudom". És a legidegesítőbb "anya, hol van a ..." kérdést sem tudja feltenni. Remélem azért annyira nem lesz gáz, mint némelyik fiam, aki az orra előtt lévő dolgokat is úgy keresi, mintha a föld alá bújtak volna el és végül mindig nekem kell a kezébe adnom a keresett cuccot, legyen az akkora, mint egy ruhásszekrény.

Ötödik gyerekről csak annyit, hogy tegnap este ünnepélyesen letettem a fogigátlót. Nem megy ez nekem. Eleinte folyton álmos voltam és levert, aztán decemberben és januárban olyan fejfájásaim, magamhoz képest enyhén magas vérnyomásaim voltak, hogy kissé kiakasztott. Legjobban a fejfájás volt szar, még szemészetre is elmentem, hátha a szemem romlott. De ami végül meggyőzött, és amit mindenképp ki kellett veséznem barátnői körben, az az, hogy egyszerűen eltűnt a gyógyszertől a libidóm. Mara fogalmazta meg tökéletesen, mintha semleges nemű lettem volna. És minek szedjek gyógyszert, ha nem akarok túlzottan szexelni?!?!:-D Spirál kizárva, tehát maradnak a jól bevált régi módszerek, aminél már 3 gyerek nálunk becsúszott. Hm... Nem akarok ötödiket. Komolyan. Jobban fogok vigyázni:-DD

Kettesben

2012-02-08T00:18:00.001-08:00

Rengeteg adósságom van a januárral kapcsolatban. Ha címszavakban írnám, akkor lehetne annyi, hogy sikerült ezzel és azzal is találkozni. Végre eljutottam a húgomékhoz Veszprémbe. Igaz, hogy csak jöttem-mentem, de remélem így is örültek nekem (a blogja alapján mindenképp).
Aztán voltunk Botond keresztfiunk szülinapi zsúrján. Jól éreztük magunkat, pedig előtte Viktorral mindketten nagyon izgultunk, hogy hogyan is kéne viszonyulni a szituhoz, aztán megegyeztünk, hogy az emberekehez kell viszonyulni és így már sokkal de sokkal jobban ment a dolog:-D

Januárban minden gyerek szépen járt közösségbe, a betegségek messze elkerültek minket. Nem úgy, mint ebben a hónapban, amikoris nem tudom eldönteni, hogy szimulál-e az iskolás csapatom, vagy tényleg valami bújkál bennük. Matyi kerek három napot töltött itthon múlt héten, ebből a betegség általában laza egy órán át tartott, amit apa is közelről végignézhetett. Esküszöm, hogy amint megvolt a reggel nyolcas becsengetés Matyi betegségét mintha elfújták volna. Egész nap játszott, olvasott, néha még tombolt is, aztán este ismét bemutatta a nagy halált, így másnap mégsem ment suliba. Miki múlt héten egy napot vett ki ugyanezen betegség címmel, de kell neki még egy kis ráadás, mert ma reggel kiszállni sem bírt az ágyból, de láza egy szál sem. A héten itthon tartom, mert ha tényleg bújkál benne valami, akkor gyógyuljon meg inkább rendesen. Aztán Karcsit hétfőn a babaszobában fekve pillantottam meg a négyes csoportban. Épp csendespihizett, mert fájt a hasa. Ez a gyermek legalább kézzel fogható lázat is produkált estére, amit még a Nurofen szirup is képes volt levinni teljesen, holott az én olvasatomban a nurofen szirup már-már szinte az édességek közé tartozik, a lázcsillapításban elég keveset tesz le az asztalra. Ha leviszi a lázat, az nem is igazi láz. Én kúphívő vagyok, és persze mindenem az Algopyrin, a hasonló hatóanyagú, de más nevű gyógyszerek szerintem nem sokat érnek:-D Naszóval megint 3 gyerekkel nyomulok itthon, abból egy fókának álcázza magát, legalábbis hasonló hangon ugat (éljen a Fenistil csepp), a másik taknyos és köhög és néha fájdítja hol a fejét, hol a hasát. A legkisebb meg pörög ezerrel. Matyit meg eladtam, mert ma este haveroknál alszik, holnap onnan is megy suliba. Ezt mindenképp be kellett pótolni, hiszen múlt héten elmaradt az "álbetegség" miatt. Ja, a képzelt betegeimet láthatta a húgom is, aki múlt héten még itt is aludt nálunk!!! Nagyon örültünk neki, még most is eszegetjük a Tusi-bonbonokat és Karcsi többször felvezette, hogy unatkozik, szerinte el kéne hívni a Tusit:-D

Nade hogy a kettesbenről is szóljon a bejegyzés. Még valamikor december elején lett volna egy randim Maránál egy hétvégére. Úgy volt, hogy karácsonyi vásározunk, úszunk, sétálunk, pénzt költünk olyan ruhákra, amik nélkül nem lehet élni. Viktor izzította a rokonságot, hogy anya elmegy hétvégére, kéne egy kis segítség. Anya ugyanis ehhez ragaszkodott, mondván, ha egyedül marad a férfi több mint 24 órára négy gyerekkel, akkor elkél a segítség. Ma már tudom, hogy Viktor venné az akadályt, de valszeg fáradtabban kezdené a hétfőt, mint mikor pénteken hazaért a melóból. Na mikor közeledett ez a pompásnak ígérkező hétvége én persze hogy ágynak dőltem. Anyukám épp itthon volt, látta rajtam, hogy a bőgés határán vagyok és citromba harapott arccal asszisztálom végig a hétvégét. Mondta, hogy apukámmal együtt vigyáznak a 4 gyerekünkre, menjünk el valahova Viktorral januárban.

Na nekem ezt nem kellett kétszer mondani. Lefixáltuk a hétvégét a szülőkkel, kinéztem a legolcsóbb wellness ajánlatot a netről és január 20-22 között a hévizi Panoráma hotelben voltunk kettecskén az urammal. Ez volt lassan 11 éves házasságunk 3. együtt töltött 24 óránál hosszab időszaka. Annyira de annyira jó volt és annyira de annyira kellett már nekünk ez a kis kettecskén, hogy az csak na. A szálloda igazi szocreál épület volt, még a csótánycsapdát is kiszúrtam a recepció sarkában, de így is minden tetszett. A kaja eszméletlen finom volt, jó magyarokként mindenfélét végigettünk. Rengeteget olvastunk, hímeztem, sétáltunk, beszélgettünk. Viktornak hiányoztak a gyerekek. Én talán rossz anya vagyok, de nekem nem hiányoztak, bár sokat beszéltem róluk. Valahogy a leghálásabb témánk a 4 gyerek. Sokat elemeztük őket a két este alatt, amit nélkülük töltöttünk. Voltunk kávézni, moziban (ahol néha úgy éreztük, hogy a közönség azon röhög, hogy én hogy röhögök), ázni a Szent András gyógyfürdőben, sétálni, ruhákat venni Viktornak (még mindig nem hajtottam fel a nadrágok szárát). Tök jó hely Héviz, nekem nagyon tetszett, kár hogy olyan rövid ideig voltunk csak, bírtam volna még vagy 3-4 napot tespedni. Aludni háborítatlanul éjszaka!!!

Anyukámék ügyesen rendezték a 4 gyereket Ajkán. Marika rosszul aludt első éjjel, így persze anyukám is rosszul aludt. A srácok jól viselkedtek, én még maradtam velük utána egy hetet otthon. Itt is köszi szüleimnek a helytállást, mondanám, hogy annyira jól sült el, hogy ezt meg kéne ismételni, de ne legyünk telhetetlenek:-DD

Képek nincsenek a hétvégéről, mert bár vittem gépet, elfelejtettem elővenni:-D

Régi adósság

2012-02-07T04:03:00.001-08:00

Még ez sem a teljes képsorozat, mert úgy szeretném fotózni az emeletet, ha igazán rend van. Na meg a lenti kupiszobát is. Íme a nappalink, most igazán szép rendben, mert épp vendégeket vártunk hozzánk, úgyhogy kirittyentettem a lakást. Persze azért látszanak itt-ott a dobozok még, amiket nem tudok hova pakolni, így maradtak diszkréten feltornyozva. Még megvan a karácsonyi kis sarok, amit valami tavaszváróra talán le kéne cserélnem, de mivel esik a hó, még talán elmegy. Ilyen tehát a nappali és a konyha, illetve hát inkább az első szint, mert egyben van a kettő rész, így hatalmas terünk van. És fotóztam a szar lépcsőt, melynek eredménye egy rosszul működő jobb láb lassan negyed éve.

Lanarte: Russian Woman (2)

2012-02-05T06:09:00.000-08:00

Ennyit haladtam vele a héten. Nem volt tű minden nap a kezemben, mert enyhe legénylakásra érkeztünk haza a síszünetről és volt mit tennem-vennem, nameg nem ártott egy kis pihi a kezemnek sem a múltkori hatalmas hímzések után. Most színenként végzem ki a nőt:-D Hamarosan már a fejdíszbe is fogok ölteni, legalábbis ezen a héten mindenképp. Még mindig élvezem készíteni, eddig nem is fordult meg a fejemben, hogy félretegyem. Meglepő!

A családunk Karcsi szemével

2012-02-05T01:48:00.000-08:00

Múltkor, már nem is tudom milyen felindulásból, de biztos, hogy nem az én kérésemre Karcsi lerajzolta a családunkat. A család képe mellett még sorakoztak más alakok is, mint kiderült a srácok legjobb barátai, de azt a részt kivettem a rajzról. Na most jöhetnének az elemzések arról, hogy Karcsi lelkivilága mit tükröz, de én úgy látom, hogy semmi meglepetést nem tartogatott számunkra a kép, nekem csak az a fura, hogy mellém rajzolta magát és Marikát meg az apja mellé. Az alakok egymás után balról jobbra így sorakoznak: Marika, Apa, Anya, Karcsi, Matyi és Miki. Szerintem mindenki szépen kidolgozott egy 4 éveshez képest, csak Marika egy elnagyolt figura a többi gyerektől külön. Nem is értem miért?:-DDDD

Lanarte: Russian Woman (1)

2012-01-29T05:06:00.000-08:00

Ez most igazi szerelemhímzés. Szívem szerint le sem tenném, de annyit hímeztem az elmúlt 10 napban, hogy egy kis szünet kell a kezemnek. Így most inkább olvasok pár napot, aztán folytatom újult erővel. Szenteste öltöttem bele pár szálat, aztán a sok-sok kötelezőmmel foglalkoztam, és miután majdnem mindent kifuttatam (már csak apukám horgolt terítőjét kéne befejeznem), ennek álltam neki először. A hosszúhétvégénken annyit hímeztem, amennyit csak bírtam. Rá kellett jönnöm, hogy az én kezem arra van hitelesítve, hogy hímzek fél órácskát, aztán abbahagyom. Megint fél órát, aztán kis pihi, és így tovább vagy 6x egy nap. Na itthon ez kivetelezhetetlen:-D
Mutatom azt is, hogy milyen nagy lesz majd a kép, látszik, hogy irtó sokat kell még öltögetnem, pedig a hölgyemény feje nagyjából a mintaív 1/5-ét már kiteszi.Ja, és a Dimensions képekhez hasonlóan most már a Lanarte képek is használnak kevert szálakat. Legalábbis ez az Orosz hölgy mindenképp!
Ja, és ezennel 9 megkezdett hímzésem van. Még 10 alatt vagyok:-D Persze a horgolásokat nem számítjuk a megkezdett munkák közé:-D

Dimensions: Mother keretezve

2012-01-28T23:53:00.000-08:00

Már ezer éve fotóztam, csak még nem mutattam a blogomon. Síszünetünk volt a héten, nem voltunk itthon Budapesten. És persze egyéb nagyon klassz dolgok is történtek velünk, de ez legyen egy külön bejegyzés. Széthímeztem magam és nagyon jól esett:-D Olvastam és aludtam rengeteget:-D

Naszóval ilyen lett a képecském keretezve. Mama adta le rá a keretrendelést. Remélem pont ilyennek képzelte. Apukám szerint jobb lett volna, ha a kép inkább arany paszival lenne, szerinte az hangsúlyosabb lett volna. Passz, bennem fel sem merült. Nem mentem be a Lónyay utcára, hanem Mariskával elugrottunk a Campona keretezőjébe. Drága. Nagyon. De a keretezést szépen csinálta a csajszi, szóval mivel ajándék, így aszondom, hogy megérte.

Viszont! Majdnem bőgtem, miután kimostam és keményítettem a kész hímzést. Tönkrementek rajta a nagy couchingok. Szabályosan kitekeredtek, annyira csúnyán álltak, és hiába próbáltam a végeiknél a hímzés fonákján huzigálni, túl sokat nem javított rajta. Azért igyekeztem. A kisebbeket is megviselte, amik az arany színű terítőben vannak, de azoknál nem annyira látványos. Annának rögtön írtam is levélben, hogy a nagy dísztűzött sodrott fonalakat csak és kizárólag a legvégén öltse rá, amikor már nem is fog hozzányúlni, csak keretezni viszi.
Azért mutatom képen a szép ökörhugyozásokat. Anyukámnak szerencsére ezzel a szépséghibával is tetszett.

Matyi és a klarinét

2012-01-18T08:45:00.001-08:00

Nem olyan lelkes a srác, mint amikor furulyázott. Kérdeztem tőle a leglehetetlenebb és a legmegfelelőbb pillanatokban is, de a válasz arra, hogy szeret-e klarinétozni mindig az volt, hogy: -Igen, csak túl macerás.
Hát igen, ez egy olyan hangszer, amit nem lehet csak úgy előkapni, mert használat előtt és után össze- és szét kell szerelni. Valahogy idén sokkal kevesebbet is gyakorol a Matyi, sokszor kell figyelmeztetnem arra, hogy vegye elő a hangszerét, mert közeledés a klarinét óra. A félévi koncertre sem nagyon készült. Szerintem a játékán érezni is lehet, de azért jól szerepelt. Pénteken gyakorolt utoljára, a koncert pedig hétfőn este volt. Elég béna felvételt készítettem, előszöris későn kapcsoltam be a gépet, aztán meg a darab végén gyorsan leraktam az ölembe, hogy tapsolhassak. Az elsős klarinétosok között ügyes volt Matyi. Remélem a második félévben kicsit szorgalmasabb lesz.

Marika 20 hónapos

2012-01-17T08:49:00.000-08:00

Gondoltam írok pár szót a csajszimról, aki szépen lassan "öregszik". Ő az utolsó babám, fura nézni, hogy milyen gyorsan nő és lassan 2 éves lesz. Aztán hamarosan ugye az is kiderül, hogy 2012-ben bölcsis lesz-e a kisasszony, avagy sem. Én beirattam őszre, mondván, hogy megyek vissza dolgozni, de a kórházban nagyon bizonytalan a helyzet. Eddig mindig kérdezgették, hogy mikor jövök vissza, most már csak néma csend van. Mindenki félti az állását. Persze én is, nem is szeretek ezen gondolkodni...

Szóval térjünk vissza inkább egy sokkal hálásabb témához, Marikához. Továbbra is eleven, értelmes és eszméletlenül vidám kiscsaj. Mindenkivel barátságos, közvetlen.
Paramétereket nem tudok róla, de az szinte biztos, hogy még mindig nincs 10 kiló, max. 9,5 körül járhat a súlya. Picike, de arányos, doktorbácsi szerint hosszú kiscsaj:-D Szerintem kicsi, legalábbis olyan aprócska a kortásai között. Most növeszti a felső szemfogait, az alsók már kinn vannak, asszem összesen 14 foga van. Nagyon keveset beszél, főképp csak állathangokat utánoz. Viszont mindent kitűnően el tud magyarázni a babanyelvén. Na azért van pár szava:
Anya
Apa
Ette = elvette
Thomas
Ba = baba
Szet = vizet
Yeah = igen (hogy ezt honnan vette?)
Amiben viszont nagyon ügyes, az az önálló étkezés. Teljesen egyedül tud inni pohárból, egyedül eszik, nagyon ritkán kér segítséget. Jobb kezes, itt a fényképezés és főképp a vaku miatt egy csomót ökörködött, közben bal kézbe is vette a kanalat. Kedvenc kajája a tészta persze, de nagyon szereti a spenótot és sokkal több főzeléket megeszik, mint anno a tesói. Így hét közben főzit készítek egy csomót, hétvégén van főképp tészta, vagy hús.
Imád autókkal játszani, Thomasozni, a kiskonyhájában főzni, bakugánokat gurigatni, duplólegóval építeni. Nagyon ügyesen tudja már egymásra rakni a kockákat.
Hihetetlenül édesen, gurgulázva kacag. Mindenhol csiklandós szinte. Szereti, ha simogatom a haját, puszikat adok neki, sokszor beleül az ember ölébe, de csak rövid ideig marad ott.
Nagyon sok dologban utánoz. Ha hajat mosok, akkor napokig látom őt is, ahogy egy flakonnal vonul és keni a hajára a képzeletbeli sampont. Szereti kenegetni a kezét, az arcát. Minden cipőt felpróbál, folyton ellopja a papucsom. Mindenkinek puszit osztogat, nyuszitól kezdve a haverokig bárki jöhet. Napjában 20x is hajlandó fogat mosni.
Nagyon szeret velem az ablakban álldigálni. Nézzük a szomszéd kutyákat és hangosan ugatunk:-D
Ahogy halad az év, egyre kevésbé lehet vele időben elindulni a fiúkért. Tudja, hogy akkor beszíjjazva kell ülni a kocsiban, a babakocsiban. Na ettől szenved, mert egyébként mint a higany folyton jár-kel jobbra-balra. Volt már, hogy az oviban fél pillanat alatt úgy eltűnt, hogy teljesen kész voltam. A harmadik csoportban találtam meg, ahol épp a babakonyhában tevékenykedett. Suliban kedvenc elfoglaltsága, hogy fel-alá rohangál a folyósón és hangosan sikít. Talán érthető, ha azt mondom, hogy a napom legnehezebb része, mikor a nagyokat elhozzuk az oviból és a suliból. Ha azon túl vagyunk, akkor már minden gyerekjáték itthon. Mostanában apa is sokat fürdette Marikát. Nagyon jóban vannak, szerintem a csajszi igen apás és bár sokszor kihúzza a gyufát, azért Viktort elég rendesen az ujja köré csavarta:-D
Idén szeretnék Mariskámnak jópár dolgot horgolgatni, remélem lesz is belőle tényleg valami:-D

Tervek 2012-re

2012-01-13T05:16:00.000-08:00

Sokat gondolkodtam, hogy kell-e nekem egyáltalán terv 2012-re. De asszem tényleg kell. Végignézegettem egy csomó blogoló keresztszemes, horgolós tervét és egyszer csak azt vettem észre, hogy a naptár hátuljába már megint listákat írok, hogy mit kell megcsinálnom és mi az, amit meg szeretnék csinálni és mi az ami, ja de jó lenne, ha még ebbe az évbe beleférne:-D Aztán elővettem pár 2011-es listám és kihúzogattam az elkészülteket, bekereteztem azokat, amiknek a közelébe sem jutott a tűm. Irtó sokat röhögtem közben magamon, pláne azért, mert néhol még azt is odaírtam, hogy a tervek szerint mennyi idő alatt készülne el. Hát szemet gyönyörködtető látvány lett volna a 2011-es elkészült munkák tablóm, az tuti:-DDDD

Na itt van az én tervem is, remélem nem túl nagyzoló, és remélem év végén a számvetéskor nem azt látom majd, hogy huh, de túlterveztem magam (megint);)

1. A Viktoromtól ajándékba kapott Russian Woman. Örülnék, ha ebben az évben be is fejezném.
2. Vermeer kép. Utoljára 2009-ben öltöttem bele pár x-et. Szeretném, ha legalább a feléig elkészülne, ami több mint 1,5 A/4-es lapot jelent.
3. Kannás RR befejezése. Két kanna hiányzik csak a kendőmről, amit tavaly visszakaptam, a felső sorban a 2. és a 4. Viszont már mindkettőt egyszer meghímeztem, így lehet, hogy inkább másik kettőt választok majd a kínálatból.
4. Csokibonbonos SAL. Ez a tavalyi szégyenfoltom, mert beneveztem az együtthímzésre, mindent be is szereztem hozzá Jucus kedves segítségével, de végül nem öltöttem bele 1 x-et sem. Na majd idén!!!
5. Lizzie Kate SAL. Ez mindössze márciusig készült el. Remélem idén az első 6 hónap készen fog csücsülni az anyagomon.
6. LHN teás-kávés. Ehhez is már ezer éve megvan minden cuccom. Csak neki kéne állnom. Most, hogy Anna befejezte és ismét belelkesültem, talán idén elkészül belőle pár darab! (Csak nagyon halkan és zárójelben jegyzem meg, hogy ez a sorozat része volt a 2009-es tervemnek is:-D)

Szóval ez a 6 lenne a tervem. De közben agyaltam azon is, hogy vannak megkezdett sorozataim, pl. a Nimue Madaras, amiből az egyik már készen várja a párját, majd egyben szeretném őket kereteztetni (és de jó lenne hozzá a jégmadaras is). Aztán ott van a MillHill Capuccino, amihez még a Lattet jó lenne elkészíteni. Na és el ne felejtsem a M. van Scharrenburg babaköszöntőket, amiből eddig csak 1 készült el, holott négyből áll a sorozat. Na ezekkel mi legyen? MUK?

Mirabilia SAL készen

2012-01-09T05:35:00.000-08:00

Kimostam, kikeményítettem és kivasaltam. A legutolsó művelet rendesen megizzasztott, annyit dolgoztam a vasalóval, hogy az csak na, de őszintén remélem, hogy a keretező még tud feszíteni a Mirabilia hölgyeimen, ugyanis ahol nagyon sok gyöngy van két egymás melletti nőcin, oda egyszerűen nem tudtam bejutni a vasalóval rendesen. Itt szárad a kanapén (még a képen is látszik, hogy hol vizes, azok maradtak a kissé gyűrött részek), olyan jó elmenni mellette, kicsit nézegetni amíg Marika még alszik. Utána feltekerem és elteszem pihenni a hölgyeményeket, meg kell várnom, amíg a keretezésre lesz anyagi "keret", mert ennek aztán olyat szeretnék, ami megszólal:-D

Mindössze 1 adat róla: 2008 októberében öltöttem bele az első x-et. Elég lassan lett készen...

Mirabilia: Enchanted Mermaid (4)

2012-01-07T23:35:00.000-08:00

Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ez a SAL-om átcsúszik 2012-re, de így történt. Valamiért képtelen voltam befejezni a múlt évben. Mindössze két napnyi munkát kellett csak beleraknom, vagy inkább 3 óra gyöngyözésnek kéne mondanom. Ez is már csak a sellő hajából hiányzó gyöngyöket jelentette. Nagyon szerettem csinálni. Ez a 9 nő igazi szerelemhímzés volt. Sokat nézegettem, elképzeltem hozzá vagy ezer féle keretet. Hétvégén igyekszem kikeményíteni, mosni, aztán hozom a fotót a teljes tablóról.

Na jöjjön a 9. nő, az Enchanted Mermaid készen:

BÚÉK mindenkinek!

2011-12-31T23:28:00.000-08:00

Korán keltünk, bár a szokotthoz képest egy órával később. Mindegyik fiú későn feküdt, Miki és Matyi velem ment aludni fél egykor, Karcsi valamikor negyed tizenegykor dőlt ki, Marikát negyed tízkor raktam le aludni. Az ébresztőt a kisasszony fél nyolckor fújta. Én nem bírtam akkor még megmozdulni sem, de a gyerek meg nem tolerálja anya lassú ébredését, így apa haptákba vágta magát és megmentett.
A szilveszterünk igazi sokgyerekesként telt. Eleinte mesefilmet néztünk, játszottunk. Nyolckor virslis-tojásos vacsit evett a banda. Mi rájöttünk Viktorral, hogy Martinire vágyunk, de az pont nem volt itthon. Míg Marika le nem feküdt elég uncsi volt az este. Mikor leraktam aludni, a középső gyerek beindult, hogy kártyázzunk, hogy társasozzunk, hogy valami családi nagy játék legyen. Még nem Catanoztam este negyed tizenegykor sosem, az tuti. Miki aratott mindegyik játszmában. Matyi meg Besenyő Pista bácsis műsorokat nézett.

Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok! Jó egészséget és szeretetben gazdag, Isten áldásával kísért 2012-t!

Apa sálja

2011-12-31T00:30:00.000-08:00

Tavaly tűvé tettem a várost abban a fél délelőttben, amit karácsonyi ajándékvásárlásra sikerült lecsippentenem magamnak december 24-én. Hogy mit kerestem? Apának 100%-os pamut sálat. Inkább semmit nem tesz a nyakába, minthogy egy deka műszál a bőréhez érjen nyaktájon. Nem volt jó se a selyem, se a gyapjú, úgyhogy sál nélkül értem haza, ráadásul a hőn áhított gitáros bögre sem került bele a kosaramba, mert épp elfogyott (na ezt idén sem tudtam beszerezni). Persze mentségemül szolgált, hogy én vittem a háztartást és volt egy 7 hónapos csak szopós babám, tehát nem sok lehetőségem volt ajándékok után járkálni.
Idén ezért időben kezembe vettem a dolgot. Vettem 100% pamut fonalat, konkrétan a Barka fonalbolt Kabala grillázs árnyalatát. Először 10 dekát rendeltem belőle, de ez kevésnek bizonyult, végül az egész sál kicsivel kevesebb, mint 20 dekát evett meg.
Köszönöm mindenkinek a szavazást arról, hogy a színárnyalat elég férfias, vagy legalább uniszex-e. Mikor már napok óta ezen vekengtem, akkor kínomban megmutattam a kezdeményt Viktornak, akinek nagyon tetszett a grillázs, úgyhogy csak horgoltam és horgoltam és horgoltam és 23-án este befejeztem a sálat. A mintát a Barka horgolósuli leírása után készítettem, de mivel férfinak készült a sál, így sokkal szélesebbre csináltam, valamint a vége nem cakkos lett, hanem egyenes és csak rövidpálcákkal horgoltam körbe. Szerintem a minta baromi jól kiadja a színátmenetet, imádtam nézegetni, figyelni, ahogy az újabb színárnyalat belesimul a többibe. A fiúk is figyelték, mindig bontogatták, hogy már milyen hosszú. Jelentem, végül majdnem 160 centi hosszú lett a sál, de még így is egy picit rövidebb, mint amit legutóbb apa hordott sálként a nyakában.
Az ajándéknak sikere volt, a tulajdonos lelkesen csavarja a nyakába és a sötétbarna kabáthoz remekül passzol.
Szívesen benevezném a sálamat a Barka "karácsonyra készült" versenyébe, de a Facebook-on nem vagyok fent. Szóval marad csak a blogomon, mint elkészült ajándék.

Búcsúztattuk 2011-et

2011-12-30T08:42:00.000-08:00

Mert kell egy kis vidámság. Itt vannak a család "legszebb" fiai. Mi szétröhögtük magunkat a képeken, remélem másnak is tetszeni fog. Szerintünk a legjobb a Miki-Boborján-Gorilla képe. Ezzel is kezdem a sort!
Íme:

Karácsonyi ajándékok

2011-12-30T00:05:00.000-08:00

Ha jól látom idén voltam a leglustább a blogolásban. Nem akarom felhozni a statisztikámat itt az utolsó napokban, de még pár dolgot mindenképp megmutatok, amit az elmúlt napokban fotóztam. Legyen először a nagyszülőktől kapott két tuti ajándék. Közösbe kapták a gyerekek, ezen Karcsi elég nehezen tette túl magát, mert személyre szólóan "csak" egy hosszú ujjú pólót kapott. A csocsóhoz kicsit még kicsi, a babakonyhát pedig Marikával ketten uralják. Karesz eleinte üvöltött, ha Marika közeledett a konyhához, mert ő a sajátjának tekintette! Legalább fél napig ezt hallgattuk:
-Ne engedd oda Marikát, mert játszani akar vele!!!!-Mindezt a legkétségbeesettebb hangon kell elképzelni, mikor élete egyetlen játékát akarják tőle elvenni. Aztán adtam a konyhába még egy pár dolgot a saját konyhámból, kiegészítettük Miki sütisütő készletével és akkor már mindenki elfért a babakonyhában. Eleinte mandarinhéjat főzögettek, két napig lilababot, de tegnap tökéletes italok készültek sakkfigurákból is.
Itt is van a kiskonyha. Meg plusz két fotó Marcsiról. Az egyiken csodaszép, a másikon annyira jókedvű és vásott, ami tökéletesen tükrözi Marika két arcát.És itt a csocsó, amit a nagyok nagyon szeretnek, bár Miki egyre ritkábban játszik vele, mert Matyi még csak véletlenül sem kedvez neki. Velem jó játszani, mert anya béna nagyon. El sem hiszem, hogy az egyetemen volt idő, mikor a koliban órákat csocsóztunk és nagyon ment... Régmúlt mán megint...Karcsi nem fotózkodott persze!

Dimensions: Mother (3)

2011-12-28T07:01:00.000-08:00

Kicsit alábecsültem ezt a képet mind időben, mind bonyolultságában. Így történhetett meg az is, hogy nem készültem el vele szentestére, sőt még 26-ára sem, amikor jöttek a szüleim. Anyukám majdnem készen nézte meg a képet, szemmel láthatóan már ez a félkész verzió is nagyon tetszett neki. Rendelt hozzá egy vékony, kifejezetten gracilis kis arany keretet. Rendelés leadva, januárban meg is valósul remélem a dolog.
Szóval komoly kihívás volt a sok-sok aranyszál, a rengeteg couching és cording. Én ezekkel az összefogott csavart fonatokkal nagyon nehezen tudtam csak hímezni, pedig nem olyan ördöngős. Mindig szépen szorosan felcsavartam, de amikor hímezni kezdtem a szálakkal, akkor szépen kitekeredtek:( Szóval sokat molyoltam vele, nem lett hibátlan, de szerintem még így is szép és mutatós a végeredmény.

Viktor kedvenc része benne a rózsa.Hesztia! Te hogy állsz vele? Apropó, csak én nem találom a blogod, vagy totál megszüntetted, vagy bezártad?

A maradék fonalakat a leszámolómintával együtt szívesen elpostázom annak, aki legelőször kéri itt a blogon. A leszámolómintát természetesen szépen összeszíneztem, de előtte készült róla egy jól olvasható fénykép, amin látszanak a kódok szépen kivehetően. A képet mail-ben küldöm, a többit postán.

Karácsonyi képek

2011-12-26T01:08:00.000-08:00

Pár szóban a karácsonyról. Először is ilyen hatalmas karácsonyfánk van idén. Végre van helye, így nem is lehetett kisebb a fa 2 méternél. Vettünk rá pár új díszt is, amiből két édes gombát azonnal sikerült összetörni:-D A fiúk díszítették, ilyen lett. Mi minden évben ilyen eklektikus fenyőt készítünk:-D
Elég ügyesen előredolgoztunk idén a karácsonnyal kapcsolatban. Szinte mindent a neten, főképp a bookline-on szereztem be. Őszintén szólva nem is hiányzott, hogy boltról-boltra járva keresgéljem a megfelelő ajándékokat. A fiúk a Lego prosikból kiválasztották, hogy miket szeretnének, és idén meglepő módon szerény kívánságokkal álltak elő. Mindegyik kapott egy-egy kisebb Legot meg egy könyvet.
A sütikkel és a takarítással már nem sikerült túl jól felkészülni. A gond főképp az volt, hogy 19-én reggel érkeztek meg a kőművesek és a szakik kicserélni a bejárati ajtót, a fenti fürdő ablakát, leszedték a régi redőnyöket és feltették az újakat. A munkát szeptemberben rendeltük meg, most értek ide. Hát elég rendesen összemocskolták a lakást. Szerdán pedig újra jött Laci bácsi a fiával a szépséghibákat eltüntetni. Hát a redőnyösök elég szépen szétbarmolátk az ablakok körül a vakolatot, sokáig kellett a hibákat javítgatni. Úgyhogy lényegében csütörtökön estem neki igazán a lakásnak meg a sütésnek és ennek is csak módjával, mert a lábam nem nagyon bírta a kiképzést a hétfői első körös romeltakarítás után.
Egy dologban megállapodtunk Viktorral. Idén nem fogjuk túlpörögni a karácsonyt. Én nem főzök semmi extrát, addig takarítunk, amíg kedvünk van. Inkább együtt leszünk és élvezzük a szabadságot. Így aztán 24-én reggel Wall-E-t nézett az egész család. Itt készült egy pár kép, szerintem egész jók:-D Hozzánk a Jézuska hamar megérkezett, a gyerekek már szinte tűkön ültek. A legnagyobb csomagot Marika kapta. Érdemes figyelni, ahogy a csomagján fetreng az egyik kép hátterében. Mindegyik fiú nagyon örült az ajándékainak. Viktor is:-D A sálját 23-án késő este fejeztem be. Hihetetlen nagy meló volt, 20 deka kabala grillázs ment bele. A végén már nagyon monotonnak éreztem a nagyimintát, de mégis élveztem. Viktor ajándékával elkészültem, a szüleimével viszont nem. Ennek egyrészt oka, hogy novemberben 3x voltam beteg, sok idő kiesett, mert a lábadzási idő alatt sokat aludtam, nameg esténként egyszerűen totál hamar kidőlök. Viktor szerint a fogibogyó az oka, gondolkodom is azon, hogy abbahagyom inkább.Na és itt van az én ajándékom, amit az uramtól kaptam. Szenteste bele is böktem pár szálat. Nagyon szeretem a Lanarte készleteket (is), ez meg tényleg olyan kis finom minta. Szegény uram izgult, hogy hátha meglesz már a készlet (én is nagyon izgultam), de szerencsére ezt még nem hörcsögöltem be magamnak. Aztán ott van a kedvenc illatom is, használom is minden nap azóta, hogy kézbe vettem.Ez a pár kép pedig bónusz a mai napról. Azon a képen, ahol Marika a földön fekszik, egy giga sikítós, hisztizős, dobálós soron vagyunk épp túl. Igazából lefilmezni akartam a dühöngő-sikoltozó gyereket, de a kamerát látva rögtön pózolni kezdett:-D

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

2011-12-24T23:58:00.000-08:00

Marika 19 hónapos (képekben)

2011-12-16T22:56:00.001-08:00

Nincs időm beszámolót írni. Talán majd este. Addig jöjjenek a képek a legkisebbről.

Miki sapkája

2011-12-06T22:28:00.000-08:00

Na mutatom végre ezt is. Már egy ideje készen van, csak a fotózás valahogy nem jött össze. A modell ragaszkodott hozzá, hogy többen legyenek együtt a képen. Külön kellett Karcsival és Markával fényképeznem Mikit:-D Ilyen lett a sapka az általa választott Barka Szerpentin Korcsolya fonalból. Én valami más fazont képzeltem Mikinek, mert meglehetősen kerek és nagy kobakja van, de kifejezetten olyan sapira vágyott, amilyen az apjának van. Egy ideig kardoskodtam a fülvédő mellett, hiszen az hosszítaná az arcát, de mindössze annyit értem el vele, hogy állt vagy két hetet a sapi utolsó 5 rövidpálcás sora. Miután Miki akarata erősebbnek bizonyult, körbehorgoltam, elkészítettem a bojtot és már hordhatja is.
Egyébként nagyon szeretem ezt a fonalat, tök jó haladós, 10-es horgolótűvel dolgoztam. Egész érdekes volt egy ilyen vastag tűvel dolgozni, pláne, hogy közben át-átváltottam 1,5-es és néha 3,5-es tűkre más munkáknál. Tényleg pihe-puha és meleg a Szerpentin fonal, de a bontás nagyon nem esett jól neki. Irtó könnyű összehorgolni pár szálat, amiket horgolás közben észre sem veszel, de bontásnál... megszenvedtem vele rendesen. És érdekes módon az eldolgozás is nagyon könnyen kicsúszik, pedig nem 2-3 centit bújtattam csak vissza.
Már csak Matyi és Marika téli sapija van hátra, de nem hiszem, hogy azokkal karácsony előtt jelentkezem. Iszonyúan rohan az idő és egyáltalán nem úgy haladok, ahogy szerettem volna. A korábban mutogatott hímzésből is még van a keret jó része, meg a cordingok, amiből szintén nem 1-2 van a képen. Apukám terítőjével állok a legjobban és Viktor ajándékának a fele van készen. Egyszerűen a kezem nem bír többet, bár időt még itt-ott este lophatnék magamnak. Viszont ha a kezem túldolgoztatom, az mindig visszaütött eddig. Szóval szerintem még a karácsonyfa alatt is alkotok:-D

A frászt hozta rám a Mikulás

2011-12-06T09:11:00.001-08:00

Legnagyobb fiam idén már ajándékozni akart nekünk valamit Mikulásra. Azt, hogy a Mikulás nem létezik és hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem a szülők készítik vagy veszik boltban, valamikor általános iskola elején tudta meg. Mindenhol más a tankönyv, de nekik volt egy amolyan emlékezetes olvasmány, amiben részletesen leírják a karácsony estét, benne természetesen azt is, hogy hogyan teszik a szülők a fa alá az ajándékokat. Szóval érdekes módon nem haverok, nem mi, hanem a tankönyv oszlatta szét a varázst. Azóta mindenképp el akarja mondani Miklóskának a dolgot, csak eddig még nem engedtem. Ja, a Mikulás meg Matyinál úgy bukott le, hogy felismerte Gyula bácsit az ovis Mikulás ünnepségen:-D Nade Matyi 10 évesen már nem csak kapni, hanem adni is akart ajándékot. Egy elég bizarr kinézetű Mikulást gyártottak a suliban papírzacskóból. Ennek a Mikulásnak úgy vannak megoldva a szemei, hogy tolltartóként funkcionál:-D Nem tudom kinek volt az ötlete, gyanítom, hogy a fiam turbózta fel eképp az ajándékot, próbáltam visszafojtani a röhögésem, mikor magyarázta, hogy kell a Mikulás szemébe döfni a tollat, hogy helyesen álljon.
Na lényeg a lényeg, hogy mondta tegnap este, hogy ő is készített valamit, kérdése mindössze annyi, hogy mikor tegye ki a csizmánkba. Én rögtön rávágtam, hogy a Mikulás éjjel érkezik, úgyhogy valamikor éjszaka oldja meg a dolgot. Én poénnak szántam, Matyi komolyan vette.
Így történhetett meg az, hogy valamikor éjjel három körül halk motozásra ébredtem a fejemnél. Én alapban minden zajra megébredek, de ez a legnagyobb félelmem, hogy arra ébredek, hogy valaki ott van tök közel és néz, vagy motoz! ÁÁÁÁ! Mint kiderült, csak Matyi volt az, de én mint egy fuldokló olyan kiáltást hallattam, majd kiugrott a szívem az ijedtségtől. Tőlem aztán meg Viktor kapott majdnem infarktust, Matyi meg teljesen odáig volt, hogy a frászt hozta ránk.
Hát így érkezett meg idén hozzánk a Mikulás:-D

És azt meg fedje homály, hogy miért rettegek attól, hogy ha felébredek és kinyitom a szemem valaki közelről az arcomba bámul, vagy valami ijesztő pofát látok. Azt is, hogy miért nem szeretek ajtó mellett aludni. Nameg azt is, hogy miért aludtam egészen egyetemista koromig úgy, hogy a lábam alá hajtottam be a takaróm, nehogy álmomban megcsiklandozzák a lábam... Gondolom másnak is volt idióta nagytesója gyerekkorában:-DD

Vendégeink voltak

2011-12-05T02:02:00.001-08:00

Kissé meguntam, hogy mindenről múltidőben számolok be, sőt, szinte régmúlt időben, mert azonnal, vagy minimális késéssel mára már szinte semmit sem írok meg. Így pl. Marika másfél éves beszámolója sem készült el, mert lusta voltam hozzá. Nameg valahogy mostanában meglehetősen keveset lógok a neten. Nagyobb háztartást kell rendben tartani, sok karácsonyi meglepetéssel készülök és a gyerekek is ezerrel ellepnek néha.
Nade most 1 napos késéssel megírom, hogy tegnap délután végre sikerrel összehoztuk Csédóráékkal az éves találkozónkat. Valamikor 2010 nyarán jártunk náluk utoljára, Marika még nagyon picurka volt. Nem tudom, hogy a költözés óta hányszor is napoltuk el a találkozót, de most végre minden gyerek egészséges volt, nekik is szabad volt a vasárnap, úgyhogy jöttek és hoztak nekünk sok-sok meglepit.

A gyerekek jól elvoltak, volt hangzavar, igazi pankráció, valamennyi közös játék is:-D Sikerült egy keveset dumálnunk a gyerekek mellett mindenféléről. Végignézegettük a hímzéseimet is, nameg a friss horgolásokat is. Kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól, tudnék gyakrabban dumálni Csédórával. Csináltunk lángost, hol én sütöttem, hol Dóra. Recept továbbra is innen származik. Állati gyakran csinálom, szeretem, mert vendégeknek is hamar kész, a gyerekeknek pedig mindig bejön. Mindössze 1 maradt csak, azt elraktam ma Marikának ebédre:-D
Marika egyébként tök jót aludt a hangzavarban, kissé megilletődött volt ébredés után, a pazar állathangkollekcióját nem is volt hajlandó megmutatni, de szépen elüldögélt Pisti és Dóra karjaiban is. Tényleg jó volt látni, hogy Andris szintén 4 éves és hogy már sokkal könnyebben lehet terelgetni úgy a csipet-csapatot, hogy nincs totyis pelusos gyerek. Na, hamarosan már mi is ebben a periódusban leszünk Marikával, mert nagyon repül az idő.

A képeken valamennyi látszik a konyhánkból és a nappalinkból. Függöny még a jövő zenéje. Most lépcsőcserére spórolunk;)

Dimensions: Mother (2)

2011-11-26T08:00:00.000-08:00

Csak ideértem, hogy megmutassam hol is tartok vele. A héten nem sokat haladtam, mert Marika extra mini alvásokkal örvendeztet meg délutánonként, este meg már egyszerűen nincs kedvem hímezni. Lényegében úgy kb. 20 félx hiányzik belőle, és minden x-et és félx-et beleöltöttem. Most jön a kontúr és a díszöltések. December elején Viktor többet lesz szabin, remélem egyik alkalommal, mikor itthon van el tudok futni a keretezőhöz a képpel. Így karácsonyra tuti keretben lesz és nem kell kapkodnom.

Karcsi, a kemény legény

2011-11-23T04:06:00.000-08:00

Itt most a szó legjobb értelmében. Már csak ő küzd a betegség ellen, ami szépen sorban mindenkit elért kis családunkban. Miki kezdte múlt héten szerdáról csütörtökre virradóan a hányást, amit láz követett, majd gyors felépülés. Apa és Marika vasárnap éjszaka kezdtek hányni. Apa lenn töltötte az éjszakát a nappaliban, én meg fenn ápolgattam szeretgettem Marikát, aki nagyon rosszul aludt. Hajnalban már nekem is irtóra fájt a hasam, a napfelkeltét hányással köszöntöttem. Apának volt szerencsére annyi ereje, hogy az egészségeseket elvigye oviba suliba, így a napot mindhárman sikeresen regenerálódással töltöttük. Én alig bírtam menni, minden ízületem fájt, mert kicsit fel is szökött a lázam, bevenni viszont semmit sem tudtam. Viszont végre mindenem annyira fájt, hogy a fájós térdem szinte észre sem vettem. Viktor estére már egész jól volt, Marika is a fekvő üzemmódból előbb ülőbe aztán kétlábonjáróba kapcsolt. Éjszaka azért még szorosan mellettem aludt. Én csak másnapra lettem nagyjából jól, de igazi gyógyulást csak ma reggelre éreztem. Viszont hetfő éjjel meg Matyi kezdett el hányni, így most ő is ágyban fekszik. Már csak Karcsi maradt ki a sorból. Ő mondjuk taknyol és köhög, szóval lehet, hogy megússza. Állítólag ez egy napos vírus, de engem jól ledöntött a lábamról:-D Marika meg életében először hányt úgy, hogy nem csak egyszer, hanem többször. Nagyon sajnáltam kicsikém, aki egyébként nagyon belejött abba, hogy szorosan mellettem alszik, teljesen a párnámon. Tegnap este követelte is, hogy ő alszik a nagyágyon, apa akár mehetne részéről megint a nappaliba:-D

Dimensions: Mother

2011-11-18T08:47:00.000-08:00

Azt hiszem nyugodtan mutogathatom ezt a hímzésemet a blogon, mert anyukám az utóbbi időben nem nagyon olvas bele az írásaimba:-D Elhavazódott szegény az unokákkal, magára jut már szinte a legkevesebb ideje.
Szóval ezt a Dim képet még valamikor a hőskorban, a kistopicon irigyeltem meg Edelweis-től. Ő valami hihetetlen tempóban készítette el és emlékezetem szerint egy csodás keretben adta anyukájának Anyák napjára. Szóval valamikor akkortájt beszereztem én is ezt a készletet, hogy majd egyszer anyukámnak megcsinálom én is. Természetesen magyar felirattal, mert hát szerintem úgy illik:-D
Eddig itt tartok. Elég lassacskán haladok vele, mert szétforgácsolom a szabadidőm (azt a picinykét) a horgolásokkal, amiből nem tudok mindent mutatni.
Van Mikinek egy félkész sapija, amihez egyszerűen nem volt elég egy gombolyag szerpentin fonal. Én nem tudom, hogy a kötős leírásokban a felnőtt sapikhoz hogy volt elég az 1 gombóc. Ennyire nagy lenne Miki feje? Készül egy titkos az uramnak, majdnem készen van apukám terítője és még egy virágos kendő is készülget. De már ott csücsül a fonal Matyi sapijához és apósom feleségének egy Mőbius stólához. Ezer dolgom van, hogy idén mindenki kaphasson sk ajándékot karácsonyra. Remélem tényleg készen leszek mindennel.
És örömmel jelentem, hogy Csédórától befutott a 42010-es gyöngy a 9. nőcimhez a MIrabilia SAL befejezéséhez!!! Köszi Csédóra!!!

Karcsi

2011-11-14T03:52:00.001-08:00

Régen írtam bővebben a gyerekekről, pedig van mit. Gondolkodtam, hogy megvárom Marika 18 hós bejegyzését, és kezdem akkor vele a sort, de inkább mégsem teszem. Karcsiról kéne írnom, ő az, aki mostanában a leginkább igénybe vesz mindkettőnket. Szóval jöjjön a legkeményebb Selmeci fiú, Karcsi!

Idén ősztől Karcsinak is nagy változást hozott az életében az ovi megkezdése. A változatosság kedvéért ő is az autó jelet kapta, amit a Selmeci fiúk laza egy évtizedre kibéreltek a 4. csoportban. Próbáltuk mondani neki, hogy jó lesz az ovi, mennyi kis barátja lesz, de nem volt túl lelkes. Ezt bizonyítja az is, hogy elég sokat betegeskedett szeptember óta. A beszoktatás rövid ideje alatt minden oké volt. Aztán mikor reggelenként nagy rohanásban apával megérkeznek az oviba, akkor ment már a hiszti, a bőgés, de szerencsére hamar megvígasztalódott. Érdekes, hogy délután, mikor mentem érte, először ujjongott, mikor meglátott, utána pedig ezerrel bőgött, utálatos volt. Végül "kénytelen" voltam bevezetni azt, hogy valamit viszek neki. Ez a kis valami lehet egy actimel, amit imád, egy kis kockaüdítő, pár szem gumicukor. Így aztán érkeztemkor már nem undokoskodó, hanem megölel, rohan a táskámhoz, kiszedi a meglepetést és jókedvűen harsogva mesél mindent. A mindennek nagyjából a fele az igaz, a másik fele úgyahogy megközelíti a valóságot. Karcsi a mai napig képes úgy mesélni régi dolgokról, mintha tegnap történtek volna. Volt, hogy nekem adta elő igen részletesen és érzékletesen, hogy mennyire fájt, mikor pl. biciklizés közben elesett és eltörte a lábát.
A nyáron Karcsi fejlődésében nagy ugrás történt. Valahogy fiúsabb lett. Délutánonként már nem aludt egyáltalán, a játszón és a közös játékokban is egyre inkább a nagyok felé kezdett nyitni, nem folyton rajtam lógott, nem azt figyelte, hogy mit csinálunk Marikával. Mikor a költözés ideje alatt Szolnokon Erzsikével voltak, az volt az igazi áttörés. Egy kedves, nagyfiús Karcsit kaptam vissza apósom új feleségétől. Ez a nagyfiú a nagytesók sarkában járt folyamatosan, az ő játékaikban vett részt. Egyre ügyesebben legózott, egyre több társasban tudott nagy összpontosítással huzamosabb ideig játszani.
Kajálásban még mindig botrányos volt persze, néha megőrültem attól, hogy nem reggelizik, nem iszik, nem hajlandó szóba állni velem evésidőben.
Aztán jött az ovi és Karcsi visszafejlődött. Biztos vagyok benne, hogy én is mulasztottam, hogy mi is elsiklottunk olyan dolgok felett, amiken nem kellett volna, de mára úgy elfajultak Karcsival itthon a dolgok, hogy komolyan mondom, szabályosan fellélegzek, mikor végre kiteszi a lábát itthonról. Megállás nélkül rajtam lóg. Hol ömlegve szeret, hol már-már szinte belém rúg. Egyszerre gyűlöli és szereti Marikát, aki valszeg minden gondjának az oka. Én pedig nem tudok vele egyedül kettesben lenni, mert Marika MINDIG itt van. Érzem, és tudom, hogy Karcsi leginkább ezt igényelné, de pont ezt nem tudom megadni neki. Ha itthon van, mert beteg, akkor ha lerakom Marikát, akkor a Kicsi alvásidejében tudunk játszani. Legózunk, társasozunk, amit csak szeretne. Azalatt az 1-1,5 óra alatt a gyereket kenyérre lehetne kenni, utána viszont megint kezdődik a keménykedés, az ellenállás, a nekifeszülés az én akaratomnak. Nem hajlandó lepihenni, nem hajlandó uzsonnázni, nem hajlandó öltözni, nem hajlandó elindulni, nem hajlandó jönni az utcán. Viszont amiben nekem keresztbe tehet, azt mindig megtalálja. És néha annyira fárasztó a két kicsivel együtt a délelőtt, és annyira kiborít ebédig, hogy már csak azt várom, hogy menjen aludni a szobájába és ne lássam végre egy kis ideig.
Múlt héten leesett Karcsi a lépcsőn. Nem történt volna ez meg, ha nem szar a lépcsőnk, na meg akkor sem, ha szót fogadott volna az apjának és felöltözik és lejön reggelizni. Inkább csipázott, morcoskodott az ágyban, aztán mikor végül megindult lefelé, akkor a kanyarban megcsúszott (papucsban volt, holott mindig szandiban kell itthon lennie), gurult pár lépcsőfokot, aztán Viktor elkapta. Iszonyúan sajnáltam, nagyon aggódtam érte, így a hét második felét itthon töltötte velem és Marikával "megfigyelés" címszóval. Szerencsére nincs semmi baja, kicsit beverte a hátát, pár helyen lejött a bőr, de nem lilult be, nem lett agyrázkódása. Én viszont az egésztől olyan ideges voltam, hogy mikor a sokadik kutyálkodása után elszakadt a cérnám nekiálltam bőgni és aztán meg nem bírtam abbahagyni. A két gyerek csak nézett, aztán Karcsi meg röhögött egészen addig, mire végül rá nem jött, hogy a mamával tényleg nem stimmel valami. Utána hozott nekem zsepit, húzta a számat mosolyra, végül javasolta, hogy mosolyogjunk együtt és megölelt. Aznap délelőtt a gurulás után mindent bemutatott. Hogyan kell a húgunkat megrúgni, fejbe verni, elvenni tőle mindent, amivel játszik, kitakarni előle a tv-ben a mesét, direkt hátrarántani a tv elől. Hogyan kell anyát azzal kínozni, hogy nem eszünk reggelit, hogy nem öltözünk fel, hogy nem veszi fel a szandiját, hogy a játszótéren elveszzük a kicsik játékát, hogy a labdával direkt focizunk, miközben vele szemben lévő kislányt már egyszer majdnem fejberúgta stb.
Szóval valami nincs rendben Karcsi lelkében. Valamit nagyon helyre kéne benne tenni, és nem tudom, hogy a türelemmel, az elnézéssel ártok-e, vagy azzal, ha jól kiporolom a seggét. Minden türelmemre szükségem van, ha zöld ágra akarok vele vergődni. Néha nagyon jól veszem az akadályt, néha teljes kudarcot vallok benne. Pénteken már úgy várom általában a hétvégét, mintha az életem függne tőle. Hétvégén ugyanis itthon van apa. Most szombaton délelőttre megkapta a gyerekeket, hogy végre kicsit pihentessem a lábamat, ami elég vacakul érzi magát az utóbbi időben a frenetikus lépcsőnk miatt. Szombat estére úgy kipukkadt ő is a gyerekektől, hogy este kilenckor bedőlt az ágyba és aludt másnap reggel hétig. Szombat délután valami közös pasis kiruccanást tervezett a fiúkkal. Felmásztak a Gellért hegyre. Majdnem minden stimmelt, de Karcsi egy képen sem akart részt venni, mint azt a képek is mutatják: Biztos csúcs lett volna neki ez a program, ha apával csak kettecskén lettek volna, de a két nagy is ment velük. Ilyenkor néha elgondolkodom azon, hogy talán elég lett volna két gyerek, akkor mindegyiknek jutna egy szülő, aki csak vele foglalkozna. És néha utálom azt, amikor a játszón egy gyerekkel van kinn 4 felnőtt, mert ott van apa, anya, nagyi és nagypapa... Nade ugye, mi akartunk 4 gyereket, főleg én, hát itt a kihívás! Próbáljuk megszelidíteni Karcsit, de néha már mindketten bedobjuk a törölközőt és azt csinál a gyerek, amit akar, max majd eltakarítom utána a romokat:(
Szerencsére az oviban normális, rendes, kedves, nincs vele gond. Itthon kitombolja magát, egyik percben szeret, a másikban kőbunkó. De a megszokásaiból nem enged és azokhoz mi is ragaszkodunk, mert kell mindenkinek!
Néha elnézegetem kicsi fiam és találgatom, hogy hol van a luk a lelkén. Olyan kicsi és annyi dac van benne, hogy csodálom, hogy belefér. Nem értem, hogy a nagyokkal miért nem volt ennyi gond. Nem értem, hogy ha sír és odamegyek és megsimogatom, akkor miért üt felém, miért nem hagyja, hogy szeressem és ölbe vegyem. Nem értem, hogy az ezer hisztit miért kell csinálni, hiszen neki is sokkal könnyebb lenne, ha azokat a dolgokat, amik teljesen normálisak (mint pl. egy reggeli felöltözés) ellenkezés nélkül megcsinálná. Annyi energiámat mespórolná és sokkal többet adhatnék neki! Sokszor azon is filózom, hogy bennem van a hiba, de állati gyorsan ki tud akasztani mindenkit, apját, a nagyit még a folyton türelmes nagypapát is.

Egyébként nagyon okos, kitartó és jó megfigyelő. Mostanában a Bogyó és babóca dvd-t nézzük itthon. Kívülről tudja a történeteket, szó szerint. Alig 2 hónap alatt megtanulta az összes csoporttársnevét, tudja a jelüket, tudja, hogy melyik szülőhöz melyik gyerek tartozik. Minden újdonságra nyitott, ha bármi programot javasolunk neki, azonnal vevő rá.

Kérlek írj véleményt!

2011-11-12T06:52:00.000-08:00

Ha valaki erre jár és éppen van ideje, akkor légyszi írja meg az alábbi fonalról az őszinte véleményt. Én férfinak szántam ajándékba belőle valamit, amit sk készítek. Miközben alakult a tűm alatt a minta, teljesen elbizonytalanodtam, hogy biztos elég férfias vagy legalább uniszex-e az alábbi Barka Kabala Grillázs szín. Szerintetek? Mutatni a kezdeményt sajna nem mutathatom, mert az illető, akinek a meglepi készül olvassa a blogom. (Ha mégis jobb lenne a voksoláshoz, ha egy részét fotóznám, akkor holnap napfényben csinálok róla fényképet.)

Karcsi sapkája

2011-11-07T23:01:00.000-08:00

Mostanában nem nagyon láttam a hmízőtűimet. Még mindig horgolok. Mutatom azt, ami készen van. Karcsinak készült a sapi, mivel csiga vagyok, így vagy 3-4 napig csináltam, de mentségemül szolgáljon, hogy tiszta rövidpálcasorokból áll az egész. Ez számomra olyan, mintha egy képet telibe hímzenék:-D
Barkáék Mosó Masa fonalaival készült, 5,5-es tűvel Hattyú, Vasorrú és Kisvakond színekből Karcsi rendelése alapján. Szerettem volna fülvédőket rá, vagy bojtot, de Karcsi kimondottan kobaksapit akart.
Hát ilyen lett:

Karcsi 4 éves

2011-11-06T11:13:00.000-08:00

Azt őszi szünetet Ajkán töltöttük. Ott lett Karcsi 4 éves. Pénteken fel is köszöntöttük szóban, merthogy az ünnepléssel apát mindenképp meg akartuk várni. Ő dolgozott a szünet ideje alatt, és már nagyon vártuk, hogy visszajöjjön Ajkára értünk.
Szóval olyan Karcsinál nincs, hogy szülinapja van és mégsincs, kellett valami kis meglepi már pénteken, a játékboltban beszereztünk közösen egy bakugan felszerelést. Azóta is egy csomót szorongatja a markában. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan kiválasztotta és a választásában el sem bizonytalanodott. A szülinapi ajándék sajnos nem volt olyan nagy siker. A nagyok behülyítették, hogy Heroica-t kérjen. Ez egy Lego társas, ami az összerakásig izgalmas volt, de utána már a játék neki nem ment vele. Holnap délután leülök vele (nevelés nélküli nap lesz az oviban) és kitalálunk valami kis egyszerű lebutított szabályt, amivel ő is tud játszani.
Bátyám a két fiával kicsit későn futott be, már majdnem indultunk haza Budapestre, így aztán a tortaszegésről lemaradtak.

Marika sapkája

2011-10-24T08:24:00.000-07:00

Az ezer éve megrendelt Barka Gilice fonalaiból készült Marikának ez a kis sapka. Mint általában mindennel, ezzel is lassan haladtam, hol letettem, hol bontottam, hol gőzerővel készítettem. Lencsilány és Málna színekből készült. Eleinte rövidpálcákból szerettem volna az egészet horgolni, de aztán eluntam, gondoltam gyorsítok a meneten az egyráhajtásosokkal:-D Az egy sor málna színű egyráhajtásos pálcát kár, hogy bennehagytam, most már nem tenném, így egy kicsit bántja a szemem, hogy nem teljesen egyformák a mintaegységek.

Marika egyébként imádja, egész nap ebben van, ha leveszem róla, akkor visít. Amolyan átmeneti sapinak készült, mert szerintem elég vékonyka, de mivel egy kicsit nagyra sikeredett, így jövő tavasszal is remélem jó lesz.

Jelezték a fiúk, hogy ők is kérnek sapkát. Hm...

Vidám virágos kendő (1) - avagy Japanese flowers project

2011-10-24T08:18:00.001-07:00

Elkészült ma az első virágom. Hatalmas lett, legalábbis valahogy apróbbnak képzeltem, de így akkor jó nagy lesz belőle a kész kendő. Ajándékba lesz majd valakinek, valszeg karácsonyra. Először horgolok Barkáék Gerlepár fonalaival. Eléggé oda kell figyelnem, mert a fonal több szálból sodort, így gyakran egy-egy szál kimarad a hurokból, aztán meg bonthatom vissza.
Imádom a színeit.A tenyeremen is fotóztam, hogy látszódjon, milyen nagy.

Horgolt terítő

2011-10-21T09:08:00.000-07:00

Mutatok újabb állást a horgolt terítőről. Karácsonyra készül apukámnak, hogy legyen másik terítője is a kerek asztalra. Piroska 12 (bézs) színből készül 5 dkg már belement, pedig még csak a 22. sornál tartok a 40-ből. Nagyon szeretem készíteni, szerintem egész egyenletesen csinálom, pedig éveket hagytam ki.

Mérges vagyok

2011-10-20T06:22:00.001-07:00

Nagyon! Már majdnem készen vagyok az utolsó Mirabilia hölgyem gyöngyözésével, de pechemre vagy 30-40 darabbal kevesebb a 42010-es MillHill gyöngyöm, mint amennyire a minta kigyöngyözéséhez szükség lenne. Holnap délelőtt, ha Miki jól van (igen, ismét beteg valaki, mindössze három napig élvezhettük Marikával a kettecskén-életet) elautózunk a Camponába, hátha... Sajnos az utóbbi időben egyik MillHill-t sem sikerült ott beszereznem, úgyhogy túlzottan nem remélek. Szóval holnap nem lesz sem egy hölgyről, sem kilencről fázisfotó nagy valószínűséggel...

20 éves osztálytalálkozó Ajkán

2011-10-19T04:24:00.000-07:00

Hétvégén Ajkán voltunk. Igaz, hogy a szüleim épp elutaztak, de a dolog apropója úgysem az volt, hogy a nagyszülőkkel találkozzunk. 20 éves általános iskolai osztálytalálkozóm volt. Őszintén szólva vegyes érzelmekkel írtam meg a levelet, hogy megyek, valahogy akartam is menni, meg nem is. Egyrészt szinte biztos voltam benne, hogy valamelyik srácom kidől, mert laza 1 hónapon keresztül legalább egy fő folyton beteg volt. Nameg valahogy olyan kissé antiszociális korszakomat élem. Időről-időre rámjön, hogy ha én nem keresek valakit, akkor engem senki sem keres. Tudom-tudom, uncsi 4 gyerekes anyuka vagyok, hiszen anyámon, keresztanyámon és néha a húgomon kívül más nem nagyon csörget meg, az ajtót meg tényleg a kutya sem nyitja rám, pedig szinte mindig itthon vagyok. Hiába hívok, keresek mást, nem jön össze a találkozó, mindenki elfoglalt, majd legközelebb felkiáltással tesszük le a kagylót, napoljuk el a találkozót. És ilyenkor egy idő után már csakazértsem hívok fel senkit, csak hülye módon eszem magam tovább. Nade most "okos" voltam és lejelentkeztem az osztálytalálkozóra, mert sehol de sehol nem voltam lassan több, mint 2 hónapja. Kellett valami friss élmény, valami, ahol nincs egy szál gyerek se, ahol velem egyidős emberek vannak, talán hasonló életszakaszban, mint én.

Számomra nehezen indult be kicsit a találkozó, mert az áltsulis legjobb barátnőim nem jöttek el. Pedig igazán kíváncsi lettem volna. De jó volt meghallgatni mindenkinek a gyors beszámolóját az elmúlt 20 évről. Van, aki 2 mondattal intézte el, van aki kicsit bővebbre szabta. A szervezők meghívták 2 osztályfőnökünket is. Érdekes volt látni, hogy eltelt mindenki arcán a 20 év, de ugyanazok a feje ülnek körben:-D A vacsinál már irtó sokat röhögtünk. Komolyan mondom, hogy az elmúlt 1 évben nem röhögtem ennyit, mint aznap este. Néha elcsodálkoztam azon, hogy milyen kevés dologra emlékszem. Néha az az érzésem, hogy az új élmények, emlékek kitörlik a régieket. Szembesültem pl a ténnyel, hogy az első osztálytalálkozónk egyik szervezője én voltam, holott egyáltalán nem emlékszem rá. És rengeteg olyan sztorit meséltek, amire egyáltalán vagy csak halványan emlékeztem. Az ovira pl. már egyáltalán nem emlékszem. Ugyanerre a sorsra jut majd az áltsuli is?
A többiek rengeteget fényképeztek, én nem vittem gépet. Most csak egy közös osztályképet mutatok, amit a régi osztálytermünkben készített a takinéni, aki beengedett minket a suliba. A fenébe, hogy nem szólt, hogy a fejemmel kitakarom félig a Berkényi A-t!!!És kiderült, hogy sokan vannak külföldön és sokan vannak Budapesten is. Egyik osztálytársammal laza 800 méterre lakunk egymástól (Ajkán meg egy utcában, de ezt tudtam), szóval remélem össze tudunk majd hozni amolyan családos találkát is mihamarabb.
Furcsa volt látni, hogy néhányan mennyit változtak. Nekem Révész I. volt az, aki a legtöbbet változott az emlékeimhez képest. Régebben alig egy mondatot szólt 1 hónap alatt, most meg csevegett, hihetetlen mennyiségűt dumált és állati jól emlékezett a régi részletekre is.
A másik csúcs, hogy 2 martinit ittam és 800 Forintot fizettem. Még rá is kérdeztem, hogy tuti ennyi? A csávó elég megdöbbenten nézett rám:-D

Nagyon örülök, hogy elmentem, mert nagyon jól éreztem magam. Ha erre járnak esetleg a szervezők, akkor itt is megköszönöm, hogy összehozták a csapatot. Nagy élmény volt, remélem a kapott plusz töltetem legalább karácsonyig kitart.
És még egy köszönet az Uramnak, aki elvállalta mind a 4 kölyköt délután 3-tól este 11-ig, hogy én egy kicsit kimozdulhassak!

Mirabilia: Enchanted Mermaid (3)

2011-10-14T00:38:00.000-07:00

Immáron az összes x-et ráöltögettem az anyagomra. Most jöhetnek a gyöngyök. Kicsit csaltam, mert a fázisfotó nem friss, csak fotóztam egyszer gyöngyök nélkül. Mára már vagy 50 gyöngy fenn van az anyagomon, csak nem túl mutatós, így azt külön nem fotóztam. Legközelebb már a kész 9 nővel jövök. Végül mosás és keményítés mellett döntöttem, mert irtó gyűrött az egész anyagom, jó lenne szépen kimerevíteni kereteztetés előtt. És ennek a képemnek anyagi helyzet ide vagy oda, keritek egy kis pénzt kereteztetésre:-D Már a helye is megvan a falon:-D
Nem tudom mennyire látszik a sok-sok kreinik benne. Már így is szépen csillog, hát még ha a gyöngyök is rajta lesznek.
Egyébként továbbra is azért haladok lassan, mert horgolgatok. Kicsit ebbe is belekapok, kicsit abba is, da abból majd inkább kész műveket mutatok, mert a félkészek nem nagyon mutatnak:-D Ja, és tegnap itt volt Keresztanyám és megtanított kötni. Illetve az alapokat, a simát, fordítottat tudom rém bénán, tk görcsösen és nagyon szorosan kötni. Már van vagy 10 sorom belőle, persze egy szemet már le is ejtettem a tűmről, de ezt most a gyakorlás még csak.

És legyen még egy kakukktojás kép a kis örökmozgómról, aki annyi örömet és morgolódást okoz az utóbbi időben.
És mivel ugye nem panaszkodunk, azért nem írom meg, hogy irgalmatlanul érezzük Viktorral, hogy elmaradt tavaly és idén is a nyaralás. Én még csak-csak, de Viktor rémesen néz ki és iszonyúan fáradt. Így az őszi szünetben itthon hagyom őt Budapesten, hogy kicsit legyen nélkülünk, aludjon, regenerálódjon, menjen rokonokhoz, egyen és próbálja ki, hogy 1 hét alatt tud-e unatkozni nélkülünk.

Miki Vervaco hímzése

2011-10-07T07:42:00.000-07:00

Le a kalappal kicsi fiam, Miklós előtt. Hihetetlen kitartással csinálta ezt a hímzést, és ő akarta befejezni, (nem én nyomtam neki a szöveget erről) pedig már érezhetően unta a hímzését ennek a Verdának. De kitartott és íme a csodás munka.Már csak egy keret kell és nevezhet is jövőre a kiállításra:-D Imádom a kis fejét, mikor hímez.

Mostanában új hobbija van a két nagyobbik fiamnak. Körmöcskéznek. Haláliak, ahogy ülnek egymás mellett és még a nyelvük is kinn van a nagy koncentrálásban, aztán méregetik, hogy melyikük körmöcskézett nagyobb hurkát már. Matyi persze gyorsabban halad, mert neki 3 ágú a munkaeszköze, Mikié 5 ágú. Karcsi is nagyon szeretne egy sajátot:-DD

Mirabilia: Enchanted Mermaid (2)

2011-10-07T07:41:00.001-07:00

Nem sokat, de azért valamennyit haladtam vele. Hét közepe óta inkább horgolok, haladok is szépen a terítővel, most nagyon élvezem azt csinálni. De mivel péntek, így mutatom a heti haladásom a nénimmel:

Ismét horgolok

2011-10-05T04:58:00.000-07:00

Valamikor nyár elején éreztem úgy, hogy kéne megint horgolnom. Egyre több horgolós blogot nézegettem, egyre többet kattintottam a Barka fonalboltra is:-DD Végül döntött a kíváncsiság, vettem pár apróbb dolgot. Először én is újra valami egyszerűbbet akartam kipróbálni, hiszen komolyabban már évek óta nem volt horgolótű a kezemben. Nem is lett túl egyenletes, de a nagyikocka azért nem volt túl nagy kihívás szerencsére. Mosó masa fonalból készül, remélhetőleg lesz még belőle még egy ekkora blokk és párnák formájában fogja végezni, vagy sok-sok blokk és jöhetne egy ágytakaró Matyi ágyára.Ennyit csináltam belőle (nevetségesen kevés:-D), aztán megérkezett a várva várt Nimue madaram és mindent félretettem:-DD Valamikor augusztusban megint eszembe jutottak a szerzeményeim és Gilice fonalakból egy csajszis kis ruhácskának álltam neki, természetesen Marikának készül. Ezt nem tudom mutatni, mert darabokban van még, szóval akárhogy pakolgattam, egyszerűen nem mutatott egy fotón sem normálisan. Aztán ez is abbahagytam, mert költöztünk, nameg megint előtérbe került a hímzés.

Idén úgy döntöttem megpróbálkozom az sk ajándékokkal karácsonyra. Neki is álltam itthon lévő horgolós piroska fonal készletemből meghorgolni a múltkor mutatott terítőt. Tegnap este eddig jutottam vele, a bogyós résszel kicsit megszenvedtem, mert ilyet még sosem csináltam. Őszintén szólva azért szeretem a terítőket, mert azok igazán változatosak, a monotonitást meg a hobbiban nehezen tűröm (talán ezért is nem haladtam túl jól Matyi blokkjaival!).
Aztán persze egy csomót ötleteltem itthon, hogy kinek mit lehetne ajándékozni. Két kisebb keresztszemest jó lenne kiböködni, abból egy anyukámnak lenne, egy húgomnak. És egy mindenből elegem van, nagyon fáradt vagyok, nagyon nem bírok a bőrömben mégsem hangulatomban belestem erre a blogra és khm... izé.... Tettem pár fonalat a kosaramba Barkáéknál. De szigorúan mindből karácsonyi ajándék lesz!!!
A fotó Lucy blogjáról van persze:Update:
Közben tegnap befutottak a Gerlepár fonalak Barkáéktól. Ezekben a színekben képzeltem el én ezt a virágos kendőt. Az utolsó gombolyag meg kíváncsiságból keveredett bele a kosaramba. És mivel három napig túrtam a netet, mire megtaláltam, felteszem a mintáját a kendőnek, ugyanis tegnap este végre ráakadtam!!!

Matyi 10. születésnapja

2011-10-03T00:22:00.000-07:00

Matyi idén augusztusban ünnepelte a 10. születésnapját. Gondolom ez gyerekszemmel vízválasztó lehet, mert innentől kétszámjegyű a szülinap:-DD Már ezer éve beígértük, hogy bringát fog kapni a szülinapra. Asszem lassan két éve húzta Matykó saját bringa nélkül, mert a régi tárolóba nem fért volna be, hogy tárolni tudjuk. Szóval a nagyszülők is beszálltak az árába és kapott egy csinos bringát kéz alatt (előtte egy kislányé volt:-DD). Igaz, konkrétan a szülinapi torta felett kissé elkeseredett, hogy ő inkább legot szeretne, így a Szalay nagyszülőktől kapott pénzből Harry Potteres legotársast kapott. Mutatok pár családi képet a nyári szülinapról, itt még dobozok között voltunk:Természetesen megígértük, hogy az új lakásban majd lesz hely, így lehet szülinapi bulit tartani. Én zordul meghúztam a limitet, hogy max. 10 gyerek jöhet. A listán 12 fő szerepelt. Végül beadtam a derekam, sőt még egy 13. kissrácot is meghívtunk. Őszintén szólva rém feszült voltam attól, hogy minden klappoljon a bulira. Viktor próbált kicsit lazítani engem, hogy ne görcsöljek a renden meg a kaján, vegyük egyszerűre a figurát, hiszen a gyerekek úgysem veszik észre, meg egyébként is épp csak meggyógyultam. (Mondtam már, hogy nagyon szeretem az uram?:-D) Így aztán porszívózás és gyors vizesblokksikálás volt csak, tortát rendeltünk, csipsz és keksz, nameg szendvicsek voltak. Üdítő helyett szörp, mert a mieinkkel együtt 16 gyereket (Marikát nem számoltam) itatni üdítővel kissé horribilis összeg lenne. Vettünk papírpoharakat és tányérokat, aztán fújtunk ezer lufit és megnyitottuk a kapuinkat. Rengeteg gyerek volt. Irányított játékra nem voltak vevők, mindig voltak kilógók, akik szétzilálták a kezdeményezést. Így aztán ellepték a lakás minden pontját, a kertet. De a fő szabályt, hogy a konyhában iszunk, pultra kell tenni a poharat, mert Marika különben beleiszik, kidönti, mindenki betartotta. Sőt azt is, hogy csak a nappali-konyha szinten lehet enni. Fel-alá rohangáltak a házban, volt olyan fél óra is, hogy 10 kört futottak a ház körül kinn a kertben. Iszonyúan elfáradtunk, ilyen lassan még sosem telt el 3 óra, de a gyerekek annyira élvezték, hogy öröm volt nézni. Matyi pedig eszméletlenül boldog volt. Hiába hirdettük ki, hogy csak kicsi ajándékokat hozzanak, táblacsokit, kicsi bonbon-t, mindenki érdekes és komoly ajándékot hozott. Na jöjjenek a képek. Nekem azon kívül, amikor Matyit körülállják az ajándékokkal az a kedvencem, mikor Karcsi nem bírta tovább a várakozást és leült tortázni egyedül az asztalhoz.
Üröm az örömben, hogy a buli alatt megismerkedtünk a 6. lakóval. Lassan másfél hónapja itt lakunk, de eddig sosem láttam. Mit mondhatnék arról, hogy azért jött át, hogy elviselhetetlen a hangzavar, a rohangálás, az ordítás és ő nem tud pihenni... Magyarázta nekem, hogy értsem meg, hogy egész héten dolgozik reggeltől késő estig, csak a hétvége van arra, hogy kipihenje magát. Mondtam, hogy nézze el ezt a 3 órás szülinapi bulit, utána csend lesz. Közben azért átfutott az agyamon, hogy mi is ugyanezt csináljuk, vagyis dolgozunk egész hét közben és nekünk is a hétvége lenne pihenésre, csak van plusz 4 gyerek, így aztán az ember néha fáradtabban kezdi a hétfőt, mint a szombatot. Abban viszont hibáztam, hogy csak a kisgyerekes szomszédnak szóltam, hogy buli lesz, nem gondoltam volna, hogy az egyedülálló fiatal csajszi fog kibukni a dologtól. Legközelebb előre szólunk neki:-DD

Mirabilia: Enchanted Mermaid

2011-09-30T11:08:00.000-07:00

Lassan egy hete húzom magam egy nyavajás taknyolós vírussal, amit Karcsi hozott haza nekünk az oviból. Naná, hogy Marika is tiszta takony, és tegnap Miki is nekilátott az orrfújásnak. Karesz szépen felülfertőződött, így ő mára már második napja antibiotikumot szed. Ebben az állapotban próbáljuk túlélni a Matyi holnapi szülinapi buliját. Remélem nem fogok utána ágynak dőlni, de asszem ha végre meleg paplan alatt teát kortyolgatva nyugiban kúrálgathatnám magam, akkor már rég meggyógyultam volna. Na mindegy, nem siránkozok, hanem inkább mutatom, hogy hol tartok az utolsó Mira csajszimmal.
Próbálom újra visszahozni azt, hogy hetente péntekenként mutatom a haladásom. Egyrészt azért, hátha ismét érdemesnek találják a hímzős társak a blogomat arra, hogy ennyi kihagyás és csönd után bekukkantsanak hozzám. Másrészt meg azért, mert én imádom mások blogjain a fázisfotókat is, nemcsak a kész munkákat. Jó látni, ahogy időről-időre mennyit haladtak egy hímzés elkészítésével.

Ja, ezt a csodás Diana filéhorgolásos újságot pedig ma szereztem be, mert nem tudtam ellenállni a borítón lévő csodás terítőnek. Álomszép! Ha valakinek tetszik, ne habozzon hagyni egy megjegyzést a címével, fotózom és küldöm mail-ben a leírását. Eljátszottam a gondolattal, hogy megcsinálom apukámnak karácsonyra. Idén elég szűkre szabott költségvetésből kell kihoznunk az ünnepet, így jó lenne, ha minél több sk ajándékkal tudnánk kedveskedni a rokonságnak. Szóval időben el kellene kezdenem/kezdenünk!

Mirabilia: Waiting for Ships

2011-09-25T01:52:00.000-07:00

Valamikor nyár közepén estem neki ennek a Mirabilia sellőnek. Lassan készült, hiszen volt közben egy költözés:-DD Nem tudtam gyöngy-mentes állapotban mutatni, de azért fotóztam azt is. Íme, ilyen volt:Irgalmatlan sok gyöngy és három szép csillag treasure is kellett hozzá. Sajnos közben a MillHill 40123 gyöngyöm elfogyott, így egy kicsit csaltam a mintával. Szerintem nem feltűnő. Lassan gyöngyözök a láthatatlan fonallal, de megéri a macerát. 1 hétig öltögettem csak a gyöngyöket. Imádom nézegetni, ahogy csillognak, villognak. Ezzel együtt már 8 nőcim van készen és már javában a 9. böködöm! Idén tuti, hogy készen lesz!!!

Mirabilia: Lady of the Mist (3)

2011-09-25T01:49:00.000-07:00

Készen van a 7. nőcim is!
Ennek a kigyöngyözött verziójával még adós maradtam. Hamar megvolt, alig 50 gyöngyöt kellett csak ráöltögetnem. Szerintem szépek rajta ezek a füstszínű gyöngyök, de sokkal nagyobbak, mint amennyit egy x-nyi hely engedne. Kicsit összenyomorgatva, de mind-mind a helyére öltve így mutat:

Állatkertben

2011-09-23T11:37:00.001-07:00

Örömmel jelentem, hogy ma délután megtaláltam a kábelt, amivel a fényképeket fel lehet tölteni a számítógépre. Nézegettem, hol vannak a legjobb képek, talán ez az állatkertes hétvége mutat rólunk a legtöbbet.
Múlt hétvégén sikerült eljutnunk idén is a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Igazság szerint egy héttel hamarabb szerettünk volna menni, hiszen idén is megrendezték, hogy 10 italos doboz egy ingyen gyerekbelépő akciót. Gyűjtöttük lelkesen a dobozokat hétvégére, de sajnos Miklóska belázasodott. Így a dobozkészletem egy részét elajándékoztam, mi pedig egy héttel toltuk a látogatást. Karesz minden nap úgy kelt fel, hogy: Na akkor ugye ma megyünk végre!:-DD

Az odajutásba kissé bekevert a Nemzeti vágta azzal, hogy az Andrássy utat lezárták, de azért laza 1 óra alatt így is sikeresen odakeveredtünk. Az elefántos bejáraton sorbaállás nélkül bevágódtunk a kertbe és aztán indulhatott a menet. Őszintén szólva én nem sok állatot néztem meg. Általában a négyig számolást gyakoroltam, mert a fiúk folyton cikáztak aszerint, hogy kit mi érdekelt. Marikát apa terelgette, én meg a babakocsit toltam. Eredetileg én lettem volna a fotós, de Miki imád képeket készíteni, így aztán nagyrészt ő fotózott. Vannak csúcs jó képei is (pl. a fekete juh), de hót bénák is (lásd a fejetlen teve), de annyira lelkes, hogy lassan már Karcsira is átragasztja ezt, úgyhogy gyakran marta el ő is a gépet a babakocsitáskából:-DD

Nagyjából az egész napot ott töltöttük az állatkertben. Marikának meg sem kottyant, az alvásidejében ezerrel játszózott a többiekkel. Végül csak az autóban dőlt ki úgy egy negyed órára, szóval van energiája a csajszinak. Amit tudtunk megnéztünk, amit lehetett kipróbáltunk. Szemüveges Matyi minden betüt elolvasott, Karcsi harsogott, Miki édeseket mondott. Estére mindenki nagyon elfáradt még a szülők is hamar ágyba hullottak. Szerencsére az időnk végig csodaszép volt! Na itt vannak a fotók:

Az új helyen

2011-09-13T04:07:00.000-07:00

Gondoltam, adok egy kis életjelet magunkról, mert egyre több levél fut be hozzám, hogy mi van velünk. Igen, van netünk, lassan két teljes hete. Persze csak a szomszéd osztotta meg velünk bőkezűen a sajátját (ezer hála neki érte), mert kicsit nehézkesen mennek a dolgok az UPC-vel, hiszen be kéne köttetni a házba. Igaz, van itt klassz T-Home, de havonta jó 2 ezer forinttal drágább. Mi meg mán azt hittük, hogy az Amtelt, nem lehet überelni:-DD
Szóval van net, mert a fiaim addig panaszkodtak Áron anyukájának, amíg ő tolmácsolta kérésüket a férje felé és megosztódtunk:-DD Viszont még mindig nincs tv műsor. Eleinte nem is hiányzott, de így 1 hónap elteltével néha már azért benyomnék egy-egy hiradót. Úgyhogy nekiláttam válaszolni a levelekre, de bevallom annyi a tennivalóm, hogy nagyon kis nyúlfarknyiakat írok.

A lakást élvezzük. A teret élvezzük. A kilátást élvezzük. A környéket élvezzük. Szeretünk itt lakni nagyon. Jók a lakók, két kisgyerekes család is van, szóval rögtön lettek játszópajtások, remélem mihamarabb beépülünk a közösségbe. És hála az égnek, senki sem volt ellenszenves első, sőt sokadik látásra sem. Van egy idősebb hölgy is, aki szintén árulja a lakását. Most fűzöm Anikó barátnőm, hogy legalább nézzék már meg, hátha...

Mondjak kevésbé jót is? Most már látjuk, hogy mit és hol kell majd javíttatni. Tegnap volt is itt egy kis csapat, akik felmérték az igényeket. A leghúzósabb ebből a bejárati ajtó csere, ami a legégetőbb is egyben, mert nagyon vacak (igaz, ezt láttuk is). A keleti oldal nyílászárói vacakok, a benti ajtókat tokkal vonóval le kéne cserélni 1 kivételével. Na ez utóbbi majd egyszer, ha nagyon sok pénzünk lesz, addig apa szerelget és toldozgat, mint az előző tulaj.

Kipakoltam a dobozok nagy részét. A fenti két szoba teljesen készen van, már csak egy szekrényt és Miki íróasztalát várjuk, hogy mikor mehetünk érte a boltba. A mi szobánk Marikával együtt szintén rendben, bár ott alig van mit porolgatni, hiszen a franciaágyon, Marika ágyán és a pelenkázón kívül nincs benne más (nem is nagyon férne). Várjuk a megfelelő alkalmat lányommal együtt, hogy apát felvértezzük energiával és fúrja fel a falvédőket, képeket, hogy teljesen otthonos legyen minden. A nappali már majdnem teljesen kipakolva, még az íróasztalt kéne rendberakni és kész.
Konyhát fel kellett turbózni de nagyon. Vettünk két olcsó Ikeás szekrényt a falra és egy kisebb tálalószekrényt. Így már szeretem, és nem akadok fenn a folytonos nem működik jól dolgokon. De első nap majdnem kiakadtam totál, mikor láttam, hogy a mosogatódob lukas, a mosogatógép csak 1 programon működik, hogy a fiókos rész úgy ahogy van, ezer szerelés után is használhatatlan, hogy a polcos rész rémesen kevés, hogy a tűzhely alja kidőlt egy erőteljesebb rántásnál, hogy le van sikálva az a rész, hogy hány fokon hevít épp a sütő, melyik gázrózsához melyik tekerő tartozik. És mindezt ősi dzsuva borította. Zsófi unokatesómmal és anyukámmal vakartuk ki a koszból a konyhát egy teljes nap alatt. Most már szép és élvezem benne a főzést, a sütést csak azért nem, mert még nem volt energiám nekilátni kisikálni. Igazából valami erős cuccot rá kéne dörzsölni, ott hagyni egy napra, aztán lássuk, lejön-e:-DD
Az előző tulajnak nem volt nagy erőssége a takarítás. Mocsok volt mindenhol, a korábbi festés maradványait is el kellett sok helyen takarítani. Ablakpucolás itt már évek óta nem volt. Igazából azt kell hogy mondjam, hogy beköltözéskor szépen felújítottak, aztán lelakták az egészet, de mindez igazán csak akkor látszott, miután kiköltöztek.
Az alsó szint pazar hűvös volt a nagy nyári melegben. Most ott lenn van a mosókonyha és a ruhatárolás (azok, amik épp nem szezonálisak). Egy gond van az alsó résszel. Nincs szúnyogháló, így hihetetlen alienek másznak be. Lassan kezdem megszokni és a: Viktor, gyere és öld meg! -kiáltás helyett már be merem vetni a partvist, a papucsomat is, sőt egyszer halált megvető bátorsággal Marikáról puszta kézzel szedtem le egy pókot. De ezek komolyan mondom osztódással szaporodnak!!! Máshol sincs szúnyogháló, de ott kevésbé sűrűn másznak be bogarak és pókok.

Aki látta a lakást, annak tetszik. Csak a két sor lépcső bizonytalanítja el az embereket. Hát igen, mivel a pakolás közben rengeteget rohangáltam és mára már fáj a térdem, így én is érzem, hogy nem kevés. Na majd hozzászokunk mindannyian.

Suli és ovi elkezdődött. Megyeget, kinek gördülékenyebben, kinek kevésbé. Nade erről majd máskor.

Az új lakás - ház

2011-08-12T09:21:00.000-07:00

Sosem tudom, hogy háznak, vagy lakásnak mondjam. Végülis sorházi lakás, de külön bejáratú és csak oldalt vannak szomszédok. 6 lakásos társasház, aminek két emelete van. Földszinten garázs és tárolóból kialakított szoba+zuhanyzó wc-vel. Innen nyílik a hátsó, saját "kertkapcsolat". Első szinten nappali, konyha, spájz és wc. Második szinten két háló és a kádas fürdő. Épp most festett a festőnk, akit Ajkáról hoztunk:-DD
Nade jöjjenek a képek! Sajna a konyhabútor épp le van takarva, de azért nagyjából látszik, hogy miről is van itt szó. Jobb, mint amire emlékeztem:-D

A hátsó homlokzat
A kertkapcsolat most ilyen:-D
Lenti szobát nem tudtam jól fotózni, de a hobbisarka ilyen. Legalábbis Viktorral mindketten ezt néztük ki hobbisaroknak;)
Lenti zuhanyzó
Garázs
Lépcsőház
Nappali
Konyha
Konyha az emeleti lépcsőről fotózva. Jócskán lesz hely nagy étkezőasztalnak is.
Spájz
Első emeleti wc (spájz mellett van)
Fiúk szobája, ami hatalmas!!!!
Kilátás a fiúk szobájából
Fenti fürdő kádja
Mi hálószobánk, egy ideig Marikával osztozunk rajta. Ennyi nagy ablaka van, bár kicsit alacsonyan. A leszakadt redőnyt a régi tulaj így hagyta nekünk.
Hálónk másik fele. Ilyen széles a legkeskenyebb szobánk!!!
Kilátás a hálónkból

A nyár képekben

2011-08-11T01:54:00.000-07:00

Ezt a bejegyzést főképp a családomnak szánom, mert túl hosszú lesz ahhoz, hogy érdeklődéssel végignézegesse más:-DD
A nyárról nem írok most, sok dolog történt velünk. Sajnos az idő elég vacak volt, így sok benti kép készült.
Még igyekszem felrakni pár fotót az itthoni dobozolásról is, aztán vasárnap költözünk és egy jó ideig nem lesz netünk. Majd jelentkezem, ha tudok:-DD

A Szalay nagypapa Marikával
A Szalay nagymama a két fiúval (Matyi táborozni volt épp, így ő nem jött velünk a nagyszülőkhöz)
Apukámmal és Marikával
Balatonfüreden jártunk a Tagore sétányon, ez volt az első igazán nyaralós napunk

Hattyúetetés a Balatonnál
Négyen a kanapén
Epam családi party a Vasúttörténeti parkban
A fiúk irányították a terepasztalon a vonatokat (ha épp nem vesztek össze rajta)
Falmászás az Epamos családi partyn. Most épp Matyi mászik, aki nagyon ügyes volt!

Karcsi is mászott
Miki is mászott
Rossz időben otthon Karcsi színezett
A nagyok hímeznek, itt még gőzerővel a kiállításra készülnek:-DD
Marikám

Marikás képek sorozatban:-D

Matyi rengeteget pózolt Marikával, de sajna folyton belepislogott:(
Elővettük rossz időben a jelmezeket, 3 napig azzal játszottak a fiúk
Marika a cumis kisördög:-D
Otthon is peonzáztak a fiúk (még szerencse, hogy alattunk nem lakik senki!)
Forognak a peonzák

Isteni kakaóscsiga, amit mindenki falt. Receptje a www.macikonyha.com-on található.
34. szülinapom családi körben
Tüzijáték is járt a tortához, ami egyébként országtorta ízesítésű (szilvásgombóc)volt!
Ajándékom Mikitől
Ajándékom Karcsitól

Szülinapi csokrom részlete
Szülinapi ajándékom Viktortól
Karcsi vasalós gyöngyöt rak
Nagyon elmélyült a fiatalember a munkában, amiben egyébként meglepően kitartó!
Útra készen a legkisebb fiú a legnagyobb hátizsákkal (indulunk Decsre!)

Szekszárd főterén fagyizik a csapat
A két kicsi a Béla téren oroszlánháton
Családilag szentségtelenítjük meg Béla király szobrát
Marika épp lopja az én peonzámat, amit a szülinapomra kaptam a fiúktól:-D

Édi Marika
Mindenki játszik Szekszárdon a templomkertben
Karcsi peonzázik
Matyi peonzázik, ő sok trükköt is tud
Miki is peonzázik

A család összes peonzája
Marika is peonzázni szeretne, még ha bugyit is kell villantani érte:-D
Kislány ül a fűben
A decsi játszótér hihetetlenül jó (Timi ül előtte a padon, idén Karcsinak volt a szerelme)
A decsi katolikus templom tornyán ül a gólya

Gyógynövényes RR (13)

2011-08-08T00:20:00.001-07:00

Időközben ez is elkészült, csak még nem mutattam. Kis kontúrozás volt hátra a kereten, nameg a fél külső része, amit a kendő útnak indítása előtt már nem volt időm befejezni. Most végre ez is elkészült. Aztán okulva a kis füzetben hagyott sorokon, kibontottam a "láthatatlan" neveket és egy jól látható kék színnel helyettesítettem. Végül a kamilla összes franciacsomóját bontottam ki és csináltam meg ismét, mert a kendőm majd két éves útja alatt nagyon megviselődtek.

Most már csak kereteztetnem kéne, de már csak az új lakásban kap helyet a konyhában. Nekem nagyon tetszik továbbra is, köszi, hogy része lehettem ennek az RR-nek, és hogy mindenki lelkesen hímzett a kendőmre!

Nimue: Fée a la Mésange (The Tit's Fairy)

2011-08-03T09:16:00.000-07:00

Mariannal közösen megrendeltünk két Nimue kitet. Kis hiba csúszott a rendelésbe, így kitek helyett a minták érkeztek csak meg, viszont azok tényleg olcsó pénzért:-DD Mivel azonnal nekiestem a tündérkém hímzésének, így az extra tartozékok helyett magam válogattam össze az itthoni felhalmozott anyagaim közül a szerintem megfelelőket. Így kapott a tündér szárnya #4 Kreinik 191-est, a szárnya körül lévő színes kevert szálas x-eket az anyagom áttetszősége miatt MillHill gyöngyök váltották fel, konkrétan 00161-es. Viktorom pedig a csilli-villi csengettyű helyére beszerzett nekem a hobbiboltból 9 forintos ezüst csengőt a megfelelő méretben. Nekem tetszik a végkifejlet:-DD
Egy dologgal igen megszenvedtem. A Nimue mintáknak nagyon aprólékos a kontúrja. Kikontúroztam egyik este a tündérkét. Másnap észrevettem, hogy rossz színnel kontúroztam. Kifejtettem az egészet és újrakezdtem. Majd a guta megütött! Kicsit viharvert lett szegénykém arca így, remélem azért annyira nem feltűnő!

1 hónapos munkám van benne, nagyon szerettem hímezni, a mintát imádtam, de a színvilágom garantáltan nem Nimues, mert mindent megadtam volna valami élénk kis színért! Most átpasszolom Mariannak a leszámolóívet, aztán ha ő is befejezte az övét, akkor nekieshetek annak is;) Szeretném mindkettőt idén keretbe tetetni.

Keresztszemes kiállítás a Camponában - 2011

2011-07-31T01:00:00.000-07:00

Ott voltunk tegnap a fiúkkal. Eredetileg többen néztük volna meg a képeket, de végül négyesben sétáltuk végig a kiállítást, ugyanis Mariann is csatlakozott hozzánk.
Neveztünk 7 képpel. Miki két hímzéssel, 1 gobelin, 1 keresztszemes volt, Matyi 1 keresztszemessel, én meg 4 képemet emeltem le itthon a falakról. Egyik sem volt nagy durranás, de gondoltam érdemes benevezni:-D Nameg így tuti nem történik velük semmi baj költözködés, dobozolás közben:-DDA fiúk- főképp Miki - nyerni mentek;) Matyi már azért pedzegette nekem egy idő után, hogy a részvétel a fontos:-DD Végül már mikor halálosan unták a megnyitót és már rég azért rimánkodtak, hogy menjünk ki mert túl hosszú az egész, nem látnak semmit és rossz álldigálni a tömegben, akkor mondták be épp Miki nevét. Utána meg Matykó furakodhatott át a tömegen. Én meg egész belepirultam a büszkeségbe;) Annyira aranyosak voltak, ahogy csillogó szemmel végigturkálták az ajándékos zacsijukat. Miki azonnal bele is akart kezdeni az egyik készletbe:-DD Komolyan nagyon kitettek magukért az Éva Kézimunkában, igazán klassz ajándékcsomagot kaptak a fiúk nem is kis értékben. Miki itthon a kulcstartót el is készítette nekem ajándékba. Ja, és eléggé nehezményezte, hogy én nem nyertem semmit:-DDD
Mariann is kapott különdíjat, nyert egy olyan készletet, ami nekem is megvan, így akár csinálhatjuk egyszerre is:-D Én azt hittem, hogy a Fassel képpel helyezett lesz, de sajnos nem.
Mindössze annyit jegyeznék meg, hogy az egyik képemet úgy eldugták a kiállításon, hogy a végén már célzatosan keresni kezdtem, hogy megleljem. Egy totál eldugott sarokban akadtam rá. Megnyugodtam, hogy nem lett semmi baja:-DD

Na és ITT vannak a képek. Így sikerültek, de azért látható a lényeg. A 3. helyezettet nem fotóztam, mert nem fértem hozzá, ugyanis egy csapattök hosszan közelről mustrálta a párnákat. A 2. helyezettről meg csak ilyen sikerült többszöri próbálkozással is csak:( Hátha majd valaki más mutat érdemleges fotót róla. Megjegyezném, hogy idén nagyon kevéske volt a Lanarte tájkép kollekció, most abból a Dim készletek vitték a prímet. Lényegesen kevesebb volt a Mirabilia az előző kiállításokhoz képest. Aztán bocsi, de az állatos képeket nem nagyon fotóztam. Nálam az nagyon nem jön be:-DD A pillangók tetszenek, arról készült két fotó is:-D

Találkoztunk Magdival. Ő kérdezte meg, hogy az vagyok-e, akire gondol:) Tényleg néha kellenének a nick nevek a nevezett képek alá (vagy blogcímek), hogy tudjuk, melyik kitől származik. Nameg persze ránk is:). Ja, Moklin-Nórinak is köszöntünk, másról nem nagyon tudtam, hogy ki, de leginkább a képeket nézegettem, nem az embereket. És az én nevezett Trick or Treat Fairym mellett ott volt Hesztiáé is.

Nyári szünet - Blog szünet

2011-06-22T06:30:00.000-07:00

Tegnap Matyi évzárójával végérvényesen lezárult az idei tanév és kihirdettem itthon is a vakációt egészen szeptemberig. Mára Karcsi is láztalan lett, bár az étvágya még mindig nem az igazi (mondjuk előtte sem volt az), úgyhogy ma már végre kimozdulhatok a gyerekekkel délután a játszótérre.
Matyi bizonyítványa egyébként csodaklassz lett. Kitűnő lett irodalomból, matekból, környezetből, énekből, és angolból. A többiből jelest kapott, csak a magatartása lett jó. Nagyon büszke vagyok rá!

Blogomat felfüggesztem egy időre. Most valahogy nincs mit mondanom, nincs mit mutatnom. Vagyunk, elvagyunk, telnek a napok és nem érzek semmi késztetést, hogy beszámoljak a mindennapokról. Kicsit kihúzom magamat a netből, mert az uram szerint enyhén függök a hálózattól:-DD Szóval néha-néha azért benézek, hogy a levelezéseim életben tartsam, de terveim szerint tizedannyit sem fogok ülni a gép előtt, sőt inkább a huszadannyi lenne a cél! Aki tudni akarja mi van velünk, úgyis megtalál!;)

Mindenkinek jó nyaralást és sok-sok alkotási időt kívánok!

Gyerektéma

2011-06-19T23:25:00.001-07:00

Anikó barátnőm múlt héten szerdára volt kiírva a negyedik gyerekével. Lányt várnak ismét, Fruzsina lesz a neve, csak valahogy még nem akar kibújni a mamája pocakjából. Annyit szivattam azzal, hogy nem bírtak nevet találni a gyereknek az urával. Biztos gáz, de nekem amint egy született, rögtön tudtam, hogy mi lenne a következő neve. Matyi ugye Marika lett volna, ha lány. A Miklós név is nagyon hamar megvolt, ő viszont Júlia lett volna. Karcsi neve sem volt kérdés, ő is Mária lett volna. És a sor végén a Mária név mellett fej-fej mellett futott a két nagypapa neve, Ferenc és Dezső. Ha lenne ötödik, akkor ebből a kettőből választanánk nevet a fúnak, vagy mindkettőt megkapná. Naná, hogy én a Ferencre szavaznék kapcsiból:-DD Ha lány lenne, akkor meg Júlia lenne. Nem tervezünk ötödiket, de mégis lenne neki neve. Anikóék meg vagy 7 hónapig vajúdtak a Fruzsinán:-DD Volt, hogy sms-ekkel bombáztam, amiben idióta neveket küldtem, hogy mit adhatnának a 3. leánygyereküknek.
Egyébként érdekes módon egy ici-picit irigykedem arra, hogy bármikor szülhet. Olyan jó lesz neki, hogy egy olyan kicsivel babázhat megint. Na majd megyek minél hamarabb, hogy megfogjam egy percre a kicsijét. Furcsa érzés lesz, ha már nem lakunk itt, hogy ritkábban fogunk találkozni. Szerettem, hogy annyira egy húron pendülünk gyerekezés témában. Ötödiken már ők sem gondolkodnak, de nem kiabálom el.

Olvasgattam a Praktikák sok gyerekkel egyik bejegyzését a hülye kérdésekről. Nálunk van még egy tuti kérdés, biztos a kortalan fejem miatt (legalábbis családom szerint kortalan).
-Mind a magáé?
Általában gratulálnak az idősebbek a négy gyerekhez, a fiatlabbak meg megkérdezik, hogy hogy bírom. Én általában azt mondom rá, hogy hol könnyen, hol nehezen. Most épp megint az utóbbi szakaszban vagyok, egyszer majd azt is megírom, amikor a könnyű szakaszban vagyok. Arról ugye nem írok, mert az magától értetődő. Annyi helyen olvasom, hogy olyan könnyedén mennek a napok a sok gyerekkel. Csak nekem vannak amolyan komolyan nehéz időszakjaim, amikor folyton türelmelen vagyok, amikor extrán sokat kiabálok, amikor utólag folyton bocsánatot kérek, vagy próbálom magyarázni az aprónépnek, hogy mi a bajom? Mindig csodálom mások energiáját (pl. Rusyét), akik sokat kézműveskednek a gyerekekkel, folyamatosan programokat csinálnak és minden könnyedén megy nekik. Néha rossz anyának érzem magam, mert elküldöm őket, hogy játszanak együtt, hogy kicsit hagyjanak leülni. Mert ugye most még odajönnek, most még akarják, hogy játszak velük... Sokszor mondjuk Viktorral, hogy két év múlva már könnyebb lesz, majd ha nem lesz pelusa Marikának, majd ha ovis lesz a legkisebb is... És mi van, ha folyton várjuk azt a pontot és emiatt valamiről lemaradunk? Aztán rájövök, hogy a napomból azt az időt, amit fenn vannak nagyrészt csak velem töltik a kicsik, szóval nem maradok le semmiről, csak meg kell találnom minden napban a szépet. Néha elcsípem a pillanatot, máskor szerintem az sem segít, ha fenékbe rúgna az a perc.
Nade a múltkor tényleg utolért és utána meg magyarázhattam, hogy miért szipogok:-D Pedig csak annyi volt, hogy elmentünk fagyizni. Karcsi mindig csokit kér, Miki sárgadinnyét, Matyi folyton variál, Marika meg azonnal követeli enyhe sikításokkal a tölcsérét. Aztán körbeültük az asztalt kinn a teraszon a cuki előtt és ment a hülyeség folyamatosan. Én meg csak hallgattam és figyeltem őket és éreztem, hogy milyen jó, hogy itt van nekem mind a négy, és hogy még mondják, hogy szeretnek. Na jó, Matyi már nem, de irtón tud bújni.

Na innentől jön a női téma, úgyhogy a férfi olvasók (már ha van egyáltalán olyan) menjenek inkább kávézni. Eddig teljesen magától értetődő volt, hogy jöttek egymás után a gyerekek. Zavar a tény, hogy manapság meg azzal kell foglalkoznom, hogy mit tegyek, hogy ne legyen több. Marika is ennél a kérdésnél érkezett. Nem bírtam dönteni, hogy milyen módon védekezzünk hatásosan. Fülöp doktor várta, hogy eldöntsem, jöhet-e a spirál vagy sem, én meg jelentkeztem, hogy terhes vagyok. A népi módszerek nálunk nem jönnek be. Mindössze Miklóska volt tervezett gyerek, azt hiszem ez sokat elárul;) Főnököm megkérdezte, hogy nem tervezem azt ha már ilyen sok gyerekem van, hogy elkötetem magam. Nekem ez olyan furcsa kérdés, meg maga az eljárás is olyan drasztikus. Nem mintha fel lennék csigázva folytatásra, de az, hogy még az esélye se legyen egy ötödiknek, azt valahogy nem tudom elfogadni. Már épp kezdtem barátkozni a spirál gondolatával, mikor az nlc-n az egyik májusi babás csajszi megírta, hogy spirál mellett jön a következő babája. Szóval ez sem tuti, ráadásul ugye abortív eszköz, szóval alapban nekem sok lelkiismereti kérdést feldob a dolog. Gyógyszert képtelen voltam valaha is beszedni. Na jó, egyszer kiváltottam egy levéllel, de sosem vettem be egy darabot sem... Anyum javasolta, hogy kérjek pesszáriumot, de ha csak egyszer rosszul rakom fel, már megint ott a lehetőség az újabb babára. Asszem kizárásos alapon marad a jó öreg óvsz@r továbbra is. De az aztán mindig kell, mert én már attól terhes leszek, ha Viktor úgy néz rám. Néha tényleg szinte csoda, hogy nekünk ez mindig ilyen könnyen ment. Illetve ha nagyon szerettem volna terhes lenni, akkor nem ment, akkor hónapokon át próbálkoztunk eredménytelenül. Aztán valami másra koncentráltam és mikor úgy döntöttünk, hogy most akkor ne jöjjön a baba, mindig becsúszott:-DD Vagy lehet, hogy azt kéne csinálnom, hogy szeretnék egy ötödiket, mert akkor tuti nem jön össze?

Na lényeg a lényeg, kérek egy időpontot Fülöpkéhez, aztán meglátom mit mond. Már szülés után megpendítette nekem a témát, hogy idejében gondoljam végig:-DD Ő mondjuk szoptatás alatt nem erölteti még a dolgot, de ha Marika leszakad rólam, akkor már beszélnünk kell a témáról. Marika még szopik. Rekordot döntöttem vele, több mint 13 hónapos kora ellenére még szopizik, naponta 3x. Ja, és Marika okos, tudja, hogy a póló alatt vannak a cicik. Erre a fiúk nem jöttek rá. Szóval a legtutibb jelzés arra, hogy éhes, hogy le akarja tépni rólam a pólóm. Na és nálam ez nagyon nem frankó!:-D Nem szeretném, ha önkiszolgálóban szopizna, hogy odajön, póló fel és becsatlakozik a mátrixba. Egyszer kipróbáltuk, nekem ez kissé bizarr volt (bocsi attól, akinek ez tök jó és természetes), de Marika baromi jót röhögött a végén, hogy ehhez a módszerhez nem kell fotel és párna és kajaidő.

Egy vasárnapi bejegyzés

2011-06-19T02:05:00.000-07:00

Készül a vasárnapi ebéd. Húsleves és sülthús krumplival, tehát semmi extra. Ezt az időt azért szeretem, mert főzés közben le-leülök a gép mellé és nézegetem a blogokat. Most próbálom behozni a lemaradásom, mert eléggé hellyel-közzel olvastam csak a kedvenc blogjaim az utóbbi időben. Mióta kitört a nyári szünet és teljes létszámban itthon vannak a srácaim kicsit megcsappant a szabadidőm. Nem tudom más többgyerekes hogy van ezzel, de nekem mindig bele kell rázódnom a nyárba, aztán bele kell rázódnom a suliidőbe és eleinte a változástól kutyául tudok szenvedni.
Idén nyáron az extra nehezítés, hogy Karcsi fiam egyszerűen nem akar aludni délutánonként. Persze ez tök jó lenne, ha estére úgy kidöglene, hogy másnap aludna úgy kb. nyolcig, de ebben a gyerekben töménytelen energia van, aminek jó része hisztiként csapódik le és általában az én fejemre:-DD Így aztán nehezen viselem, hogy a délutáni alvást lespórolja és mégis pörög este kilencig. Ráadásul családunk gyermektagjai között ő a leggyengébb láncszem, aki szinte alig tud magában játszani, rengeteget vergődik, őt foglalkoztatni kell. Nade majd csak belerázódik mindenki a nyárba és lesz ez még könnyebb is. Addigis a nagyok segítségére számítok a játékban. Nekem pont elég a háztartás és a főzés plusz Marika és egy-egy társas a srácokkal. Bár a főzéstől néha szívem szerint eltekintenék miután egy-egy konyhában végigrobotolt, füllesztő 200 fokos ebédfőzést követően csak unott arcokat, evőeszközükkel turkáló gyerekeket látok az asztal körül. Ilyenkor megkérdem magamtól, hogy miért is csinálom ezt? Nem lenne egyszerűbb kiosztani ebédre (is) a kolbászos vagy májkrémes kenyereket és én is többet tanítgathanám Marikát az állathangokra, kimehettünk volna a legmesszibb játszóra, kényelmesen ülhetnénk egy órácskát a kávém mellett és olvasgathatnám a blogokat? De nem, töretlen lelkesedéssel vetem bele magam újra és újra a konyhába, készítem el pl. Limara cseresznyés lepényjét egy szimpla pénteki ebédhez a krumplileves mellé, minek eredménye az lett, hogy az egyiknek egyáltalán nem ízlik, a másik nem érti, miért van rajta cseresznye és mandula, a harmadik nem szereti róla a mandulát. Még szerencse, hogy nekem bejött, így megettem egy fél tepsivel! Éljen! És este apa is evett belőle, bár előtte meg kellett emésztenie a tényt, hogy ez nem cseresznyés pite, hanem cseresznyés lepény és a kettő nem ugyanaz. Egyébként a nap fénypontja pénteken az volt, hogy egyedül le tudtam tekerni az ezer éve eltett cseresznyés befőttekről a kupakot. A lepényre szánt friss cseresznyét időközben valahogy felettük:-DD

És akkor most felmerül jogosan a kérdés, hogy kinek is készül a vasárnapi ebéd? Biztos nagyobb sikere lenne a sajtos-tejfölös tésztának, de attól meg már én hányok. Vagy ehetnénk a mekiben, hogy aláírjam a felmérést, miszerint a mai fiatal magyar háziasszonyok jó része már nem főz vasárnapi ebédet. Én főzök apának, magamnak nameg annak, aki még kér belőle. És próbálom nem felhúzni magam azon, hogy a sárgarépát egyik sem eszi meg a levesben, a tészta nem mehet a Matyi levesébe, Karcsi nem kér májat (Matyi sem), ellenben a tányérja nagy részét a tésztának kell kitöltenie. Marika viszont aprítja a zöldségeket, cuppogja a tésztát ügyesen, a húst viszont nem szereti megrágni. És ma megint én csinálom a krumplipürét, mert ha én felhabosítom, akkor a fiúk zabálják, de apa utálja, ha apa csinálja, akkor sokkal kevesebb fogy, de ő szereti. Na ilyenkor értem meg, hogy egyes asszonyok miért cicóznak azzal annyit, hogy ezerféle köret legyen ezer féle módon elkészítve. Létezik az a kifogás, hogy én ehhez fáradt vagyok?:-D

Na írok a hét fénypontjáról is. Marikám elindult. Már épp kezdtem aggódni, mert 9 hónapos kora óta áll, kb. 10 hónaposan már szépen araszolgatott a bútorok mentén. És pont 13 hónaposan végre elengedte a biztos kapaszkodót és megtette első lépéseit önállóan a nagyvilágba. Irtó ügyes, azóta rendszeresen gyakorol. Megérett az idő egy saját kiscipőre. Tegnap el is mentünk a Savoya parkba, ahol szembesültünk a ténnyel, hogy Marika kis lábon él, konkrétan 18-ason, ami nem túl gyakori lábméret:-DD Ma újra mennünk kell egy cipőbeszerző túrára, de lehet, hogy mégis jövő hétre halasztjuk, hiszen csak vasárnap van!
Tegnap moziban voltam. Utoljára 2010. márciusában voltam apávan az Avatart megnézni. Most az X-men kezdeteket néztem meg Mariannal. Hát csúcs volt. Mivel teljesen szalma voltam, ugyanis apa egy kertipartira vitte a 4 srácunkat Sóskútra Szilárdékhoz, így kicsit kirúgtam a hámból. Már annyiszor néztem a mozikban a nachost, most vettem egy adagot magamnak. A varázs elillant, ilyen iszony szart én még eletemben nem ettem:-DD Rólam köztüdott, hogy a vasszöget is megeszem, de ezt képtelen voltam. Mariann hősként bevállalta a magáé után az enyémnek is egy részét, de a vége így is a kukában landolt. Még mindig lelkiismerefurdalásom van, ha kaját dobok ki, de ez tényleg pocsék ízű volt, ráadásul drága is. És milyen volt a film? Jaj, nagyon bejött, csak Xavier prof. hangja idegesített nagyon, valami totál mást képzletem el neki. Volt benne sok-sok akció, rengeteg látvány, klassz ötletek. És fél percre még Farkas is feltűnt a vásznon! Nagyon jól szórakoztam. Persze mehettünk volna valami jó kis művészfilmre, vagy megnézhettünk volna egyet az oscardíjasokból is, de az X-men filmekből eddig mindet láttam, és az utóbbi időben olyan ritkán jutok el moziba, hogy inkább erre esett a választásom és Mariann volt olyan lelkes, hogy vállalta velem ezt a mozit:-DD
Miutána hazajöttem egy órán át pakoltam, hogy nagyjából rend legyen, aztán pedig hímeztem, amíg apáék haza nem értek. Csúcs volt! Tök rendes uram van, hogy bevállalta mind a 4 gyereket egyszerre és épen és sértetlenül haza is tudta őket hozni! Na jó, azért kicsit aggódtam, hogy minden simán menjen neki a csipet csapattal;)

Lakásról csak pár mondat. Mikor már azt hisszük, hogy minden sinen van, szerződés megírva, hitelkérelemhez az utolsó papír aláírása következik, akkor látjuk, hogy a hitelszerződésen más a kamat, mint amit a hiteltanácsadó nekünk kiszámított. Ja, bocsi, rossz értékeket adott meg, mert az adott bank nem frissítette a kamatprogramját! Semmi bocsánatkérés, semmi istenemdekínos máskor ez nem fordul elő megjegyzés, csak annyi, hogy akkor vegyünk fel másutt hitelt. Jöhet egy szerződésmódosítás (szegény Mara), újabb papírgyűjtögetés és beírhatjuk felesleges kiadásnak azt a 30 ezer Forintot, amit az a bank számol fel értékbecslési költségként, ahol mégsem veszünk fel hitelt. Mondtam már, hogy minden klafa és szupi e téren? Folyton ingadozik a hangulatunk emiatt az egész miatt. Csak lenne már augusztus, hogy a konyhában robotolhassak, mert várjuk a vendégeket a lakásavatóinkra!!!

Ma született 8 éve Ketteske.

Pünkösdi hétvége 2.

2011-06-15T23:43:00.001-07:00

Hétfőn végre sikerült összehoznunk a közös programot a Váczi családdal. Asszem úgy laza 3 hete tervezgettük, hogy találkozunk, csak nálunk valaki folyton beteg volt, pedig elmúlt már jócskán húsvét. Nálunk az a betegség vízálasztó:-D Egyébként őszintén remélem, hogy mire Marika közösségbe kerül tényleg immunizálódik, mert ő aztán az összes betegséget elkapja, ami a családon végigmegy. Ráadásul irtó brutál kemény lázai vannak, amire a lázcsillapító csak annyi hatással van, hogy nem megy fel még tovább a hője. Aztán hűtőfürdőzünk, mert ha lázas, akkor úgy pörög, mint a búgócsiga. Nagyon vicces, kettőnk között tombolt a nagyágyon éjszaka kettőkor. Végül 4 óra elteltével feltettem neki egy másik kúpot, aztán lassan lement a láza.
Naszóval hétfőn összejött a közös program, elmentünk a veresegyházi medveparkba. Mariannék már jártak itt többször, nekünk ez volt az első alkalom. Hát hihetetlen tömeg volt, medve nem túl sok, de azért láttunk sok-sok jópofa állatot. Viktor szerint a medvék a legkevésbé érdekesek ott, sokkal jobb fejek a farkasok és a jávorszarvas, mosómedve. Mi csajok főképp pletykáltunk, de azért néztük az állatokat is. A srácok meg előrefutkároztak, minden medveetetéshez odatolakodtak, Karcsi elég gyakran odaragadt egy-egy fakanálhoz, a lelkes szülők szerencsére nem küldték el, de azért figyeltem, nehogy túl tolakodó legyen kicsi fiam.
Egyébként azt vettem észre, hogy a gyerekekre figyelés közben egy csomószor félbehagyom a mondtaim, vagy nem tudok figyelni a másik beszédének a végére. Remélem annyira nem gáz! Várom, hogy egyszer gyerekek mellett is tudjunk úgy beszélgetni, hogy nem kell folyton máshol lenniük a radarjaimnak.
Ah, láttunk medvenászt is:-DD Ott volt a legnagyobb tömeg. Komolyan vicces, hogy az emberek ezt kamerázták. Otthon megint megnézik, vagy mi?
A parkban csak fagyiztunk, aztán átmentünk Mariannékhoz, ott rendeltünk pizzákat, punnyadtunk, hímzéseket nézegettünk. Lenyúltam a Fuchsia in watercolour maradékait! Átadtam Mariann kész gyógynöveényes RR kendőjét.
A gyerekek vizezetek, hintáztak, jól elvoltak együtt. Marikára ezerrel figyelni kellett, mindent akart csinálni, amit csak elképzelt.
Én jól leégtem a napon, de csak a dekoltázsom. A többieket nem kapta meg a nap, Marika meg napernyő alatt üldögélt egész végig a babakocsiban, amíg a parkban voltunk.

Pünkösdi hétvége 1.

2011-06-15T01:44:00.001-07:00

Szombaton úgy döntöttünk, hogy amolyan ügyintézős napot tartunk, aminek a végén legyen egy kis jutalom a gyerekeknek. A délutáni alvás után felpakoltuk a családot és elindultunk a Camponába, hogy idén is megejtsük az éves túrát a Tropicáriumban. Hát mit mondjak, csemetéink laza egy óra alatt végigrohantak a kiállításon:-DD Karcsi legjobban a lepényhalsimogatót várta. Nekem itt az volt a legnagyobb csalódás, hogy mindössze két lepényhal úszkált a korábban szokásos 20 helyett. Jójó, értem én, hogy így jobb az egy főre jutó vízmennyiség, de ez már nem simogató, hanem tülekedő lett így. Matyi megérintette a lepényhalat, de Karcsin, mikor felemeltem, hogy a keze beleérjen a vízbe teljes pánik lett úrrá. Kb. 5 percig zokogott és mondta, hogy szeretne innen kimenni. Marika nagyon élvezte az egészet, bár csak babakocsimagasságból látta a dolgokat. Már a kis ujjával mutogatta, ha valami érdekelte, vagy hangosan rikoltozott, hogy valamit akar. A kiállítás végét már apája kezében csücsülve élvezhette:-DD Miki pedig fotózott kitartóan. Szerintem a legjobban ez a gekkós képe sikerült. Én kértem apát, hogy párat kattingasson a családról, mert hogy én sosem vagyok rajta a képeken. Jelentem, a hosszú hétvégén 100 db kép készült, azon 1, azaz egy darab képen szerepelek. Fel is töltöttem ide a tropicáriumos képek közé:-DD
Ja, és a legizgalmasabb természetesen a csokiautomata volt, ott borzasztóan szenvedett minden gyerek, hogy nem dobok bele egy fillért sem;)

Telefont kaptam

2011-06-13T23:04:00.000-07:00

Új telefont kaptam. Vagy a fiúk kaptak új játékot? A kép alapján mindenképp ez utóbbira kell asszem gondolni. Felváltva játszanak rajta, csak győzzem tölteni a mobilomat. Nagyobb sláger már, mint a számítógép:-DDLényeg a lényeg, régi kedves kis sony ericsonomat Marika meghasználgatta. Addig nyálazta a kisasszony, hogy a töltőjét is elég nehézkesen ismerte fel a telefon, de hallani azt meg alig lehetett. Panaszkodtam én az uramnak, már zárt ajtók mögött beszélgetek mindenkivel, mert a gyerekzsivaly közepette esélyem sincs arra, hogy 10 szóból úgy ötöt legalább megértsek. Az utcán már általában fel sem vettem, ha csörgött. Végül a döntő lökést az adta meg az új készülék vásárlásához, hogy egy alkalommal Viktor vette fel az én telefonom, mert a zenesulis tanárbácsi hívott valami fontos ügyben. Viktor felvázolta nagy vonalakban, hogy szerinte miről volt szó:-DD Igen, már csak úgy nagy vonalakban sejtettem én is a túloldalon lévőknek a beszédjét, de azért egy jó hónapig még boldogultam.
Szombaton viszont bekocoktunk egy telenor üzletbe és a feltöltőkártyás kis gépemet előfizetősre cseréltük. Az évek során már bizonyítottam apának, hogy nálam tényleg csak sms-re és a legfontosabb hívások fogadására van a telefon. Ritkán csacsogok rajta "ész nélkül". Szóval előfizetős lettem és kaptam mellé egy csini készüléket is tök ingyen. Két kikötésem volt mindössze. Nyomógombos legyen és be tudjam szorítani az állam allá. Mivel a technika halad, csak én nem, így mindössze igen komoly választékból, két gép között kellett döntenem. Mit nekem az okostelefonok! Éljen a Nokia C2-01!!! Ezen vannak a legtutibb játékok és még féltenem sem kell olyan olcsó volt. Mellesleg csúcs jól lehet rajta sms-t írni, és ez a legfontosabb:-DD

Utolsó ovis nap

2011-06-12T03:25:00.000-07:00

Pénteken volt Miklóskám utoljára oviban. Jó szokásunkhoz híven elbúcsúztunk az óvónőktől és a dadus nénitől. Azért mi szülők nem vettük túl könnyesre a búcsút, hiszen ősztől újabb csemeténk fog bekacsázni a 4. csoportba a Bükköny oviba. Miki már fel is vezette Karcsit, hogy hisztis és verekedős:-DD Margit néni viccesen csak annyit jegyzett meg, miután mondtam, hogy akkor újabb Selmeci kölyköt kapnak nevelgetésre, hogy nem járja, hogy a Selmeci család egy egész évtizedre kibéreli a csoportban az autó jelet. Megnyugtattam, hogy Marikának majd valami lányosat választunk.

Miki fiam viszont nagyon szívére vette az elválást. Péntek délután mikor mentem érte, elbúcsúzott a kishaveroktól, Jankótól és Marcitól. Szépen lekezelt velük, utána puszit adott Erzsi néninek, a délutános óvónéninek, aztán összeszedtük minden cuccát és elindultunk az oviból. Valahol a kapu környékén törött el középső fiamnak a mécses. Zokogott, hogy vége az ovinak és hogy soha többé az életben nem lesznek olyan jó haverjai, mint itt. Soha többé nem fog játszani már a csoportban és ő soha többé nem lesz boldog. Ezt komolyan nagyjából hasonló szavakkal adta elő folyamatos hüppögések közepette. Én hiába vígasztaltam azzal, hogy lesznek majd új barátai, meg hogy itt a nyár és megyünk majd sokat a játszóra és ott is vannak gyerekek, lényegében semmi sem használt. Végül bevetettem a nagyfiú szöveget, hogy ő most már sulis lesz, 1. c osztályba fog járni, kap iskolatáskát és tolltartót és tornazsákot... Végül abban maradtunk, hogy inkább sírjon egy jót, én meg csak simogattam. Hát így búcsúztatta Miki az ovit péntek délután.

Egy héttel korábban persze megvolt a hivatalos nagycsoportos búcsúztató. A mi srácaink vegyes csoportba járnak, idén 6 nagycsoportostól vett búcsút a csoport. Nagyon aranyosak voltak, Miki verset mondott (ott bújt szabályosan bele Miki ingébe Márk, a csoport legvagányabb kiskölyke, aki úgy látszik szereplésnél még nem vagány:-DD), énekelt, táncolt. Az én fényképezőgépem a ballagás első másodpercében megadta magát, még ki sem dugta az objektívet, szóval szépen leszerepelt:( A képek kölcsönképek az ikrek anyukájától, aki Mikit is fotózta, mert a lányoknál nagy favorit volt kicsi fiam:-DD

The Colour Purple - Bíborszín

2011-06-08T06:07:00.000-07:00

Tegnap este kapcsolgattam a tv-t, aztán ennél a filmnél leragadtam. Végignéztem, pedig nagyon fáradt voltam és mást terveztem estére. Hatalmas élmény volt! Imádom ezt a dalt belőle, nekem valahogy annyira felkavaró, akárhányszor hallgatom.

Gyógynövényes RR (12)

2011-06-06T06:46:00.000-07:00

Ezzel is elkészültem!!!! Mariann kendőjére készült ennek az RR-nek az utolsó növénykéje, a cikória. Jó volt a sok pirossal hímezni, bár kicsit megszenvedtem a kendővel. Valikaa 14ct-s aidaja után nekem olyan sűrűnek tűnt ez az anyag, hogy csak na. A sok színváltás miatt nem is lettek olyan szépek a x-eim mindenütt, pedig nagyon igyekeztem.
Nade, itt van készen, sok-sok szeretettel!Most be kéne fejezni az enyémnek a keretét:-DD

Kancsós RR (12)

2011-06-04T08:47:00.000-07:00

Ebben az RR-ben nekem ez volt az utolsó darab. Még Marika születése előtt lenyomtam belőle több kendőt egymás után soron kívül, hogy nehogy aztán lemaradjak vele, de kár volt előre aggódnom, mert több mint egy év kihagyással kaptam ezt a kendőt kézhez. Hát mit ne mondjak, kellett egy kis idő, hogy ráhangolódjam az egészre, főleg azért, mert ezt az RR-t már szerintem senki sem hímezte a végén örömmel és jókedvvel. Sajnálom, hogy sok súrlódás és vita volt már benne így a vége fele és hát jócskán van elmaradása embereknek, és így lettek a kendőkőn lukak...

Színeiben egyszerűnek tűnt ez a kanna, de mégsem volt az. Nem szeretek aidara félx-eket öltögetni, sosem lesznek igazán szépek, egyenletesek. Kontúrozásnál pár apró hibát sajnos felfedeztem benne, de már nem bontottam, szerintem nem feltűnőek. Aki megtalálja, jelezze, még nálam van a kendő, akkor talán bontok;)
Igyekeztem szépen hímezni a kendőt az "elveszett" Valikának, aki ismét előbújt jó 1 évnyi blogszünet után. De a legnagyobb örömet akkor is az okozta, hogy ezennel kész, befejeztem, kifuttattam egy RR-emet!!! Az, hogy a saját kendőmre majd még kettőt meg kell hímeznem, ha visszaér hozzám..., nos az még ráér. Gyűjtök hozzá egy kis kedvet:-DD

Levél helyett

2011-05-31T04:35:00.000-07:00

Sokaknak tartozom levéllel, mégsem ülök le mostanában a gép elé, hogy összehozzak legalább egy olyan levélkét, amit kisebb-nagyobb módosításokkal el lehetne küldeni jó pár barátomnak. Mivel sokan olvasnak itt is, így gondoltam most az egyszerűség kedvéért ide írok mindenféléről, ami mostanában velünk történt. Egyébként továbbra is rossz szokásomat tartom, lusta vagyok belépni a saját blogomra is, lusta vagyok kommentet írni, mire végre megteszem, egy csomó posztot már nem is néz a gazdája:-D Nade majd most! Csak ne ígérném ezt meg magamnak hetente!

Kezdem a lakástémával. A miénket tehát végérvényesen eladtuk. Adás-vételit aláírtuk, múlt héten csütörtökön az OTP Lízing Bank átutalta az Unicredit Jelzálogbanknak a hiteltartozásunk, a OTP-nek a munkáltatói kölcsönöm, valamint az Államkincstárnak a 2 gyerek után felvett szocpolunkat. Az eladásból származó maradék pénzt majd csak akkor kapjuk meg, ha mindegyikről hozunk törlési igazolást. A két banki hitel-kölcsönnél elég, ha széljegyen szerepel, hogy visszafizettük, viszont a szocpolnál ez nem elegendő. És naná, hogy az állami szervek a leglassabbak, de becsületükre szóljon, hogy mindig korrektek. Az adás-vétel előtti mizériáról már nem írok. Sok-sok idegsejtünk elpusztult, Viktor szerintem elég rendesen ki is készült. Nekem enyhe pánikrohamaim voltak azután, hogy JJ-vel kezetfogtunk a lakáseladásra. Az egésztől csak úgy sikerült megszabadulnom, hogy valahogy kicsit távol tartom magamtól a dolgokat és elfogadtam a tényt, hogy ha én minden tőlem telhetőt megtettem és a többi már nem rajtam(rajtunk) múlik, akkor azon már nincs miért idegeskednem. Bevállt. Elmúltak a szívdobogások, az alig kapok levegőt érzések, amik még a legnyugisabb pillanatokban is utolértek addig. Úgy döntöttünk, hogy nem írjuk a mellékes kiadásokat Viktorral, amik aközben merülnek fel, hogy az adás-vételt ügyintézzük (pl. 4 db otp tartozásigazolás darabonként 4200 Ft-ért stb). Viszont újra írjuk excel táblába a családi életünk kiadásait és néha magam is megdöbbenek az egészen, hogy mennyire jön ki egy-egy hónap. És alig volt benne egy-két extra kiadás. Min tudunk legjobban spórolni? Hát a ruhán. Még szerencse, hogy nem vagyok egy divatbolond és frankón jól vagyok a régi ruháimban is. Mikor a mama itt volt nálunk a múltkor együtt átpakoltuk a nyári ruháimat. Lényegében sok szép ruhám van, de egyik sem olyan homokozó szélén ülős. Végül azt mondta a mama, hogy ha folyton arra várok, hogy eljöjjön az alkalom a megfelelő ruhához, akkor sosem fogom őket felvenni. Így aztán hordani fogom a szép ruháimat ki a játszótérre is, mert a kis halászgatyóm már rohadt régi és lestrapált, bár tagadhatatlanul a legpraktikusabb darab a nyári ruhatáramban. Nade miután egyik nap, mikor épp a spóroláson vekengtem magamban, rájöttem, hogy az aznapi ruhámból a kis halászgatyóm laza 12 éves, a felsőm majdnem 5 éves, a melltartóm a húgom egyik volt szopis melltartója, a bugyimat anyutól kaptam, mert egy mérettel kisebbet vett magának véletlenül és a szandim a legfrisebb darab a maga 2 évével, akkor úgy döntöttem, hogy most és azonnal megveszem magamnak azt a vékony farmer térdgatyót, amit a kispavilonban 4000Ft-ért árulnak és lassan 1 hónapja nézegetek. Ma már abban feszítettem:-DD
Na ezután a kis kitérő után jöjjön a lakás vásárlásunk. A héten szerintem most már tényleg megkötjük a szerződést. Mara barátnőm az ügyvédünk, így ő bokszolja le a köröket az eladóval. Ha így utólag végiggondolom az egészet, akkor azt hiszem azt kell mondanom, hogy csak úgy árulgatták a lakásukat és mi szinte csak az ölükbe pottyantunk. Végül az irányárból 2,5 millát sikerült alkudni, ami nem kis összeg. Korrekt vételi ajánlattal álltunk elő, ahol részletesen megadtuk azt is, hogy milyen ütemezésben mennyit fizetünk. Mindez természetesen attól függött, hogy nekünk hogyan fog befolyni a pénzünk a saját lakásunk eladásából. Én nem tudom, hogy ez a házaspár hogyan gondolt végig mindent, hogyan nem, vagy csak mi vagyunk Viktorral ennyire kockák, hogy azonnal készülnek a táblázataink, tervezünk, számolunk stb; de az eladóink rábólintottak a vételi ajánlatra és utána egyszerűen ráébredtek, hogy mi a lakás felét hitelből fizetjük majd és hogy a legnagyobb összegű vételárrészletet sem adjuk túl hamar. Végül miután elfogadta az egész ajánlatot és erre úgymond rádöbbent, akkor tette fel a kérdést, hogy "milyen ajánlat ez egyáltalán?!?!". Aztán hogy hogy nem, de a fazon a saját költségvetésében (vagyis az új ház vásárlásukban) kifelejtette azt az aprócska tényt, hogy a lakásán van 5 milla összegben jelzálog. Ezt minden normális ember tudja, hogy az első kézhez kapott összegből ki kell fizetni és a Földhivatalnál töröltetni kell. Nem tudom Mara hány órát töltött azzal, hogy ezt valahogy beleverje ennek a konok embernek a fejébe. Szerinte itt egy egyszerű bizalmi kérdésről van szó és még az az aprócska tény sem érdekelte, hogy mi addig nem tudunk hitelt felvenni amíg a lakásukon jelzálog van!
Mi már láttuk az adás-vételi szerződést. Most náluk van véleményezésen. Kíváncsi leszek, hogy mit mondanak rá.
És hogy milyen a lakás? Nagyon jó helyen van Budafok szélén a 41 villamos mentén. Egy 6 lakásos társasház 5. lakása. Sorház. 4 szobája van és 3 szintes a lakás. Földszinten garázs és egy 16nm-es szoba, fürdő. Első szinten egy hatalmas nappali és konyha egyben, valamint pici spájz és egy wc. Felső szinten egy 13 nm és egy 20 nm-es szoba, plusz fürdő. Lapostetős, ház mögött kicsi terasz, ami saját, valamint nagy közös kert. Fejben már berendeztük! Tusinak írom, hogy eleinte fenn aludna mindenki, mi Marikával a kicsiben, a fiúk hárman a nagy szobában. Később a nagyobb szobát két részre osztanánk, egy-egy gyerek lenne ott, a kisebb szobában ketten lennének mi meg lemennénk az alsó szintre.

Na elfáradtam a gépelésben. Megyek hímezni RR kendőt. Lassan készül. A kannásat már lenyomtam, most a gyógynövényes utolsó darabját hímzem.

Melóhelyemről még nem írtam semmit. Megvolt a vezetőváltás. Mindenki bizonytalan, mindenki fél. Sokaknak megszűnik a munkahelye, státusza. Talán az enyém is, de semmi konkrétat senki sem tud. Igyekszem nem gondolni rá, két napig borzasztóan szorongtam ettől is. Most úgy vagyok vele, hogy ha tényleg megszűnik a státuszom, akkor ez egy jel lesz, hogy valamit tanulnom kell. És garantáltan a gyerekek irányába fogok elmozdulni majd... Ja, és nagyon-nagyon szarul esett, hogy a hátam mögött mószerolnak olyan vádakkal, amik nem is igazak. És olyan teszi, akiről nem gondoltam volna. És én még csak ott sem vagyok, hogy megvédhessem magam. Maradjunk annyiban, hogy mindenki félti a seggét és védi a seggét. Még úgy is, ha közben odáig alacsonyodik, hogy másról valótlant állít, tudván, hogy az nem tud "visszaütni"!

Update: Pár részt töröltem a bejegyzésből baráti javaslatra. Jogos!

Tilda baba

2011-05-28T11:16:00.000-07:00

Eredeti terveink szerint ma baráti látogatóba mentünk volna Mariannékhoz, de Viktorom lerobbant a nagy adás-vételi idegeskedések közepette. Így a látogatást lefújtuk, de szerencsére közben meg befutott egy szülinapi meghívás Miklóskának. Nóri csoporttársa ma tartotta az 5. szülinapját, pár kisfiút is meghívott a bulijába. Miki eleinte vonakodott, mert egyik fiú sem az ovis csoportjukból volt, de aztán szépen lassan fellelkesült attól, hogy sem a Matyi, sem a Karcsi nem fog menni, csak ő, és hogy majd ehet sütit és tortát;)
Végül mondhatni egy szem fiúként tombolt a lányok között, mert a másik kisfiú a felnőttek társaságában üldögélt. Aztán én otthagytam Mikit és egy kicsit később mentem vissza érte, de akkor Karesz is velem volt már, és legkisebb fiam is nagy erővel robbant be a buliba. Nagyon élvezte a lányok társaságát. Búcsúzóul még kaptunk két hatalmas rózsaszín szivecskés lufit. Miki zokogott, mikor itthon kipukkadt!

Nade egy buliba kell valami ajándék is. Egy félkész Tilda babát rakosgattam már vagy egy éve jobbról-balra. Ma délután kapott a ruhája alá egy csipkés kis nadrágot, fejére szőke hajat (kicsit lehetett volna sűrűbb a hajzuhatag...), csipkét a nyakára (mert az éves pakolgatás kissé megviselte ott a bábút), valamit kis gyöngy fülbevalót. Miki még egy Merci desszertet is választott mellé.

Marika táncol

2011-05-27T12:01:00.000-07:00

Lényegében azonnal kezdi a tombolást, amint zenét hall. Érdekes módon minden fiam amolyan rugózós-rogyasztósat táncolt pici korában. Marika rögtön a pogóval kezdte. Az összes tánceleme fellelhető Karcsi fiam mozgástárában, teljes mértékben őt másolta le a kicsi:-DD
Háttérben a Ben10 zenéje szól, csak folyamatosan megy közben a nagyok szövegelése (mint mindig).

Miki hímzései

2011-05-25T04:42:00.000-07:00

Miklóskám néha teljesen fellelkesülten hímez, máskor meg hónapokig felé sem néz a munkáinak. Az utóbbi időben szaporán járt a tűje, így múlt héten pénteken el is vihettük két hímzését kereteztetni. Így hímez egy 6 éves kissrác:

Az elefántos gobelin majd 1 évig készült, mindössze a szálak befűzését és az első pár öltést, valamint az elvarrást kell nekem csinálni; a többit, beleértve az "ugratást" is, egyedül csinálja. A fekete kontúrt én hímeztem neki meg előre, hogy tudja, hol kell a színekkel kitölteni a teret. A keretezőnél vágtak egy pici lukat az üvegre, hogy az elefánt a farkát kidughassa. Eredetileg könyvjelző lett volna, de vétek lenne egy ilyen hímzést egy könyvbe eldugni, így aztán keretet kapott.

A cica sokáig porosodott egy fiúkban. Valahogy nem érzett rá Miki az x-elésre. Miután a gobelin elkészült, valahogy már ment neki a dolog. Egy nap nekiugrott és másnap már kész is volt. A sárga keretet az alkotó választotta.

És itt van Miki az újabb áldozattal. Ismét gobelin, neki ez jobban fekszik. Ennél már sokkal előrehaladottabb állapotban van!
Nagyon készül a nyári keresztszemes kiállításra!

Lizzie Kate SAL 2011 - Március

2011-05-25T04:20:00.000-07:00

Már múlt héten elkészült, csak valamiért nem fotóztam. Kész van a március is alig 2 hónapos csúszással:-DD

Végre! Végre!

2011-05-19T07:29:00.001-07:00

Bevallom nem nagyon vettem még Marikámnak ruhát a születése óta. Egyrészt szívesen hoznak neki a rokonok, hiszen egy szál lányunokáról van szó mindkét oldalon, nameg kaptunk még az őszben egy nagy zsák ruhát Abiéktól, amiból mindig elővehetem a legfrissebb darabokat. És hát Marika sem nő olyan gyors ütemben, mint a fiúk, szóval egy ruhácska elég sokáig hordható:-D

A vicc az, hogy nem gondoltam volna, hogy majd imádom öltöztetni, de bevallom, nem szeretek akármit feladni a kiscsajomra, szóval szoktam gondolkodni azon, hogy hova mit:-DD Igaz, a virágos hímzett farmergatyóra és a lila cicás pulcsira már megjegyezték, hogy fiús összeállítás, de azért nagyrészt rózsaszínben tündököl a kisasszony, hogy tudtára adhassam a világnak, lányom is van ám! Még Marika születése előtt félretettem a fiúktól egy nagy adag ruhát, ami tökéletesen megfelel majd a lánynak is. Hát kérem, elég rendesen megszelektáltam legutóbb, mikor végignéztem. Hogy gondolhattam én a zöld farmert, ami tökre fiús és a barna enyhén kopott kordnadrágot komolyan?!?! Persze mindet a zsákban hagytam, majd ősszel felülbírálom a divatról a döntésem. Akkor remélhetőleg már minden pénzünket az új lakhelybe öljük és tökre jól fog jönni a zöld és a barna nadrág, csak nadrág legyen:-DDD

Nade tegnap beruháztam egy kis kalapba, mert az tényleg nem volt a fiúknak, csak baseball sapka, meg macis zöld és hasonlók megkötő nélkül. Amin nincs megkötő, az kb. 1 másodpercet van a lányka fején, többet nem, mert letépi azonnal. Íme az én csini lányom. Egyébként inkább huncut és virgonc, mint szende szépség, mint a képeken is látszik.

Marika 1 éves

2011-05-16T11:48:00.000-07:00

Még kb. fél óra, és pontosan 1 éve, hogy Marika megszületett. Ezek az utolsó percek voltak a legnehezebbek, pedig tényleg villámszülés volt.
Hihetetlen, hogy van egy 1 éves kislányunk, és olyan jó, hogy végre lett egy gyerekőc, akinek a Mária nevet adhattuk. Bár igazából nekem volt nagy favoritom a Mária, Viktor csak áldását adta rá!

Lánykánk paraméterei 1 évesen: 7820 gram és 71 cm. Ügyesen álldigál, néha már kapaszkodás nélkül is. Még mászva közlekedik, de a bútorok mentén ügyesen lépeget kapaszkodva. 7 foga van, a nyolcadik növöget éppen, de ettől nincsenek rossz éjszakáink végre. Csak el ne kiabáljam.
Szopizik és eszik mindent. Főképp a felnőttes ízeket szereti. Bolondul az eperért, ha hagynám, akár egy kilót is bevágna belőle. Imádja a babapiskótát, a kenyeret és a péksütiket minden mennyiségben. Az ilyen "harapós" dolgokat szereti magának adagolni. Fuldoklásig tömi magába a kaját, ha nem figyelek.
Egyemberes gyerek. Ha ő ott van, akkor senkivel nem lehet foglalkozni és semmit nem lehet csinálni. A nappaliban azt csinál, amit akar. Ami fontos, hogy a mosogatógépet zárnom kell, mert kinyitja és kiszedi belőle a villákat. Odáig van a villákért. Mászik az etetőszékekre, voltak már hatalmas esései, de semmit nem tanul belőle. Szeretné tekergetni a tűzhelyem gombjait. Már rátenyerelt a forró sütőajtóra, nem lett belőle baja. Mire kettőt nézek, valami tuti a szájában van. Mindenhova bemászik, mindent piszkál, rángatja a számítógép kábeleit. A polcokról nem pakolhat, azt nem tűröm. A szekrényajtót sem nyithatja ki. Az ilyenekért mindig szólok, mindig elviszem onnan, mindig tudatosítom benne, hogy az teljesen tilos. Három gyereknél nem kellet semmire gyerekzár, most sem szeretnék sehova felszerelni.
Egyébként olyan gyerek, akire tökéletesen illik a dal:
-Minden rosszra mindig kész, huncut kis csibész!

Hintázni szeret a legjobban a játszón, meg kotorni a földön és ami érhető, azt a szájába dugni. Hiába tömöm bele neki a cumit, első dolga, hogy azonnal kiveszi és jöhet helyére kavics, faháncs, fű:-DD Szeret lovacskázni is, csúszdát még nem próbáltuk.
Itthon nagyrészt pakol, szöszmöszt keres, a fiúk játékait próbálja elmarni. Kedvenc játéka még nincs. Egy ideje lelkesen mutogatom neki az állatokat, hallgatja a hangokat és nevet rajta. Vannak kedvenc gyerekdalai, amikhez produkció is csatlakozik: Így mennek a legények, Evezünk a Balatonban, Jár a toronyóra. Na ezekhez már előre mozog, imádja őket. Ügyesen tapsol, kezd pápázni. Szava még nincs, főképp gajdol vagy halandzsázik. A Ben10 zenéjét ha hallja, rögtön odamegy a tévéhez és táncol.
Hihetetlenül csiklandós. Hason alszik mindig. Ha nyugtatgatja magát, akkor a fejét simogatja és cumizik. Egyébként egy másodpercig sincs nyugalmi állapotban, horror a pelenkázás, öltözködés.

A tortáját én sütöttem. Egyszerű babapiskóta alapon van joghurtos-tejszínes-epres töltelék, ami hidegben megdermedt. Marika imádta, evett belőle egy csomó piskótát és a tölteléket is ette volna, de abból csak módjával etettem. Mindenáron bele akart túrni a tortájába, de én az ilyet nem szeretem. Így csak remegő kezekkel kiabált, aztán kapta gyorsan a falatokat. Azokat már nyugisan, a maga lassú evőtempójában majszolta. A fiúknak is nagyon bejött a torta, ma már el is fogyott (tegnap ünnepeltünk). Marika egy Helló Kittys figurát kapott. Ez lesz az alvóállatkája, a neve Dzsuli (Miki nevezte el).

Isten éltessen kislányom!

Elsőáldozás

2011-05-15T22:49:00.000-07:00

A Don Bosco Általános Iskolában múlt vasárnap, május 8-án tartották az elsőáldozást. Antal atya minden szülői felkészítés alkalmával kiemelte, hogy az elsőáldozás ugyanolyan jelentős, mint az első szent gyónás, így azt is írom, hogy május 7-én pedig első szent gyónáshoz járultak a harmadik osztályos gyerekek. Matyiéknak az idei hittan tananyag mind-mind erre a két szentségre készített fel. Igazából nem is tapasztaltam meg belőle túl sokat, mert Matyi nem az a fajta gyerek, aki a tananyaggal kapcsolatban kérdezne. Inkább csak közli, hogy épp ötös vagy csillagos ötös lett egy dolgozat, egy röpdoga, vagy bejutott valamilyen versenyen a döntőbe. Csak a legszükségesebbeket közli velünk és nekem így jó. De mivel annyit mondták a szülők felkészítésén, hogy beszéljünk a gyerekekkel főleg a gyónásról, így én is elővettem kicsi fiam és mondtam, hogy ha bármi kérdése volna, vagy valamit nem ért, akkor szóljon. Matyi nagyjából annyit válaszolt, hogy:
-Anya, egész évben annyit beszélgettünk az egészről a hittanórákon és a pappal, hogy egyszerűen már nincs mit kérdeznem.
Azért minden emlékezőtehetségemet elővéve elmeséltem, hogy milyen volt az én elsőáldozásom és a gyónásom és hogy készültem. Aztán mikor a bűneit kezdte összeírni (utolsó este természetesen) és közben a lelki tükröt olvasgatta, akkor jelent meg egy-egy kérdéssel, de inkább a segédanyag szavait nem tudta értelmezni, mint pl azt, hogy mit jelent az, hogy előzékeny stb.
Szombaton én is elmentem vele együtt gyónni. Tök jó volt látni az izguló gyerekeket, és furcsa volt végiggondolni, hogy ami nekünk felnőtteknek már-már rutin, az nekik micsoda feszültség. Bár én olyan ritkásan megyek gyónni, hogy rutinról annyira nem beszélhetünk. Még mindig nem tudok bárkihez menni olyankor, egyszerűen ha nem beszélgetnek gyónás alatt velem, akkor nem érzem azt, hogy gyóntam. Matyi erre rá is kérdezett, hogy én miért megyek olyan ritkán áldozni. Magyaráztam neki, hogy az áldozás feltétele, hogy tiszta legyen a lelkiismerete az embernek és ahhoz ugye gyónni is menni kell. Rögtön jött a kérdés, hogy akkor miért nem megyek gyónni. Erre nagyvonalakban elmondtam neki, hogy jópár féle pap van, én ahhoz szeretek gyónni menni, aki beszélget velem, nameg aki szimpatikus is. Antal atyához szeretek menni, sőt István atyához is. De érdekes módon majdnem három év telt el azóta, hogy itt laktunk, hogy először mentem el a Szent Mihály templomba gyónni. Addig mindig visszajártam a Szent Imre templomba a Villányi útra Előd atyához és egy másik atyához, aki minden vasárnap este bal oldalt leghátul gyóntatott. Na ez utóbbival annyira jól lehetett beszélgetni. Matyi kérdezte is, hogy mit tudok megbeszélni a gyóntatószékben, hiszen ott az ember felsorolja csak a bűneit:-DD Mondtam neki, hogy amikor kicsi voltam én is csak soroltam. Sőt, a mai napig tudom, hogy mit és hogyan soroltam;)
Végül abban maradtunk, hogy egy ideig együtt fogunk menni gyónni és áldozni. Kell is a gyakorlat, mert tegnap este olyan messze állt meg áldoztatásnál, hogy Antal atyának esélye sem volt elérni őt, én szuszakoltam szépen lassan előbbrébb Matyit:-DD Aztán utána mondta, hogy elfelejtette nagyra nyitni a száját:-DD Megegyeztünk, hogy ezt gyakorolni kell még és nem baj, ha eleinte jobban figyel belülre, később majd meglesz mindkettő egyszerre.
Szerencsére Matyi még nem feszegeti, hogy apa hogyan katolikus. Mi Viktorral abban állapodtunk meg, hogy ő "koca"katolikus, neki nagyon tetszett ez a kifejezés rá. Őszintén szólva nagyon izgultam, hogy Matyi majd rákérdez a dologra... és hogy mit mondok neki, vagy hogy apa mit mond majd neki...

Az elsőáldozás napján rém pocsék idővel indítottunk. Nagyjából a délelőtt folyamán végig szakadt, így az ünepélyes bevonulás helyett inkább vágtázva rohanás lett:-DD A gyerekek olyan szépek voltak, mindenkin minisztráns ruha volt, így nem habos ruhás hercegnők és öltönykék állták körül az oltárt. Le volt zárva az oltár körül kordonnal minden, mert különben a fényképező szülők nem ismertek volna határt. Antal atya ezt is ezerszer elmondta nekünk, így én nem is vittem fényképezőgépet. Már megrendeltem az iskolai képeket, ha kézhez kaptam őket, akkor Viktorral beszkenneltetem és update-telen ezt a bejegyzést. Addig apukám képeit lehet megnézni, amiket ő készített a vendéglőben.
A szertartás igazán szép volt, bár én elég sokat görcsöltem eleinte Marikával. Szerencsére egy db kőkemény babapiskóta még volt nálam a játszós túlélőcsomagból és a mise felén azt nyammogta. Karcsit nagyi hátravitte apósomnak, így ők végül a kapualjban töltötték az idő felét. Marikát egy idő után anyukám hátravitte és mint kiderült a rózsafűzérével játszott jó 30 percet. Miki egész jól bírta a gyűrődést, valamikor áldozás után jelnetette be nekem, hogy:
-Értsd már meg anya, én nem bírom már ezt tovább:-DD
Na akkor hátravittem őt is a kicsikhez.
Én baromira meg voltam hatódva attól, hogy Matyikám már elsőáldozó. Olyan hihetetlen, hogy már ilyen nagy! Mindig mondta, hogy szeret velem együtt templomba járni és örömmel látom rajta, hogy már rég tudja az imádságokat, együtt énekelünk, egyáltalán nem kell rendszabályozni a misén, mert nem idétlenkedik, nyugodtan csinálja azt, amit a felnőttek. És most már elsőáldozó is volt!!! Persze már Miki és Karcsi is mondta, hogy ők is akarnak elsőáldozók lenni:-DD
Az ünnepi szentmise után volt a gyerekeknek a suliban egy kis agape, mi felnőttek addig kinn várakoztunk, aztán családostul átvonultunk a jól bevált Vakvarjú vendéglőbe. Itt készültek apukám fotói. Csoportképet valahogy elfeljtettünk, nameg a klasszikus elsőáldozós képet is, ahol Matykó összetett kézzel állna a minisztránsruhában. Na most már késő. A kaja finom volt, Karcsi kivételével mindenki jót evett. Karcsi szerintem csak a késével vagdosott egész ebéd alatt, de azt nagyon élvezte, hogy mindent el tud vágni. Marika is példásan bírta a kiképzést, végül én rongyoltam vele haza úgy kettő körül, hogy letegyem aludni. Hazafele a babakocsiban egyszercsak bekábult, úgyhogy gyorsan félálomban megszoptattam és ágyba dugtam. A vendéglőben evett egy kis levest meg mindenből csipegetett. Legjobban a babakonyhát élvezte. Pont a gyereksarok mellet kaptunk helyet, ami eleinte tök jó volt, aztán mikor már vagy 10 gyerek taposta ott egymást, akkor kezdett kissé idegesíteni a dolog.
A vendégeink, vagyis a nagyszülők és Klári jól érezték magukat, a Varjúzás után otthon még tortát vágtunk, kávét főztünk, volt egy kis nasi és beszélgettünk is egy keveset. Klári egy nappal hamarabb érkezett hozzánk, így ő elég sokat dumált este Viktorral. Én annyira nem tudtam figyelni, mert konyhatündérkedtem, ugyanis az agapéra minden szülőnek egy tálca sütit kellett küldeni. Én az Évi-féle hamis marcipángolyót csináltam meg. Nagy sikere van mindig a gyerekeknél. Matyi büszkén jelentette, hogy minden tálcán erre vadásztak a gyerekek:-DD
A nap végére jól elfáradtunk, még este rendbetettem a lakást, kifényesítettem a mosogatóm és ágyba hullottam:-DD

Nagyon örülök Matyinak!

Aludni szeretnék!

2011-05-10T05:39:00.000-07:00

Ez mostanában a legnagyobb álmom. Néha már nem érdekel sem a lakás, sem az adott napi események, sem a legszebb hímzés, a legjobb könyv. Aludni szeretnék! Eljutottam a kialvatlanság egyik mérföldkövéhez, de úgy látom még beljebb fogunk gyalogolni Marika és én karöltve. Azt hiszem elmondhatom, hogy az elmúlt egy évben nem aludtam egyben 5 órát még szinte soha. Ha már 4 óra megadatik, ujjongva fogadom. Elfáradtam az éjszakai kelésben és normál esetben már rég hagynám bőgni Máriámat éjszaka, hogy megtanulja, nem a cici az egyetlen, ami megnyugtathatja és azt is meg kell tanulnia, hogy nem fogok rögtön ott teremni, ha bármi gondja van. Mivel egy szobában van két másik testvérével, így nem tehetem meg, hogy hagyom sírni. Így viszont én vagyok folyton fáradt és gyakran indokolatlanul ingerült nap közben a kialvatlanságtól. Ráadásul az újabb produkció, hogy délutánonként laza 1-1,5 órás alvással örvendeztet meg. Most épp 15 perce üvölt a kiságyban. Az egyik kedves szomszédunk a fél kettői időpontot találta a legalkalmasabbnak a falfúráshoz.

Fáradt vagyok, aludni szeretnék végre!
És nem értem, hogy aki megtehetné, hogy alszik (pl. Marika, Karcsi), az miért nem teszi azt:(

Írok majd az elsőáldozásról is. Csak egy vacak fotóm sincs róla, mert elfelejtettem apukám képeit elkérni, amíg itt voltak nálunk. Én meg nem fotóztam, nagyrészt a gyerekeket terelgettem. Jó lesz kép nélkül is a beszámoló?

Czakó Gábor: Iskolavár

2011-05-09T03:40:00.000-07:00

"A gazdag cselekményű regény színtere egy bentlakásos szakközépiskola, ahol az önkényes vezetés miatt felborul a rend. A diákzendülés forgatagában tárul fel a csak látszólag egységes tantestület élete is. Különcök, jóindulatú tévelygők, kicsinyes számítók és valamiért még rajongók mutatkoznak meg, s közülük néhányan eldobják álarcukat, amikor az újonnan érkezett, fiatal tanár felkavarja „megszokott nyugalmukat”.
Nem szatíra ez, hanem a higgadt bírálat igényével íródott mű. Ennek megfelelő a befejezése is: a visszás körülményekből adódó kompromisszum. Ahogy a közszellemre is rátelepszik néha a megalkuvás légköre, részint a személyi összefonódások miatt. A hiba mindenekelőtt az emberek szemléletében, magatartásában rejlik – sejteti az író. Jellemük gyengeségében, kényelmességükben, hamis önismeretükben. Így igaz és megdöbbentő a tabló – az átmeneti megoldásokkal, helycserékkel.
A nyelvi leleményeken kívül a drámaibb fokozás is élénkíti az események menetét, s az egészet átszövi a beteljesületlen – félig szomorú, félig komikus – szerelem ígérete."

Már nagyon régóta terveztem, hogy olvasok könyvet Czakó Gábortól. Pláne, ha már szegről-végről rokonok is vagyunk, mert a nagynéném sógora. Inkább Csaba bácsiként ismerem, és kiskoromban nem is nagyon tudtam megérteni, hogy miért is Gábor a Csaba. Még régebben levettem apukámék polcáról a Szoba című kisregényét. Belelapoztam és hosszú évekre elment a kedvem attól, hogy olvassak a könyveiből. Most okosabban láttam neki, hiszen apukám több Czakó könyvet olvasott már. Őt kértem, hogy ajánljon nekem egyet. Így kaptam kézhez a szülői könyvtárból az Iskolavár című kötetet.
Őszintén? Egyszerre élveztem és egy picit untam. Igazából nekem a nyelvezete volt nagyon kimódolt, túlontúl végiggondolt. Volt egy kedvenc mondatom arról, hogy hogyan roppant a kavics a diákok talpa alatt. Úgy bánom, hogy nem írtam ki magamnak, mert a könyvet már visszaadtam. Na az volt a csúcs nálam a mondatszerkesztésben:-DD Egyszerre nagyon tetszett és valahol mégis irritált.
Maga a cselekmény nagyon bejött. Próbáltam azon gondolkodni, hogy én melyik oldalra állnék. Alapban nyúl vagyok, tehát valszeg a szemlélődő, ha minden kötél szakad, csak akkor lázadó csapatba álltam volna be, kivéve, ha egy számomra is meggyőző figura van a lázadók között.
Igazából leginkább azokra a filmekre emlékeztetett, amiket az "átkosban" forgattak. Kicsit lassú, kicsit túl hangos, kicsit túl "műviek" a párbeszédek. Szinte még magyar színészek arcait is oda tudtam volna adni a szereplőknek. Nálam pl. Garas Dezső lenne Vigyázó tanár úr.
Nagyon tetszett az, ahogy a szereplőkben zajló lelki vívódásokról ír. Amit én is annyiszor érzek, hogy a pillanat, amikor mondanom kellett volna valamit elszállt, és helyette marad az idegesség, hogy akkor miért nem szóltam, de most már hülyén jönne ki, ha mondanám...
Még egy dolog tetszett. Az Irén fantáziájában bimbózó, meg nem élt szerelem lehetőségének a leírása. Na az fantasztikus volt.
Szóval nem tudom, hogy mi volt a több, a tetszett vagy a nem tetszett.
Lassú könyv, alig 300 oldal, mégis majdnem 1 hétig olvastam:-DDD

Szélsős hetem volt

2011-05-03T04:23:00.001-07:00

Kérdéssel kezdem: Tudja valaki, hogy miért nem jeleníti meg a bélyegképeket a bloglistán olyan blogoknál a blogspot, ahol pedig van csatolt fotó? Többek között az enyémmel is ezt csinálja, általában akkor, ha csak 1 képet teszek az adott blogbejegyzés mellé.

Pár szóban mindenképp meg kell említenem a múlt hetet. Igazán szélsőséges volt:-DD Szüleimnél hagytuk a két középsőt, Mikit és Karcsit teljes egy hetes megőrzésre. Mindketten nagyon jól érezték magukat, nem nagyon hiányoltak minket, talán csak az ajkai tavaszolás vége felé kezdték mondogatni, hogy kicsit már jönnének haza.
Az első este ért minket a sokk, hogy csend van. Marika alig aludt valamit hazafele az autóban, így fél hétkor fürdettem és le is tettem aludni. Így esett, hogy húsvét hétfőn este hétkor hárman hasaltunk a nagyágyon és olvastunk néma csendben. Utólag Matyi bevallotta, hogy őt kifejezetten zavarta a nagy csend ezen a héten. Én viszont igazán élveztem. Valószínűleg Marikát is rémesen zavarhatta a dolog, mert extrém zizin viselkedett. Még szinte pisilni sem hagyhattam ott a szobában, mert üvöltve állt az elbarikádozott nagyszoba szélén és potyogtak a könnyei. Folyton elérhető távolságban kellett lennem, rengeteget volt kézben. Biztos hozzájárult ehhez a folyamatos nyivákoláshoz az is, hogy egyszerre három fogat növeszt (egy végre kibújt), de a 3. nap végén kimondtam a diagnózist, hogy a gyerekem szep.szorong:-DD Egyszerűen Marika megszokta, hogy soha sincs egyedül, mindig zajlik nálunk az élet, ott vagyunk összezárva a pici lakásban és hirtelen szembesült azzal, hogy ketten eltűntek (és neki erről senki semmit nem mondott). A kicsitől lényegében semmit nem tudtam csinálni, úgyhogy végül hagytam, had szaladjon a lakás, had nőjön a vasalnivaló nap közben. Esténként próbáltam magam utolérni valahogy.
Végül szombaton nekiláttam egy extra alapos takarításnak a gyerekszobában. Majdnem másfél óra alatt lezavartam, de ebből a felét Marika üvöltve asszisztálta végig a bőrönd mellett (ez a korlát nálunk a nagyszobánál). Matyikám hiába próbálkozott, hogy csörgőzött neki, gurította a labdát, énekelt, furulyázott. Semmi sem segített, így aztán mikor fél órás üvöltés után átnéztem a nagyszobába azt láttam, hogy a Rejtelmes szigetet olvassa nagy buzgón, le sem tojva kistesóját. Őszintén meg tudtam érteni;)

Matyinak jót tett a múlt hét. Sokat beszélgettem vele, sokat szeretgettem. Kifejezetten élvezte, hogy hármasban sétálunk, dumálunk, minden őrültségét meghallgatom és még reagálok is rájuk, mert közben nem kell még plusz két fele figyelnem. Kimentünk a kicsi játszókra, Marikát terelgette, hintáztatta. Minden nap fagyiztunk. Nagyon bújós volt ebben az 5 napban.

Marikát is próbáltam azért kikupálni. Szopizik még mindig ezerrel, napi 5 alkalom még mindig van, ebből kettő-három éjszaka. Viszont a reggeli szopi után már vajas kenyeres katonákat eszik az etetőszékben. Megtanul csőrös pohárból inni tök egyedül. Mindent megkóstol és egyre ügyesebben eszik egyedül darabos dolgokat. Kivéve, amit ebédre én kanalazok a szájába. Az legyen sima és darabmentes, különben klasszul fuldokol. A héten többször felállt kapaszkodás nélkül. Diadalmasan kiabált, aztán letottyant a popójára. Imádja a felnőtt joghurtot is, de abból épphogy csak egy picit nyalakodhat. Kisebb elutasítást követően végül unszolásomra csak megbarátkozott a babajoghurtokkal is. Nem győzöm Karcsit leszerelni, hogy ő abból nem kaphat, mert méregdrága. A késő esti szopi helyett már tápit kap 11 körül. A kisasszony kapacitása a legnagyobb éhség esetén is max. 120 ml, nem több. De inkább 100-at húz csak ki a cumisüvegből. Aztán éjszaka fogfájástól függően szokott engem ébreszteni. Lassan 1 éves lesz! Hihetetlen!A srácok hétvégén átestek egy össznépi hajváságon. Azóta így néz ki a csipet csapat. Marikát is elkapta a fűnyíró, annyira aranyos kis kobakja lett!És hogy hiányoztak-e a srácaim a múlt héten? Igen is, meg nem is. Néha nekem is nagy volt a csönd, de őszintén szólva ezt inkább élveztem. Sokszor voltam vele úgy, hogy na ha most itt lenne a Karcsi vagy a Miki akkor hogy is lenne az adott szituáció. Furcsa volt, hogy üres az ágyuk. Furcsa volt, hogy rövidek az esti szeánszok. De bevallom sokkal kevesebbet ugráltattak, sokkal kevésbé voltam fáradt, több időt szánhattam magamra és a maradék itthon levő családtagomra. Élveztem és szükségem is volt rá nagyon. Most hatványozottan több a türelmem:-DD

Voltam benn a kórházban is végre. Huh, már nagyon időszerű volt, mert Marikát még egyszer sem vittem be. Persze próbáltam összekötni a kellemest a hasznossal. Lakás-témában be kell gyűjtenem egy igazolást, mert van munkáltatói kölcsönöm. Hát kérem szépen, ez a gépezet valami iszonyúan lassan mozdul be. Egy hete minden papírt bevittem ahhoz, hogy egy három soros nyilatkozatot nekem kiadjanak, hogy végre azt a nyavajás szerződést meg lehessen írni, aztán utána az általunk kinézett lakásra vételi ajánlatot tehessünk. De még mindig semmi. Komolyan az agyam eldobom, már csak erre a papírra várunk, hogy meglegyen a lízingszerződés, amiben a saját lakásunkat eladtuk. Februárban fogtunk kezet a vevőnkkel...
Aztán kíváncsian várom, hogy mi lesz a kórházban az új felállás. Részemről azt látom a legvalószínűbbnek, hogy 2012 őszén, amikor visszamegyek a törvény kötelezte idő alatt még dolgozok, aztán szépen elküldenek. Új vezetőség lesz, innen a régiek továbbmennek. Kinek kell egy olyan munkaerő, aki 2007 nyara óta semmit nem csinált ott, nem tanult, nem fejlődött, ráadásul 4 gyereke van? Igyekszem ezen nem filózni, mert nagyon le tud törni a gondolat. Végülis átmenetileg akár hivatásos anya is lehetek és akkor kitanuéhatnék valami sokkal testhezállóbb foglalkozást. Vagy titkon néha még abban reménykedem, hogy a főnököm továbbvisz az új melóhelyére. Mindig azt mondta, hogy számít rám, még most is megkérdezte, hogy mikor fogok visszajönni, a státuszom megvan még stb. Na majd meglátjuk... Még messze van...

L.J.Smith: Vámpírnaplók 6. - A visszatérés: Árnyéklelkek

2011-05-03T04:04:00.000-07:00

"Kedves Naplóm,

rengeteg fiú mondta már rám, hogy én vagyok a legangyalibb lány a világon. Őszinte leszek. Játékszernek vagy trófeának tartottam őket. Semmi és senki nem tudta megérinteni a szívemet...amíg egy nagyon különleges fiú nem akadt az utamba.
Őt Stefannak hívják.
És kiderült, hogy nem az, aminek látszik – nem egy átlagos végzős gimnazista kócos, sötét hajjal és levélzöld szemekkel.
Kiderült róla, hogy vámpír.
És a bátyja, Damon is az.
HA egy lány két vámpírral kezd...nos, abból előbb-utóbb baj lesz.

Elena"

Na egy ilyen összefoglaló után garantáltan kezembe sem venném a könyvet. Ultragáz, nem is értem, hogy a bookline és a libri oldalán, hogyhogy ezzel az összefoglalóval szerepel a könyv. Szerencsére a hátoldalán sokkal normálisabb a tartalom összegzése. Nade mivel a sorozatot olvasom, így ezt is mindenképp "kivégeztem" volna az idióta fülszöveg ellenére is. És komolyan mondom, miután átrágtam magam a szörnyű tizenéves, idétlen, rémesen öntelt pár oldalon (amit az előző részek összefoglalójának szánt az író) az egyik legjobban sikerült részt olvashattam L.J Smith tollából. Nekem valahogy a vámpír, vérfarkas, démon téma legyen sötét. Lehet benne szerelem és öröm is, de akkor is a fő-fő jelzője a sötét, a véres és rejtélyekkel teli. Na ez most tök ilyen! Élveztem, nagyon hamar el is olvastam.
A végén eszméletlenül jó csavart tett vele az író, így garantáltan várom a folytatást! Még mindig Damon a kedvencem:-DD Jó lenne, ha a tv-ben menne a sorozat folytatása, mert az meg olyan más, hogy nagyon kíváncsi vagyok rá.
Kritikai megjegyzésem mindössze annyi, hogy Elena már annyira nem "normális". Értem én, hogy sok dolgon átesett az előző részekben, de pont azt szerettem benne, hogy teljesen emberien reagált korábban a dolgokra. És ha most már megint ember, akkor valahogy megint ezt várnám. De most már nagyon irracionálisan viselkedik. Legalábbis számomra. De még szerethető a figura, mert hála az égnek, még nem tökkkkéletes!

Dimensions: Woodland Enchantress (3)

2011-04-29T08:37:00.000-07:00

Amikor épp nem a Lizzie Kate SAL-t készítettem (vagy ezerrel olvastam), akkor ebbe a hímzésembe öltögettem. Úgy kb. 5 napnyi munkám van benne ismét, már kezd alakulni a tündér palástjának a széle. Az arany-barna színeket a bal sarokban szinte mindet beleöltöttem. Élőben sokkal erőteljesebbek a színei, de azért nem lett olyan vacak a fotó:-DD

Lizzie Kate SAL 2011 - Február

2011-04-29T08:32:00.000-07:00

Elég "szép" csúszásban vagyok ezzel a SAL-lal, de jobb későn mint soha alapon mutatom a februárt. Most már azért készülget a március is, továbbra is nagyon szeretem a színeit és irtó jó erre a 28 ct-s belfastra hímezni.

Raana Raas: Csodaidők III-IV.

2011-04-28T03:33:00.000-07:00

Tegnap este tettem le az utolsó kötetét a Csodaidőknek. Biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni a könyvet még párszor, mert nagyon tetszett. Végre egy olyan több kötetes sorozat, ami nem csak szórakoztató, hanem elgondolkodtató is. Eleve szeretem a jövőben játszódó történeteket, szeretem a sci-fit, az idegen kultúrákat, és a könyvben mindenből kaptam egy adagot!
A cím miértjére majdnem a könyv legvégén kapunk választ és nagyon találónak érzem. Összességében elmondhatom, hogy az első kötet tetszett a legjobban, aztán a harmadik és legkevésbé a negyedik. Megjegyzem azt is, hogy utálom mind a háborús könyveket, háborús filmeket, ez a könyv mégis lekötött, még a harci leírások is, sokat forgattam a kis csillagtérképet, próbáltam elképzelni a hajókat. Elég erőteljesen vizualizáltam a Csillagok háborújában valamint a Star Trek-ben látott csillaghajókat, rombolókat:-DD A könyv végére arcokat is elképzeltem a szereplőkhöz, talán csak Judyval nem jutottam dűlőre.
Elmondhatom, hogy lassú könyv a Csodaidők. Magam is meglepődtem, hogy nem tudom olyan gyorsan olvasni, mint az átlag könyveket. Néha ez a hármas felbontás: Judy-Giin-Yaan történetek egymásutánisága majd megőrjített, párszor így az is előfordult, hogy egy picit előrelapoztam, mert nem bírtam ki, hogy ne tudjam a történet folytatását. Tudom, tudom türelmetlen vagyok!
A harmadik kötetre eltűnt a zsidóság-kaveniek közötti párhuzam érzésem. Már nem kellett mindkettőn gondolkodnom, mert az első két kötetben ez zavart, hogy egyszerre nem csak a könyvön filóztam, hanem a második világháborún is. Szerettem volna csak a könyvben megírt történetet pergetni magamban.
Marikám egy dolgot sajnos idő előtt leleplezett. Grom Lichi személyét. Egy óvatlan pillanatban kislányom elmarta a könyvet és ahogy sikerült kiszednem tőle, pont ott nyílt ki az utolós oldalak magyarázat része. Megakadt a szemem a néven, aztán már olvastam is és utána meg már úgy bántam a dolgot...
Na jó, egy dolgot mindenképp meg kell írnom. Nekem sok volt a vége. Persze nagyon élveztem! Sírtam eleget, örültem eleget, átéltem az olvasó elképzelehtő összes érzését, de úgy voltam vele, hogy ha még a végén kiderül az is, hogy Judynak lehet gyereke, mert a niesiek meg tudják gyógyítani, akkor már nagyon túlzás a lezárás. Kár, hogy minden szál el lett varrva, kár, hogy semmit nem hagyott a fantáziámra, hogy legyen min filóznom, hogy piszkálja az én képzeletemet is, hogy mi lenne a továbbiakban.
És nem értek egyet Yaan történetének a végével. Talán kemény vagyok, de nem adtam volna neki még feloldozást. Ha az ember tényleg olyan, és mint a történelem mutatja tényleg olyan, hogy hajlamos bűnbakot keresni, csak a másság miatt elítélni, akkor egy ilyen volumenű katonai vezetőnek nem adott volna felmentést. Vagy ha a bíróság adott volna, akkor az átlagemberek nem adtak volna. Bár tény és való, hogy a könyv végére még csak a család bocsát meg neki és fogadja el hibáival és erényeivel együtt.

Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, elkalandozni egy másik világba, ahol a jó elnyeri jutalmát és a rossz pedig büntetését. Zseniális "mese" a Csodaidők! Köszi Mariann mégegyszer a könyvet! Már kölcsönadtam a húgomnak:-DD

Raana Raas: Csodaidők I-II.

2011-04-20T07:58:00.000-07:00

"A Csodaidők világa különös, futurisztikus, gazdag fantáziával megalkotott világ. Sem rosszabb, sem jobb, mint a miénk, csak éppen más. Amikor azonban átlépsz ebbe a világba, ahol már több bolygón él az emberiség, mégsem csak álmélkodni fogsz, sok mindent ismerősnek is találsz. Mi még ugyan nem utazunk naprendszerek között, nem lépdelünk narancsszín gyepen vörös levelű fák árnyékában, nem ismerjük a háromdimenziós sakkot vagy a holokapcsolat döbbenetes lehetőségeit, de jól értjük az árvaházban növekvő Judy vágyait, a zsarnoki apa ellen lázadó Yaan indulatát, s Giin, a tekintélyes közösségi és szellemi vezető vívódásait. És ismerősök a családi erőterek is, ismerős a hagyományőrzés fészekmelege, a fiatalok forrófejűsége, a nagypolitika boszorkánykonyhája – vagy éppen a terrorizmus. A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világé is. Észrevétlenül ragad magával ez a világ sodró erejű cselekményével, fantasztikus lüktetésével."

Íme eltűnésem oka. Olvasok amikor csak időm engedi. Nameg flyladyzek, de csak egy bizonyos szintig tudok benne elmélyedni, mert ez nem 4 gyerek mellett kivitelezhető (amiből kettőre még non-stop figyelni kell), hanem inkább akkor, amikor az ember szabadon gazdálkodik az idejével. Azért próbálkozom...
Nade a könyvről. Beszippantott. Az első pár oldalon döcögősen jutottam át, valahogy nem sikerült belerázódnom az egészbe. Nem értettem, többször is visszaolvastam, végül hagytam úgy, ahogy volt, gondoltam, majd csak megértem. És összeállt a kép, aztán meg nem bírtam letenni. Az első könyvet követte a második. Most egy kis szünetet szeretnék benne tartani, hogy egyrészt letisztuljon, nameg a nagyhéten inkább más dolgokon kéne gondolkodnom. Bár másik felemet meg most a LAKÁS foglalja le. De erről most még nem írok, nagyon friss a dolog.
Egyetlen egy kritikai megjegyzésem lenne a könyvvel kapcsolatban. Nagyon erős nekem a hasonlóság a kaveniek és a zsidóság között. Valahol egy kicsit mindig piszkál, de próbálom nem figyelni a dolgot, de újra és újra felmerül bennem a párhuzam gondolata, pláne, mikor már a kiváltságok megszüntetéséről, az autonómia megnyirbálásáról, nameg a komoly és mindent behálózó gazdasági kapcsolati hatalmukról és annak teljes szétzilálásáról, aztán deportálásokról van szó. Vagy lehet, hogy pont ez volt a célja az írónak? Nem tudom.
Tetszenek a késleltetett leírások a személyekről, a fontos helyszínekről. Mikor már nem lehet fokozni a kíváncsiságot, hogy az adott szereplő vajon hogy néz ki, és aztán na végre, azt is megtudhatjuk. A Raas családi házról szinte az első könyv felén túl kapunk képet, pedig nagyon sok esemény ott játszódik.
Imádom benne a nagycsaládot. Próbálok nem gondolni a magunk kis sejtszerű létezésére. Pici családunk a maga 6 tagjával, ami a kavenihez képest apró, itt pedig nagynak számít. Szóval élvezem, hogy "szépen" tudnak együtt élni és mennyi örömük (néha szomorúság) származik ebből. Érdekes, amit a hitről ír több helyen, hogy a formális rész mögött néha nagyon kevés a tartalom...
Na, a lényeg, hogy érdeklődve várom a további részeket és kíváncsi vagyok, hogy hogy fogja majd csűrni-csavarni a történetet;)
Egyébként más rájött, hogy miért Az ogfák vöröse az első kötet címe? Nekem olyan jelentéktelennek tűnik...

Ha sütni kell!

2011-04-12T06:42:00.000-07:00

Próbálom visszafogni a kajálásom. Sajnálattal jelentem, hogy a 90 napost egyszerűen nem tudtam csinálni, mert a gyomorégés, ami úgy általában a 4. héten szokott tetőzni ebben a diétában, most már a 4. napon felütötte a fejét. Tisztára úgy éreztem magam, mint amikor Marikával terhes voltam. Szóval a 4 napos diéta mindenesetre arra jó volt, hogy lássam, hogy irtó sokat "takarítok" a fiúk után. Itt egy kenyérvég, ott egy fél pohár kakaó stb. Ja, és csomót ettem késő este is:( Szóval most tudatosabban próbálok kajálni (nem könnyű). Nem vagyok egy nagy zöldségzabáló, de próbálom megreformálni a szénhidrátdús kajálást itthon. Ha Karcsi nem lenne mama fiacskája minden nap, akkor tudnánk hetente ötször főzeléket enni Marikával. Karcsi viszont tésztafogyasztó. Így aztán maradnak a palacsinták, gofrik, lángosok és pogácsák is napirenden. (Próbálok mértéket tartani, komolyan, sőt este már nem is eszem szénhidrátot!) Nagyon picit sikerült fogynom:-D

Na és ha már a pogácsánál tartunk, akkor nekem is ki kellett próbálnom a medvehagymás pogácsát. Itt most nekem a Lívia konyhasarkában talált recept tetszett. Karcsival összedobtuk ma délelőtt, ebédre már tömtük is. Este jön Bogi és Máté, nekik is fog jutni, sőt Karcsi indítványozta, hogy vigyünk Ági néninek is a suliba kóstolót:-DD

A mi pogink ilyen lett. Tettünk a tetejére kis sajtot is!
Valamelyik hétvégén pedig ezt a receptet próbáltam ki. Boci sütinek hívják:-DD Irtó fini lett, a fiúk csak úgy tömték. Egyedül Karcsinál nem nyert hangszórót. Nem kóstoltam, mert nagyböjtben nem eszem sütit. Majd húsvét után gyártok egy másik adagot;)

Mirabilia: Lady of the Mist (2)

2011-04-11T05:23:00.001-07:00

Szépen lassan ezzel is elkészültem. Ezennel ott csücsül az anyagomon a 7. hölgy is. A fiúknak is egyre jobban tetszik, bár Karcsi sosem azt nézi, hogy hét már kész van, hanem azt, hogy kettő még hiányzik:-D Miki már mondta, hogy ő is szeretne gyöngyöset hímezni, sőt, ha olyan nagy "gyémántokat" is varrhatna valamire, akkor lenne igazán boldog! Hamarosan mutatom az ő hímzését is. Nagy kitartással öltögeti, az elefántos könyvjelzőjét, már csak a keretből van hátra egy kis sötétkék.

A hajában lesz ennek a hölgyeménynek két sor füstszínű gyöngy, valamint egy pici fülbevaló. Ha a mellette lévő Waiting for Ships sellőjét is kigyöngyöztem, akkor fogok csak erre visszatérni. Próbálkoztam, hogy a rámám hogy férne el, ha ezt előre felgyöngyözném. Nagyon necces lenne. Így inkább marad még egy ideig gyöngytelen, de nekem már így is tetszik. Szakítva a hagyományokkal, két szállal öltöttem a szempilláját. Nekem így ez most jobban tetszett!

Ami épp eszembe jut

2011-04-11T01:06:00.000-07:00

Rég nem írtam megint. Mostanában kisebb késztetést érzek arra, hogy írjak a hétköznapjainkról. Ráadásul még a kész hímzéseimet sem nagyon fotózom, vagy ha mégis, akkor napokkal később mutatom csak itt a blogon. Kb. két hete ledöntött a tavaszi fáradtság vagy évszakváltásnak nevezhető valami. Egyszerűen ki vltam teljesen pukkadva, lassan-lassan érkezett meg a tettvágy, hogy valami másba kezdjek. Végül csak úgy döntöttem, hogy kipróbálom én is ezt a flylady témát, annyi helyen olvastam már róla, nameg ez is csinálja, az is csinálja, hátha nálam is beválik. Szóval lelkesen látogatom Via blogját. Eddig minden stimmel, csak ez a nyamvadt kontrollfüzet vagy mi a fene esik baromi nehezemre. Közben szépen apránként kiderült számomra az is, hogy alapjában véve egész rendes, már-már szinte rendszerető ember vagyok, csak a lakás mérete nem tolerálja, hogy 6 fő lakjon itt. Húgom is mondta, hogy itt baromi nehéz rendet tartani, mert nem lehet csak úgy pofásan lerakni valamit, hanem vissza kell szuszakolni a helyére:-D Jelentem a kritikus pontokat felszámoltam. Már csak a két gyerekszoba maradt kritikus pontnak, de az úgy egy az egyben az maradt!:-DD A konyhámra alapban háklis voltam eddig is. Utálom, ha rendetlen, napjában egyszer mindig totál kiganyéztam, ráadásul csak teljesen üres pulttal vagyok képes főzni. Szóval csak azon kellett változtatni, hogy minden este rakjam rendbe a konyhámat. Na ez már nehezebb, mert bennem inkább reggel-délelőtt buzog a tettvágy. Este már hagyjanak békén, ne legyen semmi kötelező feladatom. Na most a konyhát átütemeztem estére és végülis nem is olyan rossz:-DD Ha figyelek a kritikus pontokra, akkor a nappaliban nem uralkodik el a káosz. Tartható! Komolyan! Már egy hete rend van ott is.
De nekem akkor is hiányzik az, hogy szép rend legyen a gyerekszobákban, szóval a héten mindenképp nekiesek annak a két szobának, mert már nagyon koszosak, de egyébként rend van már ott is. Májusban vidámság napja lesz a suliban. Szerintem idén egy zsáknyi játékot fogunk átvinni a tombolára.

Júliáékhoz múlt héten levittünk két nagy zsáknyi cuccot. Most régi ágyneműket, törölközőket, pár tavalyról ittmaradt ruhát adtunk és férfi cipőket. Én igazából ősszel vagy költözéskor akartam ezeket lomtalanításra kitenni, de Júlia mondta, hogy MINDENT, ami nem kell adjak oda, viszik haza Erdélybe. Így aztán igyekeztem pár csini cuccot is belerakni a csomagba. Fájó szívvel pakoltam be azokat a szép ruhákat, amiket soha többé nem fogok tudni felvenni, mert egyszerűen asszonyos az alakom a szülések után:-D Na jó, két nagy kedvencem elraktam Marikának, hátha szeretne majd vad málna színű mini kordruhában mászkálni, vagy tiszta virágos csini pántos ruhában.
Miközben pakoltam, rájöttem, hogy a ruhák terén is irtó komoly rendszerben vagyunk. Amolyan forgó üzemmódban. Hamarosan végleg elrakom a téli ruhákat, le a zsákokat, jöhetnek a nyáriak, átmenetiek. A zsákokban persze minden élére hajtva és kivasalva. Én így szeretem. Pillanatok alatt átlátható, hamar cserélhető a garnitúra.
Na és most hirtelen majd megesz a méreg, mert rápillantottam a naptárra és most ugrott be, hogy 9-én volt a bababörze, ahol Marikának terveztem beszerezni a nyári ruhatár nagy részét. A fenébe! Így jártam, ma került sorra a flylady-ben a naptár rész:-DD

De ugyanilyen frankón ideg voltam, mikor tegnap szembesültem Matyi üzenőjében a beírással, hogy március 29-én volt szülői. Erről a gyerek egy szót sem szólt, ha kérdeztem, hogy van-e az üzenőben valami, akkor a kategorikus NEM volt a válasz. Matyira lényegében semmit sem lehet bízni. Ma nem megy focira. Ezerszer mondtam neki, hogy nem tudok érte menni, hogy elhozzam foci után, sőt egyedül sem jöhet haza, mert nem lesz itthon senki. Végül a tökéletes módszert választottam: nem vitt tornafelszerelést, így tuti nem fog focira menni. De még mindig ott tartunk, hogy ha nem szólok akkor nem pakol be, nem ágyaz be, nem rakja be az úszás cuccát.
A múltkoriban kipakolták az eltűnt cuccokat szépen rendben a bejárathoz a suliba. Jelentem meglett egy ünnepi pulcsink, egy pár téli bélelt orkánkesztyű! Cserébe aznap elhagytuk Marika kocsicipőjét;) (A régi pirosat, nem az újat)

Mostanában voltam kétszer elsőáldozás felkészítőn, amit a szülőknek tartanak. Annyira jó volt ott ülni és hallgatni Antal atyát. Számomra ő mindig olyan jókat mond, igyekszem a misékből is arra menni, amikor ő mondja a szentbeszédet. Attila atyát egyrészt nem hallani a kóruson, másrészt olyan összeszedetlen a beszéde sokszor. Próbálok egy kicsit lelkileg is töltekezni a nagyböjtben, de elég nehéz. Túl sok gondolatunkat foglalja le a ház/lakásvásárlás. Egyáltalán nem könnyű a dolog. Valahogy azt hittem, hogy ez a rész sokkal-sokkal élvezetesebb lesz, de akármit nézünk meg, amit a pénzünkért itt a körnéyken kapni lehet, az nagyon gáz. Még azért keresgélünk, de én egyre gyakrabban azon veszem észre magam, hogy már a XXII kerületet gondolom elérhető lehetőségnek. Ja, és a Verbéna utcai kis házikót képetelenek vagyunk kiverni a fejünkből. Az legaláb alapjaiban jó, első körben méretben is jó. Csak ott a bővítéssel lenne komoly gondunk. Ma reggel is voltunk házat nézni. a Péterhegyi úton. Légvonalban tök közel van, de a tömegelés onnan be Albertfalvára nem egy leányálom!

Autót megcsinálták, egy vagyon volt! Többet asszem nem fogunk koccanni, inkább tartsanak mindkettőnket nyúl-sofőrnek!

Múlt hétvégén itt járt nálunk a húgom. Elmesélése alapján jól érezte magát. A gyerekek szabályosan ellepték és mi hagytuk. Amint látjuk, hogy valaki foglalkozik velük, diszkréten háttérbe húzódunk:-D Játszóztunk, főztünk, beszélgettünk sokat. Kellene még pár ilyen nap, legalábbis nekem mindenképp! Olyan ritkán tudunk a Tusival ennyit beszélgetni, mert az, amikor átugrunk hozzájuk Veszprémbe, mikor épp a naygszülőknél járunk, az rövid is, meg valahogy mikor a bemelegítésen túlvagyunk, addigra menni kell. Nameg a gyerekek is folyamatosan zsizsikelnek, beszélnek, alig tudunk pár értelmes mondatot váltani.

Ja, és elcsábultam. Egy ideje annyit nézegetem a horgolós blogokat. Asszem előveszem megint a horgolótűimet. Igazából most nem terítőkre vágyom, mert hajdanában leginkább azokat készítettem. Most főképp ágytakarókat és ruhácskákat szeretnék készíteni. Így aztán rászakadtam Barkáék oldalára és próbaképp vettem pár gombolyag fonalat. Ha bejön a dolog, akkor megint horgolni fogok egy kicsit. És hogy mi adta meg az utolsó lökést? Ilyet szeretnék én is Marikának csinálni majd, ha megint szépen és egyenletesen megy a horgolás. Korábban Piroska fonalból készültek a terítőim 1-es, 1,5-es tűvel. Nem voltak túl haladósak (keresztszemezéshez képest azért nagyon!), de a végeredmény általában mutatós volt:-DD Szinte mindent elajándékoztam.

Most hétvégén itt voltak Mariannék családilag. Mi felnőttek asszem rémesen punnyadtak voltunk. Viktorral egyértelműen frontérzékenyek vagyunk. Délután aludtunk, mikor Mariann sms-e megjött, hogy elindulnak, akkor kezdtem rohamléptekben rendet rakni a konyhában:-DD Gyerekek játszottak, néha örjöngtek. Igazi gyöngyszem volt, hogy a két kicsi fiú már beszélget, sőt bohóckodik egymással. Na, hátha Mariann majd többet ír a dologról, bár mostanában már ő is ritkásan ír a blogjára.

Paulo Coelho: Tizenegy perc

2011-04-08T01:08:00.000-07:00

Évekkel ezelőtt kaptam a könyvet a húgoméktól egy születésnapomra. Most keveredett a kezembe.

"A szerző új regényében, mely szinte egy időben 33 nyelven jelenik meg, egy fiatal brazil lány életét meséli el. Maria egy gyerekkori csalódás után úgy érzi, soha életében nem fogja megtalálni az igaz szerelmet. Egy váratlan találkozás révén eljut álmai városába, Genfbe, ahol mesés gazdagságot és hírnevet remélve kezd táncosnőként dolgozni. Hamar ráeszmél, hogy a hírnevet nem adják ingyen, és nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie. Az igaz érzelmekről rég letett ugyan, de a szexualitás új és új utakra csábítja mindaddig, amíg egy fiatal festő fel nem lobbantja benne a szerelem tüzét. Választás elé kényszerül: vagy végleg feloldódik a testiségben, vagy megtalálja saját "belső fényét", és a szent szerelemben keresi meg a szex helyét. Coelho újabb világsikerű művében a szerelem szentségéről és a benne rejlő szexualitásról ír, tabuk nélkül, szenvedéllyel, a tőle megszokott spirituális emelkedettséggel."

Coelho maga azt írta, hogy ez nem az a szokványos "álmodni viszlek" történet. Néha bennem is fel-felmerült az az érzés (prűdség?), hogy már-már túl nyíltan ír a szexről. Lehet ilyet írni, hogy néha szinte zavarban voltam? Nem mondom, hogy nem olvastam már ilyen témájú könyvet, de ennyire nyersen, valósan még a témát nem vesézte ki egy ír sem az eddigi olvasmányaimban. Mindezek ellenére mégsem volt közönséges vagy durva.
Sokat izgultam az olvasása közben, hogy melyik utat választja Maria. Vajon ki tud-e győztesként keveredni az egész genfi kalandból. Milyen jövő vár rá.
Nagyon tetszett, hogy egyszerre olvassuk a történetet az író elbeszélése alapján E/3 személyben. Aztán ugyanannak az eseménynek a szummázását elolvashatjuk Maria naplójából is.
Nagyon élveztem a könvet, igyekeztem kicsit nyújtani az olvasását, nem azonnal felfalni:-DD

Schaffer Erzsébet: A temesvári lány - Anyuval az élet

2011-04-08T00:39:00.000-07:00

Ezt a könyvet karácsonyra kaptam. Ugyanezt a kötetet megkapta a húgom is a szüleinktől, szintén karácsonyra. A vicces benne az, hogy mi meg anyukámnak adtuk karácsonyra:-DD Így aztán mindenkinek lett belőle egy saját példánya. Először a mama olvasta el, aztán a Tusi, legvégül én. Mindketten nagyon javasolták, hogy mihamarabb olvassuk el. Húgom véleménye itt olvasható.

"A megrázó őszinteségű, személyes hangú, leginkább egyfajta sajátos naplóra emlékeztető könyv - anya és lánya "párbeszéde" az élet utolsó szakaszába érve - nem mindennapi kapaszkodót nyújt felderítetlen emberi kapcsolataink kibogozásához, megfejtéséhez. A történetek minden pillanatában ott a dráma, és ott a feloldozás, ott vannak a fogódzók, a megélt tapasztalások, hogy az élet olykor kikerülhetetlennek látszó buktatóin is át lehet evickélni. Az utolsó öt percben is. Nehéz pakkal megrakodva is. Nem biztos, hogy száraz lábbal, de partot érünk."

Egy hétfői napon kezdtem el a könyvet. Hétfőnként Matyira várok egyedül a suliban. Imádom azt a negyed órát, amit a kispadon kuporogva egy-egy új könyvvel a térdemen tölthetek. Valahogy szinte már szokásnak is nevezhetem, hogy az újabb olvasmányom ott kezdem el. Ennél a könyvnél hamar rájöttem, hogy nyilvános helyen nem olvasható. Már az első pár oldalnál potyogtak a könnyeim és emlékeim szerint rég olvastam olyan könyvet, amit ennyire végigsírtam. Annyira komoly igazságokat mond ki, olyan megrázó, annyi fájdalom és szeretet van benne. Szeretem a visszaemlékezéseket, a sztorikat, nagyanyáink korának elmesélését. Mennyi dolog jutott eszembe, mikor a könyvet olvastam: Nagyikám, Erzsi néni, Nagypapa, a velük kapcsolatos emlékeim.
És az örök igazság, amit Schaffer Erzsébet is leír, hogy az öreg, magányos ember nem fogad el segítséget, mert ha a segítség már nem lesz kéznél, neki akkor is boldogulni kell.
Viktornak pár szót mondtam a könyvről. Neki a mai napig meghatározó élmény volt Erzsi nénivel kapcsolatban, akinek házában, de annak külön bejáratú lakásában ingyen laktunk a házasságunk elején a következő történet. Karácsonykor áthívtuk hozzánk. Bejött, tök kényszeredetten leült, vett egy szem sütit, aztán felállt és mondta:
-Az a vénasszony, aki egész évben egyedül van, annak karácsonykor is egyedül kell lennie.
Szinte kiviharzott tőlünk. Sosem vásárolhattam be neki, sosem tehettem szívességet. Csak a kuka kivitelét várta Viktortól, de képtelen volt megvárni, hogy reggel az uram gurítsa ki a kukát, hanem egyedül kibikázta az utcára, aztán közölte epésen, hogy nekünk már nem kell. Előtte este meg nem szabadott kitenni a kukát, mert felborítják, ellopják.
Csak anyámat láttam beteget ápolni huzamosabban. Anyai nagyapám idős korára tolokocsiba került. Még így is sokáig lakott egyedül Zircen. Minden második héten mentünk hozzá és mint Timúr és csapata gatyába ráztuk a házat. Anyukám non-stop mosott és vasalt, mi meg takarítottunk. Bevallom, én néha iszonyúan rühelltem az egészet és sosem értettem, hogy a Balázs miért kapott felmentést az egész alól és nekünk lányoknak miért kellett mennünk. Nagypapa sokat volt nálunk Ajkán. Időről-időre be is feküdt a kórházba, ahol saját ágya volt a II. Belen, ahol korábban apukám dolgozott. Mikor nálunk lakott, akkor a bátyám szobájában volt a "helye". Sokszor szeretett volna az étkezőben, vagy valami központi helyen feküdni, nem szerette az első szobát. Bírtam nagyapámat, de nem szerettem bemenni hozzá, mert akkor nagyon nehezen keveredtem ki tőle, én meg sajnáltam a "drága" időmet tizenévesként. Nem tudom, hogy a mama milyen érzésekkel ápolta a nagypapát. Én csak a kötelességet láttam gyerekfejjel az egészben, hogy megteszi, mert ez a dolga.
Sokat gondoltam Tusira is, miközben a könyvet olvastam. A búcsúzást ő is megéli folyamatosan Misivel kapcsolatban, a mindennapos ápolással járó szeretet, lemondást, fáradtságot.

Ajánlom mindenkinek a könyvet!